Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-19 / 223. szám, szerda

A karsztok csodálatos v'lága A napokban tanácskozik Olomoucban a barlangkutatók nemzetközi kongresszusa, 46 ország 700 tudósának, szakembe­rének a részvételével. Csehszlovákia igen szép karszt rend­szerekkel rendelkezik, amelyek 1500 négyzetkilométer terüle­tet foglalnak el. Az, hogy az idén az egész világról összejött barlangkutató szakemberek nálunk rendezték meg a kong­resszust, elismerése a csehszlovák barlangkutatók áldozatos és fáradságos munkájának, akik mindent elkövetnek, hogy egyre újabb és újabb barlangokat tárjanak fel, a föld alatti birodalom újabb és újabb szépségeit a nagyközönség közkin­csévé tegyék. Ebben a riportban prágai barlangkutatók egy csoportja el­vezeti az olvasót Csehszlovákia egyik legszebb hasadékába, a gömöri karsztban levő Csengő lyukba. A pelsőci-fennsík felett éppen most kelt fel a nap. A jelentős kiterjedésű, 53 négyzetkilomé­ternyi kursztfennsík gazdag völgyekben, barlangokban zsombolyokban, barlangszaka­dékokban. A borókabokrok, cserjék fűszfacsoportok felől bódító illatot hoz a szél. Ilyen- kor, kora hajnalban teremtett lélek sem jár erre ... Mintha csalogató hívás hal­latszana a föld belsejéből. A barlangkutató csoport tagjai, mintegy vezényszóra szinte egyszerre dugják ki a fejüket a sátorból. A réten legombolyítanak egy hosszú kötelet. Ott, valahol a bokrok között eltűnik a vége egy töbör sötét nyílásában. Ki­lenc óra. Kisvártatva eltűnik a Csengő-lyukban a prágai Ká­roly Egyetem természettudomá­nyi kara Slávia sportegyesüle­te hegymászó szakosztályának 13 barlangkutatója. A feneketlen sötét nyílás olyan, mint valami szörny ki­tárt szája. Sorra tűnnek el az emberek, s mögöttük a pogy- gyászok a szükséges dolgokkal. Az expedíció tagjíii között há­rom lány is van, akik már régen átestek a „barlangkuta­tó keresztségen“. Eddigi leszállásainkon mindig leláttam magam alá. De itt a világ eltűnik valahol a fene­ketlen mélységben. Egyre tá­volabb kerül a bejárati nyílás­tól. Nehezen lélegzem. Nyelvem a szájpadlásomhoz tapad. Né­hány méter és mindenem nedves. Ereszkedem tovább. Szörnyű rettegés fogott el. De nincs visszaút. Görcsösen szo­rongatom a kötelet, lábaimmal tehetetlenül próbálok megka­paszkodni a síkos sziklákban. Megrángatom a biztosító köte­let. Így hát nem eresztenek le tovább. Egy pillanat, és már meg is állapodom. Mély léleg­zetet veszek, úgy látszik ez itt Is segít az alvilágban. Szom­jasan kortyolom a hűvös, ned­ves levegőt, ez megnyugtat. Odafentről további néhány méter kötelet gombolyítanak le. A mély akna idelentről sem látszik valami csábítónak. Megint pihenek egy keveset. Egyszerre csak eltűnnek a sza­kadék falai. Szélesen kiöblösö- dik a barlang, önkéntelenül „fékezek“. Az 50 méteres mély­ségben szörnyű rándulással megáll a kötél. Tehetetlenül, mint valami kozmonauta, lebe gek az űrben, míg végre ismét szilárd talajt érzek a lábam alatt. Leoldom a biztosítóköte­let, amelyen kisvártatva to­vábbi kollégáim ereszkednek le. Lassanként hozzászokik a szemem a homályhoz. „Vigyázz a hulló kövekre“ — hallatszik a közelben. Vagy 50 méterrel lejjebb ugyanis szorgalmas munka folyik. Itt, a csodálato­san szép cseppkövekkel teli ha- sadék kellős közepén, a „hí­don“ amolyan átszálló állomást létesítettünk. „Ez még semmi, majd ott lejjebb...“ — közli nyugodt hangon dr. Hradecký geológus, aki éppen a leszállás biztosítását végzi. Egyórás pihenés után szinte már örülök is a további sza­kasznak. Elmúlt a szorongás érzése. Néhány tucat métert ereszkedem alá; a hasadéKuan, félhomály, síkos sziklák. Egy­szerre csak hatalmas, kupola­szerű teremben találom ma­gam. Alattam egy huszonöt mé­ter átmérőjű szabad térség, ahol úgy érzem magam, mint az artista a cirkusz arénajá- ban. Leoldom a kötelet. Végre lenn vagyok a titokzatos alvi­lágban, ahová alig hatol be va­lami kis fény a külvilágból. „Ez a Harang, 103 méterre a föld felszíne alatt. Ez a ha­talmas dóm egyike a legna­gyobbaknak nálunk. Szobor- csoportok, reliefek, freskók, oszlopok, boltívek, — mindez még csak ezután jön“ — közli V. Lysenko geológus, a berou- ni múzeum dolgozója, aki már számos hasadékot fedezett fel. Óriási halomban rengeteg kő, fa és föld. Először nem megy a fejembe, honnan kerülhetett ide. Pedig egyszerű a magyará­zat. Emberkéz műve. Az egész környéken talán egyetlen kőda­rab sem található. Mind össze­szedték az emberek, és évez­redek óta bedobálták a titok­zatos hasadékba, hogy meggyő­ződjenek róla, tényleg csengő hangot ad-e a Csengő-lyuk. Ha fentről ugyanis bedobunk egy követ, az éles, süvöltő hang valóban csengő hangra emlé­keztet. Most az emberek a völgyből hordják ide a követ. Olykor lezuhan egy-egy állat; a háború után ide dobálták be a fel nem robbant lőszert. Sokáig senki sem mert le- szállni a hasadékba. Csak 1875-ben próbálkozott meg ve­le Fabnik Ede Szalócról. Rossz szellemek ellen állítólag egy szögekkel kivert ládát is vitt magával. Csak a „hídig“ jutott el, de a borospalackok­kal megrakott ládát leengedte a hasadék fenekére, s ez biz­tosan „megijesztette“ a rossz szellemeket. Később is akad­tak merész emberek, akik meg­próbáltak leereszkedni. Ez azonban csak 15 évvel ezelőtt sikerült a V. Benický vezette expedíciónak, amely eljutott egészen a hasadék fenekére. Minden újabb expedíció új is­mereteket hozott. A föld alatti birodalmat ha­talmas sztalagmitok őrzik. Az egyiken védősisak, alighanem valamilyen tréfacsináló helyez­hette oda. Igyekszünk felfelé a legnagyobb löld alatti dómban, mely elbűvöli az embert nagy­ságával és csodálatos szépsé­gével. De útunkat állja egy megkövesedett vízesés, elő kell venni a vaslétrát. A létra kezelése sok erőt, ügyességet követel. Az alvilág egyre újabb meglepetésekkel szolgál. Csodálatba ejtenek a csipkeszerű finom cseppkövek, az apró kis barlangok, ame­lyeket mintha finom függöny vonna be. Kúszunk felfelé szta- lagmitokban kapaszkodva, míg egyszerre három óriási pagoda­szerű sztalagmitot látunk, ame­lyet évmilliók alatt alkotott a természet. A legmagasabb 28 méterre nőtt meg, alul hat mé­ter az átmérője. Csehszlovákiá­ban csak a Domica-barlangban található hasonló. A mennyezet­ről egész sereg több méteres sztalaKtit csüng. Mesés dóm, szá­mos kápolnával, folyosók szö­vevényével, kürtőkkel és sztp kadékokkal — valóban nagy­szerű alkotása a természetnek. A cseppkövek mindenféle ala­kot mutatnak, vannak amelyek pagoaara, trónusra hasonlita- nati, egy kis íamaziával mese­beli világot lamatsz; királyo­kat és királynőket, királyfiakat es királykisasszonyokat, állat- kakat, ördögüket, szenteket és törpéket. Miután néhány órát töltöt­tünk a hasadék délkeleti részé­ben, elindulunk visszaielé. A si­sakokra szerelt lámpák fénye lidércfényként táncol a szik­lafalakon. A labirintus megte­kintése azonban még nem ér A föld alatt is ízlik az ebéd. véget. A hasadék északnyugati részében további csillogó temp­lomokat őriznek hatalmas osz­lopok. Csak nagy nehézségek árán tudunk átbújni és eljutni további emeletekre, ahol még csodálatosabb szépségekben van részünk. F'antasztikusabbnál fantasztikusabb alakú cseppkö­vek nőttek ki a földből, függ­nek a mennyezetről. Vándorlásunk a titokzatos föld alatti folyosókon a vége felé közeledik. A csoport tag­jai közül néhányan már három órával ezelőtt felmentek a felszínre. És ez a feljutás a leg­nehezebb; hihetetlenül fáradsá­gos dolog kijutni saját erővel az alvilágból. Én is felszerelem bakancsomra a kapaszkodó kapcsokat, ezeket hozzáerősí­tem a kötélhez. Lépésről lépés­re kapaszkodom felfelé. Ször­nyen fárasztó művelet. Csak­úgy csorog rólam a veríték. A szabad térségben a legnehezebb a felfelé haladás. Ahol az em­ber a lábával megtámaszkod­hat valami sziklában, és meg is pihenhet egy kissé, ott még csak hagyján. Félórás küszkö­dés után már hallom a „híd­ról“ a legfiatalabb barlangkuta­tónő, a 18 éves Radka Wolfová biztatását. Minden izmom fáj, mint a legmegerőltetőbb robot után. Egy egész órát pihenek. Odalentről újabb izzadt fej tű­nik fel. Ismét kapaszkodom felfelé a sötét kerek aknában, megint pihenés, aztán további néhány V. Lysenko felvétele méter és újabb pihenés. Végre- valahára a fejem felett felvil­lan egy csillag, aztán a másik, a harmadik. Hangokat hallok. Közeledik a „megváltás“. Újabb biztatás. Esti kilenc óra van. Az utol­só méter, s aztán szinte élet­telenül rogyok össze. Ismét fenn vagyok a föld felszínén! Perceken belül ott vagyok a tűznél barátaim körében. Egy csésze forró tea bizony jót tesz ... Éjfélig egymás után másznak ki a föld mélyéről további bar­langkutatók. Tizenöt órás lenn- tartózkodás után sikerrel véget ért a föld alatti kutatómunka, amely hozzájárult egyik legmé­lyebb és legszebb hasadékunk további megismeréséhez. Színes fényképfelvételeket készítet­tünk, a geológusok kőzetmin­tákat vettek, és további más anyagokat gyűjtöttek. Éjfélig ülünk a tűz körül a pelsőci fennsíkon, ahol eddig a közönség számára hozzá nem férhető mintegy 40 hasadékot, karszt-barlangot fedeztek fel — és mesélünk. Felelevenítjük a Barázdálásban, a Kis-Zsombay- ban, a Nagy-Bükkfában és más hasadékokban átélt kalandos eseteket. Lassan hamuvá lesz a tűz. Ott lenn a föld mélyé­ben még sokáig az emberi szem számára hozzá nem férhető szépségében fog pihenni a karsztok világának csodája. BLAHOSLAV BRAUN Miért ilyen nagy a szárazság? A víz az ember számára igen fontos és hasznos, de ezt csak ak­kor tudatosítjuk, amikor hiányát érezzük. A vízhiány az idén is nagy gondot okozott. Már tavasz- szal sokáig tartott a szárazság, nyáron is kevés volt a csapadék, sőt Szlovákia némelyik részében egyáltalán nem esett ebbep a hó­napban sem. A szárazság nem­csak hazánkat, de a szomszédos országokat is sújtotta. Ezt bizo­nyítja a Duna rendkívül alacsony vízállása is. Miért van tulajdon­képpen az idén ilyen nagy szá­razság? A talaj nedvességének a fő forrása a csapadék. Területünk fölé az Atlanti-óceán és a Földkö­zi tenger felöl áramlik a csapa­dék. A légnyomászavarok (ciklo­nok) hozzák magukkal a nedves tengeri levegővel, amelyek az eu­rópai szárazföld felett különböző útvonalakon haladnak. Szárazság idején Közép-Európa felett min­dig maradandóbb jellegű anticik­lon terül el, amely megakadályoz­za, hogy légnyomászavarok jussa­nak el országunk fölé. Ilyenkor szép, napos az időjárás, ami még csak fokozza a nedvesség hiányát. A légnyomászavarok Ilyen eset­ben a csapadékkal együtt az észa­kabbra eső útvonalon nyomulnak az Atlanti-óceán felől Skandiná­vián keresztül Kelet-Európa fölé. és az Alpok területét, valamint a Kárpát-medencét nem befolyásol­ják. Hasonló időjárás az Idén elég gyakran fordul elő Közép-Európa felett, aminek következtében na­gyobb volt a szárazság, mint ami­lyen normális időjárási viszonyok esetében lenni szokott. A szárazság hazánkban igen rendszertelenül fordul elő. Az ed­digi meteorológiai és statisztikai adatokból nem vonható le olyan szabály, amelynek alapján hosz- szabb időre előre meg lehetne állapítani a szárazság kezdetét és tartósságát. Ennek az elemi csa­pásnak eddig csak az okát tudjuk megmagyarázni, és csak rövid idő­re tudjuk előrejelezni. A múlt időjárásának statisztikai adataiban sok utalás található a szárazságra, valamint, a túlságo­san sok csapadékra is. Hazánk­ban 1946 ban volt rendkívül szá­raz a szeptember. Például Košl- cében egész szeptemberben a csa­padék mennyisége csak 2 mm volt. sőt Szlovákia némelyik területén nem is esett. Ennek ellenkezőja volt 1922-ben, amikor Košicében szeptemberben a csapadék mennyi­sége 154 mm volt. Rendkívül szá­raz időjárás uralkodott 1942-ben is, amikor Košicében az évi csa­padékmennyiség 412 mm volt. Ko­šicében a normális csapadékmeny- nyiség 663 mm. P. F. APRÓHIRDETÉS ■ Eladó garázsolt S 100 32 000 ki­lométerrel kitűnő állapotban. Var­sányi László, Tomášov, okr. Bra- tislava-vidiek. Telefon Bratislava: 958 241. Ú-1094 ISMERKEDÉS ■ 28/175 özvegy, dolgos férfi, új házzal igazi élettársat és jó anyu­kát keres négyéves kislányának. Jelige: Ha hű leszel, nem bánod meg. 0-1095 ■ 22/175 fiú társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni hozzá illő leánnyal. Jelige: Boldog­ság. 0-1098 ■ Jó megjelenésű nyugdíjas öz­vegyember intelligens, nem ala­csony, becsületes, jólelkű 58 éves nyugdíjas özvegyasszony ismeret­ségét keresi. Jelige: Lehullott a rezgőnyárfa. Ű-1101 ■ Pongrác Pétert (60 év körü­li), keresi Horváth Ferenc, (Kör­mend, Táncsics Mihály u. 3, Ma­gyarország), aki 1942-ben Újvidé­ken rendőriskolán volt. 0 1100 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Ezúton mondunk hálás köszö­netét mindazoknak a rokonoknak. Ismerősöknek, akik 1973. augusz­tus 26 án elkísérték utolsó útjára a drága, jó édesanyát és nagy* mamát özv. Gyalog Andrásnét szül. Dobri Teréziát az alsószeli temetőbe, és virág­adományaikkal, részvétnyilvánitá- saikkal igyekeztek enyhíteni mélf fájdalmunkat. Gyászoló fia, menye, leánya, veje, unokái: Márta, Dóra, Domi. 0 1094 ■ Ezúton mondunk hálás köszö­netét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak és a falu összes lakosának, akik 1973. július 23-án elkísérték utol­só útjára a drága feleséget, test­vért, jó édesanyát és nagymamát K r e s n y e Istvánnét szül. Asztalos Ilonát a nagybalogi temetőbe, és virág­adományaikkal igyekeztek enyhíte­ni mély fájdalmunkat. Bánatos férje, két leánya, veje és két kis unokája. Ú-1097 ÉRTESÍTJÜK A KÖRNYEZŐ FALVAK LAKOSSÁGÁT, hogy ČALOVO-n új üzlet nyílt nagy áruválasztékkal: & VILLAMOSSÁGI CIKKEK 9 RÄOIÔK, TELEVÍZIÓKÉSZÜLÉKEK, MAGNETOFONOK • HÁZTARTÁSI CIKKEK ® VASÁRU @ VARRÓGÉPEK, KERÉKPÁROK O ÜVEG, PORCELÁN Most megnyílt üzletünkben háztartási cikkek nagy választékban kaphatók! Vásárolhat takarékpénztári kölcsönre is! Üzletünkben bővebb felvilágosítást kaphat, szakembereink tanáccsal szolgálnak és bemu­tatják áruinkat. • 1973. IX. 19. 6 wimmm VEGYES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents