Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-18 / 222. szám, kedd

események margójára! RÉS A SZOCIALISTA TÖMB FALÁN? Elhunyt Gusztáv Adolf király Berlinben tegnap a Szocialisták Panteonjában helyezték el a Walter Ulbricht hamvait tartalmazó urnát. A gyászmenetben részt vett Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Willy Stoph miniszterelnök, Walter Ulbricht özvegye valamint a párt és az állam további képviselői. (CSTK — ZB) ELŐTÉRBEN A GAZT \SÁGS EGYÜTTMÜKÖDÉS Delhi — t.- -jözte munkáját az indiai Nemzeti Kongresszus Párt országos bizottságának ülésszaka, amely számos hatá­rozatot fogadott el a legfonto­sabb bel- és külpolitikai problé­mákat illetően. Az országos bizottság jóvá­hagyta Indira Ghandi kormá­nyának az iparosításra és a mezőgazdaság fejlesztésére irá­nyuló politikáját. Az ülésszak résztvevői állást foglaltak a társadalmi-gazdasági reform­program folyamatos megvalósí­tása mellett. Az ülésszak okmányai között fontos helyet foglal el a nem­zetközi helyzettel foglalkozó határozat, amely méltatja az augusztus végén aláírt indiai— pakisztáni egyezményt és hang­súlyozza, hogy szoros gazdasági együttműködésre van szükség India, Pakisztán és a Banglades Népi Köztársaság között. Ugyanez a határozat kedve­zően értékeli a Kelet és Nyugat közötti feszültség csökkenését, amely a szovjet békeprogram megvalósításának az eredmé­nye. Stockholm — A svéd rádió és televízió adását megszakítva je­lentette be, hogy Helsingborg városának kórházában életének 91. évében elhúnyt Gusztáv Adolf király. Félárbócra eresz­tették a zászlót valamennyi kormányhivatal épületén, az ud­var pedig közölte, hogy hathe- tes gyászt tart. Az új uralkodó, XIV. Károly Gusztáv, az elhunyt király uno­kája lesz, aki 1946. április 30-án született. A trónt automa­tikusan örökli, miután apja, Gusztáv Adolf fia 1947-ben meg­halt, és az unokák közül Károly Gusztáv az egyetlen fiú. Ezért Károly Gusztávot már mint a trón várományosát nevelték ki- lenchónapos kora óta. A tervezett választásokat Svédországban az uralkodó ha­lála ellenére megtartották, mert nem volt elég idő arra, hogy a választási gépezetet megállít­sák. A szavazatok csaknem kilenc­ven százalékának összeszám- lálása után — számítógépes előrejelzések alapján — való­színű, hogy Olof Palme minisz­terelnök Szociáldemokrata Pártja — a Svéd Kommunista Párt támogatásával — továbbra is hatalmon marad. Bár a vá-. lasztásokon a szociáldemokra­ták hét mandátumot veszítettek (valószínű eredményük: 156 képviselői hely), a 'kommunis­ták hárommal többet szereztek mint legutóbb (húszat), és a két pártnak együttesen 176 he­lye lesz a 350 tagú riksdagban (parlament). Palme tévényilatkozatot tett. Kijelentette, hogy pártjának népszerűsége az utolsó napok­ban nagyot javult. Ugyanakkor igyekezett csökkenteni a Svéd KP választási eredményeinek jelentőségét. Goesta Bohman, az ellenzéki Konzervatív Párt vezetője csa­lódottságának adott hangot az eredmények alakulása miatt, de hozzáfűzte, hogy „a szocialista tömb falán sikerült nagy rést ütni, amely sikerrel kecsegtet a következő, 1976-os választá­sokon“. KÖZLEMÉNY POMPIDOU KÍNAI TÁRGYALÁSAIRÓL A PFSZ feltételei 1973. IX. 18. Kommentárunk A lig ért végett az el nem kötelezett országok algíri értekezlete, melyen több mint 80 ország és felszabadí­tási szervezet képviseltette ma­gát — közöttük 51 a legfelső szinten — máris kezdetét vette Kairóban az arab csúcs. Ezen a találkozón három ország, Egyiptom, Szíria és Jordánia vett részt. Talán mondani sem kell, az összetétel eleve jelzi a tárgyalás lényegét is: a meg­békélést Jordániával. A megegyezéssel záruló ta­nácskozásról szólva előzőleg említsük meg még azt is, a hat éve napirenden szereplő közel-keleti kérdés nemcsak az algériai csúcsértekezlet rész­vevőit foglalkoztatta, hanem ott szerepel az Egyesült Nem­zetek Szervezete holnap kez­dődő közgyűlésének napirend­jén is. Az algíri értekezlet szo­katlanul erélyes határozatban ítélte el az Egyesült Államok közel-keleti politikáját, amiért katonai, gazdasági politikai és erkölcsi támogatásban részesí­ti az arab területeket megszáll­va tartó Izrael agresszív poli­tikáját, s ezzel végsősoron aka­dályozza a rendezés ügyét. A határozat felszólította a tagál­lamokat, diplomáciai, guzdasá- gi, politikai, katonai és erköl­csi szempontból egyaránt boj- kottálják Izraelt mindaddig, amíg Tel Aviv ki nem üríti a megszállt arab területeket, s nem állítja helyre a palesztin nép törvényes jogait. A három arab ország mos­tani megegyezését is a közel- keleti probléma, közte a pa­lesztin-kérdés tette indokolttá. Egyiptom és Szíria ugyanis megszakított minden kapcsola­tot Jordániával, ahol korábban véres terrorral számoltak le a palesztin-szervezetekkel, majd a múlt évben az ammani uralko­I1MII I'll II remtésére vonatkozó javasla­tot), tiszteletben tartja a jor­dániai—palesztinai megállapo­dásokat, engedélyezi az ellen­állási mozgalom, valamint szí­riai ós iraki csapatok visszaté­rését Jordánia területére. Hasonló hangnemben nyilat­kozott a gyűlés másik szónoka Abu Maher, a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet Végrehaj­tó Bizottságának tagja, a Pa­lesztinai Népi Felszabadítási Front képviselője. Síkraszállt egy olyan Izrael-ellenes front felállításáért, amelyét a népi tömegek irányítanak. Peking — Georges Pompidou, francia köztársasági elnök be­fejezte egyhetes hivatalos kí­nai látogatását, ós Sanghajból — elindult Párizs felé. Á repü­lőtéren Csou En-laj kínai mi­niszterelnök és Vang Hung-ven, a KKP aielnöke búcsúztatta. A francia államfő — hazatérése előtt — rövid időre megszakít­ja útját Teheránban, hogy az iráni sahhal tárgyaljon. Pom­pidou kínai tárgyalásairól hi­vatalos közleményt hoztak nyil­vánosságra Pekingbem. A közlemény hasznosnak íté­li a kínai és francia politikusok kapcsolatait és hangoztatja, hogy a felek elhatározták, két­oldalú politikai kapcsolataik megvitatására fenntartják sze­mélyes érintkezésüket a jövő­ben is. A gazdasági kérdéseket illetően Kína és Franciaország örömét fejezte ki a „kedvező le­hetőségekkel“ kapcsolatban, el­határozták, hogy fokozottabban tanulmányozzák ezeknek a kap­csolatoknak a továbbfejleszté­sét. Az európai kontinens problé­máiról a két fél egymástól erő­sen eltérő nézeteket vall: Kína „támogatja az európai népek törekvését függetlenségük, nem­zeti szuverenitásuk és országa­ik biztonságának fenntartására“. Franciaország ezzel szemben el­sősorban az európai enyhülés, együttműködés mellett száll síkra. A közlemény leszögezi, hogy Párizs a kontinens vala­mennyi országával együtt akar működni. CASTRO NYILATKOZATA CALCUTTÁBAN Calcutta — Fidel Castro ku­bai miniszterelnök a VDK-ban tett hivatalos baráti látogatásá­ról útban hazafelé rövid időre megszakította útját Calcuttá­ban. A város repülőterén a saj­tó képviselőinek a chilei kér­désről nyilatkozott, kijelentette: „szilárdan meg vagyok győződ­dő nyilvánosságra hozta az „Egyesült Arab Királyság“ megvalósításának tervét, mely lényegében a palesztinok lakta területek bekebelezését jelen­tette volna. Persze, most még csak elméletileg, hisz ezek a területek izraeli megszállás A HÁRMAS CSÚCS alatt vannak. Ám az Izraellel különbékére spekuláló, s az Egyesült Államok támogatását is élvező Husszein ezzel a terv­vel megfosztotta volna — jo­gilag is — önrendelkezési jo­guktól a palesztinokat, akik 1948-tól küzdenek érte. Márpe­dig ez a kérdés a rendezés szerves része, olyannyira, hogy még a Biztonsági Tanács so­kat emlegetett 1967. november 22-i határozatában is szerepel. Jordánia ezzel a tervvel jócs­kán megzavarta az amúgyis nehezen áttekinthető arab hely­zetet. Szíria még a palesztin­üldözések idején, (1971 őszén) az EAK pedig 1972. április 6-án megszakította kapcsolatait Jordániával. Érzékeny vesztesé­get jelentett ez olyan értelem­ben is, hogy ezzel az ún. ke­leti front „üzemképtelenné“ vált. Márpedig Jordánia kulcs­szerepben van, hisz stratégiai­lag ő alkotja a „keleti front“ legnagyobb részét, mivel a leg­hosszabb határa van Izraellel. A katonapolitikai szempon­tok, persze, ma még eléggé illuzórikusak, hisz Izrael a térség katonailag legerősebb állama, s a háborús konfliktus éppúgy nem oldaná meg a helyzetet, mint ahogy a koráb­bi három sem oldotta meg. Az arab országok népességi fölé­nye — több mint százmillió arab áll három millió izraeli­vel szemben — lényeges sze­repet tehát nem játszik, annál inkább a közel-keleti országok természeti kincse, az olaj. Nem véletlen, hogy Nixon elnök a közelmúltban jelezte, az Egye­sült Államok keresi a módját, az olajháború veszélye elhárítá­sának. Ez ugyanis az energia­hiánnyal küszködő Egyesült Államok számára rendkívül fontos, s különösen azzá vá­lik a nyolcvanas évekre... Az arab politikában egyre inkább előtérbe kerülő olajhá­ború gondolata azonban elkép­zelhetetlen az arab egység erő­sítése nélkül. Az Egyesült Ál­lamok fő szállítói nem a szó­ban forgó országok, hanem Szaúd-Arábia, Irak, Líbia, Ku- vait és a Perzsa-öböl mentén fekvő sejkségek. Ezen orszá­gok közül eddig azonban csu­pán Líbia adta jelét annak, hogy jelentős dollár milliár- dokkal rendelkezve — kesz­tyűt dob a Tel Aviv-i héjákat támogató Egyesült Államoknak. Új mozzanatnak számít, hogy a Szadat-Fej szál találkozó eredményeként Szaúd Arábia is hajlik az olaj-diplomácia fe­lé s évi 50 millió tonnával ke­vesebbet termelnek az idén. Igaz, Egyiptom elsősorban a Kadhafi-féle ultimátum ellen- súlyozása (az egyiptomi—líbiai unió radikális megvalósításá­nak kivédése) érdekében folya­modott Szaúd Arábiához, mely a pénzügyi támogatást meg is ígérte. Fejszál király azonban feltételként szabta a Husszein- nal való megbékélést. A poli­tikai átrendeződéshez tartozik az is, hogy míg Líbia Marok­kó, Algéria és Tunézia felé orientálódik, addig az EAK Szíriával, Libanonnal, Jordániá­val, valamint a gazdag olajle­lőhelyekkel rendelkező Irakkal, ve arról, hogy Latin-Amerika népei a végső győzelemig foly­tatják a harcot a kolonializmus és az imperializmus erői ellen“. Calcuttából Castro Oj-Delhibe repült és rövid ott-tartózkodása alatt megbeszéléseket folytat Indira Gandhi miniszterelnök­kel. Szaúd-Arábiával és Kuvaittal keresi a kapcsolatot. A megbékélés gondolatát egyébként az is érlelte, hogy a kétkulacsos politikát játszó Husszein minden erőfeszítése ellenére sem ért célt. A titkos tárgyalásokon Jeruzsálem arab részének visszacsatolása ügyé­ben sem érte el szándékát, nem is beszélve arról, hogy politi­kájával a többi arab országot is magára haragította, s lényegé­ben egyedül maradt. S bár a mostani kairói meg­egyezés a kapcsolatok rende­zésén kívül más kézzel fogha­tó eredménnyel nem járt — el­tekintve attól, hogy Husszein lemondott tervéről, s hajlandó a palesztin szervezetek műkö­dését megtűrni — a testvér­harc megszüntetése, s ezzel a sokat emlegetett arab egység megvalósítása szempontjából azonban mégis jelentős lehet. A z olajdiplomácia mellett nem mellékes viszont az sem, hogy a Perzsa-öbölt biz­tosítani szándékozó Egyesült Államok nemcsak Iránt látja el fegyverrel, hanem Szaúd-Ará- biát és Jordániát is ... A közel- keleti kérdés megoldásában azonban a politikai eszközök­nek kellene érvényesülniük. Egyiptom ennek ad előnyt, s feltehetően a Szadat egyiptomi, Asszad szíriai elnök, valamint Husszein jordániai király kai­rói csúcsa is ebbe az irányba mozdítja el a holtpontra jutott közel-keleti kérdést, mely most már — állítólag — az Egyesült Államok szótárában is az „el­sőrendű sürgősségű“ ügyek közé tartozik. Ahhoz azonban, hogy valóban az is lehessen, az arab orszá­gok együttes fellépésére, erő­feszítésére lesz szükségl FŐNÖD ZOLTÁN MÁSODIK SZAKASZ Genfben, a konferenciák vá­rosában ma kezdődik az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferencia második sza­kasza. Nem véletlen, hogy a helsinki külügyminiszteri szin­tű tanácskozás sikerét köve­tően a kontinens közvéleménye fokozott érdeklődéssel fordul az ún. „második szakasz“ felé, amely jelentőségét tekintve va­lóban döntő fontosságú a kon­ferencia végső kimenetele szempontjából. Ugyanakkor fel­figyeltető az „európai fórum“ indításának Időzítése, hiszen egybeesik az Egyesült Nemze­tek Szervezete XXVIII. közgyű­lésének megnyitásával, amely­nek napirendjén jelentős helyet foglalnak el a leszerelés, a biz­tonság és a nemzetközi együtt­működés időszerű kérdései Az európai biztonsági és együttműködési konferencia eb­ben a szakaszában bizottsá­gokban folytatja a munkáját. Közben szinte permanensen ülésezik majd a koordinációs bizottság, amelynek feladata az elért részeredmények egyez­tetése és összegezése. A kü­lönböző bizottságok és albizott­ságok tevékenysége tulajdon­képpen három problémakörre korlátozódik. Mindenekelőtt a biztonság megszilárdításának az alapelveit válik szükségessé mielőbb végső formába önteni, míg a másik kérdéscsoport té­máit a gazdasági és együttmű­ködési szférához tartozó prob­lémák alkotják. A harmadik problémakörbe a kulturális együttműködéssel összefüggő kérdések tartoznak. A második szakasz „napi­rendjének“ egyik nem kevésbé fontos kérdése a konferencia állandó szerveinek megalakítá­sa. Mint ismeretes ebben a vo­natkozásban több polémiára került sor már Helsinkit meg­előzően Is. Tény azonban, hogy Genfben pillanatnyilag optimista hangulat uralkodik. Annak ellenére, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferenciának ebben a szakaszában több elvi és súly­ponti kérdés vár megoldásra, olyan problémák, amelyekkel kapcsolatban az álláspontok esetleg eltérőek, senki sem kételkedik benne: végül is si­kerül áthidaló megoldásokat találni. Ez a tény azzal is ma­gyarázható, hogy az előkészítő multilaterális nagyköveti szin­tű megbeszéléseken, majd a konferencia első szakaszában immár kialakultak a munka- módszerek; az egyes kérdések­kel összefüggő álláspontok jól ismertek. Nem árt természetesen rámu­tatni néhány olyan, nem éppen pozitív előjelű momentumra, amely mind a mai napig mér- gezőleg hat a népek és nem­zetek közötti baráti együttmű­ködés teljes kibontakoztatásá­ra. Így számos nyugati sajtó­termék nem hajlandó lemon­dani immár „hagyományos“ hidegháborús hangvételéről. A jobboldali politikai csoportosulá­sok és pártok — ez követhető jól nyomon több megnyilatko­zásból — egyre inkább a szél. sőséges irányzatok felé orien­tálódnak. Emellett nem feled­kezhetünk meg arról a sajná­latos tényről sem, hogy a világ több térségében különböző válsággócok mérgezik a meg­értés, a problémák tárgyalásos rendezésének légkörét. Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy az európai biztonság megszilárdítása és szavatolása kulcsfontosságú kérdés a világ­béke megszilárdítása szempont­jából is. Kontinensünk, amelyen fél évszázadon belül két világ­háború sepert végig olyan té­nyezővé vált a világpolitikában, amely meghatározó jellegű. Éppen ezért tanúsítunk megkü­lönböztetett figyelmet az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferenciának, amelynek második szakasza ma kezdő­dik Genfben. Kétségtelen, hogy a genfi tárgyalóasztalok mel­lett az elkövetkező napokban komoly döntések születnek. Olyan megállapodások, javas­lat-tervezetek, ajánlások, ame­lyek történelmi jelentőségűek lehetnek az emberiség jövője szemponjábói. [bpij Bejrút — Tufik Szafadi a li­banoni palesztinai főbizottság titkára a 1970-es jordániai—pa­lesztinai összecsapások harma­dik évfordulója alkalmából ren­dezett gyűlésen ismertette a palesztinai ellenállási mozga­lom feltételeit a Jordániával való kapcsolatok rendezésére. Tufik szerint a palesztinai el­lenállási mozgalom abban az esetben hajlandó kapcsolatait felújítani a hasemita királyság­gal, ha Husszein visszavonja a jordániai palesztinai szövetség iétrehozását célzó tervét (az ©gyesült arab királyság megte-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents