Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
IDŐBEN vagy IDEJÉBEN? 1973 IX. 2. MADARAK SZÁLLNAK Micsoda fényesség sugárzik a hajnal, arcáról az ég megnyílt résein át s madarak szállnak nem tudom hova de szállnak akár képzeletem az időtlen térben egy biztos pont felé ahol csak ő van és a fénytelen tér PITYPANGOK KÖZÖTT A pitypangok sárga feje felett vékony fényláncon bogárka leng hirtelen megáll félni kezd közel már az est befeketedik minden a tér négyszögében álommezőkre szökik az élet csak én kereslek ébren most is téged PÁSZT0RF1I) kiszáradt fa füstszagú gólyafészek izzad a tetejében alatta pásztorfiú szunnyad fején napkorona királyfinak álmodja magát éppen s gyöngycsillagok peregnek le gyér szakállán az egyre erősebb fény hullámverésben SZERELMEDDEL Szerelmeddel szerelmemmel mégegyszer körbejárjuk életünket mielőtt elhervadnak szemünkben a virágok aztán mind közelebb hozzá árnyéktalan csenddé lendeződik bennünk minden az idő vitrinében Versek Regény Grafikák Versek Útleírások MUTÁCIÓ Az ég von csillagsátrat a páváskodó éjszakának minden oly nesztelen s akár a kő meztelen ó ez a nagy hallgatás tüzmadoram hova szállsz üresek az utcák a terek mintha a létezés szűnt volna meg szívem nagy csenddel van tele akár a templom belseje KÉSŐ DÁNAT A nádszál hajlong a szélben a tölgyfa áll keményen zizeg az avar ki tudja mit akar azt hittem már mindennek vége korai öröm késő bánat - megérem-e még melegét a nyárnak Sok embernek ina már fel sem tűnik, hogy beszéd és írás közben milyen gyakran vét az időben és az idejében szó helyes használata ellen. Amikor pl. egyik-másik efsz-ben, hivatalban, üzemben ilyesmi hangzik el: „Időben jött az eső“ — „A túlóradíjat időben kifizetik.“ — „A nyersanyag időben megérkezett“ — alig találunk olyan alkalmazottat, aki magától ráhibázna, hogy az időben határozószóféleség tökéletlen nyelvi jelenség. Ha pedig a sajtó rontja az előfizetők nyelvérzékét efféle tanáccsal: „Utólag nevetséges lenne jóvátenni az elmulasztottat, de ne bánja, hogy időben nem tette meg“ — elég kicsi azoknak az olvasóknak a száma, akik — velünk együtt — szorgalmazzák, hogy lelepleződjenek az időben szóval elkövetett visszaélések. Persze félreértés ne essen: az időben az idő főnévnek egyik kifogástalan hangalakja. Senki sem vonja hát kétségbe, hogy az idő rendkívül fontos filozófiai, nyelvi, meteorológiai stb. fogalom. Egyes szakértők szerint „a térrel együtt az anyag mozgásának objektív mértéke“; mások szerint „a valóságnak az a vonása, amelynél fogva azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folya matának, azaz történésnek kell tekintenünk“. Ebből is következik, hogy a világon minden időben történik, játszódik le, megy végbe (az eső esése, a túlóradíj fizetése stb.). Ezzel a felfogással talán a mai magyar nyelv használói sem szállnak vitá- ha. Különösen akkor, ha álláspontunk védelmében pl. Arany Széchenyi emlékezetére írott soraira is hivatkozunk: „ ... s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik;“ De világos, hogy nem az időben, ragos főnév a visszaélések forrása, hanem valami más! Azoknak a magyar lakosoknak a gondolata, akik időben jött esőt, időben megérkezett nyersanyagot emlegetnek — idegen formában öltött testet. Ha ugyanis minden időben történik, ezt a nyilvánvaló tényt dőreség lépten-nyomon hangoztatni... Jogosan hihetjük, hogy mindazok az emberek, akiktől hibás kijelentéseket idéztünk, úgy vélték — hozzánk hasonlóan —, hogy idejében jött az eső; hogy valaki valamit idejében nem tett meg stb., de fogalmazás közben megzavarta őket a kellő időben minősítő jelzés szerkezetből kiszakadt időben szóalak. Ha a jövőben el akarjuk kerülni az időben minősítő jelzős szerkezetéből kiszakadt idő- fejlesztésére van szükség olyan — többek között — lapunkból, az Űj Szóból is kiszemelhető mondatok tanulmányozása révén, amelyek jól mutatják, hogy egy adott helyzetben a két szó közül melyiknek a használata helyes. (Pl.: A Keletszlovákiai Vasmű SZISZ-tagjaiból alakult Reflektor csoport aktív tevékenységével nemcsak az anyaggazdálkodásban rejlő tartalékokat segít feltárni, hanem idejében figyelmeztet a rossz minőségre is.“] Oda kell hatni, hogy a magyar nyelvű állampolgárokban mind jobban tudatosodjon: az idejében szót sohasem szabad felcserélni az időben szóval, mert — bár minden időben történik — nem derül ki belőle, hogy mikor? Az idejében alak célszerű használata viszont megfelelő eligazítást ad, hogy ezt a kérdést — „A magyar nyelv értelmező szótára“ szavaival — tisztázhassuk: „akkor, amikor méq nem késő, amikor a szóban forgó cselekvés eredményesen elvégezhető; abban az időpontban, amelynek elmulasztása késedelmet, veszélyt, kárt okozhat; a kellő időben.“ DOBAY BÉLA A Madách Könyvkiadó újdonságai: TÖRÖK ELEMÉR ÚJ VERSEIj
