Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-17 / 221. szám, hétfő
Búiról jobbra: Karol Ditrich, Milan Mifka, Vladimír Junčošek, Jo zef Pajchort és Libor Šedenka. MIT NYÚJTOTT ÖNNEK A KATONAI SZOLGÁLAT? Ezt a kérdést tettein föl néphadseregünk néhány katonájának, akik állampolgári kötelességük teljesítése után visszatértek a polgári életbe, akik két évvel ezelőtt különböző érzésekkel lépték át a laktanya kapuját, és most mint példás katonák szereltek le. Karol Ditrich: „Tényleges katonai szolgálatom alatt sok mindent megtanultam a SZISZ- munkáből. Elsajátítottam a kollektív élet alapelveit és rászoktam a fegyelemre. A polgári életben bányász voltam. Mindazt, amire a katonaság megtanított, további életemben a munkahelyemen is felhasználhatom. Milan Mifka őrvezető; Autószerelő vagyok. Tényleges katonai szolgálatom alatt ugyanebben a hivatási körben működtem, sőt mi több, különböző katonai műszaki gépek javítását Is megtanultam. Vlagyimir Jančošek tizedes: Amikor a gépészeti ipariskolában befejeztem tanulmányaimat, bevonultam katonának. Csak itt értettem meg sok politikai kérdés jelentőségét, itt tettem szert jó politikai áttekintésre. Elsajátítottam a SZISZ- szervezet munkamódszereit, megtanultam alárendeltjeim irányítását és vezetését. Megtanultam a továbbiakban egy katonai egység napi programjának a megszervezését és a különböző katonai és hadianyagokkal való bánásmódot. A katonaság a fiatalság számára jó iskolát jelent.“ fozef Pajchort tizedes: ,,A katonai szolgálat új szakképzettséget adott nekem. A polgári életben hivatásos gépkocsivezető leszek.“ Libor Šedenka szakaszvezető: „Katonai szolgálatom alatt ugyanolyan hivatást töltöttem be, mint a polgári életben. Sőt, szakképzettségemben fejlődtem. Minthogy rajparancsnok voltam, megtanultam az emberekkel való bánásmódot és mint SZISZ- funkcionárius, elsajátítottam a politikai nevelőmunka alapelve- lt is.“ Folytathatnám a válaszok Idézését. De talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy a katonai szolgálat fiataljainknak megfelelő politikai és szakképzettséget nyújt, s ezt a tudásukat bizonyára jól fel fogják használni polgári munkahelyükön, szocialista társadalmunk javára. —gf— LENINGRAD szívós védelmiének 900 napja A MEG NEM! ALÁZOTT VAROS 1973. IX. 17. Harminc évvel ezelőtt a nyári bőségben a borzalmak árja zúdult Leningrádra. A fasiszta hadsereg bezárta a város körül az acélgyűrűt és erős ostromzárat létesített Leningrád körül. Leningrád védelme — 1944. augusztus 21-én kezdődött és 900 napig tartott. Észtország elfoglalásával az ®llenség Leningrád közvetlen közelében uralma alá vette a tengeri és a légi támaszpontokat. Ezzel megteremtette egy Leningrád elleni közvelten támadás megindításának a kedvező feltételeit. A hitleri parancsnokság abban- a törekvésében, hogy minél előbb elfoglalja a várost, óriási erőket vetett a harcokba, amelyeknek 1941 szeptember elején sikerült elérniük a Ladoga-tó déli párját és elfoglalniuk Slisszelbur- got. Leningrád számára ennek igen kedvezőtlen következményei voltak, mert az ellenségnek sikerült megakadályoznia a kelet felé irányuló utolsó szárazföldi összeköttetést. Így csak a légiót és a Ladoga-tón keresztül vezető vízi út maradt nyitva a város védői számára. Leningrád lakosságának éppen úgy, mint a Szovjetunió többi népének, semmiféle illúziója sem volt a fasiszta ag- resszorokat illetően és ezért mindent megtettek, hogy a város ne kerüljön az ellenség kezére. Arról volt szó, hogy minél több ember meneküljön meg, mindenekelőtt a gyerekek, az asz- szonyok és az öregek. A részleges kiürítés után több mint 2 millió lakos maradt Leningrád- ban. A város erőddé változott és kimondhatatlan áldozatokat hozott. A lakosságnak a városba vezető utakon és a város környékén jelentős szerepe volt a védelem kiépítésében. A védőberendezések építésében naponta kb. félmillió ember vett részt, akik gyakran közvetlenül ~az ellenség tüze alatt dolgoztak. Ez az óriási és céltudatos munka a leningrádi pártszervezet vezetésével csakhamar meghozta pozitív eredményeit. Az „élet útján“ mind több és több élelmiszer jutott a városba, úgyhogy 1942 februárjától fel lehetett emelni a keoyáradagot, mégpedig a munkások esetében 500 grammra és a gyerekek esetében 300 grammra. Hogy mit jelentett „az élet útja“ Leningrád lakossága számára, az abból is látható, hogy az ostromzár 900 napja folyamán több mint 4 millió tonna árut és több mint 1200 000 embert szállítottak rajta. Hiába kiabált 1942 elején Adolf Hitler a rádióba: „Szándékosan nem támadunk most Leningrádra. Leningrád önmagát falja fel! Három-négy hét múlva érett almaként hull a lábaim elé!“ Csakhogy Leningrádban szovjet emberek éltek és harcoltak. A várost a kommunisták, kom- szomolisták, férfiak, asszonyok, öregek és gyerekek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökösei védték. Bátran küzdöttek. inkább meghaltak, mintsem hogy megadják magukat. Egyről meg voltak győződve, hogy Leningrádnak semmi esetre sem szabad elesnie, s hogy nem is esik el. És a győzelem valóban megérkezett. Leningrád helyzete 1943 januárjában a város ostromzárának áttörésével lényege>- sen megjavult. A szovjet hadsereg koordinált támadásával 8—11 km szélességű sávot nyitott a Ladoga-tó déli partja és a front között, amelyen azonnal megkezdték egy 36 km hosszúságú vasútvonal építését, s néhány uap múlva Leningrádba megérkeztek az első élelmiszerszállítmányok. A szovjet hadsereg Leningrád és Novgorod mellet ti támadásával 1944 januárjában és februárjában, valamint a „Nord“ hadseregcsoport vereségével ért véget az a nehéz harc, amelyet 1941 nyara óta áldozatosan vívtak a szovjet katonák, a város és az egész leningrádi körzet lakosságával együtt. A szovjet fegyveres erők szétzúzták a német fasiszta hadsereget és Leningrád, a Szovjetunió második legnagyobb városa él és fejlődik. Soha nem látott szép várossá épült a szovjet nép hősiességének ez az élő emléke. Dr. JÁN MlCATEK alezredes Pár nappal ezelőtt ünnepeltük meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 29. évfordulóját. A felkelésben a szlovák népnek a nemzeti szabadság és a Csehszlovák Köztársaság felújítása érdekében folytatott harca, a német fasizmus és a szlovák klérofasizmus elleni küzdelemben érte el tetőfokát. Ezzel a — népeink számára fontos — történelmi eseménnyel a' csehszlovák katonai légierő dicső harci hagyományai is szorosan összefüggenek. A Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban sikeres tűzkeresztségen ment át az első csehszlovák vadászrepülő-ezred, amely a Szovjetunió területén alakult meg, és 1944. szeptember 17-én szállt le a Zvolen melletti tábori repülőtéren és bekapcsolódott a német megszállók elleni harcokba. Egyetlen olyan repülőalakulat volt, amely a második világháború alatt az ellenség háta mögött harcolt. Szeptember 17-e ezért történelmi nappá vált, és ekkor ünnepeljük meg minden évben a csehszlovák légierő napját. A csehszlovák légierő egységének megalakulása a Szovjetunióban fasisztaellenes ellenállásunk történelmének jelentős határpontja. Szovjet katonákkal való kiegészítése és szovjet felszereléssel való ellátása után megalakult az önálló csehszlovák vadászrepülőraj. Ide sorolták be azokat a szlovák repülőket is, akik az ún. szlovák állam hadseregéből szöktek meg és 1944 júniusa kezdetén megalakult az első csehszlovák vadászrepülőezred. A csehszlovák repülők kitüntették magukat a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban, Ostrava, Opava és Tešín felszabadításakor. Úgyszintén repülőink, akik nyugaton harcoltak, ismertekké váltak bátorságukról és szakképzettségükről. A Nagy- Britanniáért, Afrikáért vívott csata, az olasz és a normandiai invázió repülőink szolgálatának legjelentősebb szakaszát jelenti a Royal Air Force kötelékében. Légierőnk gépei az ötvenes évekig angol, szovjet é*s német gyártmányúak voltak. A további években cserélték ki ezeket a gépeket a szovjet sugárhajtású repülőgépekre és a csehszlovák légierő a Varsói Szerződés tagállamai katonai légierejének jelentős része lett. Légierőnk fejlődésének jelenlegi állomását a szuperszonikus repülőgépekre és a több rendeltetésű helikopterekre való átállás jellemzi. Az utóbbi években gyors ütemben tökéletesedik a repülőtechnika és ezzel egyúttal növekedik a pilóták, a műszaki személyzet és a repülő specialisták politikai fejlettségének színvonala is. S hogy az 1968—69-i válságos években a bonyolult politikai feltételek között a csehszlovák haderő repülőalakulatainak egyetlen katonája sem vált hazája árulójává. A csehszlovák katonai légierő néphadseregünk jelentős tényezője és a Varsói Szerződés tagállamai szövetségi erejének megbízható láncszeme. Ezért a csehszlovák légierő napjának alkalmából elismerésünket fejezzük ki azoknak, akik légierőnk fejlesztéséből kivették részüket, valamint azoknak is, akik a légierő kötelékeiben szilárdan állnak a szocializmus és a bé'ke őrhelyén. J. M. Becsületesen teljesítette polgári kötelességét Amikor Otto Zsákovics őrvezető csaknem két évvel ezelőtt bevonult katonának, még csak nem is álmodott arról, hogy repülő- technikus lesz és a repülőgépek speciális villanyberendezését bízzák reá. Polgári életében csővezeték-karbantartó munkásként dolgozott a štú- rovói (párkányi) papírgyárban. Magyar iskolába járt és bevonulás után a szolgálati nyelv elsajátítása gondot okozott neki. Az első félév tényleg nehéz dió volt a számára. Feladata sok volt, tudása pedig kétségbeej- tően kevés. De óriási megértésre talált abban a munkaközösségben, amelyben dolgozott, s amely segít séget nyújtott neki. Kezdetben csak nézett, tanulta a nyelvet, és nyelvtudása terjedelmében igyekezett elsajátítani munkájának elméleti ismereteit is. Csakhamar már önállóan végezte el az egyszerűbb munkákat „Borzalmasan féltem“, mondja Zsákovics őrvezető, „amikor a repülőgép, amelynek motorján először dolgoztam, felrepült a levegőbe, hogy feladatát teljesítse. Az igaz, hogy az elvtársak, akikkel kezdetben együtt dolgoztam, munkámat ellenőrizték. De ennek ellenére sem tudtam lerázni magamról a félelem szorongó érzését. Csak akkor nyugodtam meg, amikor a repülőgép leszállt. De ez mindenesetre bátorságot öntött beiéin. Félelmem egyre csökkent, és ma már nem is tudom mi az a félelem. Sohasem hittem abban, hogy sikerülni fog ilyen jól elsajátítanom az ismereteket. De be kell vallanom, hogy J. Hanuš törzsőrmester és J. Havliš közkatona seA BARÁTSÁG JEGYÉBEN J. Poul ezredes, a kelet-szlovákiai katonai körzet politikai csoportfőnökségének dolgozója az új évad alkalmából átadta a bratislavai J. Nálepka katonai művészegyüttes tagjainak, annak a levélnek a másolatát, amelyet az NDK nemzeti néphadseregének politikai főcsoportfőnöke küldött dr. V. Horá- Cek altábornagynak, a csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnökének. A levélben többek között ezt írja: „A politikai csoportjaink közötti együttműködés terve szerint a J. Nálepka katonai művészegyüttes nagy sikerrel szerepelt az NDK nemzeti néphadserege alakulatainál. Az együttes fellépése további értékes hozzájárulást jelent szocialista országaink és hadseregeink közötti barátság elmélyítésében. Az NDK nemzeti néphadseregének katonái és hazánk lakossága szívélyesen és hálásan üdvözölte a magas politikai és művészeti szintű együttes fellépését. A kiváló művészegyüttes minden egyes fellépése a fegyverbarátság és az osztálytestvériség fényes bizonyítéka volt. Engedjék meg ezért, hogy Ünnek és a J. Nálepka együttes kollektívájának kifejezzem őszinte köszönete- met. Az együttesnek a jövőben sok sikert kívánunk értékes munkájában.“ Ezek az elismerő szavak örvendetesek, és egyúttal az új évad kezdetén munkára is buzdítanak — hiszen az újoncok az alapkiképzés után, azonnal megkezdték az új műsor begyakorlását. Július 14-én Stu- paván volt a főpróba, majd az együttes az új évadot a miku- lovi kastély csodálatosan szép környezetében nyitotta meg. S. Ambroš, alezredes gítsége nélkül sohasem lettem volna erre képes. Türelmes tanítóim, támaszaim voltak. Most már saját tapasztalatból tudom, hogy mi mindenre képes a jóakarat és a megértés. Hiszen kezdetben nekik kellett teljesíteni helyettem a feladatok nagy részét, s még csak tekintetűkkel sem éreztették ezt velem. Ez nagyban felbátorított és talán éppen ennek köszönhetem, hogy már egy féléves katonai szolgálat után elnyertem a harmadosztályú specialista jelvényt, és elkezdhettem az önálló munkát, bár többnyire még Havliš közkatonával. Neki tényleg sok mindenért hálás vagyok!“ Újra igazolódott az a tény, hogy a munkaközösség sok mindenre képes. De Zsákovics őrvezető érdeme is ez, értékes katonája akart lenni néphadseregünknek, és a műszaki csoport többi katonájának színvonalára akart emelkedni. Mert az a tény, hogy villanyszerelési alapismeretek nélkül kilenc hónapon belül megszerezte a specialista másodosztályú jelvényt, már bizonyítja az ifjú óriási akaraterejét és igyekezetét. Ezért senkit sem lepett meg az, amikor az alakulat parancsnoka pénzjutalomban részesítette a gyakorlaton elért sikereiért. Ma már Otto Zsákovics őrvezető a legjobb technikusok közé tartozik a csoportban, és nemcsak munkahelyén, mindenhol dicsérik. A „kiváló katona jelvény“ tulajdonosa, a SZISZ-alapszervezet bizottságának tagja és neki köszönhető, hogy a tényleges katonai szolgálatukat töltő katonatársai aktívan vesznek részt a különböző sportágakban, és teljesítményük magas színvonalú. De nemcsak erről van szó. A harcászati és politikai felkészültség ellenőrzése rámutatott, neki köszönhető, hogy csoportjában a szolgálati testnevelés színvonala a legmagasabb az egész alakulatnál. Ma már Zsákovics örvezető azzal törődik, hogy előkészítse és tudással fegyverezze fel azt a katonatársát, aki az ő helyébe lép, hogy folytassa az igényes feladatok teljesítését, amelytől a pilóta biztonsága függ repülés közben, hogy biztosítsa a pilóta tájékozódását és a földdel való összeköttetését. Átadja gazdag tapasztalatait, amelyek megszerzése olyan sok fáradságába került. Megszerette a villanyszerelést, és továbbra is hű akar hozzá maradni. Ügy gondolja, hogy katonai szolgálatának befejezése után tapasztalatait, amelyekre a katonaságnál tett szert, új munkahelyén, — valahol lakóhelye környékén — fogja hasznosítani. Dr. Bŕelislav Pleško A béke őrhelyén A LÉGIERŐ — HADSEREGÜNK MEGBÍZHATÓ RÉSZE A. SSXEJES ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI
