Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-16 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
Efflaaamm - tbüsbohibm ÉVENTE HARMINCEZER VÁLÁS Csehországban négy házasságkötésre esik egy válás. Szlovákiában e téren tűrhetőbb a helyzet, itt „csak“ minden 10. házasság bomlik fel. Viszont olyan intézkedéseket javasolni, melyek megszüntetnék az elválás lehetőségét, felesleges, sőt káros lenne, mert a szigorú törvényhozás, mint ahogy Spanyolország és Olaszország példája is igazolja, negatív befolyással van a családi életre. Továbbá a rossz családi légkör kedvezőtlen hatással van a gyermek fejlődésére is. A bírósági statisztikák jó néhány éve első számú válóokként a hűtlenséget jelölik meg. Pedig a hűtlenség a legtöbb esetben a házasság felborulásának az utolsó fázisában következik be. A házasság felbontásának kérelmezé- sé’>en minden korosztályban a nők a kezdeményezőbbek. Főleg a fiatal nők nagyon radikálisak. Frissek, egészségesek, tele vannak éluiakarással, boldogságra, szerelemre, harmonikus szexuális életre vágynak. Ezeket az igényeiket az első férj nem tudta kielégíteni, de a ideális házasságról alkotott elképzeléseiket sem tudta teljes mértékben tönkretenni. Gyerekeik még kicsinyek, akik a válást könnyen elviselik. A válás után rendszerint a nőé lesz a lakás és a berendezés nagy része. A fiatal nő ma gazdaságilag független, a volt férj gyerektartást fizet neki, adókedvezményben részesül, és jogosult a családi pótlékra. Egy új házasságra gondol, amelyben újra gyerekei lehetnek . .. Minek is élne továbbra is azzal, akibon csalódott? Nem számol azonban a válás után bekövetkező újabb csalódásokkal. A középkorú nők már kisebb kezdeményezőkészséget tanúsítanak a válást Illetően. Fáradtabbak, gyerekeik serdülőkorban vannak. S tudják, hogy a pubertáskorban levő gyermekek számára a szülők válása nagy lelki megrázkódtatást jelent, S a középkorú nőknek már az ideális férjről való elképzelésük is megváltozott. De még így is több középkorú nő és nem férfi kéri a házasság felbontását. Még abban az esetben is, ha nincs állásban — háztartásbeli, és többgyermekes családanya. Tehát az a tény, hogy a házasságból gyerekek születtek, nem gátolja meg a házasfeleket abban, hogy elváljanak, úgy, mint valamikor, habár ez a tényező még nem veszítette el teljes mértékben a családot összetartó jellegét. Ez7.el ellentétben a férfiak azok, akik többgyermekes szülők válása esetében ellenzik a házasság felbontását. Az első erős válási hullám a házasság harmadik és ötödik éve között jelentkezik. A megfigyelt párok 37 százalékának a házassága nem „érte meg“ az öt évet. Érdekes megfigyelni a házastársak iskolai végzettségének színvonala s a válás közti összefüggést. Alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező és többgyermekes házasok nem válnak el olyan gyakran, mint a főiskolai végzettséggel rendelkező házastársak. A megfigyelések során rájöttek, hogy ** válófelek a házasság megkötése elől’ a legtöbb esetben csak rövid ideig is merték egymást, vagy pedig a házas ság kényszerből, a terhesség „nyom;' sára“ jött létre. A CSALÁDI KÖRNYEZET HATÁSA A válásról szóló tanulmány szerint földművesfiatalok házassága csak r> kán bomlik fel. Ebben valószínűié szerepet játszik a vidéki környezőt h<: tása, ahol az emberek közötti kapcsi latok szorosak, és semmilyen társadé, inilag károsabb eseményt nem hagyn figyelmen kívül. A megfigyelés alatt tartó válóiéiba levő pároknak a negyed része elvá1 szülők gyermeke, vagy szüleik házas sága boldogtalan volt. Ha arra gon dőlünk, hogy a ma felnövő nemzedé« nagy része csonka családokban neve kedik, akkor az ő házasságuk elé b zonyos aggodalommal tekintünk. Hog' e szociális örökség milyen hatással va a válásokra, csak akkor tudjuk meg ha felmérjük, vajon mennyi azoknak a jól „működő“ házasságoknak a sz.< ma, ahol a házastársak szülei szinte elváltak, vagy rosszul éltek. Sok házasság bomlik fel anyagi okú miatt. A vizsgálat bebizonyította, hot; minél kisebb a családban az egy fői eső kereset, annál több a panaszpénzzel való helytelen gazdálkodási’. Azt is megállapították, hogy a pénzz> való gazdálkodás főleg a főiskolai vét: zettséggel rendelkező nőknek okoz gondot. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a tanulás annyira elfoglalta őket, hogy szüleik nem követelhették meg tőlük, hogy rendszeresen segítsenek a háztartásban, ahol elsajátíthatták volna a helyes gazdálkodáshoz való szükséges tudnivalókat. A pénzzel való helytelen gazdálkodásból eredő nézet- eltérések gyakrabban fordulnak elő ott, ahol a férj 10 évvel idősebb a feleségénél. Pedig ezeknek a családoknak az anyagi helyzete a legkedvezőbb, mégis ezek hullanak szét — anyagi okokból — a leghamarabb. Sokszor halljuk, hogy a rossz lakásviszonyok is "áláshoz vezethetnek. A vizsgálatok ezt az állítást nem bizonyították be. Különböző természetű egyének házassága is gyakran fut zátonyra. Kérdés azonban, hogy a különböző természet fogalmán a kölcsönös alkalmazkodás, az egymás hibái iránti elnézés, a kompromisszumra való hajlam hiányát értik-e a házasok. A nők valamennyi korosztályban aránytag többet panaszkodnak a partner szexuális viselkedésére, mint a férfiak. Ennek feltételezhetően egyik oka, hogy a nő kisebb fokú nemi igényekkel lép házasságra. Évek múlva azonban általában megnő az érdeklődése a nemi élet iránt, s ha a nemi vágya kielégítetlen marad, bekövetkezik a csalódás. Más feltételezés szerint a fo- gajnzásgátló szerek folyamatos terjedése erősen csökkenti a nő félelmét a nem kívánatos teherbeeséstől, ami azelőtt negatívan befolyásolta a nemi élet iránti érdeklődését. A nő ez irányú igényeinek megnövekedésével arányosan megnő a csalódások száma is. A házasságok felbomlása okainak keresésekor a kísérletet folytató egyének megfigyelték, hogy milyenek a házastársak érzelmi megnyilvánulásai, érdeklődési körük, a szabad idő eltöltésére vonatkozó nézeteik, a barátaikhoz való viszonyuk, a gyermeknevelésről alkotott nézetük, a nők foglalkoztatottságára vonatkozó nézetük, hogyan osztották meg egymás közt a háztartási munkát és milyen nevelésben részesültek. Sok helyen adódott nézeteltérés abból, hogy a házastársak más-más családi környezetben nőttek fel. Viszont csak kevés házasságban okozott gondot ama nézetek közös nevezőre hozása, amely a nő foglalkoztatottságát illeti. Azt is megállapították, hogy a férfi nevelésében elkövetett hiba van rosszabb hatással a házaséletre. A háztartásban dolgozó nők váláskor gyakrabban hivatkoztak hűtlenségre, mint az állásban levő nők. De ez még nem bizonyítja azt az állítást, hogy a nők foglalkoztatottsága magában hordja a hűtlenségre való hajlam felszínre kerülését és befolyással van a válások számának a növekedésére. Az életszínvonal emelkedésével arányosan gyengül a családon belüli ösz- szefogás ereje, mely valamikor annál 'rősebb volt, minél nagyobb volt a há- ■ istársak egymásra való utaltsága. Énetek eredményeként a házasfelek köny- nvebben teremtenek házasságon kívüli szerelmi viszonyt. De ma sem egészen világos, hogy mennyi köze van a hűt- . (ínségnek a házasság felbomlásához. Főleg abban az értelemben nem, hogy elsődleges vagy másodlagos szerep jut-e ennek a tényezőnek. MIRE VAN A LEGTÖBB PANASZ? A férfiak a nőknek a házasságban való ideges viselkedésére panaszkodnak. A nők pedig elsősorban a férfiak jellemére. A főiskolai végzettséggel rendelkező nők azt róják fel férjüknek, hogy nincs megértéssel a munkájuk iránt. Azokban a házasságokban, amelyek 15 évnél tovább tartottak, a válóperi tárgyaláson a nők gyakran panaszkodnak arra, hogy férjük az utóbbi időben egyre jobban izolálja magát a családjától, és szabad idejét barátai társaságában tölti. Önkritika gyakorlásában azonban a férfiaké az elsőség. A megfigyelt pároknál mindig a férfiak voltak azok, akik beismerték, hogy ők is hozzájárultak a házasság felbomlásához. A jő tulajdonságok értékelésekor is sokkal objektívabbak, mint a nők. Sokkal ritkábban jegyezték meg, hogy a másik félben „nincs semmi jó“. Talán csak kevés az olyan házasság, ahol nincs nézeteltérés. Nagyobb részük azonban „túléli“ a kritikus helyzetet és a házastársak nem válnak el. De még így is 30 000 házasság bomlik fel évente hazánkban. Nem adhatunk azonban egyöntetű választ arra, hogy a házasságok felbomlásánál mely külső és belső tényezők játsszák a főszerepet. rJMM G yűrött levél. Számtalanszor elolvasták: ... „Ne laragudj, hogy most nem jöhet- em hozzád, de elromlott a re- tülőgép, amelyikkel indulni íkartam. Ha nem repülővel, ak- tor majd hajóval megyek. Készülj az esküvőre. Nagyon szedetlek, és azt szeretném, ha ninél hamarabb elhozhatnálak de, Amerikába. Szép menyasz- \zonyi ruhát csináltass, mert ízt akarom, hogy az egész falu negcsodáljon. Ha most valami zözbe jönne, akkor majd ta- tasszal megyek, te csak várj 'ám, viszek neked gyönyörű ékszereket, meg fátylat is, drága Mariskám ... csókol szerető vőlegényed.“ Reszkető, piszk'os kéz nyúl a levél után. Alighogy elolvastam, már veszi is vissza a kincset. Mariska arcára nézek és eszelős, zavart tekintettel találkozom. A piszkos kendo alól zilált, kócos, őszülő haj bújik elő. Ruhája szennyes és rongyos. Szánalmas külsejét látva, nem nehéz kitalálnom, hogy valaki rossz tréfát űzött vete. S most, hogy a levelet annak rendje és módja szerint bélyeggel is ellátták és postán küldték, lehet raßa nevetni. Mert Mariska, a szerencsétlen, eszelős öreg lány mindenkinek eldicsekszik boldogságával. Hetekig lehel majd szórakozni a kocsmában sör, vagy pálinka mellett Mariska hiszékenységével. Hogy mi lesz tavasszal? Hát nem jön el a vőlegény! Majd elsüllyed a hajó, vagy lezuhan a repülőgép, és meghal a vőlegény. Mariska majd egy szép, szomorú és hangzatos levélben kap értesítést Amerikából, béjön. Ígérik, ott lesznek az esküvőn. Küldik, hogy hívja meg a papot, a tanítót, az elnököt, csaknem az egész falut. Tervezik a menyasszonyi ruhát. Hosz- szú és uszály os fátyolt fog hozni a vőlegény, hiszen dúsgazdag. Csak most éppen a gyárait igazgatja. De sajnálom, nagyon sajnálom azokat a férfiakat, akiknek szellemi világa olyan szegényes, hogy csak ennyire telik, ha szórakozni akarnak. Sajnálom őket, mert tudom, hogy mindegyik erős kezű, jó munkás. Hajnalban kelnek. Szakavatott kézzel fogják meg a traktor AZ AMERIKAI VŐLEGÉNY lyeg is lesz rajta és megtudja belőle, hogy meghalt a várva várt élettárs. Ezen is hetekig lehet majd nevetni és élcelőd- ni. \ S milyen dicsfény veszi körül azt az okost, aki mindezt kitaláltál Aki megírta ezt a bárgyú, helyesírási hibakkal teli levelet. Aki hamis és rövid életű boldogságot lopott egy szerencsétlen gyengeelméjű, szere- tetre és asszonyt sorsra vágyó teremtmény életébe. Hősként ünnepli a falu kocsmaközössége, az ivócimborák. Mert Mariska boldog. Ha elkérik tőle a Levelet, titokzatos arccal veszi elő, u/ra es újra elolvastatja magának. Ki is színezik az olvasók. Lehet hozza- költeni, szebbé tenni, hiszen van ott még ötlet, ahol ez termett. Biztatják, ne féljen, mci/d Mindenki a saját képzelőerejét adta kölcsön Mariskának. S ő nem is titkolja, mit remél, milyen szépnek képzeli szerelme beteljesülését. Mert ő is érez, neki is vannak vágyai. Szeretné tékozolni szereietét, jó lenne valakit megsimogatni és hazavinni, de nem a rongyai közé, nem az elhanyagolt kis házba. Mariska boldog. Kapott egy levelei, amelyben az van írva, hogy valaki egyszer meglátta és megszerette. Egy pillantás elég volt arra, annak a gazdag amerikai gyarosnak ahhoz, hogy egy éleire magához kösse. Iönnek a. levelek és Mariska nem lát/a már maga körül a szennyel. Nem látja a kaján tekinteteket. Nem érzi a tréfának aligha nevezhető kegyetlenkedést. Mariska nagyon boldog. Nem sajnálom Mariskát.v kormányát, kombájnra ülnek és nyomukban dől az érett gabona. Nekik köszönhetjük a kenyeret. Ük gondoskodnak a tejről, zöldségről és gyümölcsről. Megbecsült tagjai a társadalomnak. Róluk szolnak a lapok vezércikkei és riport/ai. Ezek az emberek estére fáradtak. Belépnek egy korsó sörre a kocsmába. S ott várja őket ez a méltatlan és lealacsonyító szórakozás. Valaki felveti a témát: Mariskát meg kell viccelni. Nem állnak vele szóba, nem kérdezik meg, hogy érzi magát, nem beteg-e. Inkább írnak neki egy szép szerelmes levelet. Eljeiedkeznek arról, hogy mivel tartoznak önmaguknak, s hogy ezzel nemcsak Mariska károsodik, hanem ők maguk is. Gondolatban összehasonlítom Mariskát a rajta nevetőkkel. Látom szánalomra méltó alakját, rongyait, ijesztő tekintetét a sokdioptriás szemüveg mögött. Remegő kezét, ahogy dédelgeti a gyűrött levelet. Öregedő arcát, amelyre fényt lopott a hamis boldogság. Bármenynyire is hihetetlen, de szépnek látom őt. Mert a boldogság minden arcot megszépít. S akik gúnyt űztek belőle, ép eszű, erős kezű, egészséges,"dolgos munkásemberek, férjek és apák. Képzeletben másképp rendezem az életüket. Szeretném, ha a pohár sör után hazamennének otthonukba, maguk mellt ültetnék j áradt asszonyukat, megsimogatnák gyermekeik lejét és így tanítanák őket: „Ki csínyeim, ugye, milyen /ó, hogy apu, anyu és ti is, mindnyájan egészségeseknek születtünk. Legyetek lók. Es ha olyannal találkoztok, aki öreg, beteg, gyengeelméjű, vagy nyomorék„ ne bántsátok, ne gúnyoltátok. Tartsátok őket tiszteletben, mert ők az élet elesettjei, segíteni kell rajtuk, ahogy lehet, de bántani nem szabad őket, mert csak a hitvány, ember tesz ilyet.“ M1KOLA ANIKÖ 1973. IX. 16. 16
