Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-16 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
Az afrikai portugál gyarmatuk térképe P ár héttel ezelőtt még kevesen voltak a világon, akik hallottak volna Wiriyamu, vagy Kisbashi afrikai falvak nevéről. Ma már mindkettő az antiimpe- rialista harc jelszavává vált, éppen úgy, mint pár évvel ezelőtt a dél-vietnami My Lay. „Velük hatalmasak vagyunk, nélkülük senki“ — mondta egy alkalommal Salazar, Portugália egykori fasiszta diktátora, s nyilván tudta, mit jelentenek országa számára az afrikai gyarmatok. Portugália, amely Európa legelmaradottabb államai közé tartozik, jelenleg területének mintegy huszonkétszeresét (Portugália területe 92 082 km2, afrikai gyarmataié csaknem 2 millió km2] tartja Afrikában gyarmati ellenőrzés alatt. A történelem torz fintora, hogy napjainkban Portugália tokintheti magát a világ legnagyobb gyarmattartó hatalmának. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor a fekete kontinens népei szinte robbanásszerűen visszanyerték állami függetlenségüket, a portugál gyarmatok határainál ez a folyamat megállt. A Salazar-féle fasiszta rezsim minden eszközt megragadott, hogy a kolóniáktól távoltartsa az önállóság és szabadság eszméjét. A portugál gyarmatokon kibontakozó függetlenségi törekvések kíméletlen elfojtásában a lisszaboni kormány érdekein kívül sajátos nemzetközi okok is közrejátszottak. A nyugati, volt gyarmattartó hatalmak Afrikából vató távozásuk után további befolyásuk zálogát a fajgyűlölő rezsimekben és a portugál gyarmatokban látták. Ezért közvetlenül, vagy közvetve minden támogatást megadtak a Dél-afrikai Köztársaságnak és Rhodesiának, továbbá Portugáliának, hogy a kontinens közepén és déli részén egy erős védelmi övezetet hozzanak létre, amelynek éle a független afrikai államok ellen irányul. Ami a hazai okokat illeti, ez az anyaország súlyos gazdasági elmaradottságával és szegénységével hozható összefüggésbe. Portugália semmiféle előkészületeket nem tett, hogy tengerentúli tartományainak nevezett gyarmatait előkészítse a függetlenségre. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy közelmúltban afrikai területein rendkívül értékes természeti kincseket fedeztek fel. Angolában például jelentős (kb. 600 millió tonna) olajlelőhelyeket tártak fel, amelyeknek kiaknázását amerikai és dél-afrikai érdekeltségek már meg is kezdték. Nyugatnémet cégek vették művelés alá a 170 millió tonna vasércet rejlő bányatelepeket, ugyanakkor angol és dél-afrikai vállalatok- ellenőrzik a gyémántbányákat, amelyek évi egymillió karát kitermelésével a világranglista negyedik helyét biztosítják Angola számára. De mindemellett az elmúlt években számottevő arany-, kén-, foszfát-, nikkel-, mangán- és rézlelőhelyeket is találtak a tengerpart közelében. Ezek kitermelését még meg sem kezdték. Az új gazdasági térképek Mo- cambigue-ban is hasonló gazdaságot mutatnak. Már az egyszerű felsorolás is elegendő ahhoz, hogy érthetővé váljon az ország megkülönböztetett jelentősége a portugál politikában. Berilliumot, kolumbi- tot, bizmutot és uránt találtak a mocambique-i föld mélyében, de ide sorolhatjuk a közelmúltban felfedezett bauxit-, arany-, kősó-, azbeszt és kőszéntelepeket is. Portugál Guinea és a Zöld]oki1973. IX. 10. szigetek, továbbá Sao Tome és Principe-szigetek nem annyira gazdasági, mind inkább katonai jelentőségüknél fogva állnak közel a lisszaboni kormány szívéhez. Feltehetően az is befolyásolja a sziget gyarmatokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontot, hogy elvesztésük precedenst teremtene a délebbre fekvő gyarmatok számára is, ahol immár 13 esztendeje fegyveres fp|szabadító harcok folynak. A harcok legkorábban Angol területén bontakoztak ki, s azokat az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLAJ elnevezésű szervezet irányítja. A mozgalom nak ma több mint 25 000 jól fel fegyverzett és kiképzett harcosa van, akiknek tevékenysége nyo mán a portugálok mintegy 60 000 főnyi hadsereget kénytelenek Angolában tartani. A szabadságharcosok az ország 40 százalékát ellenőrzik és a felszabadított területeken új közigazgatást és közellátást vezettek be. A gyarmati háború másik hadszíntér® Mocambique. Itt a fegyveres függetlenségi harc 1964-ben kezdődött el, a Mocambigue-i Felszaba ditási Front (FRELIMOj vezetésével. A front 1962-ben több kisebb felszabadítási szervezet egyesítéséből alakult. A FRELIMO eddig Mocambique területének körülbelül egyharmadát vonta ellenőrzése alá, s harmincezer katonája a szomszédos Tanzánia és az utóbbi években Zambia támogatását is élvezi. Tevékenységük ellensúlyozására a portugálok mintegy 70— 75 000 katonát és jelentős légierőt vezényeltek ebbe a körzetbe. Portugál-Guinea és a Zöldfoki szigetek képezik a fegyveres har cok harmadik és egyben legsike resebb hadszínterét. A harcot az Afrikai Párt Guinea és a Zöldfoki - szigetek Felszabadítására (PAIGC) nevű népi tömegpárt irányítja. A PAIGC vezetésével az ország háromnegyed részét felszabadították, csak a nagyvárosok és néhány elszigetelt portugál helyőrség van a gyarmatosítók kezén. Körülbelül 10 000 kitűnően képzett és jól felfegyverzett harcos tartja sakkban a különböző katonai támaszpontokon védekező 20—25 000 portugál zsoldost. A népi függetlenségi mozgalmak kibontakozásával párhuzamosan Lisszabon növelte a terrort és kegyetlenkedéseket gyarmatain, s minden eszközt alkalmasnak talált arra, hogy afrikai területeit megtartsa. A portugál katonaság ellenőrzése alatt álló ún. stratégiai falvakba kényszerítették a lakosság egy részét, ahol pedig ellenállásba ütköztek, ott gyilkoltak és gyújtogattak. Ilyen akciónak eseti áldozatul a mocambique-i Wiriyamu és az angolai Kisbashi falu is Mindemellett a politikai gyilkosságoktól sem riadtak vissza. Por tugál bérgyilkosok ölték meg pél dául a közelmúltban Amilcar Cab- ralt, a zöldfoki származású, radikálisan haladó felfogású forradal márt is, a PAIGC vezetőjét, az af rikai felszabadítási mozgalom egyik legkiemelkedőbb képviselő jét. Ez azonban nem törte meg az afrikai hazafiak lendületét. Por tugália helyzete egyre súlyosabbá válik az afrikai kontinensen. Re mélhető, hogy Salazar egyik korábbi kijelentése csakhamar a feledés homályába merül: „Portugália a világ legnagyobb hatalma volt — és ma is az! Ez történelmi elhivatottságának bizonyítéka!“ TOLNAY LÁSZLÓ A. FRELIMO harcosainak egy csoportja Mocanibique-ban. nortugáI katonák akcióra indulnak Portugál-Guineában Egy gyarmatosítók által lerombolt falu Angolában SÖlEl f OLTOK R Plil H TERMiPlN
