Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-16 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

Az afrikai portugál gyarmatuk térképe P ár héttel ezelőtt még keve­sen voltak a világon, akik hallottak volna Wiriyamu, vagy Kisbashi afrikai falvak nevéről. Ma már mindkettő az antiimpe- rialista harc jelszavává vált, ép­pen úgy, mint pár évvel ezelőtt a dél-vietnami My Lay. „Velük hatalmasak vagyunk, nélkülük senki“ — mondta egy alkalommal Salazar, Portugália egykori fasiszta diktátora, s nyil­ván tudta, mit jelentenek országa számára az afrikai gyarmatok. Portugália, amely Európa legelma­radottabb államai közé tartozik, jelenleg területének mintegy hu­szonkétszeresét (Portugália terü­lete 92 082 km2, afrikai gyarmataié csaknem 2 millió km2] tartja Afri­kában gyarmati ellenőrzés alatt. A történelem torz fintora, hogy napjainkban Portugália tokintheti magát a világ legnagyobb gyar­mattartó hatalmának. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor a fekete kontinens népei szinte rob­banásszerűen visszanyerték állami függetlenségüket, a portugál gyar­matok határainál ez a folyamat megállt. A Salazar-féle fasiszta rezsim minden eszközt megraga­dott, hogy a kolóniáktól távoltart­sa az önállóság és szabadság esz­méjét. A portugál gyarmatokon kibon­takozó függetlenségi törekvések kíméletlen elfojtásában a lissza­boni kormány érdekein kívül sa­játos nemzetközi okok is közre­játszottak. A nyugati, volt gyar­mattartó hatalmak Afrikából vató távozásuk után további befolyásuk zálogát a fajgyűlölő rezsimekben és a portugál gyarmatokban látták. Ezért közvetlenül, vagy közvetve minden támogatást megadtak a Dél-afrikai Köztársaságnak és Rhodesiának, továbbá Portugáliá­nak, hogy a kontinens közepén és déli részén egy erős védelmi övezetet hozzanak létre, amelynek éle a független afrikai államok ellen irányul. Ami a hazai okokat illeti, ez az anyaország súlyos gazdasági elmaradottságával és szegénységé­vel hozható összefüggésbe. Por­tugália semmiféle előkészületeket nem tett, hogy tengerentúli tar­tományainak nevezett gyarmatait előkészítse a függetlenségre. Eb­ben nyilván az is közrejátszott, hogy közelmúltban afrikai terü­letein rendkívül értékes termé­szeti kincseket fedeztek fel. Angolában például jelentős (kb. 600 millió tonna) olajlelőhelyeket tártak fel, amelyeknek kiaknázását amerikai és dél-afrikai érdekelt­ségek már meg is kezdték. Nyu­gatnémet cégek vették művelés alá a 170 millió tonna vasércet rejlő bányatelepeket, ugyanakkor angol és dél-afrikai vállalatok- el­lenőrzik a gyémántbányákat, ame­lyek évi egymillió karát kiterme­lésével a világranglista negyedik helyét biztosítják Angola számá­ra. De mindemellett az elmúlt években számottevő arany-, kén-, foszfát-, nikkel-, mangán- és réz­lelőhelyeket is találtak a tenger­part közelében. Ezek kitermelését még meg sem kezdték. Az új gazdasági térképek Mo- cambigue-ban is hasonló gazdaságot mutatnak. Már az egyszerű felso­rolás is elegendő ahhoz, hogy ért­hetővé váljon az ország megkü­lönböztetett jelentősége a portugál politikában. Berilliumot, kolumbi- tot, bizmutot és uránt találtak a mocambique-i föld mélyében, de ide sorolhatjuk a közelmúltban felfe­dezett bauxit-, arany-, kősó-, az­beszt és kőszéntelepeket is. Portugál Guinea és a Zöld]oki­1973. IX. 10. szigetek, továbbá Sao Tome és Principe-szigetek nem annyira gazdasági, mind inkább katonai jelentőségüknél fogva állnak kö­zel a lisszaboni kormány szívé­hez. Feltehetően az is befolyásol­ja a sziget gyarmatokkal kapcso­latban elfoglalt álláspontot, hogy elvesztésük precedenst teremtene a délebbre fekvő gyarmatok szá­mára is, ahol immár 13 esztendeje fegyveres fp|szabadító harcok folynak. A harcok legkorábban Angol területén bontakoztak ki, s azokat az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLAJ elnevezésű szervezet irányítja. A mozgalom nak ma több mint 25 000 jól fel fegyverzett és kiképzett harcosa van, akiknek tevékenysége nyo mán a portugálok mintegy 60 000 főnyi hadsereget kénytelenek An­golában tartani. A szabadsághar­cosok az ország 40 százalékát el­lenőrzik és a felszabadított terü­leteken új közigazgatást és köz­ellátást vezettek be. A gyarmati háború másik hadszín­tér® Mocambique. Itt a fegyveres függetlenségi harc 1964-ben kez­dődött el, a Mocambigue-i Felszaba ditási Front (FRELIMOj vezetésé­vel. A front 1962-ben több kisebb felszabadítási szervezet egyesíté­séből alakult. A FRELIMO eddig Mocambique területének körülbelül egyharmadát vonta ellenőrzése alá, s harmincezer katonája a szomszédos Tanzánia és az utóbbi években Zambia támogatását is élvezi. Tevékenységük ellensúlyo­zására a portugálok mintegy 70— 75 000 katonát és jelentős légierőt vezényeltek ebbe a körzetbe. Portugál-Guinea és a Zöldfoki szigetek képezik a fegyveres har cok harmadik és egyben legsike resebb hadszínterét. A harcot az Afrikai Párt Guinea és a Zöldfoki - szigetek Felszabadítására (PAIGC) nevű népi tömegpárt irányítja. A PAIGC vezetésével az ország há­romnegyed részét felszabadították, csak a nagyvárosok és néhány el­szigetelt portugál helyőrség van a gyarmatosítók kezén. Körülbelül 10 000 kitűnően képzett és jól fel­fegyverzett harcos tartja sakkban a különböző katonai támaszponto­kon védekező 20—25 000 portugál zsoldost. A népi függetlenségi mozgalmak kibontakozásával párhuzamosan Lisszabon növelte a terrort és ke­gyetlenkedéseket gyarmatain, s minden eszközt alkalmasnak talált arra, hogy afrikai területeit meg­tartsa. A portugál katonaság el­lenőrzése alatt álló ún. stratégiai falvakba kényszerítették a lakos­ság egy részét, ahol pedig ellen­állásba ütköztek, ott gyilkoltak és gyújtogattak. Ilyen akciónak eseti áldozatul a mocambique-i Wiriyamu és az angolai Kisbashi falu is Mindemellett a politikai gyilkos­ságoktól sem riadtak vissza. Por tugál bérgyilkosok ölték meg pél dául a közelmúltban Amilcar Cab- ralt, a zöldfoki származású, radi­kálisan haladó felfogású forradal márt is, a PAIGC vezetőjét, az af rikai felszabadítási mozgalom egyik legkiemelkedőbb képviselő jét. Ez azonban nem törte meg az afrikai hazafiak lendületét. Por tugália helyzete egyre súlyosabbá válik az afrikai kontinensen. Re mélhető, hogy Salazar egyik ko­rábbi kijelentése csakhamar a fe­ledés homályába merül: „Portugá­lia a világ legnagyobb hatalma volt — és ma is az! Ez történelmi elhivatottságának bizonyítéka!“ TOLNAY LÁSZLÓ A. FRELIMO harcosainak egy csoportja Mocanibique-ban. nortugáI katonák akcióra indulnak Portugál-Guineában Egy gyarmatosítók által lerombolt falu Angolában SÖlEl f OLTOK R Plil H TERMiPlN

Next

/
Thumbnails
Contents