Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-13 / 218. szám, csütörtök

ORSZÁGOS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Szeptember 14—15-én a szo­cialista élelmiszeripar 25. év­fordulója alkalmából a hazánk élelmiszeriparában dolgozó fi­atalok találkozóját rendezik meg Trebišovon. Amint Imrich Maliáák elvtárs, az előkészítő bizottság titkára elmondotta, a találkozót már ez év májusá­ban meg kellett volna tartani­uk, de ezt technikai okok meg­akadályozták. Problémát oko­zott ugyanis háromszáz autó­busz, háromszáz személykocsi parkolási lehetősége, továbbá kétezer személy elszállásolása. A város vezetői fáradságot nem ismerve megoldották a problé­mát. Az élelmiszeriparban dol­gozó fiatalok országos találko­zójának sikeres lebonyolítására tökéletesen felkészültek. —szák Gustáv Husák elvi ars, aki nemrég az észak-morvaországi kerii letbe látogatott, kíséretével megtekintette a Valašskói Népművé' szeli Múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteményét. (Felvétel: Telefoto — ČSTK) Eredményes felnőttoktatás A KOŠICEI JÁRÁSI NÉPMŰVELÉSI KÖZPONT MUNKÁJA A népművelésre, a felnőttek továbbképzésére nagy gondot fordítanak a košicei járásban is. A járási népművelési köz­pont munkája arra irányul, hogy a CSKP XIV. kongresszu­sának a határozatát a népmű­velés dolgozói minden vonalon teljesítsék. A központ munká­járól és sikeréről Mikuláš Ke kefíak elvtárssal, a Košicei já­rási Népművelési Központ osz­tályvezetőjével beszélgettünk, aki többek között elmondta, hogy a CSKP XIV. kongresszu­sának határozataiból eredően a szocialista társadalom további fejlesztése céljából igényes fel­adatok hárulnak a népműve­lőkre is. A tudományos-műszaki fejlődéshez, a tervek és a cél­kitűzések megvalósításához elengedhetetlenül szükséges az emberek szakmai ismereteinek a gyarapítása, szocialista tzel- 'emben történő nevelése. Szem előtt tartotta ezt többek között a Košicei járási Nemzeti Bizott­ság is, amikor kidolgozta az 1972—73-as iskolai év népműve­lési tervét. A társadalom és az «gyén igényeinek figyelembe vételével készült munkaterv 61 százaléka különböző előadáso­kat, előadásciklusokat és né|)i akadémiákat, 39 százaléka pe­dig tanfolyamokat irányzott elő. A számokból kitűnik, hogy jelentős előrehaladás történt főleg az állampolgári és a vi­lágnézeti neveléssel, a munkás­mozgalmi hagyományokkal, va­lamint a polgári ügyekkel és az emberek közti viszonnyal kapcsolatos nevelési formák mennyisége terén. A terv továb­bá foglalkozott a színvonal emelésével, és magába foglal­ta a szervezőknek és a társren­dezőknek a nevelési formtók megvalósításával kapcsolatos feladatait is. Ha az eredményeket összevet­jük a kitűzött célokkal, elmond hatjuk, hogy a munka sikeres volt. Az állampolgári nevelés terén például 1222 akciót ren­deztek, melyeken összesen 81 756-an vettek részt. A külön­böző előadások, előadásciklu­sok, beszélgetések, vetélkedők és kiállítások nagy részének té­máját az elmúlt időszak jelen­tős évfordulói — mint például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55., a Szovjetunió fennállásának 50. és a Győzel­mes Február 25. évfordulója — alkották. A politikai nevelés, valamint a munkásmozgalmi hagyomá­nyok ápolásának szakaszán ki- emelkedőek voltak a Sabados ezredessel, az I. csehszlovák hadsereg tisztjével történt be­szélgetések, továbbá a járási népművelési központ állal ren­dezett kiállítások. Az utóbbiak közül az „Ötvenéves a Szov- jetunió" című 11 községben kö­zel tízezer ember tekintette meg. Nagy sikernek örvendett a Popročon megrendezett „A Győzelmes február és a jelen" című kiállítás, melynek 15 000 látogatója volt, de jól sikerül­tek az „50 győzelmes év“, a „Szovjet üveg és grafika“, va­lamint a „Georgi Dimitrov“ cí­mű vándorkiállítás is. A világnézeti neveléssel kap­csolatban nyolc előadássoroza­tot tartottak. A témák között „A tudományos világnézet alap­jai“, „Az ember filozófiai prob­lémái“ és „A fiatalok világné­zeti nevelése“ című szerepelt. Gondot fordítottak a szülők­nek a népi akadémiákon való nevelésére is. Az elmúlt tanév­ben a szocialista nevelés for­mái, az iskola és a család sze­repe a nevelésben, a gyermek erkölcsi és érzelmi nevelése stb. témáról 29 népi akadémiát rendeztek. Ezeken összesen 1320-an vettek részt. A fiatalok részére a világnézeti nevelés­sel kapcsolatban 26 alkalommal előadássorozatot, az egészség­üggyel, a mezőgazdasággal és a pedagógiával kapcsolatban 22 népi akadémiát tartottak. Rendeztek egy „Kopernikusz’' című vándorkiállítást is. Sokat segítettek a világnézeti nevelés terén jelentős szerepet betöltő tömegszervezetek, iskolák, pol­gári ügyek testületei, valamint a helyenként meglevő és jól működő hangszórós körök. Terveik elkészítésénél tovább­ra is a társadalmi igényből és a tömegek kérelmeiből Indul­nak ki, nagy súlyt helyezve a népművelés színvonalának ál­landó emelésére. GAZDAG JÓZSEF I Koni&zomvt neveltje Ötven éve született Zoja Koszmogyemjanszkaja Zoja Koszmogyemjanszkaja — ezt a nevet ma nemcsak a Szovjetunióban, hanem ha­tárain túl is nagyon sokan is­merik. Hősi tette a Szovjet­unió sok millió fiatalja szá­mára a hősiesség, bátorság és kitartás jelképe lett. 1941 novemberében, amikor a Szovjetuniót halálos veszély fenyegette, amikor a fasiszta filmoperatőrök már arra ké­szültek, hogy filmet készítse­nek a hitlerista csapatok moszkvai bevonulásáról, Zoja, a 18 éves moszkvai diáklány a partizánok közé állt. Egy harci feladat teljesítése köz­ben a hitleristák kezébe ke­rült. Kegyetlenül megkínoz­ták, majd kivégezték. Hősies­sége még Beirlein hitlerista katona számára sem volt kö­zömbös. Beirlein abban az ez­redben szolgált, ahol Zoját kínozták, majd meggyilkolták, a háború végén fogságba esett, de Zoját nem tudta el­felejteni. „Nemzetük kis hős­nője — mondotta — szilárd maradt. Nem tudta, mi az árulás. A fagytól megkékült testét sebek borították, de nem mondott egy szót se .. Egy hónappal Zoja halála után az egész országban tu­domást szereztek tettéről. A harcterekről, a légvédelmi ár­kokból több ezer levél érke­zett Moszkvába. A katonák nem tudták a címet, levelük­re csak ennyit írtak: „Zoja K wzmogyemjanszkaja, a Szov­temet azért, hogy n élhessen. De már késő. Nagy haragom azt suttogja — halált a ha­lálért! Higgye el, mama. mi megbosszuljuk öt. Én is moszkvai vagyok. ír­tam a feleségemnek, ha lá­nyunk születik, Zoja legyen a neve. Évek múltán több ezer kislány büszkélkedik majd az­zal, hogy úgy hívják okét, ahogyan Zoja Koszinogyem- janszkaját, akire az egész or­szág büszke. Alesa“. Írtak a partizáncsapatok ból, írtak gyerekek, írtak munkások. Azért írtak, mert Zoját társuknak, testvérük­nek érezték. A katonák nevé­vel az ajkukon mentek táma­dásba és győzték le a gyilko­sokat. Ott volt a támadók el­ső soraiban, elsőként jutott el a fasiszta harcállásokba. Ott volt a hátországban is, ahol az üzemekben a gépek mellett társai álltak. „Zoja komszomolista példa­képe munkasikerekre ösztö­nöz bennünket. Rágondolva két-háromszorosára teljesít­jük a normákat. Ű velünk együtt fegyvereket ad a front­nak“ — írta Zoja anyjának egy hadiüzem munkásnője. A háború befejeződött és Zoja születésének napján Pet- riscseva faluban lányok és fiúk, gyermekek és idősebbek keresik fel emlékművét, hogy tisztelettel adózzanak hősi tettének. A szobor talpazatá­nál vtrágerdő, a több száz égővörös kardvirág szirma messziről olyan, mintha az emlékmű lángban állna. A bátor komszomolista lány emléke örök. Róla neveztek el iskolákat, pionírcsapatokat, utcákat, parkokat, ifjúsági brigádokat és hajókat. Az idén is a nyári ifjúsági tábo­rok közül a legjobb eredmé­nyeket elérők Zoja nevét vi­selték. Aki a harcban a szabadsá­gért esett el — az nem hal meg. (ANP) S Z U L Ö K, N E V E L Ö K F Ó R U M A A TETTEK IDEJE A CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plenáris ülését követő­en nyilvánvaló volt, hogy az ifjú nemzedék nevelésével és oktatásával kapcsolatos sokrétű és komplex feladatokat szük­séges lesz az alsóbb fokú párt­ós állami szervekben és társa­dalmi szervezetekben is részle­tesen megtárgyalni, konkreti­zálni, hogy már az 1973/74-es tanévben a szavakat tettek kö­vessék. Most a — mondhat­nánk — mérföldkövet jelentő lanév megkezdése után célsze­rű lesz, ha e rovatban is felvet­jük a dokumentum néhány kulcsfontosságú nevelési és ok­tatási kérdését, melyek külö­nösen a szülőket s a többi ne­velésügyi dolgozót érintik. Azt, hogy az ifjú nemzedék nevelése a szocialista társada­lom egyik kulcsfontosságú fela­data, a múltban is hangsúlyoz­ták az illetékes fórumokon. Tény, hogy e feladat realizálá­sa időről időre megkívánja, hogy az alkalmazott módsze­reket értékeljük és összehan­goljuk a társadalmi fejlődés sa­játosságaival és jellegzetessé­geivel. Ezzel magyarázható, hogy legfelsőbb párt- és állami szerveink oly sokoldalú doku­mentumot dolgoztak ki az ifjú nemzedék neveléséről, felkészí­téséről a munkára és az életre a fejlett szocialista társadalom­ban. Hogyan viszonyul társadal­munk a fiatal nemzedék neve­léséhez, mi jellemzi ezt a vi­szonyt? Elsősorban a tudo­mány és a technika gyors üte­mű fejlődése, mely egyre in­kább áthatja mindennapi éle­tünket; ez pedig kellőképpen felkészült és művelt fiatal egyé­neket feltételez. Társadalmunk fejlődésével, szocialista jelle­gének elmélyülésével összhang­ban nőnek az egyénekkel, a jellemükkel, erkölcsi arculatuk­kal, elkötelezettségükkel szem­ben támasztott követelmények is. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a világ osztálytársadal­makra tagolódik, számos nega­tív tulajdonság, önzés, kispol­gári s egyéb nem kívánatos né­zet, helytelen magatartás ta­pasztalható az egyének köré­ben, s az ifjúság jellegzetes pe­dagógiai-pszichológiai sajátos­ságait is — például azt, hogy a fiatalok könnyen befolyásolha­tók, hajlamosak a romantizmus- ra, példaképre vágynak, viszo- lyognak az őszinte len ség töl. másrészt olyan célokat, fela­datokat keresnek-kutatnak, melyekért érdemes síkraszáll- ni, melyek lelkesítenek —, ar­ra a következtetésre jutunk, hogy azt, amiből eddig kiindul­tunk, feltétlenül magasabb szintre kell emelni, minőségileg javítani kell s az utóbbi évek­ben szerzett ismeretekkel ki kell egészíteni. Sürgető és rendkívül felelősségteljes fela­dat előtt állunk: a nevelés és az oktatás során a fiatalokat olyan irányba kell terelnünk, hogy az eddiginél még aktívab­ban vegyenek részt a körülöt­tünk zajló eseményekben, hogy még jobban tudatosítsák fele­lősségüket társadalmunk fejlő­déséért s ez a tudat lelkiisme­retes munkával, a jövendő munkára és az életre való fel­készüléssel párosuljon. Az oktató-nevelőmunka mód­szereinek új alapokra helyezé­sével kapcsolatban a pártdoku­mentum határozatai két kulcs- fontosságú kérdést hangsúlyoz­nak: egyrészt az oktatás minő­ségének a javítását oly módon, hogy a tanulókban elsősorban az alkotóképességet, a gazdasá­gi élet iránti aktív érdeklődést fejlesszük, ne pedig számos el­évült Ismeretet szajkóztassunk velük. A másik legfőbb feladat a kommunista nevelés egységes rendszerének a kiépítése, még­pedig nemcsak az iskola aktív részvételével, hanem a szülők s az egész társadalom bevonásá­val. Az alkotóképesség az egyik legértékesebb emberi képesség. Az egyes pedagógiai-oktatási koncepciók nemhiába helyezek a hangsúlyt ezek fejlesztésére. Az alkotás olyan szellemi tény­kedéssel párosul, mint a gon­dolkodás, a fantázôa, az akarat. Segíti a tények, az adatok, az ismeretek új, tökéletesebb isme­retekké alakítását. Az alkotóké­pesség hordozóját, ez esetben a fiatalt az alkotás a megelége­dés, az új értékek létrehozásá­ban való részvétel élményével tölti el; bár ezek az összemberi értékeknek csak parányi ré­szecskéi, mozaikok, összességük azonban a mai szocialista való­ságot alkotja. Iskolaügyünk kö­telessége, hogy befolyásolja a tanulókat a képességek fejlesz­tésében; ez viszont az egyes tantárgyak tartalmának fokoza­tos átértékelését, a tantárgyak és ismeretek „rangsorolását“ feltételezi. A tudományban és a techni­kában jelenleg az új ismeretek robbanásszerű keletkezésének lehetünk tanúi; ezeket azonban feltétlenül be kell sorolnunk a mindennapi gyakorlati életbe, mert egyébként életszínvona­lunk emelkedése nehézségekl>» ütközne. Társadalmunk elvárja, hogy a haladásnak, a fejlődés­nek az ifjú nemzedék lesz a hordozója, ezért munkálkodik oly komolyan az ehhez szüksé­ges feltételek megteremtésén. Képletesen szólva ez annyit je­lent, ahelyett, hogy a mai diá­kok fejből ismernének tíz ma­tematikai képletet, arra kell tö­rekednünk, hogy a tanulók ein« tíz képlet alapján képesek le­gyenek egy tizenegyediket al­kotni. Egyébként a matematika fontossága lényegesen nő, s a* anyanyelvvel — mint a kölcsö­nös megértés eszközével — és az orosz nyelvvel — az infor­mációszerzés alapjával — együtt a hárpm legjelentősebb tantárgy lesz. Ami már idejét múlta, amit a kor túlhaladt, ami már érvé­nyét vesztette, azzal nem sza­bad feleslegesen terhelni a ta­nulókat. A diáknak az iskolá­ban korszerű alapismeretanya­got kell kajmia, mely szorosan kapcsolódik a mindennapi élet­hez, gazdasági életünkhöz. A* iskola és az élet szorosabb kap­csolatának a kialakítására irá­nyuló törekvések, melyeknek már évekkel ezelőtt is tanúi le­hettünk, nem jártak kellő ered­ménnyel. Ennek okát azonban az elégtelen szervezésben kell keresni. A készülő irányelvek foglalkoznak ezekkel a fogya­tékosságokkal is s a kedvezőbb eredmények érdekében konkrét feladattal látják el nemcsak az iskolaügyi dolgozókat, hanem a gazdasági téren működő egyé­neket is, elsősorban azokat, akik a fiatal szakmunkás-után­pótlást nevelik. A pártdokumentumok másik kulcsfontosságú feladata a kom* munista nevelés egységes kon­cepciójának a kiépítését szor­galmazza. Szeretnénk, ha .ifjú­ságunk aktívan és kezdeménye- zően bekapcsolódna társadal­munk építésébe. Ehhez azon­ban a lehető legalaposabban is­mernie kell az általunk kitű­zött célokat, ismernie kell azo­kat a rendeleteket és előíráso­kat, melyek életünket szabá­lyozzák. Ennek értelmében át­értékelik a polgári nevelés tar­talmát, mert ez a tantárgy hi­vatott arra, hogy a tanulókkal elsajátíthassa ezeket az isme­reteket. A polgári nevelés mai formájában viszont még nem öleli fel teljes egészében az összes feladatot. Ezért az ille­tékesek intenzíven foglalkoz­nak az ifjúság marxi—lenini szellemben való nevelése újabb módszereinek a kidolgozásával. Meg kell találnunk a módját annak, hogy az ifjúságot konk­rétan és nagyon rugalmasan tájékoztassuk gazdasági, politi­kai és kulturális életünk fon­tos kérdéseiről. S e tekintet­ben keressük annak útját, ho­gyan lehetne a szülőket s az egész társadalmat bekapcsolni a nevelésbe, az ellenséges pro­paganda elleni harcba, a párt és a népi forradalmi hagyomá­nyok megismertetésébe. Jelen­leg már eljutottunk a konkrét feladatok megfogalmazásáig, az ifjúság nevelésében részt vevő valamennyi tényező feladatai­nak a kijelöléséig; most már rajtunk a sor, hogy ki-ki a ma­ga munkaterületén a feladatok­nak megfelelően cselekedjék. Dr. CZAKÚ MÁTYÁS ÍX. 13. jetunió hőse anyjának“ és a leveleket a címzett megkap­ta. „1942. február 23. Drága ma­ma! Őszinte szívemből gyászo­lom lányát. Odaadnám az éle-

Next

/
Thumbnails
Contents