Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Igen örvendetes, hogy mezőgazdasági üzemeink dolgozói a korszerű tudományos ismeretek felhasználásával egyre szebb sikereket érnek el a gabonafélék termesztésében. Ennek kedvező hatása elsősorban élelmiszeriparunk fellendülésében és a lakosság ellátásának javulásában tapasztalható. Kevesebb eredménnyel dicsekedhetünk azonban a megtermelt gabona hasznosításában. A hús és a tej előállításához ugyanis mezőgazdasági üzemeink országszerte még ma is túl sok gabonát használnak fel. Štrougal elvtárs a CSKP KB 1972 áprilisi ülésének beszámolójában nem véletlenül bírálta ezt a jelenséget. .. „egy métermázsa sertéshús termeléséhez átlag 3.8—4 mázsa takarmánykeveréket használunk fel, de ha csupán gabonával etetünk, ez a mennyiség legkevesebb öt és fél, sőt ennél is több métermázsát tesz ki".

ÉLELMISZER-ÉS TAKARMÁNYIPARUNK FONTOS NÖVÉNYE • AZ ÚJ FAJTÁK NEMESÍTÉSE MEGOLDJA A GÉPI BETAKARÍTÁST • BIZTATÓ EREDMÉNYEK

A mellékelt képen látható Zora fajta egyaránt biztosít nagy tömegű zöldtakarmányt, vagy bőséges mag- termést

már mindenki elismeri, hogy a gabonaszük” séglet csökkentésének egyik legjárhatóbb útja és tartaléka a gabona takarmányiparban történő feldolgozása, ahol azt a megfelelő tápokkal és kon- centrátumokkal dúsítják. Habár az utóbbi évek alatt jelentősen növeltük eme ipar teljesítő képességét, és évente mintegy 4,5 millió tonna keveréktakarmányt termelünk, ennek ellenére még ez évben is több, mint 2 millió tonna olyan gabonát fogunk feletetni, amelyet nem gazdagítanak más összetevők. Vajon miért?

A keveréktakarmányok dúsításához szükséges fehérjetápok zömét drága pénzen külföldről vásároljuk. A mezőgazdasági eredetű nyersanyagok beszerzése azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, s az sem lebecsülendő tény, hogy az árak a világpiacon szüntelenül emelkednek. Ilyen körülmények között látnunk kell azt, hogy mezőgazdaságunkban még mindig vannak kihasználatlan tartalékok, ami a fehérjedús takarmányok hazai előállítására is vonatkozik.

Ilyen takarmányok közé sorolhatjuk a hüvelyesek családjához tartozó szóját, amelyet sokoldalú előnyeinél fogva az USA-ban, a Kínai Népköztársaságban és a Szovjetunió délkeleti vidékein nagy területeken termesztenek. A szója vetésterülete világviszonylatban 1971-ben meghaladta a 35 millió hektárt, és 48 millió tonna termésével már jelentős mértékben részesedett a takarmánytermesztésben.

Nálunk ennek a növénynek a termesztése alig 850 hektáron csak a második világháború előtti években kezdődött. A felszabadulás után 1947-ben a szója vetésterülete már 1900 hektárra növekedett. A legnagyobb területet — 2630 hektárt — 1949-ben foglalta el. Az akkori évek szárazsága következtében igen alacsony, csupán 10 mázsa körüli volt a hektárhozama, ami kedvezőtlenül befolyásolta a további elterjedését.

A negyvenes évek végétől azonban minőségileg is jelentős változások történtek falvaink életében. Mezőgazdaságunknak a szocialista társadalmi rendszer minden támogatást megad, és a korszerű agrotechnika alkalmazása a szója termesztését is fellendítheti.

Sok jó példával lehetne szemléltetni a szója termesztésének előnyeit, amelyek kétségkívül azt igazolják, hogy méltó helye van mezőgazdasági üzemeink takarmánytermesztési rendszerében. Miként a gabonatermesztésben, úgy a szójatermesztés terén is a Dunajská Streda i (dunaszerdahelyi) járás eredményeivel bizonyíthatunk. Tavaly a járás szövetkezetei és állami gazdaságai 216 hektáros területet biztosítottak a szójának. A Gabčíkovól (Bősi) Állami Gazdaság 80 hektárnyi területről átlagosan 18,5 mázsás hektárhozamot ért el, a klúCovcei (kulcsod!) szövetkezet 10 hektáros parcelláján átlagosan 22 mázsa termett, a Mierovoi (Béke) Efsz tagjai 18 hektárról 15,8 mázsát takarítottak be hektáronként. Az idei tavasszal a járás szövetkezetei 231 hektárra bővítették a szója vetésterületét, s szlovákiai viszonylatban e fehérjedús növény termesztésében előkelő helyet foglalnak el a „ranglistán“.

Teodor Šínsky mérnök, a Piešťanyl Növénytermesztési Kutatóintézet igazgatója, aki egyik legnagyobb barátja a szójának, látogatásunk alkalmával elismerően értékelte a dunaszerdahelyiek eredményeit:

— Nagy örömömre szolgál, hogy a járásban felismerték a szójának, mint a legsokoldalúbban felhasználható növénynek az előnyeit. Gyakorlatból állíthatom, hogy a szója zölden, szárítva vagy kukoricával együtt silónak termesztve kiváló takarmány. Magja 34—42 százalék fehérjét tartalmaz, s minden

állattal etethető. További előnye, hogy nagyon ízletes takarmány, fehérjéje tökéletesebb, hatása jobb, mint a többi hüvelyesé. Füllesztve még a szalmája is etethető.

— És milyen területeken jár a szója termesztése a legjobb eredménnyel?

— Általában a melegkedvelő növények közé tartozik. Virágzás alatt különösen sok csapadékra van szüksége. Kellő öntözés esetén a 25 mázsás szemtermést Is megadja hektáronként. Mivel páradús környezetet igényel, a szárazabb fekvésekben jól meghálálja, ha 6—8 gépalja szója után 1—1 gépalja kukoricát vetünk. A kukorica-védősávok az egész vegetáció alatt jó mikroklímát biztosítanak. Egyébként előveteményben nem válogatós. Ősszel mélyen szántott, tavasszal finoman elmunkált talajt igényel. Dél- Szlovákia valamennyi körzetében eredményesen termeszthető.

— Miért vonakodnak akkor a termelésétől a mezőgazdasági üzemek?

— Ennek legfőbb okát abban látom, hogy a szója betakarításának gépesítését még nem oldották meg teljesen. Ebből a szempontból még ránk kutatókra is nagyon sok munka vár. Olyan fajtákat kell kinemesítenünk, amelyek nagy termőképességűek, jól bírják a szárazságot és a gépi betakarítás számára is alkalmasak. Az Ilyen fajták közé sorolhatom az intézetünk keretében, a Hurbanovo-Sešíleš-i üzemrészlegünkön kinemesített Zora fajtát, mely közvetlenül kombájnnal is betakarítható. A növény magassága 90—110 centiméter, nagy tömegű, kiváló minőségű zöldanyagot biztosít, takarmányliszt készítésére is alkalmas. A másik megfelelő szója fajta a Nigra.

Szára alacsonyabb, magtermesztésre a legkitűnőbb fajták egyike. Intézetünk kísérleti parcelláin négyéves átlagban 24,6 mázsás termést adott hektáronként. A szóját egyébként a jövő takarmányának tartom, amely a leghatásosabban enyhíthetné fehérih- behozatali és takarmányozási gondjainkat.

Šinský mérnök véleményének igazolásával a Štúro- voi Állami Gazdaság szentgyörgyhalml üzemegységében is találkoztam. A majorság mellett 50 hektáros táblán éppen a szója betakarítását végezték. Medo- varsky Mihály igazgató elvtárs megelégedéssel beszélt a várható terméseredményekről:

— Kísérletképpen az 50 hektár termésének felét az újmajori szárítóüzemünkben takarmánylisztnek dolgozzuk fel. Véleményem szerint ez a szója hasznosításának a legbeváltabb módszere. Eddig 246 mázsa takarmánylisztet készítettünk a két nap ahitt betakarított zöldanyagból, ami annyit jelent, hogy érdemes e növény termesztésével foglalkozni. lövőre 100 hektárt vetünk belőle.

A népgazdasági tervek 1975-ig 5500 hektárt irányoznak elő a szója vetésterületének kibővítésére. Az igényeket és a lehetőségeket számítva oly csekély ez a terület, hogy a fehérjedús takarmányok termesztésének programját maradék nélkül teljesíthetjük. A szója azonban megérdemelné, ha a gabonához ha sonlóan országos mozgalom bontakozna ki vetésterületének, termesztésének a tervet meghaladó nagyobb arányú bővítésére.

SZOMBATH AMBRUS

A Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézetben a nagy fehérjetartalmú, bő hozamú, szárazságtűrő és gépi betekarításra is alkalmas szójafajták nemesítését külön szakcsoport végzi (VI. Taškár felvételei)

i'! ' i' §§r» 8; $ 1 < f» i É.® í ,$ fw!! i!' I 8 i I

U\

8«í XBÍK ** 35 tfissn át A »c Jkbc « saST' •éSxk