Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-10 / 215. szám, hétfő
A montreali olimpia előkészületei A világ nagy sportlapjaiban eddig rendkívül sok ellentmondó híradás jelent meg a montreali olimpia előkészületeiről. Voltak olyan nem is rosszul tájékozott sajtószervek, amelyek egyenesen kétségbe vonták, hogy Montreal 1976-ban meg tudja-e rendezni a nyári olimpiai játékokat. A montreali olimpia leglelkesebb és legodaadóbb harcosa, Jean Drapeau montreali polgármester azonban egy pillanatig sem ingott meg és kezdettől fogva nagy bizakodással beszélt az olim pia megrendezéséről. — Mi az előkészületekben előbbre tartunk, mint hasonló időpontban München a 72-es olimpia *10tť — mondotta a montreali polgármester leg utóbbi sajtónyilatkozatában. Louis Chantigny, az olimpia jövendő sajtófőnöke még tovább ment: — Az olimpiához szükséges minden sportlétesítmény 70 százaléka már készen áll. Ezek ugyan nincsenek olyan kitűnő, korszerű állapotban, mint a müncheniek, de a célnak tökéletesen megfelelnek. Mi valóban egyszerű olimpiai játékokat akarunk rendezni. Mindenesetre a montreali olimpia szervező bizottsága máris ért el olyan elvi engedményeket, amelyek megkönnyítik az olimpia rendezőinek a helyzetét. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság törölte az olimpia műsorából a kajak-kenu szlalomot. A szlalom-pálya megépítése — mint ismeretes — rendkívül drága mulatság és így Mont real komoly kiadásoktól szabadul meg. A Nemzetközi Kerékpár Szövetség vétója ellenére a montreali kerékpárpúlya az előírt 333 m helyett csak 285 méter lesz. Lesznek olyan olimpiai létesítmények, ahol kevesebb néző fér majd el, mint amennyit a nemzetközi szakszövetségek kívánnak. így például az úszóstadionban 12 000 néző helyett 7000, az evezős és kajak-kenu pálya mellei! pedig 40 000 néző helyett csak 25 000 nézőnek tudnak helyet biztosítani. Montrealban nem lesz a münchenihez hasonló sajtóközpont. Az olimpiai falu kérdése még mindig vitás. A montreali Olimpiai Park, ahol a létesítmények többsége áll majd, 8 kilométerre fekszik a város központjától. Egyelőre a városnak ezt a részét még nem köti össze a központtal a földalatti vasút. Montreali illetékes körök vélemé nye szerint a még hiányzó 2 km vasútvonal meg építése nem jelent különösebb feladatot. Az olimpia szervezőinek egyelőre az Olimpiai Stadion tető alá hozása okozza a legfőbb gondot. Ezt a tető alá hozást szó szerint kell érteni, inert mint Münchenben, Montrealban is különleges tetőszerkezettel akarják befedni a 70 000 nézőt befogadó stadiont és a stadion sportpályáját. A fedél terveit Roger Taillibert párizsi építészmérnök készíti és elképzelése szerint egy 20 000 négyzetméter nagyságú kinyitott esernyőhöz hasonló fedél készül, amely körülbelül húsz perc alatt kinyitható, illetve becsukható. Ezt a mozgatható műanyag-fedelet a stadion 170 méteres magas tornyából eresztik majd le. Ez a torony — 16 emeletre tagolva helyt ad az átlétáik, a tornászok, a kosárlabdázók, az ökölvívók, a kézilabdázók és a vívók edzőtermeinek és i<Je építenek egy magaslati éttermet is. A szervező bizottság tagjai a legrosszabb esetben számolnak azzal is, hogy a nyitható-csukható fedél nem készül el az olimpia megnyitására s ebben az esetben a játékteret nem, hanem csak a 70 000 ülőhelyet fedik be tetővel. így tehát biztosítottnak látják, hogy maga az Olimpiai Stadion sportpályával és Jelátóival minden körülmények között elkészül az olimpia megnyitására. Az úszóstadion közvetlen kapcsolatban áll majd az Olimpiai Stadionnal és 7000 néző befő gadására lesz alkalmas. A versenyekre és edzésekre készülő 2X50 méteres medencét bármikor fel lehet osztani 25 méteres uszodarészekre is. A kerékpárstadion szintén az Olimpiai Stadionhoz csatlakozik és itt bonyolítják le a csel- gáncs-döntőket is. Ezt a stadiont különben az olimpia után sok más sportág is igénybe tudja venni különféle sportversenyek lebonyolítására, így fedettpályás atlétikai versenyeket, teniszversenyeket, jégkorong-mérkőzéseket és műkorcsolya-versenyeket tudnak majd rendezni ebben a stadionban. Ez a három stadion — tehát az Olimpiai Stadion, az úszó- és kerékpárstadion — egységes égé szét alkot majd és a földalatti vasútnak kél állomása is elvezet ehhez a létesítmény-tömbhöz. A Maurice Richard Arénában 5000 néző foglalhat helyet. Ez az Aréna 250 méterre fekszik az Olimpiai Stadiontól és itt bonyolítják le az ökölvívó-mérkőzések elődöntőit. Ugyanitt lesznek az edzőtermei a cselgáncsozóknak, a súlyemelőknek és a vívóknak. Az Arénában összesen 150 különféle nagyságú sportcsarnokszerű terem várja a sportolókat. A Forum Montreal legnagyobb fedettcsarnoka, ahol egyszerre 20 000 néző foglalhat helyet. Itt rendezik az olimpiai tornaversenyeket, valamint az ökölvívás, kosárlabda és röplabda döntőit. A Forum meglehetősen távol, mintegy 10 km re fekszik az Olimpiai Parktól és földalattival 20 perc alatt megközelíthető a város központjától. Ezt a sportcsarnokot 1924-ben létesítették és 1968-ban pontosan 118 nap alatt mintegy 1U millió dolláros költséggel Észak-Amerika legkorsze rűbb sportcsarnokává varázsolták. Az evezős és kajak-kenu pályát a Szent Lőrinc folyóban a Notre Dame sziget mellett építik meg. A 2000 méter hosszú pálya két oldalán 25 000 ülő- és állóhelyet biztosítanak a nézőknek. Montrealban különben egyelőre nyomát sem lehet találni az olimpiai láznak. Bennfentesek ezt azzal indokolják, hogy az olimpia megnyitásának a napja még nagyon távol van — 1976. július 17-től augusztus 1-ig mintegy 300 000 látogatót várunk. 1967-ben a világkiállítás alkalmával több mint 12 millió látogató teljes megelégedéssel távozott városunkból. Miért kell tehát akkor most aggodalmaskodnunk? — teszik fel egyelőre inkább önmaguknak a kérdést ezek a bennfentesek. A világ legjobb úszénoif 1973. IX. life Shane Gould, az ausztrál „arany-lány“ váratlanul komoly vetélytársat kapott Európában. Az olimpiáról Shane Gould gazdag zsákmánnyal tért haza: 3 arany-, 1 ezüst- 1 bronzéremmel. Mindenesetre az nagyon fájt neki, hogy a legklasszikusabb úszószámban, a 100 méteres gyorsúszásban két amerikai lány is megelőzte s így Sandra Neilson és Shirley Ba- bashoff megakadályozta őt abban, hogy az olimpiai érmek mellé elnyerje a minden idők legjobb úszónője büszke címet is. Mindent összevéve az 1972- es év Shane Gould szempontjából nagyon jól végződött: a világranglistán négy úszószámban szerepelt az első, egy számban a harmadik és egy számban a hetedik helyen, És akkor is még csak 16 éves volt! 1972-ben azonban a nagy nemzetközi versenyeken már feltűnt egy még fiatalabb kislány: az NDK-beli Kornélia Ender, aki 1958. október 25-én született Plauenben. így egy évvel és 336 nappal volt fiatalabb, mint az ausztrál „arany-lány“, aki 1956. november 23-án született. Kornélia Ender korának tipikus gyermeke. Apja az NDK néphadseregének tisztje, anyja pedig a bitterfeldi kórház főápolónővére. A kis Kornélia — ugyanúgy, mint annyi más fiatal tehetséges társa és társnője a szocialista országokban — az egyik spartakiádou tűnt fel. A 12 éves kislány az 1970. évi berlini spartakiádról hat aranyéremmel tért haza: a 100 és 200 m-es gyorsúszás, a 200 és 400 m-es vegyesúszás, a 100 m-es pillangóúszásbajnoka lett. És még ugyanebben az évben — tehát 12 éves korában — a 200 m-es vegyesúszásban az NDK bajnoknőjévé avatták. Ekkor már Helmut Langbein és Marlies Grohe foglalkozott vele. Ez az erfurti Marlies Grohe, aki fiatal korában az NDK mellúszó bajnoknője volt, majd később mint a többszörös olimpiai bajnok és világcsúcstartó Roland Matthes edzője, egyengette tanítványának páratlanul magasra ívelő pályafutását, nagy pedagógiai érzékkel és kitűnően megalapozott szakmai tudással egyengette Kornélia Ender fejlődését. Ender az 1972. évi müncheni olimpián a 200 m-es vegyesúszásban már ezüstérmet szerzett és 2:25,59-es ide je új Európa-csúcsot jelentett. 1973-ban már a világ legjobbjai között tartják számon. Az első félévi versenyeken elért eredmények alapján összeállított világranglistán a legeredményesebb férfi és női versenyző az NDK színeiben úszó Roland Matthes és Kornélia Ender: mindketten 3—3 számban állnak a világranglista élén. (Zárójelben megjegyezzük, hogy az 1973 első felének versenyei alapján összeállított világranglista élén szerepel Hargitay András is a 400 méteres vegyesúszásban 4:34,7 perces idejével J. Matthes a 100 és 200 méteres hátúszásban, valamint a 100 méteres pillangóúszásban, Ender pedig a 100 m-es gyorsúszásban (58,6), a 100 m-es pillangóúszásban (1:03,1 — világcsúcs) és a 200 méteres vegyesúszásban (2:23,01 — világcsúcs) vezeti a világranglistát. Tehát pillanatnyilag egy 15 éves kislány a világ legjobbja három úszószámban s emellett még két világcsúcs birtokosa is. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy tanulmányai is példásak, akkor biztosra vehetjük, hogy erről a 15 évét még be nem töltött kislányról sokat fogunk hallani. MIÉkT NEM SPORTOLNAK A GYEREKEK? Olvassa az ember a statisztikát. 369 tizenegy—tizenhatéves prágai gyerekkel végeztek felmérést az ifjúság testkultúráját illetően, hogy milyen helyet foglal el a fiatalok szabad idejében a testnevelés, a sportolás, mi készteti őket arra, hogy sportoljanak, illetve mi gátolja őket a rendszeres testedzésben. A prágai iskolákban végzett statisztikai felméréseket nagyjából általánosítani lehet. gyünk a fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Csakugyan kevés a sportpálya, az alkalom és talán a szakoktatók sem állnak megfelelő számban rendelkezésre. Bizonyos haladást jelentenek az iskolákon létesített sportkörök, de ezek a testedzési formák a gyerekeknek csak elenyésző százalékát érintik. De nemcsak ez az egyetlen ok. A gyerekek maguk beismerték: annyira ;!kényelmesedtek, Az eredmények azt mutatják, hogy ü gyerekek nagy többsége szabad idejében lornászik és Sportol. Az iskolán kívüli testnevelés terén a fiatalok háromnegyed része rekreációs jellegű testedzésnek hódol, és csak egyötöde sportol rendszeresen, versenyszerűen. Az utóbbi szám elgondolkodtató. Ugyanis a test- nevelési mozgalom csak akkor töltheti be specifikus küldetését, ha a gyerekek céltudatosan és elsősorban rendszeresen sportolnak. Az ember életétől elválaszthatatlan mozgás hiányát végeredményben a gyerekek maguk érzik, mert többségük szívesen sportolna versenyszerűen és csak kevesen akarnak továbbra is alkalmilag hódolni a testkultúrának. Még kevesebb volt azoknak a száma (kb. 5 százalék), aki negatív álláspontra helyezkedtek a testkultúrával szemben. Az alkalom hiánya és a kényelmesség A felmérések megmutatták, hogy a gyerekek szabad idejében fontos helyet foglal el a sporttevékenység. A különböző játékok és a természetjárás tartozik elsősorban a fiatalok leg kedveltebb tevékenységei közé. Hogy mi akadályozza a gyerekeket a sportolásban? A logika talán azt sugallná, hogy a fiatalok nagy többsége a tanulmányi elfoglaltságra és más kötelezettségekre hivatkozik. A valóság azonban egészen más. Leggyakrabban az alkalom hiányát és a kényelmességét jelöl - ék meg, „akadálynak“, a gyerekek. Örvendeteis ugyan az őszinteségük, de egyben megdöbbentő is. Hogyan lehetséges az, hogy már gyerek- és serdülőkorban olyan okok kerülnek előtérbe, amelyek fiziológiai és pszichikai szempontból is idegen kell, hogy Jegyen egy fiatal, egészséges ember szemléletéből? Tudjuk, hogy az egészséges életstílus feltételeinek a meg teremtésében még adósak vanugy nehezükre esik a mozgás, a testedzés, a sportolás. Hogy miért? Egyszerűen nem hiányzik nekik a mozgás, nem érzik mindennapi szükségességét. Ennek okát a családon belüli nevelésben kell keresni. Sok szülő azon igyekezetének következtében, hogy maximumát adja gyerekének, amivel a modern kor szolgál, túl gondosan védi gyerekét a környezet káros hatásaitól és olyan dolgokkal halmozza el, amelyek kimondottan negatív hatással vannak a gyerek fizikai fejlődésére. Miért sportolnak? A felmérést végzőket az is érdekelte, hogy miért sportolnak a gyerekek és miért szeretik a testnevelést? Válaszukból kitűnik: a legerősebb indítóok az egészség, az eredményesség (főleg fiúknál), a mozgásból eredő örömök, főleg a lányoknál. Az idősebb lányoknál viszont fontos szerepet játszik az esztétikai motiváció is (a szép alak). A fő indítóok minden korosztálynál általában a mozgás, a sportolás öröme. Ez a tény újra figyelmeztet azoknak a gyermekeknek a helyzetére, akik a kényelmességet jelölték meg nem sportolásuk fő okának. Ismételjük: a gyerekek többsége, akik sportolnak, élvezi a mozgást. A kényelmes gyerekek ezt az érzést nem ismerik és nem is ismerhetik és nem ismernek más indítóokot sem, például a közösségi érzést, a versenyzésből, a győzelemből fakadó örömöt, amely érzések ugyan zsenge gyerekkorban még nem annyira jellegzetesek, de mindenesetre szociális jelentőséggel bírnak. Elsősorban rajtunk, szülőkön, tanítókon, nevelőkön, edzőkön múlik: ne engedjük, hogy a gyerekből olyan felnőtt váljék, aki megveti a mozgást, a testnevelést; biztosítsunk számára változatos sportolási lehetőségeket és azt konkrét tartalommal töltsük meg. (t. v.J NEGYVENÉVES A SPORTSZERVEZETÜNK Veľká nap Ipíom (Vilke) tíz kilométerre van a járási székhelytől, Losonctól. Ebben a községben mindig nagy közkedveltségnek örvendett £ sport. Nem is csoda, hiszen a faluban negyvenéves múltra tekinthet vissza a szervezett sportélet. Természetesen — ahogy ez már lenni szokott vidéken — a községben a labdarúgás játssza a vezető szerepet. És hogy a vil- kei focisták jó labdarúgók, arról tanúskodik; többen is sikeresen szerepelnek a gazdag hagyományokkal rendelkező losonci csapatban. Vilke futballistái jelenleg a járási bajnokság második osztályában játszanak. Nemrégen egy kis sportünnepségre került sor a helyi sportpályán., A Vilke—Litke barátságos mérkőzés előtt adták át rendeltetésének a négy helyiségből álló, hidegmeleg vízzel ellátott öltözőt, amelyet négy évig építettek társadalmi munkában a falu lelkes, sportszerető lakosai. Szinte felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a munkálatoknál Bozó Barnabás, a TJ Sokol Družstevník elnöke, aki négy éve irányítja — szinte minden szabad idejét feláldozva — a falu sportéletét. Bozó sporttárs lelkesedése nem ismer határokat. Amikor valamilyen sportjellegű megmozdulás van a faluban, aludni sem tud: éjjel-nappal szervez, agitál, hogy a helyi sportélet minél jobban virágozzék. A TJ Sokol Družstevník egyesületnek a felnőtt csapaton kívül ifjúsági együttese is van. Tehát a fiatal futballistákkal is rendszeresen foglalkoznak a faluban. És ez jó jel a jc öt illetően: utánpótlásban nem lesz hiány Vükén! A falu sportsze rető lakosai elvárják, hogy a vilkei labdarúgás jó hírneve továbbra is fennmaradjon. De nemcsak elvárják, hanem erejüktől telhetően segítik a csapatot a minél jobb szereplésben. Kivették részüket az öltöző építéséből, segítenek a csapat ügyes-bajos dolgainak az elintézésében. Minden jel arra mutat: nein csak múltja, hanem jövője is van a vilkei labdarúgásnak. KONCZ BÉLA
