Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-09 / 188. szám, csütörtök

Az opportunista passzivitás ellen, a bolsevik aktivitásért írta: Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Lenin 1803-at a bolsevizmus keletkezése évének nevezte. A csehszlovák kommunisták számára, akik ötvenéves történél' műk során, de különösen a hatvanas évek végén több ízben a revizionisták támadásainak a célponjai voltak, különösen fon­tos annak a 'lenini tézisnek a kiemelése, miszerint a bolseviz- rnus a marxizmus legszilárdabb alapján keletkezett, általánosí­totta az összes ország, köztük az európai országok forradalmi- mozgalmának gyakorlati tapasztalatait és elméletét. A leniniz­mus nem a marxizmussal párhuzamosan, hanem folytatásaként keletkezett az új történelmi viszonyok között. A marxizmus— leninizmus a proletariátus számára jelentős erőforrás a fel- szabadulásáért és egyúttal az összes dolgozók felszabadításáért folytatott hosszú és nehéz harcban. Oppct tunisták nélkül és az opportunisták ellen 1973. vm a. Csehszlovákia történelmi ta­pasztalatai az>t bizonyítják, hogy a forradalmi munkásmoz­galom akkor ért el sikereket, amikor következetesen a bolse­vizmus, vagyis a leninizmus szerint járt el. Amikor veze­tőink eltértek ettől a tanítás­tól, amikor revideálták ezt a tanítást, vagyis az opportuniz­mus került szóhoz, a munkás- ©sztály érdekei veszélyben fo- logtak. Nagyon fontos a történelmi tanulság megemlítése, különö­sen Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa, a leninizmus opportunizmus fölött aratott győzelmének a kong­resszusa után. Nagyon hasznos, ha a bolsevizmus keletkezésé- íiek 70. évfordulójával kapcso­latban is megemlítjük. A leninizmus hegemóniájá- Siak kiharcolása a csehszlovák munkásmozgalomban nem volt könnyű dolog. Ez elsősorban azzal a ténnyel függ össze, hogy a munkásosztály jelentős nésze eleinte a szociálclemok- uaták úpportunista ideológiájá­nak és reformista politikájának a hatása alatt állt. Ez nagymér­tékben az Osztrák-Magyar Mo­narchia munkásosztálya hibái­nak a következménye volt. A ijzociálreformista Ideológia mély hatással volt a cseh és a szlovák szociáldemokrata párt­ra. Nem volt véletlen, hogy a öiasarykizmus ideológiájának alapját Berns teinnek, a prole­tárdiktatúra gondolatát és az ©sztályharc elméletét elvető né­zetei alkották. Nem érdektelen annak a fel­elevenítése, hogy Masarykot an­nak idején a tudományos ma­terializmussal szembeni ellen­séges magatartásáért Plehanov is bírálta, aki ezt írta: ,,Annak a fejezetnek az olvasása köz­ben, amelyben Masaryk úr a történelmi materializmussal fog­lalkozott. gyakran eszünkbe ju­tott a mi jó öreg Karajevovunk. Masaryk urat, aki tud oroszul és gyakran hivatkozik az orosz írókra, nyilván sok szál fűzi Karajevovhoz. Több meghatá­rozását vette át, melyeket egy kissé módosított, kiegészített. Sok mindent átvett Mihajlov- szkij úrtól és a történelmi ma­terializmus többi orosz bíráló­jától. Az ilyen nézetek átvéte­lében és Marx történelmi néze­teinek a „bírálatában“ Masaryk nagyon sokban Bernsteinnre hasonlít.“ Az első köztársaság éveiben Masaryk a reformista pártok közvetlen „tanácsadója“ volt. A dolgozók, elsősorban az értel­miség jelentős részét a masary- kizmus ideológiai befolyása alatt tartották és ez már azért is sikerült, mert Masaryk sze­mélyét „felszabadítóként“ tisz­telték. Eltúlozták a nemzeti és állami függetlenségért folyta­tott harcban szerzett érdemeit és egyúttal elrajzolták a dolgo­zó tömegek forradalmi harcá­nak a jelentőségét. A burzsoá történészek minden eszközzel arra törekedtek, hogy gyengít­sék a forradalmi eszmék hatá­sát elsősorban a Nagy Október felszabadító és forradalmasító gondolatainak a hatását. A reformizmus okozta, hogy országunk munkásosztályának 1918 —1920-ban nem sikerült ki­vívnia szociális felszabadulását. A jobboldali reformisták a bur­zsoá Csehszlovákiában ugyan­úgy, mini Magyarországon Né­metországban és más országok­ban, ahol megérett a proletár­forradalom, egyesült az osztály­ellenséggel, a burzsoáziával. Az opportunista irányzatok nagymértékben elősegítették az 1919. június 16-án Prešovon ki­hirdetett Szlovák Tanácsköztár­saság bukását. A szociálreformista vezetők árulása egyúttal azonban meg­gyorsította a csehszlovák mun­kásosztály belső differenciáló­dását. Gyorsabban fejlődtek a baloldali irányzatok, és ideoló­giai, szervezeti szempontból igazi forradalmárok, internacio­nalisták nevelődtek, akik meg voltak győződve a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom út­jának helyességéről, történelmi jelentőségéről, és akik az orosz bolsevikok tetteit tekintették az osztályelnyomás aló] való fel- szabadulás egyetlen lehetséges módjának. Csehszlovákiában így alakult ki a szociáldemokrata párt bal­oldali marxista szárnya. Ez a szárny már 1919-ben az­zal a követeléssel lépett fel, hogy lépjenek közvetlen kap­csolatba a szovjet Oroszország­gal, programjába foglalta a pro­letárdiktatúra tézisét, a mun­kástanácsok kialakítását és a Kommunista Internáciou áléhoz való csatlakozást. A bolsevik eszmék terjeszté­séljen nagy érdemeket szerez­tek azok, akik Oroszországban a Vörös Hadsereg soraiban har­coltak az Októberi Forradalom győzelméért, a csehek és a szlo­vákok első kommunista szerve­zetének, az Orosz Kommunista Párt Központii Bizottsága mel­lett működő csehszlovák szek­ciónak a tagjai. Ez nem volt jelentéktelen csoport: az orosz- országi csehszlovák párt, mert így is nevezték, 960(1 tagot egye­sített. Tagja volt Jaroslav Ha­šek, az ismert író is. A szerve­zet tagjai az igazságot propa­gálták a szovjet Oroszországról, a' marxista—leninista ideológiá­ról. Az ő segítségükkel ültették át cseh és szlovák nyelvre Le­ninnek olyan jelentős munkáit, mint A proletárforradalom és az áruló Kautsky. A szovjet hata- lam legközelebbi feladatai stb. Sok csehszlovák kommunista baráti kapcsolatot kötött a szovjet forradalom vezetőivel. A csehszlovák szociáldemok­raták baloldali! szárnyának ki­alakítására rendkívül nagy ha­tást gyakorollak a Vlagyimir Jljics Leninnel való találkozá­sok és beszélgetések, amelyek­ről lelkesedéssel beszélt Bohu­mil Šmeral, Csehszlovákia Kom­munista Pártjának első elnöke, az Igazság a Szovjet Oroszor­szágról című könyv szerzője. A bolsevizmus péidája, elmé­leti alapjai és gyakorlati ta­pasztalatai — lehetővé tették forradalmáraink számára a re­formisták, valamint a dolgozók osztályérdekei elárulásának a leleplezését. Éppen a bolseviz­mus és csakis a bolsevizmus mutatta meg az előrehaladás út­ját. El kellett szakadni a kü­lönböző típusú csehszlovák ..mensevikektől“ és új, valóban bolsevik pártot kellett alapíta­ni. A bolsevizmus ideológiai, po­litikai, szervezeti és taktikai el­vein alapuló párt 1921-ben ke­letkezett Csehszlovákiában. A Kommunista Internacionálé Vég­rehajtó Bizottsága olyan sza­vakkal üdvözölte megalapítását, melyet áthatott az országunk harci élcsapatába vetett hit, olyan szavakkal, melyek ösztön­zőleg hatottak az új pártra: Az egész európai proletariátushoz tartoztok és országotok fek­vése, valamint mozgalmatok nagysága a nagy proletár for­radalmi párt élcsapatává tesz benneteket. A Komintern, és Csehszlová­kia Kommunista Pártja tevé­kenységének első szakaszában személyesen V. I. Lenin, felbe­csülhetetlen segítséget nyújtott pártunknak, segített a volt szo­ciáldemokráciát jellemző csöke- vények, szokások, ideológiai iru gatagság és szervezeti ösztönös- ség gyorsabb leküzdésében. A párt bolsevizálását csakis hosz- szú harcban lehetett elérni. A párt bolsevizálásának fő feltétele az opportunistáktól, a reformistáktól és a szociálsovi- nisztáktól való elszakadás volt. Az új típusú, opportunisták nélküli, az opportunizmus ellen harcoló párt kialakítását előse­gítette a Kommunista Interna- cionáléhoz való csatlakozás 21 feltétele alapján végbemenő differenciálódás. Ez a dokumen­tum fontos szerepet játszott a marxizmus—leninizmus alapesz­méinek, a kommunizmus prog­ramjának a magyarázatában. A dokumentumot Lenin dolgozta ki és a Komintern második kongresszusa hagyta jóvá. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk a Kommunista Inter­nacionálé II. kongresszusának óriási jelentőségét. A kongresz- szus munkája és eredményei be­folyással voltak a nemzetközi kommunista mozgalom, valamint a mi pártunk további fejlődé­sére. A Komintern és Végrehajtó Bizottsága nem egy esetben se­gítette a CSKP-t a párt bolse- vizálása feladatainak teljesíté­sében, segítette a bonyolult vál­ságos helyzetek leküzdésében. A burzsoá köztársaság viszonyai között a bolsevizálás központi jelszava az volt, hogy felkészít­sék a pártot a burzsoázia le­győzésére. A párt bolsevizálásá- ért, az internacionalizmus elvein épülő lenini jellegű pártért foly­tatott harc nem fejeződött be e cél elérésével. Ez szüntelen folyamat volt. Sikeres Iefolyásá- ra nagy hatást gyakoroltak a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak tapasztalatai és segítsége. Pártunk megalakulásának fo­lyamatával szorosan összekap­csolódik Bohumír Šmeral, Kle­ment Gottwald, Antonín Zápo- tocký, Josef Haken. Jan Sver- ma, Karol Smidke, Gustáv Hu­sák és mások neve, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Komintern neves vezetői­nek a neve. A csehszlovák mun­kásmozgalom nem felejti el azt az óriási segítséget, amelyet D. Z. Manuilszkij nyújtott a párt bolsevizálásának folyamatában, aki több ízben látogatott Cseh­szlovákiába. Ugyanilyen hálá­val emlékezik Sz. I. Guszev ne­ves bolsevik segítségére, aki annak idejében az Oroszorszá­gi Szociáldemokrata Munkás­párt II. kongresszusának kül­dötte volt a Kommunista Inter, nacionálé Végrehajtó Bizottsá­ga csehszlovák bizottsága elnö­kének funkciójában, és marxis­ta módon elemezte a Jílek-féle vezetőség opportunista hibáit. A holsevikok tapasztalatainak és segítségének kihasználása elősegítette, hogy a CSKP V. kongresszusán 1929-ben a lenini irányvonal győzött. Ezen a kongresszuson bolsevik vezető­séget választottak, élén Kle­ment Gottwald elvtárssal. A proletár internacionalizmus pártja A csehszlovák munkásmozga­lommal rendkívül szorosan ösz- szekapcsolódik az Oroszorszá­gi Szociáldemokrata Munkás­párt történetében jelentős ha­tárkövet jelentő 6. (prágai) konferenciája, amelyet szemé­lyesen V. I. Lenin vezetett. Szá. inunkra elsősorban a konferen­cia jellege és munkájának ered­ményei jelentősek. A konferen­cia megmutatta, hogy sem az orosz, sem más forradalmi párt nem békülhet ki az opportunis­tákkal, ideológiailag és szerve­zetileg is küllőn kell tőlük vál­ni. A konferencia után arra a következtetésre jutott — a cseh­szlovák viszonyok között rend­kívül fontos következtetésre —, hogy abban az országban, ahol a munkásmozgalom több nem­zeti csapata működik, nem nem­zeti, hanem területi alapon kell a bolsevik pártot kiépíteni. A prágai konferencia határo­zata ezzel kapcsolatban leszö­gezte: ,,A tapasztalatok meg­mutatták az olyan helyzet elfo­gadhatatlanságát, hogy a nacio­nalisták, akik az orosz szerve­zetektől teljesen elszigetelten dolgoznak, a legrosszabb fajta föderációt valósítják meg, a legfontosabb orosz szervezete­ket olyan helyzetbe juttatják, hogy az OSZDMP a nemzeti központok nélkül nem tudta megvalósítani a legszüksége­sebb és legfontosabb pártren­dezvényeket.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely soknemzetiségű országban dolgozott, ezekből a tapasztalatokból inlult ki. So­raiban cseh. szlovák, magyar és lengyel kommunisták egye­sültek. 1921 őszén az egyesítő kongresszuson szervezetileg egyesült a CSKP német szek­ciójával és így kialakult Cseh­szlovákia munkásosztályának egységes politikai szervezete. A CSKP egyik erőforrása min­dig az internacionalista jelleg volt. Csakis az olyan párt dol­gozhatta ki fokozatosan a nem­zetiségi kérdés megoldásának helyes programját, amelyben — tekintet nélkül a nyelv és a nemzeti hovatartozás különbö­zőségére — tartósan megszilár­dult az osztályszolidaritás elve. E rendkívül bonyolult kérdés megoldásában nagy segítséget nyújtottak Lenin elméleti mun­kái. a bolsevik párt programjai, valamint a soknemzetiségű Szovjetunió tapasztalatai. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja egész történelme során állan­dóan harcolt a nemzetek egyen­jogúságának megvalósításáért. Az első burzsoá köztársaság felszámolása előtt a kommunis­ta párt volt az egyedüli olyan politikád erő, amely kidolgozta az úgynevezett szudétanémet te­rületek kérdésének igazságos megoldását. Csehszlovákia Kom­munista Pártja kidolgozta, és 1937. évi konferenciáján jóvár hagyta Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendü­lésének tervét. A javasolt intézkedések meg­valósítása lehetővé tette volna a burzsoá kormány számára Szlovákiával és Kárpát-Ukraj- nával szemben folytatott meg­különböztető politikájának a megszüntetését. A terv az ipar fejlesztését, a földbirtokok fel­parcellázását, a földművesek gazdasági megsegítését, a mű­veltség és a kultúra fejleszté­sét. a képviseleti szervek jog­körének a kibővítését feltéte­lezte. A fasizmus és a háború növekvő veszélyének időszaká­ban a nemzetiségi kérdés meg­oldása jelentette volna az egyik utat a népnek a széles, egysé­ges népfront alapján történő egyesüléséhez. A nemzetiségi kérdés igazsá­gos megoldásának és az egysé­ges fasisztaellenes népfront ki­alakításának terve nemcsak az uralkodó körök áldemokratiz­musa, hanem egyúttal a mun­kásmozgalom szélforgácsol tsá- ga, a szocialista pártok politi­kája miatt nem valósult meg. A szocialista pártok visszautasí­tották a közös akciókat a kom­munistákkal és nem válaszoltak arra a felhívásra, hogy egysé­ges népfront alakuljon ki. Abban az időszakban, amikor a hitlerista fasizmus részéről veszély fenyegette a köztársa­ságot. a kommunisták, az inter­nacionalisták voltak az egyedü­li hazafias erő. pontosabban mondva éppen azért, mert kö­vetkezetes internacionalisták voltak, egyúttal szilárd haza­fiak is voltak, akik a legna­gyobb áldozatra is készen áll­tak. A kommunisták, az interna­cionalisták sem München előtt sem München után nem adták meg magukat, A cseh tv- a szlo­vák nemzet történelme — írta Klement Gottwald — nem é t véget 1939. március 15-én és 16- án. A cseh és a szlovák nemzet illegális harcot folyta! » meg­szálló és gyarmatosító rendszer ellen a fasiszta Németország uralma ellen. Csehszlovákia néptömegei számára — hangsúlyozta — a legnagyobb erkölcsi támogatást jelenti az a tudat, hogy a Szov­jetunió ez az óriási legyőzhe- tetlen ország, a szocializmus or­szága, a jövő országa az ol­dalán áll. Klement Gottw-aldnak ezek a mély igazságot kifejező gon­dolatai ma te időszerűek. A vi­lágban még ma is vannak olyan erők, melyek nem hajlandók el­ismerni a müncheni szerződés törvényellenességét. A csehszlo. vak nép örökké megőrzi tuda­tában, hogy a háború előtti vi­lágnak csak két tekintélyes ere­je, a Szovjetunió és a Komin­tern nem ismerte el a münche­ni szerződést. A Szovjetunió, a lenini párt vezetésével, nemcsak hogy nem. ismerte el Münchent, hanem a legnagyobb áldozatokat is vál­lalta hazánk felszabadításáért. Csehszlovákia nemzeti testvéri­ségének és egyenjogúságának a kommunista párt által kidolgo­zott programját a szocializmus építésének útjára lépő felsza­badított hazában sikerült meg­valósítani. A történelem megerősítette Csehszlovákia Kommunista Párt­ja külpolitikai irányzatának helyességét. Nemzeteink számá­ra rendkívül jelentős a Cseh­szlovák Köztársaság és a Szov­jetunió 1943. december 12-én megkötött barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utá. ni együttműködési szerződése. Amint Klement Gottwald mond­ta, államunk hajója megtalál­ta biztonságos kikötőjét. Szocialista országaink új szerződése, amelynek 3. évfor­dulójáról ez idén májusban em­lékeztünk meg. tovább fejlesz­tette és elmélyítette a szerző­dést. Csehszlovákia Kommunista Pártja a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának példáját követve nemzeti és internacionalista pártként lépett fel és lép fel. Ez állandóan megköveteli, hogy a nemzeti és az internacionaLis. ta, az egyedi és a sajátságos együvétiartozásának szempont­jából helyesen értelmezzük és rendezzük kapcsolatainkat. A mi viszonyaink közölt drá­ga árat fizettünk azért a ta­nulságért, hogy ezen elvek megsértése, a proletár interna­cionalizmussal való opportunis­ta felcserélése az osztályszo­lidaritás és együttműködés fel­cserélése az ..absztrakt szuve­renitás“ demagógiájával — ve­szélyezteti a' szocialista orszá­gok közvetlen érdekeit. Az 1968. évi csehsxluvákiai események újból megmutatták, hogy „nem­zeti“ szocializmus nem létezik, hogy a szocializmusnak osztály* és internacionalista jellege van. Újból bebizonyosodott az a% igazság, hogy a nacionalizmus a legveszélyesebb fegyver a munkásosztály ügvével szem­ben. Mivel Csehszlovákia munkás- osztályának és dolgozóinak akarata szerint biztonságunk és függetlenségünk védelme a Szovjet Szocialista Köztársasá. gok Szövetségével és a többi szocialista országgal való szi­lárd. megbonthatatlan barátság­ra és együttműködésre támasz­kodik, nincs szó „korlátozott“ szuverenitásról hanem ellenke­zőleg, megerősítéséről és bizto­sításáról. „Tapasztalataink azt bizonyítják — hangsúlyozta G. Husák, az SZKP XXIV. kongresz- szusán, hogy nem létezik a szo­cialista államok szuverenitásá­nak absztrakt értelmezése. E szuverenitás reális kifejezője a munkásosztály hatalma és a kommunista párt vezető szere­pének a létezése.“ Ez a cseh­szlovák kommunisták krédója, amely 1968-ban 1969-ben újból bebizonyosodott amikor a re­akció megkísérelte a forradalmi munkáspárt nemzeti és interna­cionalista szerepének az alá- ásását. A párt internacionalista fel­lege a bolsevizmus első és alap­vető feltétele. Ez a szocializ­mus alapvető tulajdonsága és követelméiiye. (A tanulmánv befejező részét a holnapi számban közöljük)

Next

/
Thumbnails
Contents