Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-05 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
inden házasságkötés előtt álló egyén legnagyobb gondja, miképpen ismerje meg partnerének jellemét,v tulajdonságait. Egymás kölcsönös megismerésének legmegbízhatóbb módszere az őszinteség. Bizonyára sokan tapasztalták már saját maguk, iiugy a házasságban nem lehet sokáig hazug és képmutató módon élni, min- uen eltitkolt rossz tulajdonság előbb- utóbb a felszínre kerül és megbosszulja magát. Az ember nem séma, nincsen egyszer s mindenkorra meghatározott formája és tartalma. Ahogyan fejlődik és változik teste születésétől fogva egészen a megöregedésig, éppen úgy változik a felfogása, a tulajdonságai. És változik a szerelme is. A szerelemnek is vannak bizonyos szakaszai, akár a nappalnak. Van hűvös, de sokat ígérő virradata, forró delelője és békés, pihentető napnyugta. Az ember tulajdonságai sem megváltoztathatatlanok. Lehet csiszolni, tökéletesíteni, nemesíteni őket, s erre éppen a házasságban egy közösen eltöltött hosszú élet folyamán adódik a legjobb alkalom. A kezdet kezdetén adva van két ember, akik közül mindegyik más családból, más környezetből, más viszonyok- közül jött. Mindkettőjük életét más-más közösség, és más öröklött tulajdonságok befolyásolják. Röviden:' nem vagyunk egyformák. S erre a partnernek mindig tekintettel kell lennie. Párválasztásnál, ha az ember az ösztöneire hallgat, mindig a testi külsőt, a megjelenést veszi figyelembe. A szépség az első tényező, amely megragadja a figyelmét. S ez így rendjén is van, hiszen külsőnk sokkal többet elárul jellemünkről és belső arculatunkról, mintgál rá. Például: a legtöbb féífi elítéli azt a nőt, aki túl könnyen ismerkedik, pedig e mögött nem kell okvetlenül erkölcsi romlottságnak rejlenie. Az ilyen nő többnyire mozgékony, szellemes, szereti az újat, a változatosságot, és ez abban is megnyilvánul, hogy könnyen sem gondolnánk. Igaza van a közmondásnak, amely azt mondja, hogy a szem a lélek tükre. De hozzá kell fűznünk, hogy nemcsak a szem, hanem a kéz és a láb formája, a testalkatunk, az arcvonásaink, mind-mind belsőnket, rejtett tulajdonságainkat és lelkivilágunk tükörképét mutatják. Leszögeztük tehát, hogy a megismerkedés első pillanataiban a külső játssza a legfontosabb szerepet, s ezek után kerül sor a belső értékek keresésére. Kutatni kezdjük, milyen típusú ember az illető, magányos, visszavonuló, vagy éppen ellenkezőleg, társaságkedvelő vagy közvetlen. Azonnal képet alkotunk róla. Itt azonban nagyon kel] vigyáznunk, nehogy elhamarkodva ítéljünk és torz képet alkossunk olyan emberről, aki erre a legkevésbé sem szolbarátságába fogadja azt, aki megnyerte a tetszését. Ha mélyebben meg akarjuk ismerni leendő élettársunkat, figyeljük meg, hogyan él és viselkedik olyan környezetben, amelyben otthon érzi magát, amelyben fel tud szabadulni az esetleges gátlások alól. Ha nem okoz csalódást, s a benyomás kedvező, és úgy látjuk, hogy érdemes tovább foglalkoznunk jellemének feltárásával, akkor figyeljük meg azt is, hogy viselkedik olyan körülmények között, amelyek váratlan szituációk elé állítják, vagyis amelyekben hirtelen, ösztönösen kell döntenie és cselekednie. Végül, a partnerről való információ- szerzés egyik legfontosabb forrása az, amit az illető önként elmond magiról. Itt azután teljes őszinteségre van szükség. Kölcsönösen el kell mondanunk egymásnak a múltunkat, előző élmenyeinket, esetleg szerelmi kapcsolatainkat, vagy gondjainkat és elképzeléseinket a közös jövővel kapcsolatban. Ezt meg kell tennünk, még akkor is, ha ez nagyon nehéz, félünk, hogy éppen ezzel veszítjük el a másikat. Ha a szerelem kölcsönös, és elég erős, el tudja viselni ezt a terhet. Nem fog csalódást okozni a másik számára az őszinte vallomás. Miután képet alkottunk jövendőbeli élettársunkról, meg kell beszélnünk vele azt is, hogyan képzeljük el közös életünket a házaság folyamán. Itt sincs helye a képmutatásnak. Őszintén közölni kell igényeinket, tiszteletben kell tartani a másik igényeit. Beszélni kell a családtervezésről, az anyagiak beosztásáról, a háztartás körüli munkák megosztásáról és sok minden másról, ami ezzel összefügg. Nagyon fontos, hogy előbb elméletben s később gyakorlatban is össze tudjuk hangolni kettőnk különböző életstílusát és felfogását ha kell, mindketten engedni tudjunk követelményeinkből, ha az a másik számára terhes, és nézeteltérések esetén felelősségteljes magatartással esetleg egy közvetlen, indulat és harag nélküli beszélgetéssel mindig közös nevezőre tudjuk hozni érdekeinket. Dr. V. KOVALlKOVA — Nagymama! — Nagymama! — kiabál Mária Vendiuvá után egy kisfiú, amikor meglátja őt a strandon. A nőszövetség Tekovské Lužany-i (nagysallói) helyi szervezetének elnöke nem fürödni jött ide, hanem azért, hogy nekünk megmutassa azt a létesítményt, amelyre a falu lakosai most a legbüszkébbek Szombat délelőtt. A fürdővendégek között alig van felnőtt. A Vendlová elvtársnő unokájához hasonló korú gyerekek birtokolják a strandot. Élvezik a szün időt. a meleget, a vizet. Egy rakéta alakú csúszdán oreszkednek bele a kis medencébe, mely kimondottan nekik készült. Csak a nagyobbak, akik már tudnak úszni, merészkednek bele a nagyobbikba. — Én még nem fürödtem ezen a strandon — mond ja kísérőnk. S nem tudom, lesz-e erre egyáltalán alkalmam a nyáron, hiszen Itthon vannak az unokáim és most több a főzni-, a takarítanivaló, mégis nagyon örülök annak,, hogy elkészült. Hiszen nagy segítség ez az édesanyáknak, mert a gyerekek Itt nagyobb biztonságban vannak, mint az utcán, vagy a kavicsbánya vizében, ahová az előző nyarakon jártak fürödni. S úgy mondja ezt, hogy közben nemcsak a saját unokáira gondol, akik közül a nagyobbak mindig itt vannak, de mint tanítónő a falu összes gyerekére. Akiknek Vendlová elvtársnőhöz hasonlóan nem jut ideiük fürdésre a nyáron, bizonyám jut majd a télen. Akkor is bőven lesz alkalom ilyenfajta szórakozásra, mert kádfürdők és szauna is épült a strand mellett. E létesítmények mielőbl^ felépítését az utóbbi hónapokban nagyon szorgalmazták a falu vezetői. Részben azért, hogy a gyerekek mielőbb birtokukba vélhessék, de azért is, mert a levicei (lévai) járás falvai is bekapcsolódtak a „Magunkért tesszük“ elnevezésű versenybe. Az e téren elért eredményeket augusztus 31-én, a vranovi járásban elért eredményekkel összeNemrégiben új épületbe költözött a vasútállomás (A szerző felvételei) hasonlítva, vetélkedő formájában értékelik. A vetélkedőt a televízió is közvetíti. Ha e versenyből a levicei járás kerül ki győztesen, akkor az a Tekovské Lužany-i asszonyok érdeme is lesz, akik brigádmun kával járultak hozzá ahhoz, hogy az említett akció keretében épült létesítmények minél előbb elkészüljenek. Ök festették be például a strandot körülvevő drótkerítést. Miután elkészült a vasúti állomás új épülete, ők takarították ki azt is. Hogy milyen értékes munkát végeztek, azt csak az tudja értékelni, aki már takarított kőművesek után. S ugyanúgy ők tették rendbe, ők parkosították a halottasház környékét, amely szintén a közelmúltban készült el. Amikor az említett három középületet és létesítményt megtekintettük, még leültünk beszélgetni a női szervezet néhány tagjával. Ez alkalomból újra szóba került az állomás épülete. Megemlítettük, hogy hozzá hasonlót sehol sem láttunk a vidéken. — Nincs is ilyen — mondta szinte egyszerre Tichy, Bucz és Vendlová elvtársnő. Majd hozzátették, hogy a Keleti Vasútvonal Igazgatósága építtette ugyan, de a helyi nemzeti bizottság közbenjárására. Vagyis ehhez sem jutottak Ihozzá ingyen. Mint már említettük, a nőszövetség tagjai ahol csak tudtak, segítettek az építőknek. Az egyes brigádmunkákba a női szervezet tagjai a legnagyobb odaadással kapcsolódtak be. Igaz, hogy nem volt minden alkalommal szükség mind a 122 tag segítségére. A vezetőség, amelynek a három elvtársnőn kívül még tizenegy tagja van, mindig mindenkit értesített: mikor, hol, mit csinálnak. Nehogy akárcsak még egyszer is úgy járjanak, mint Medvegy Mária néni esetében. Ő régi funkcionárius, sokáig ő volt a nőbizottság elnöke, s amikor a strand kerítését festették, azt hitték, hogy nincs otthon, elutazott a fiához és nem hívták dolgozni. Mire Medvegy néni kicsit meglharagudott. Később azonban tisztázták a félreértést. Augusztus"31-én a két járás között sorra kerülő versenyen több szempont figyelembevétele alapján „dől el“, ki lesz a győztes. Többek között azt is figyelembe veszik, hogy melyik járás lakosai tettek többet a környezetszépítés érdekében. Tekovské Lu- žany lakosai ezen a téren is kitettek magukért. A Szlovák Nemzeti Felkelés utcája mentén végig virágágyakat létesítettek. Tichyné azok közé a vezetőségi tagok közé tartozik, akik a legjobban szorgalmazták a virágültetést. Aki nem ismeri őt, s nem tudja róla, hogy mennyi közösségi szellem szorult ebbe az asszonyba, aki évek óta tagja a nőszövetség helyi szervezete ve > :ö- ségének, képviselője a nemzeti bizottságnak, és ezenkívül még néhány közéleti tisztség viselője, talán azt gondolja, azért tette mindezt, mert ő is ebben az utcában lakik. Azonban nemcsak ezért intézte a virágok beszerzésével, szétosztásával járó teendőket, hanem azért is, mert ez a falu leghosszabb utcája és azért is, hogy ezzel is szerezzen a lévicei járásnak néhány jó pontot azon a vetélkedőn. A „Magukért tesszük“ akció sikeréért Tekovské Lužany asszonyai mindent megtettek. A siker azonban nemcsak rajtuk múlik, hanem a többi falu lakosain is. Amint hallottuk, mindenütt lázasan készülnek, igyekeznek minden félig kész építkezést augusztus végéig befejezni. S ha mégis Vranov győz? Az épületek akkor is itt maradnak és a lakosságot szolgálják. Köztük azokat is, akik hozzájárultak mielőbbi átadásukhoz. KOVÁCS ELVIRA A nőszövetség Tekovské Lužanyi i (nagysallói) helyi szervezete tizennégy tagú vezetőségéből hárman: Tichý, Vendlová és Bucz elvtársnő. A falu'strandfürdője, amire most a legbüszkébb a lakosság. 1973. VIII. 5. 16 M
