Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-05 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

inden házasságkötés előtt álló egyén legnagyobb gondja, mikép­pen ismerje meg partnerének jellemét,v tulajdonságait. Egymás köl­csönös megismerésének legmegbízha­tóbb módszere az őszinteség. Bizonyá­ra sokan tapasztalták már saját maguk, iiugy a házasságban nem lehet sokáig hazug és képmutató módon élni, min- uen eltitkolt rossz tulajdonság előbb- utóbb a felszínre kerül és megbosszul­ja magát. Az ember nem séma, nincsen egyszer s mindenkorra meghatározott formája és tartalma. Ahogyan fejlődik és válto­zik teste születésétől fogva egészen a megöregedésig, éppen úgy változik a felfogása, a tulajdonságai. És változik a szerelme is. A szerelemnek is van­nak bizonyos szakaszai, akár a nappal­nak. Van hűvös, de sokat ígérő virrada­ta, forró delelője és békés, pihentető napnyugta. Az ember tulajdonságai sem megváltoztathatatlanok. Lehet csiszol­ni, tökéletesíteni, nemesíteni őket, s erre éppen a házasságban egy közö­sen eltöltött hosszú élet folyamán adó­dik a legjobb alkalom. A kezdet kezdetén adva van két em­ber, akik közül mindegyik más család­ból, más környezetből, más viszonyok- közül jött. Mindkettőjük életét más-más közösség, és más öröklött tulajdonsá­gok befolyásolják. Röviden:' nem va­gyunk egyformák. S erre a partnernek mindig tekintettel kell lennie. Párválasztásnál, ha az ember az ösz­töneire hallgat, mindig a testi külsőt, a megjelenést veszi figyelembe. A szép­ség az első tényező, amely megragadja a figyelmét. S ez így rendjén is van, hiszen külsőnk sokkal többet elárul jel­lemünkről és belső arculatunkról, mint­gál rá. Például: a legtöbb féífi elítéli azt a nőt, aki túl könnyen ismerkedik, pedig e mögött nem kell okvetlenül er­kölcsi romlottságnak rejlenie. Az ilyen nő többnyire mozgékony, szellemes, szereti az újat, a változatosságot, és ez abban is megnyilvánul, hogy könnyen sem gondolnánk. Igaza van a közmon­dásnak, amely azt mondja, hogy a szem a lélek tükre. De hozzá kell fűznünk, hogy nemcsak a szem, hanem a kéz és a láb formája, a testalkatunk, az arcvonásaink, mind-mind belsőnket, rejtett tulajdonságainkat és lelkivilá­gunk tükörképét mutatják. Leszögeztük tehát, hogy a megismer­kedés első pillanataiban a külső játssza a legfontosabb szerepet, s ezek után kerül sor a belső értékek keresésére. Kutatni kezdjük, milyen típusú ember az illető, magányos, visszavonuló, vagy éppen ellenkezőleg, társaságkedvelő vagy közvetlen. Azonnal képet alko­tunk róla. Itt azonban nagyon kel] vi­gyáznunk, nehogy elhamarkodva ítél­jünk és torz képet alkossunk olyan em­berről, aki erre a legkevésbé sem szol­barátságába fogadja azt, aki megnyerte a tetszését. Ha mélyebben meg akarjuk ismerni leendő élettársunkat, figyeljük meg, hogyan él és viselkedik olyan környe­zetben, amelyben otthon érzi magát, amelyben fel tud szabadulni az esetle­ges gátlások alól. Ha nem okoz csaló­dást, s a benyomás kedvező, és úgy látjuk, hogy érdemes tovább foglalkoz­nunk jellemének feltárásával, akkor figyeljük meg azt is, hogy viselkedik olyan körülmények között, amelyek váratlan szituációk elé állítják, vagyis amelyekben hirtelen, ösztönösen kell döntenie és cselekednie. Végül, a partnerről való információ- szerzés egyik legfontosabb forrása az, amit az illető önként elmond magiról. Itt azután teljes őszinteségre van szük­ség. Kölcsönösen el kell mondanunk egymásnak a múltunkat, előző élme­nyeinket, esetleg szerelmi kapcsolatain­kat, vagy gondjainkat és elképzelése­inket a közös jövővel kapcsolatban. Ezt meg kell tennünk, még akkor is, ha ez nagyon nehéz, félünk, hogy éppen ezzel veszítjük el a másikat. Ha a sze­relem kölcsönös, és elég erős, el tudja viselni ezt a terhet. Nem fog csalódást okozni a másik számára az őszinte val­lomás. Miután képet alkottunk jövendőbeli élettársunkról, meg kell beszélnünk ve­le azt is, hogyan képzeljük el közös életünket a házaság folyamán. Itt sincs helye a képmutatásnak. Őszintén kö­zölni kell igényeinket, tiszteletben kell tartani a másik igényeit. Beszélni kell a családtervezésről, az anyagiak beosz­tásáról, a háztartás körüli munkák megosztásáról és sok minden másról, ami ezzel összefügg. Nagyon fontos, hogy előbb elmélet­ben s később gyakorlatban is össze tud­juk hangolni kettőnk különböző élet­stílusát és felfogását ha kell, mindket­ten engedni tudjunk követelményeink­ből, ha az a másik számára terhes, és nézeteltérések esetén felelősségteljes magatartással esetleg egy közvetlen, indulat és harag nélküli beszélgetéssel mindig közös nevezőre tudjuk hozni ér­dekeinket. Dr. V. KOVALlKOVA — Nagymama! — Nagymama! — kiabál Mária Vendiuvá után egy kisfiú, amikor meglátja őt a stran­don. A nőszövetség Tekovské Lužany-i (nagysallói) helyi szervezetének elnöke nem fürödni jött ide, ha­nem azért, hogy nekünk megmutassa azt a létesít­ményt, amelyre a falu lakosai most a legbüszkébbek Szombat délelőtt. A fürdővendégek között alig van felnőtt. A Vendlová elvtársnő unokájához hasonló korú gyerekek birtokolják a strandot. Élvezik a szün időt. a meleget, a vizet. Egy rakéta alakú csúszdán oreszkednek bele a kis medencébe, mely kimondottan nekik készült. Csak a nagyobbak, akik már tudnak úszni, merészkednek bele a nagyobbikba. — Én még nem fürödtem ezen a strandon — mond ja kísérőnk. S nem tudom, lesz-e erre egyáltalán al­kalmam a nyáron, hiszen Itthon vannak az unokáim és most több a főzni-, a takarítanivaló, mégis nagyon örülök annak,, hogy elkészült. Hiszen nagy segítség ez az édesanyáknak, mert a gyerekek Itt nagyobb biz­tonságban vannak, mint az utcán, vagy a kavicsbánya vizében, ahová az előző nyarakon jártak fürödni. S úgy mondja ezt, hogy közben nemcsak a saját uno­káira gondol, akik közül a nagyobbak mindig itt van­nak, de mint tanítónő a falu összes gyerekére. Akiknek Vendlová elvtársnőhöz hasonlóan nem jut ideiük fürdésre a nyáron, bizonyám jut majd a télen. Akkor is bőven lesz alkalom ilyenfajta szórakozásra, mert kádfürdők és szauna is épült a strand mellett. E létesítmények mielőbl^ felépítését az utóbbi hó­napokban nagyon szorgalmazták a falu vezetői. Rész­ben azért, hogy a gyerekek mielőbb birtokukba vé­lhessék, de azért is, mert a levicei (lévai) járás falvai is bekapcsolódtak a „Magunkért tesszük“ elnevezésű versenybe. Az e téren elért eredményeket augusztus 31-én, a vranovi járásban elért eredményekkel össze­Nemrégiben új épületbe költözött a vasútállomás (A szerző felvételei) hasonlítva, vetélkedő formájában értékelik. A vetél­kedőt a televízió is közvetíti. Ha e versenyből a levi­cei járás kerül ki győztesen, akkor az a Tekovské Lužany-i asszonyok érdeme is lesz, akik brigádmun kával járultak hozzá ahhoz, hogy az említett akció keretében épült létesítmények minél előbb elkészülje­nek. Ök festették be például a strandot körülvevő drótkerítést. Miután elkészült a vasúti állomás új épülete, ők takarították ki azt is. Hogy milyen értékes munkát végeztek, azt csak az tudja értékelni, aki már takarított kőművesek után. S ugyanúgy ők tették rendbe, ők parkosították a halottasház környékét, amely szintén a közelmúltban készült el. Amikor az említett három középületet és létesít­ményt megtekintettük, még leültünk beszélgetni a női szervezet néhány tagjával. Ez alkalomból újra szóba került az állomás épülete. Megemlítettük, hogy hoz­zá hasonlót sehol sem láttunk a vidéken. — Nincs is ilyen — mondta szinte egyszerre Tichy, Bucz és Vendlová elvtársnő. Majd hozzátették, hogy a Keleti Vasútvonal Igazgatósága építtette ugyan, de a helyi nemzeti bizottság közbenjárására. Vagyis eh­hez sem jutottak Ihozzá ingyen. Mint már említettük, a nőszövetség tagjai ahol csak tudtak, segítettek az építőknek. Az egyes brigádmunkákba a női szervezet tagjai a legnagyobb odaadással kapcsolódtak be. Igaz, hogy nem volt minden alkalommal szükség mind a 122 tag segítségére. A vezetőség, amelynek a három elvtárs­nőn kívül még tizenegy tagja van, mindig mindenkit értesített: mikor, hol, mit csinálnak. Nehogy akárcsak még egyszer is úgy járjanak, mint Medvegy Mária né­ni esetében. Ő régi funkcionárius, sokáig ő volt a nőbizottság elnöke, s amikor a strand kerítését fes­tették, azt hitték, hogy nincs otthon, elutazott a fiá­hoz és nem hívták dolgozni. Mire Medvegy néni ki­csit meglharagudott. Később azonban tisztázták a fél­reértést. Augusztus"31-én a két járás között sorra kerülő versenyen több szempont figyelembevétele alapján „dől el“, ki lesz a győztes. Többek között azt is fi­gyelembe veszik, hogy melyik járás lakosai tettek többet a környezetszépítés érdekében. Tekovské Lu- žany lakosai ezen a téren is kitettek magukért. A Szlovák Nemzeti Felkelés utcája mentén végig vi­rágágyakat létesítettek. Tichyné azok közé a vezetőségi tagok közé tarto­zik, akik a legjobban szorgalmazták a virágültetést. Aki nem ismeri őt, s nem tudja róla, hogy mennyi közösségi szellem szorult ebbe az asszonyba, aki évek óta tagja a nőszövetség helyi szervezete ve > :ö- ségének, képviselője a nemzeti bizottságnak, és ezen­kívül még néhány közéleti tisztség viselője, talán azt gondolja, azért tette mindezt, mert ő is ebben az utcában lakik. Azonban nemcsak ezért intézte a virá­gok beszerzésével, szétosztásával járó teendőket, ha­nem azért is, mert ez a falu leghosszabb utcája és azért is, hogy ezzel is szerezzen a lévicei járásnak néhány jó pontot azon a vetélkedőn. A „Magukért tesszük“ akció sikeréért Tekovské Lužany asszonyai mindent megtettek. A siker azon­ban nemcsak rajtuk múlik, hanem a többi falu lako­sain is. Amint hallottuk, mindenütt lázasan készülnek, igyekeznek minden félig kész építkezést augusztus végéig befejezni. S ha mégis Vranov győz? Az épü­letek akkor is itt maradnak és a lakosságot szolgál­ják. Köztük azokat is, akik hozzájárultak mielőbbi átadásukhoz. KOVÁCS ELVIRA A nőszövetség Tekovské Lužanyi i (nagysallói) helyi szervezete tizennégy tagú vezetőségéből hárman: Tichý, Vendlová és Bucz elvtársnő. A falu'strandfürdője, amire most a legbüszkébb a la­kosság. 1973. VIII. 5. 16 M

Next

/
Thumbnails
Contents