Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-05 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

!*yvX\\\&X£X;ix*;«;v Bratislavából, Prágából vagy Moszkvából az Orly repülőtérre ér­kező utast elsősorban nem e ha­talmas légi kikötő nagyszabású be­rendezése, nyüzsgése köti le, ha­nem a hirdetőtáblák, reklámok színes sokasága, gigantikus mére­tei. A DANONE joghurtot, a LESI- EUR olajat, a KLEBER COLOMBES gumiabroncsot, a PANZANI tészta­féléket stb ... jobban dicsőítik, mint a Notre Dame tornyait, mint a legutóbbi Nobel-díjast, vagy F. Cevert autóversenyző bajnokot. A népi demokratikus országokból érkező utas úgy érzi, mintha egy másik égitestre érkezett volna. A reklámozás, a hirdetés, a tőkés világ legszembeszökőbb, ' legagresszívabb kü­lönbözősége, ismertető iela. Franciaországban éppúgy, mint a többi nyugati or­szágban a reklám mindent eláraszt. Elválaszthatat­lan részét alkotja az egész életmódnak. ..A reklám késztet vásárlásra“ hirdeti a reklámo­zó. A mi társadalmunkban, a konkurrencia, 3 kérlel­hetetlen kereskedelmi verseny társadalmában az ela­dás a legfőbb a „legszentebb“ cél. Minden eszköz jó az „eladáshoz“. A reklámozás hozzájárul a fogyasztás ösztönzéséhez, a gyártókat arra készteti, hogy a kí­nálatot a kereslethez idomítsák. Erőt és eszközöket nem kímélve dúl a reklámhadjárat, amelynek egye diili célja: az embereket akaratuk ellenére is vásár­lásra kényszeríteni. A tömeges méretekben alkalmazott reklám szinte lépten-nyomon üldözi az embert és tudat alatt is hat rá. Amikor az ember például kávéházban ül, és vala­milyen italt készül rendelni, akaratlanul is az állan­dóan reklámozott és hallott „Coca-Cola“, vagy ,<Kro- nenbourg sör“ tolakszik az ajkára, mert e neveket a szüntelen, naponkénti ismétlés a rádióban, a tv-ben, a falragaszokon belevéste az agyába. Amikor az em­ber a boltban vásárol, szinte tudat alatt a „Legal“ kávét, a „Prefontanies“ bort, az „Elephant“ teát, a „Deodoril“ szappant vál'asztja. Ugyanez a helyzet a legtöbb egyéb árucikknél is. technikai eszköze a betű, a hang, a kép és a fényha­tások A reklám hatékonyságának két imperativusa van: a tengely és a céltábla. A tengely az észhez szóló reklám jelképe. Vegyünk egy példát. A Huilor tábla- olaj reklámja így szól: „A férje is ezt választaná“. Ez a reklám a férj kompetenciájára hivatkozik. A Philips a vevő azon természetes igényeire hivat­kozik, hogy pénzéért jó minőségű árut akar venni. Reklámja így szól: „A Philips a legmegbízhatóbb“. Más reklámsloganok, amelyek főként a fiatalokhoz szólnak, a divatra építenek, és a fiatalok azon félel­mére, hogy nem követik eléggé a divatot. Jelenleg a színes férfi alsóneműt reklámozzák harsogó plaká­Pierre Cam es párizsi riportja Hétezer millió frank Franciaországban összesen hétezer millió frankot fordítanak a reklámozásra. Óriási összeg ez. Minden cég jövedelmének jelentős százalékát áldozza e cél­ra. A gyógyszeripar például nagyobb összegeket for­dít a hirdetésekre, mint a kutatás céljaira. Hovatovább azonban a hirdetés, a reklámozás túl­ságosan elburjánzik. E foglalkozási ágban már je­lenleg több ezer (a számítások szerint mintegy 10 ezer) alkalmazott dolgozik. A reklám, amely szinte iparággá fejlődött, első­sorban a nagy cégeket, a monopóliumokat szolgálja. Egy kis gyáros aligha veheti fel a versenyt például az Unilever tröszttel, még akkor is, ha a gyárban elő­állított mosószerek sokkal jobbak és olcsóbbak, mint e mammut cégé. Ennek ellenére hátrányos helyzetben van versenytársa hatalmas reklámhadjárata miatt. MINDENT ELARASZT A REKLÁM Tengely és céltábla A tapasztalat azt mutatja, hogy néhány év óta a reklámozás külön művészetté, tudománnyá fejlődött Szakosított munkahelyeken foglalkoznak a reklámo zás maximális hatásának elérésével. Bizonyos sloga nők, bizonyos képek átütő erejükkel az összes többit felülmúlják. Az idő múltával, a divattal, a reklámo­zás helyével összefüggésben bizonyos változásokon mennek át és aszerint is módosulnak, hogy milyen szociális réteghez szólnak. E reklámok közölt van­nak szórakoztatók, szellemesek, ízlésesek, de ugyan akkor ostobák és primitívek is. A reklám szakértői szerint mindez nem fontos: a fő az, hogy a reklám magára vonja a figyelmet. Egy egész antológiát lehetne írni a rekláinsloga nokról. A képekkel, grafikai megoldásokkal, a leg többször igen ügyesen hangsúlyozzák ki a reklámo­zott cikkre utaló szavakat, mondatokat. A reklám fő tok: „A JIL a szivárvány minden színébe öltözteti a férjét“. A reklám céltáblája természetesen a vevő. Általá­ban külön szól a fiatalokhoz, a parasztokhoz, a ta­karékos háziasszonyokhoz. El kell ismerni, hogy a reklám-szakemberek tökéletesen ismerik azoknak a rétegeknek a mentalitását, akikhez szólnak. Párizsban a Nemzeti Bank hirdetése szinte provo- kálóan hat: „Az Ün pénze érdekel“ erre utal a jól öltözött férfi fényképe, amint éppen belép a bank ka­puján. A céltáblát — értsd a vevőt — nemegyszer köz­vetett módon próbálják érinteni. Például a szülőket gyermekeiken keresztül igyekeznek vásárlásra kész­tetni. A statisztikai adatok szerint a szülők 78 szá­zalékát gyermekeik befolyásolják a vásárlásnál... Ezen felül Franciaországban a gyermekek 13 millió vevőt számláló piacot jelentenek. A hirdetést, a reklámot igazán hatékonnyá és ki­fizetődővé a „tengelynek“ és a „céltáblának“ ez a szei encsés házassága teszi. Egyre többet fogyasztani A különböző elnevezések gyakran teljesen azonos termékeket takarnak. A nagy, régi, márkás cégek ezt szinte művészetté fejlesztették. Újból és újból pi­acra dobnak valamilyen mosószert, amely „még fe­hérebbé teszi a ruhát“. A valóságban az új szer ugyanolyan vegyi összetételű, mint a komkurrens cé­gé, vagy pedig az előzőleg árusított mosószerek. Az egyes termékek, márkák reklámozására, dicsőí­tésére felhasználják a tudományt, az orvostudományt, a sportbajnokokat, a nemzeti érzést, az erotikát, a biztonságérzetet, sőt még a fogyasztó érdekeinek védelmére is hivatkoznak. Minden eszköz, minden reklámfogás jó, hogy a kínált áru kiválóságát han­goztassák. Ez a helyzet a gyógyszereknél már a botránnyal határos. Emlékszem egy öreg szomszédasszonyra, aki belebetegedett abba, hogy túl sok X-tablettát szedett, amelynek nagy reklámot csaptak, csodás hatását di­csérve fejfájás, lábfájás, álmatlanság eile« ... A szá­mítások szerint az orvosok havonta több mint 800 különféle gyógyszeripari terméket kapnak ingyen, reklámcélokra. A hírverés tulajdonképpen nem más, mint a kon- kurrenciának fizetett adó. A reklám hatása Akárhogy is vesszük, a reklám hatása óriási. A fal­ragaszok, a sajtó, a rádió, a tv stb. mind a hírverés, a reklám szolgálatában áll. Még a kiváló sportolókat, a bajnokokat is a reklám ügynökeivé tették. Ez gyakran szinte nevetséges helyzeteket teremt. Az egyik mellékelt fényképen Raymond Poulidor, a fran­ciák rendkívül népszerű kerékpárbajnoka, a Mercier kerékpár reklámozása mellett a „Elefántcsont-parti kávé“ kiválóságát is dicsőíti. Győzelme másnapján e kávéfajtát reklámozva azt hirdette: „Csupán a ter­mészet ereje segített engem a Paris—Nice verseny megnyerésében. Az Elefántcsont parton termett ká­vé: természeti erő“. A reklám történetéből a botrá­nyok sem hiányoznak. A televízió tömeghatása oly nagy, hogy a legke­resettebb reklámeszköz lett, de ugyanakkor a tv-ben sugárzott reklám, hirdetés a legdrágább. A hirdetések a nagytőkések kezében nem utolsósor­ban olyan eszközt jelentenek, amellyel az általuk fenntartott sajtót támogatják. Franciaországban je­lenleg az újságok hirdetések nélkül deficitesek vol­nának még akkor is. ha tartalmasak és jól szer­kesztettek. A hirdetési költségek teljes mértékben a piaci tör­vényekhez igazodnak. Ez viszont visszatükröződik az újságok minőségében és szerkezetében. A Figaro be­vételeinek 80 százaléka a hirdetésekből származik, míg az Humaniténál és az Humanité Dimanche nál ez a hányad 18 százalék körül mozog. A tőkésországokban, így Franciaországban is, a reklám, a hirdetés erőszakos, harsogó, élősködő, a monopóliumokat és azok sajtóját szolgálja ahelyett, hogy jobban tájékoztatna, gyakran hazugságokat ter­jeszt. A reklám mindent eláraszt az épületek falait, az újságok hasábjait, a tv, a rádió műsorát, sőt nem hiányzik a hángversenytermekből, a színházakból sem és ezért az ember lassan megcsömörlik tőle. Seule .■*...r- V * pöiivuií gogiter Pürfe-ifee! Raymond Poulidor kerékpárbainok a reklám szolgálatában A Spáconi hojápolószer reklámja

Next

/
Thumbnails
Contents