Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-31 / 207. szám, péntek

Sikeres vendégszereplés AZ IFJÚ SZIVEK OLASZORSZÁGBAN Párizs külvárosában, Creteilben, ilyen eredeti erkélyekkel, henyer alakú házak láthatók. Ezeket az épületeket Gerard Grandval fran­cia műépítész tervezte. (Felvétel: CSTK UPJj Ötszáz éves a vyhnei sörgyár A közelmúltban tért haza olaszországi művészi körútjáról az IFJÚ SZÍVEK együttese. A Kiváló Munkáért érdemrenddel kitüntetett, és fennállásának huszadik évfordulójához közele­dő, táncos-daloskedvű fiatalok gárdáját nem kell bemutatni közönségünknek. A közel két évtizedes tevékenység révén százezrek ismerhették és sze rethették meg általuk a dalt, a táncot, népeink és nemzeteink népi kultúráját. A közelgő ju­bileum alkalmával nyilván kö- zönségstátisztikát is készítenek majd, melynek számadatni ta­lán meghökkentők, de nagyon reálisak lesznek, mikor azt mu­tálják, hogy hazánk kultúrhá- zainak nézőterein és külföldön egymilliónál több ember tekin­tette meg az együttes sok-sok műsorát. S ami ebben a több­letet jelenti, az mindenekelőtt az, hogy az IFJÚ SZÍVEK tag­jai kivétel nélkül a főiskolai vagy munkahelyi kötelezettsé­gek mellett, szabadidejük felál­dozásával vállalják a rendszeres gyakorlatok, próbák, a nem kevés utazással járó fellépések kötelezettségeit. Mindezt azért fontos aláhúzni, és szem előtt tartani, mert az együttes mai, objektív értékelésénél ez a szempont ugyanúgy elmaradha­tatlan, mint hajdan, a kezdeti években. Az olaszországi körút újabb, jelentős határkő az együttes életében. Jártak már többször Magyarországon, két alkalom­mal Bulgáriában, voltak Len­gyelországban, az NDK-ban, és mindenütt sikerrel szerepeltek, kellemes emlékekkel tértek ha­za. Az idei turné nem ígért, és nem is hozott kevesebbet a ko­rábbiaknál — sőt. Az indulás előtti izgalom ter­mészetesen nem csak turistaiz­galom volt. Nem csak a nap­fényes Olaszország ígérte szám­talan látnivaló váltotta ki, de mindenekelőtt az: „Hogyan rea­gál majd produkciónkra az igé­nyes olasz közönség, lesz-e taps, lesz-e siker, lesz-e közön­ség?“ Két nappal az elindulás után megszületett az első válasz. Mondhatom, kellemes, és na­gyon megnyugtató volt az első fellépés sikere, légköre. A színhely Lucca, egy jelleg­zetes olasz kiváros Pisa mellett. A jegyek nagyrésze elővételben elkelt. A nem nagy, de festői környezetben álló szabadtéri színpad nézőtere az utolsó szék­sorig megtelt. Az előadás este tél tízkor kezdődött, s mondani sem kell, a megelőző, kellemes izgalom már órákkal korábban mindenkit elkapott. Mindez ter­mészetesen nagyon jól szolgált az előadás színvonalának, len­dületének, eredeti kedélyessé­gének. Lezajlott az első fellé­pés, az első siker, a főpróba, az első tapsok és visszatapso­lások, „kiütött“ hát az első öröm, ami az együttes valahány tagjából kiűzte az utazás fára­dalmait, s így mindenki frissen vehetet részt a szállásadó Pisa éjszakai megtekintésében. A ferde tornyot és a gyönyörű dó­mot tehát éjszakai reflektor- fényben láthattuk először. A városnézés reggel folytatódott. Mondani nem kell, hogy élmé­nyekben, látnivalóban senki sem szűkölködött, A Pisában járó turista sok mindent láthat, ám a csodálatos szabadtéri színház látványa csak annak adatik, aki nézőte­rére jegyet vált, vagy akit szín­padára hívnak meg. A bámula­tos régi építmény különben szent és sérthetetlen. Közel hat­ezer ember gyűlt össze a néző­téren. Személy szerint itt volt módomban a legjobban ellesni a közönség arcát, — s bár a korábbi fellépések sikere sem volt kisebb, — mint kísérő új­ságíró itt örülhettem legjobban, az együttes tagjainál is jobban, mert nemcsak a tapsot hallot­tam, de láttam-lestem az elége­dett, lelkes arcokat is a néző­téren. Nagyon jó érzés volt. A következő fellépésre Fanó­ban, az Adria-parti városban ke­rült sor, ahol az ugyancsak gyönyörű szabadtéri színpad, a hamadszor is megismétlődő si­ker élményét még megtoldta valami. Ekkor már tudtuk, hogy a közönség soraiban eddig min­den alkalommal nagyon népes számban képviseltették magu­kat az olasz kommunisták. Fa­néban az előadás szervezését, rendezését is a helyi pártszer­vezet patronálta. Mikor az am­fiteátrumba érkeztünk, már vagy húszán vártak bennünket, és mondták: a barátok, az elvtár- sak szolgálatában állunk. És itt volt mindem a legolajozottabb, mert az olasz elvtársak való ban lelkesen vették ki részüket a segítségből, és elvtársi szel­lemben viszonyullak hozzánk, s mi azt érezhettük, barátokat ott talál az ember, ahol kom­munistákat talál. Köztük ismerhettem meg Wal­ter Rossit, az Olasz Kommunis­ta Párt és a Szakszervezet kö zös városi titkársága székhazá­nak portását, a négycsaládos apát, a második világháborút végigharcoló partizánt, aki 1943 óta párttag, és egyike a tízezer tagot számláló városi pártszer­vezet kommunistáinak. Elmon­dotta, hogy a legutóbbi városi választásokban tízezernél több szavazatot kaptak, szerepük megerősödött, tekintélyük állan­dóan növekszik, és soraik szá­ma lendületesen szaporodik, méghozzá fiatal kommunisták­kal. A városi szervezet tagságá­nak létszámát egynegyed rész­ben töltik ki a fiatalok. Mind­ezek rendkívül fontos tényezők, mert az olasz neofasiszta tö­rekvések visszaszorításában a leghatékonyabb szerepet töltik be. Óriási virágcsokorral, meleg kézfogásokkal búcsúztak tőlünk a fanóiak. Következett a turné leglátvá­nyosabb színpada, a maceratai aréna. A harmincezer embert befogadó, elragadóan szép és monumentális építmény egy ró­mai színház romjain lelt újjá építve — több mint kétszáz esz­tendővel ezelőtt. Itt is vagy öt­ezren tapsoltak. Az előadás rendkívüliségét az jelentette, hogy a néhány nappal koráb­ban itt szereplő Római Opera­ház Aida-előadásának díszletei még a színpadon állottak, s A Csehszlovák Kartográfia Hete címen kiállítás nyílt meg Budapesten a Csehszlovák Kul­túra Népköztársaság úti helyi­ségében. A bemutató a cseh­szlovák kartográfiai tevékeny­ség jelentős fejlődéséről tesz tanúságot, mindenekelőtt az is­kolai térképészet, valamint a gazdasági és politikai térképek területén. A kontinentális tér képek plasztikusan készültek s a keleti és a nyugati féltekét egyaránt felölelik. A 27 kötet­ből álló Ismerjük meg a világot e. sorozat pedig az egész vilá­gon egyedülálló. Nagy érdeklődést kelteit a Csehszlovák katonai atlasz, amely nemcsak gazdog temati­kájú földrajzi térkép, hanem egyúttal mutatja az egész világ­ban lezajlott háborúkat is, kü lönös tekintettel Európára. fEz a térkép magas csehszlovák ál­lami kitüntetést kapott.J Külön térképen látható a csehszlovák szocialista állam fejlődése. A Csehszlovák Kartográfiai Hivatal külföldre is készít tér­ezek között került sor az IFJÚ SZÍVEK fellépésére is. Feleme­lő érzés volt. Az ősi Ferrarában, amely az ötszáz évvel korábban itt élő Janus Pannoniust juttatja eszünkbe — a fenyegető rossz idő végett nem szabadtéren, ha­nem a város csodaszép színhá­zában léptek dobogóra a „szí vesek." Ide a közönségnek már csak az a része fért be, akik elővételben megvették jegyü­ket. így aztán a közönség zö- mét itt is a kommunisták al­kot ták. FerarábóJ Lignánó felé menet érintettük Velencét, s töltöltünk ott egy megnyújtott félnapot, ami nagyon rövid idő ugyan, de így is nagyon nagy élmény. Lignánóban, az adriai üdülő- városban, az utolsó fellépés színhelyén üdvözölhettük a Hu­né húszezredik nézőjét, s él vezhettük a négyezer főnyi kö zönség ugyancsak hálás tapsát. Természetesen nem csupán fellépés volt a programban, de szabadidő is. Városnézésre, für­désre, kirándulásokra gyakran sor kerülhetett. így jutottunk el a világ legrégibb, és egyik leg­kisebb köztársaságába, a tizen­hat főnyi hadseregéről és egye­bekről híres tenyérnyi országba, San Marinába is. Megérdemelt, élményekben és sikerekben valóban gazdag kör­út volt. Jelentősége mindenek­előtt az, hogy Nyugaton, nem kis létszámú, több mint húsz ezer főnyi közönség előtt mu­tatkozhatott be az IFJÚ SZÍ­VEK, képviselte hazánkat, szo­cialista kultúránkat, népeink kultúráját. A hazatérést követő rövid pi­henő után háromhetes turnéra a Cseh Szocialista Köztársaságba utazott az IFJÜ SZÍVEK együt­tese, és sikerekben természete­sen ezen a hazai körúton sem volt hiány. A tervek szerint pe­dig a közeljövőben az olaszor­szági műsorral járják majd Szlovákia városait, falvait. Vég­zik tovább a munkát, amelyből az idei nyár folyamán Olasz­országban is kitűnőre vizsgáz­tak. RESZELI FERENC képet. Ezek közül szerepel a kiállításon az első szovjet ür- szputnyik fölbocsátásakor az Egyesült Államokba szállítóit csillagtérkép, amely az északi égboltot ábrázolja. Ezt követte egy több nyelven készült hold térkép. Önálló csoportba gyűjtve lát hatók a turizmussal kapcsolatos térképek, amelyek elsősorban až autósok igényeit hivatottak kielégíteni. Külön térképek áb rázolják Csehszlovákia kulturá lis emlékeit, amelyeknek első sorban a kirándulók vehetik nagy hasznát. — Régi térképek fakszimile kiadásban ugyancsak láthatók a kiállításon. A megnyitó beszédben, amely nyomtatásban is olvasható, han­got kapott egy további igény kielégítésének szükségessége is: közös vállalkozásban olyan tér­képek megjelentetése, amelyek a határvidékeket mutatják be s amelyek iránt mindkét ország turistái érdeklődnek. SZ. R. A napokban volt fel évszáza­da, hogy a Žiar nad Hronom-i járás Vyhne községében, nem messze Banská Stiavnícától, megkezdődön a sörfőzés. A do kumentumok és a történészek feljegyzései alapján a „Vyhnei Sörgyár“ létezése a 15. század hetvenes éveire vezethető visz- sza. A 16. századból (1524) származó történelmi dokumen tumban olvasható, hogy Mária királynő Banská Štiavnica vá rostiak beleegyezését adta ah hoz, hogy a vyhnei sörgyárban főzzenek sört, amely abban az időben már „öregnek“ számí­tott. Így a martini Közép szlo­vákiai Sör- és Szódagyárak nemzeti vállalat vezetősége, melyhez a Vyhnei Sörgyár is tartozik, megszervezte az üzem 500 éves fennállásának megün­neplését. Az üzem a rendelke­zésünkre álló dokumentumok alapján Szlovákia legöregebb működő sörgyára. Az üzem története és jelene egyaránt nagyon gazdag. A leg­nagyobb fejlődést viszont a há­ború utáni újjáépítés jelentette, mely után az üzem évi kapaci­tása 50—60 000 hektoliterre növekedett. Már 1946-ban elfo­gadták azt a határozatot, mely szerint a.sörgyárat 250 000 lile i'es évi kapacitásra bővítették. 1958-ban az új sörfőző megindí­tásával az évi kapacitás 280 - 300 000 hektoliter sörre növeke­dett és ezen a szinten mozog ma is. A palackozott sör meny- nyiségének növelésére új pa­lackozót építettek és a hordós sörök elhelyezésére új raktárt létesítették. A Vyhnei Sörgyár­ban tehát évente kb. 130000 hektoliter sört palackoznak több mint 26 millió félliteres üveg­be. 1975 végéig a palackozó részleg egy új termelőcsarnok­kal bővül, melyben a két palac­kozó gépsor egyenként 150 000 palack óránkénti teljesítmény­nyel fog dolgozni. Érdemes összehasonlítani a termelés növekedéséről szóló háború előtti és a felszabadulás, illetve a Februári Győzelem utá­ni statisztikai kimutatásokat. Az 1911—1912-es években a sör­gyárban 11 600 hektoliter sört termeltek, az 1928-as évben, a nagy gazdasági válság idején 10 333 hektoliter sört állítottak elő. A felszabadulás, de főleg 1946 után a termelés gyorsan növekedett. 1945-ben 23168 hektoliter, 1946-ban már 112 239 hl, 1948-ban 128 795 hl, 1960- ban 255 126 hl, 1969 ben 321670 hl, 1971-ben 301423 hl, 1972 ben pedig 278 226 hl sört állí­tottak elő. A hatalmas feladatok teljesí­tése az üzemben 208 dolgozóra hárul, s így egy alkalmazottra több mint 1400 hl sör termelése jut. A sörgyár mellett maláta- készítő részleg is van, ahol évente 800 tonna malátát állí­tanak elő. Ez a mennyiség per­sze nem fedezi a sörgyár szük­ségleteit, ezért a többi szüksé­ges malátát a trnavai, a nitrai, a topoľčanyi, valamint a Rimav­ská Sobota-i (rimaszombati) malátagyárakból vásárolják. A sörgyárnak bő választékú termékei között megtalálhatók a 7-es, 10-es és 12-es fokú bar­na és világos sörök. A barna söröket színes malátából főzik. Az áruválaszték bővítése céljá­ból néha 14 fokos világos es barna sört is gyártanak. Nem volt könnyű teljesíteni az üzemre háruló feladatokat. A dolgozók megértő hozzállá- sa, az üzemi vezetés, a párt- szervezet és az üzemi bizottság jó munkája, valamint a széles körben fejlesztett szocialista munkaverseny következtében azonban évről évre sikerült tel­jesíteni az túlszárnyalni azokat, így például 1971-ben szocialis­ta kötelezettségvállalást tettek 8000 bl sör terven felüli terme­lésére, ami kiskereskedelmi árakban kifejezve 2 millió 400 ezer koronás értéket képviselt. Az 1972-es évben a tervezett feladatokat 6000 hektoliterrel teljesítették túl, összesen 1 mil­lió 800 000 korona értékben. Nem csoda tehát, hogy a Vyh­nei Sörgyár dolgozói hétszer nyerték el a vállalati igazgató­ság és a vállalati szakszervezeti bizottság vándorzászlaját. Az üzemben 1962 óta két szocialis­ta munkabrigád dolgozik, egyik a gépházban, a másik a főzdé- ben. Jelenleg további két mun­kakollektíva áll versenyben « megtisztelő cím elnyeréséért, éspedig a karbantartási részle­gen és a kazánházban. Az újítók és a feltalálók is gazdag tevékenységről számol­hatnak be. 1958 óta 214 újítási javaslatot realizáltak az üzem­ben, s ennek eredménye össze­sen 723 198 korona megtakarí­tás volt. Az üzem keretében 14 dolgo­zó viseli „A mezőgazdaság és éleimezésügy példás dolgozója“ címet és az ezzel járó jelvényt. A Sör- és Malátagyárak Szak- igazgatósága további 22 dolgo­zónak „A szlovákiai sör és ma­látaipar fejlesztésében szerzett érdemekért“ emlékplakett l. es II. fokozatát adta át. Az alapí­tás 500. évfordulójának évében a köztársasági elnök „Az épí­tésben szerzett érdemekért“ ki­tüntetést adományozta az üzem­nek. A felszabadulás óta elért eredmények, valamint az egyes dolgozóknak és az egész mun­kaközösségnek juttatott kitün­tetések további jó munkára kö­teleznek. A Vyhnei Sörgyár dol­gozói egyébként is büszkék ter­mékük jó minőségére, s ezt ál­landóan szem előtt tartják. Hosszú névsort lehetne összeál­lítani azokról, akik eddig a vyhnei sör jó hírnevét erősbí- lették. Azok közül, akik 35—40 év óta dolgoznak a gyárban, ketten vannak még az üzemben, egyikük Viliam Vician elvtárs, aki 1964 óta igazgatóként áll az üzem élén, a másik pedig Fran­tišek Regina elvtárs. Négy to­vábbi alkalmazott 30—35 éve dolgozik már a gyárban. Azok között, akik 20—25 éve tagjai a munkakollektívának, négy nő is akad, éspedig Helena Ihrac- ká, Mária Mlčalová, Helena Štoffová és Margita Žabenská. A fiatalabb dolgozók létszáma is jelentős, s mivel a nagy ha­gyománnyal rendelkező sörgyár már néhány év alatt a szívük­höz nőtt, ez a legjobb biztosíté­ka annak, hogy a vyhnei sör a jövőben is megtartja jó hírne­vét és minőségét. VL. DOLEŽAL Az együttes tagjai fellépés előtt Keszeli Ferenc felvétele CSEHSZLOVÁK TÉRKÉPEK BUDAPESTEN

Next

/
Thumbnails
Contents