Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-28 / 204. szám, kedd
KISSINGER AZ AMERIKAI KÜLPOLITIKÁRÓL New York — Henry Kissingerr a szeptember 3-án hivatalba lépő új amerikai külügyminiszter a Time című hetilapban felsorolta azokat a főbb területeket, amelyekre a közeljövőben összpontosítani akarja erőfeszítéseit, és kifejezte azt a reményét, hogy a Watergute-ügy bonyodalmai nem akadályozzák tovább az amerikai külpolitikát, mert „olyan problémákkal állunk szemben, amelyekkel egyetlen előző nemzedék sem“. Kissinger minden részletezés nélkül a következőkben jelölte meg törekvéseinek főbb irányait: az európai szövetségesekkel és Japánnal való kapcsolatok jelélénkítése: a latin-amerikai politika fejlesztése, az indokínai rendezés fenntartása a kongresszus által megszabott keretek között. A leendő külügyminiszter a közel keletet „valószínűleg legveszélyesebb térségnekH nevezte. Kifejezte azt a reményét, hogy „sikerül megtalálni az alapot az érintett felek közötti tárgyalásokhoz“. Kissinger egyébként vasárnap Washingtonba utazott, hogy konzultáljon új munkatársaival. Charles Bray, az amerikai külügyminisztérium szóvivője leköszönt állásáról és más diplomáciai megbízatást kért. Ezzel kapcsolatban kizárólag személyi és szakmai okokra hivatkozott, míg sajtójelentések szerint lemondásának hátterében Kissinger kinevezése áll. Brayt állítólag Rogershez hasonlóan kellemetlenül érintette, hogy Kissinger évekkel ezelőtt, elnöki főtanácsadóként, elrendelte számos külügyi tisztviselő telefonbeszélgetéseinek lehallgató sát. Az amerikai hadügyminiszter sajtóértekezlete Washington — James Schlesinger amerikai hadügyminiszter vasárnap délután televíziós sajtóértekezleten válaszolt az Egyesült Államok katonapolitikai terveivel kapcsolatos kérdésekre. Elmondotta, hogy az Európában állomásozó amerikai csapatokat úgy szándékoznak csökkenteni, hogy „ne csökkenjen szövetségeseink biztonsága“. A hadügyminiszter nem használta válaszában a NATO-berkekben eddig közkeletű „kiegyensúlyozott“ jelzőt a kölcsönös európai haderőcsökkentés távlataival kapcsolatban. Schlesiuger kifejezte azt a reményét, hogy a Szovjetunióval a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalások második szakasza valamikor a jövő év vége felé sikerre vezet és véglegesen korlátozzák a támadó fegyvereket. Schlesinger kijelentette, hogy idén ősszel valószínűleg csökkentik valamelyest a Ta/vanon állomásozó 9000 főnyi amerikai csapatkontingenst. Hasonló csökkentésre Dél-Koreában csak azután kerülhet sor, ha a két koreai országrész között „szilárd kapcsolatok jönnek létre“. Dél-Koreában jelenleg 42 000 amerikai katona állomásozik. Schlesinger nagyon elégedetten beszélt a Lón Nol-rezsim hadseregének ellenállóképességéről, amit az amerikai bombázások augusztus 15-i beszüntetése után tanúsított a népi erők nyomásával szemben. Burkoltan megfenyegette a VDK-t, hogy az Egyesült Államok nem tartja kizártnak újabb katonai akciók indítását, ha az ellenség úgymond „nyílt, kifejezett agresz sziót“ követ el. Jakir és Kraszin pere Moszkva — A moszkvai városi bíróság büntető kollégiuma hétfőn megkezdte Pjotr /akir és Viktor Kraszin ügyének tárgyalását. A bírósági tárgyalás nyilvános. Jakirt és Kraszint azzal vádolják, hogy együttműködtek a „népi munkaszövetséggel“, amely a Szovjetunióban fennálló rendszer megdöntésére szövetkezett. A két vádlott magukat turistáknak álcázott külföldi személyeken keresztül létesített illegális kapcsolatot a „népi munkaszövetség“ nevű emigráns szovjetellenes szervezettel Mint a vádirat megállapítja, Jakir (született 1923 ban) és Kraszin [született 1929-ben) utasításokat, anyagi juttatásokat es szovjetellenes kiadványokat kapott a szervezettől. Moszkva és más városok lakosai között terjesztették a „népi munkaszövetség“ által az országba bejuttatott könyveket, folyóiratokat és röplapokat, amelyen rágalmazták a Szovjetuniót és a szovjet népet, a Szovjetunióban fennálló állami rend megváltoztatására buzdítottak. ITASZSZ) NÉGYNAPOS hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Kaspar Veinberger amerikai egészségügyi, oktatási- és népjóléti miniszter. Lengyelországi tartózkodása során a két ország egészségügyi együttműködésének fejlesztéséről tárgyal és megismerkedik lengyel tudományos intézetek munkájával. VARSÓBAN elhúnyt Vszevolod Sztrajevszkij szovjet tábornok, aki több éven át volt lengyel és szovjet csapatok parancsnoka és részt vett a második világháború felszabadító harcaiban. A 76 éves tábornok gyógykezelésen tartózkodott Lengyel- országban. FELOLDOTTÁK Diyarbakir kelet-törökországi tartományban a rendkívüli állapotot, amelyet 1971 áprilisában léptettek életbe a kurdok mozgalmának megfékezésére. Az országban most már csak Ankarában és Isztambulban érvényes a kétéves rendelkezés amely a tervek szerint szeptember 2t>-án e két városban is hatályát veszti. EDWARD HEATH brit miniszterelnök nemzetbiztonsági készültséget rendelt el Angliában az egy hete folyó londoni robbantás-sorozat miatt. A rendőrség vezetői attól tartanak, hogy a merényletek más angol városokban is megismétlődnek. CSAKNEM ötvenezer francia paraszt vett részt vasárnap azon a tüntetésen, amelyet Dél-Fran- ciaországban egy nagy katonai gyakorlótér kibővítése ellen rendeztek. Részt vett a tüntetésen a besanconi LIP-gyár dolgozóinak küldöttsége is. MESSMER francia miniszter- elnök a Montagne című vidéki lajmak adott nyilatkozatában ismét hangsúlyozta, hogy Franciaország neun hajlandó tárgyalni a közös agrárpiac alapjainak módosításáról. A miniszterelnök kijelentette: ebben a kérdésben semmiféle alkunak nincs helye. MEGKEZDŐDÖTT a szeptember 23-án lebonyolítandó argentin elnökválasztást megelőző hivatalos propagandahad járat. Az idén másodszor az urnához szólított 14 millió választópolgár négy elnökjelöltre adhatja le voksát: a vitathatatlanul legnagyobb eséllyel induló jelölt Juan Domingo Perón ex diktátor; pályázik még Ricardo Bal- bin, a radikálisok vezére és két kisebb politikai tömörülés képviselője is. KURT WALDHEIM ÉVI JELENTESS New York — New Yorkban közzétették Kurt Waldheimnek, az ENSZ tevékenységét ismertető évi jelentése bevezetését. A hagyományokhoz híven a világszervezet főtitkára az évi beszámoló bevezető részében fejtette' ki főbb politikai nézeteit. Mindenekelőtt arra kérte az ENSZ tagországainak kormányait. cselekedjenek úgy, hogy a világszervezet „konferenciák szervezőjénél és a nemzeti politikákat elősegítő fórumnál“ több legyen. A főtitkár a bevezetésben áttekintette a szervezetet foglalkoztató legfontosabb kérdéseket, amelyek — megfogalmazása szerint — „zömükben a nemzetközi közösség krónikus betegségeit tükrözik“. Örömmel üdvözölte az enyhülési folyamatot, s különösen az európai enyhülést. „Saját határain belül összhangban élő, mások szükségletei iránt fogékony, s a ráháruló nemzetközi felelősség, valamint lehetőségei tudatában levő Európa pozitív elemet alkotna a világ tartós békéjének megteremtésében“, — állapította meg a főtitkár. Az enyhülés témáját folytatva leszögezte: „Kétségtelenül elérkezett az összes nukleáris kísérletek beszüntetéséről szóló általános megállapodás megkötésének ideje“. A közel-keleti helyzetet „rendkívül robbanékonynak“ minősítette, s úgy vélekedett, hogy a rendezés kereséséhez „döntő fontosságú“ az érdekelt felek együttműködése. Rendezés csak három elv tisztelet- bentartása alapján érhető el. Ezek: az államok területi integritásának sérthetetlensége, minden állam joga ahhoz, hogy határain belül biztonságban éljen és a népek elidegeníthetetlen önrendelkezési joga. Az ENSZ főtitkára jelezte azt a szándékát, hogy a mielőbbi megoldás érdekében segítséget fog nyújtani a ciprusi tárgyaló feleknek. Biztatónak nevezte az indiai szubkontinens három országának erőfeszítéseit a köztük fennálló ellentétek elsimítására. Waldheim szerint még nagy erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi fejlesztés ügyének fellendítéséért, amelyre hatással lesznek a nemzetközi valutarendszer megreformálásáról folyó tárgyalások. A főtitkár elégedetten nyilatkozott az ENSZ-nek a természeti katasztrófák sújtotta országoknak nyújtott gyors segítségéről. Végül felhívta a figyelmet az ENSZ pénzügyi nehézségeire, melyeket tetéz a dollár értékcsökkenése. Lényegesnek nevezte, hogy a tagországok fokozottabban vegyenek részt a világszervezet pénzügyi nehézségeinek orvoslásában. KISZABADULT A CIPRUSI IGAZSÁGÜGYMINISZTER Nicosia — Kiszabadult fogságából Hrisztosz Vakisz ciprusi- igazságiigyminiszter, akit Gri- vasz tábornok banditái július 27-én raboltak el fegyveres erőszakkal nicosiai lakásából. Az igazságügyminiszter kiszabadulását hétfőre virradó éjjel jelentették. Vakisz miniszter már vasárnap éjjel megelent a ciprusi televízió képernyőjén, biztosította nézőit arról, hogy jó egészségnek örvend, de fogsága részleteiről nem volt hajlandó bővebb beszámolót adni. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára jövő szerdán Nicosiában találkozik a szigetország görög és török vezetőivel, hogy személyesen tájékozódjék a két etnikai közösség egységes kormányzatban való újraegyesítéséről folyó tárgyalások alakulásáról. A görög és a török közösség eddigi tárgyalásain — amelyeken Bibano Osorio-Tafall, Waldheim ciprusi külöiunegbí- zottja is részt vesz — már számos érdemi kérdésben megállapodtak, de a török közösség önkormányzatának mértékét illetően még mindig vannak megoldásra váró problémák. A szigetország közös görög- török kormányzata — amelyben a törökök a kormány- és közigazgatási tisztségek mintegy 30 százalékával rendelkeztek — csaknem tíz évvel ezelőtt szűnt meg. Azóta a török kisebbség Denktas vezetésével létrehozta saját közigazgatását, a városokban és falvakban beékelt, töröklakta területeken maga intézi ügyeit. A török enklávék körül emelt barikádokon mintegy 10 000 fős török fegyveres erő tagjai állanak őrséget. A ciprusi görögök nem léphetnek be a törökök lakta térségekbe, ezzel szemben a törökök szabadon utazgathatnak az egész szigetországiján. A jelenlegi ciprusi görög- török tárgyalások a két közösség egymástól való elszigeteltségének megszüntetésére, mintegy 20 000 töröknek a közösségek közötti harcokban feldúlt és elhagyott falvakba való visz- szatelepítésére. valamint a két közösség polgári és rendőri alakulatainak újbóli egyesítésére is kierjednek. Kommentárunk 1973. VIII. 28. egyhónapos rabság után, ^ahogy a hírügynökségek közölték, tegnap szabadon engedték Chrisztosz l/akist, a Ma- kariosz-kormány igazságügymi- niszterét, akit egy hónapja, július 28-án fegyveres terroristák a villájából hurcoltak el. A terroristák érvelése tömör volt: „A vezér látni akarja önti“ — mondták a miniszternek, Vakis feleségének pedig a másik terrorista „katonai becsületszavát“ adta, hogy férjének nem esik bántódása és csakhamar sértetlenül Lrvfeszatér. Úgy látszik, mostanáig tartott a „csakhamar“ ... fis ebben valószínű része van annak is, hogy kudarcot vallott a kalandor kalandja, aki az igazságügyminiszterért cserébe Makariosz érsek-elnök lemondását követelte. Hírügynökségek szerint Waldheim ENSZ-főtitkár közelgő, ciprusi látogatásának is szerepe lehet abban, hogy Gri- vaszék „jobb belátásra“ tértek. A szigetország nyugtalanságának láthatóan nem akar vé- geszakadni. Napirenden vannak a terrorcselekmények, s legutóbb egy Makariosz elnök elleni merénylet terve került napvilágra. Mert ha már nem tudják a rendkívül népszerű elnököt rászedni politikájuk támogatására. nem riadnak visz- sza attól sem, hogy életére törve próbáljanak új helyzetet teremteni az országban. A legutóbbi események ugyanis bebizonyították, hogy Makarioszt támogatja a szigetország. Februárban egyszerű alkotmányjogi aktussal — mivel ellenjelölt nem akadt — további öt esztendőre meghosszabbították elnöki tisztségét. Ezt követően került sor — ismételten — arra az egyházi háborúra, mely már a múlt évben megkezdődött. A tétel egyszerű és világos különleges státusztól akarta megfosztani Makarioszt. És miután csődöt mondott ez a kísérlet is, Grivaszék ily módon Ismét a terror eszközéhez folyamodtak. Erre kényszerítette őket az is, hogy időközben nagyot változott a nemCiprusi kérdőjelek volt, arra szólították fel az elnököt, vagy mondjon le elnöki tisztségéről, vagy adja fel papi rangját. Ciprus három lázadó pöspöke ez év áprilisában megerősítette korábbi elhatározását, hogy Makarioszt „megfosztja“ egyházi méltóságától. A dilemmát az érsek elnök a rá jellemző eleganciával oldotta meg. A kánonjogi szempontból is jogtalan döntésre Makariosz azzal válaszolt, hogy összehívta a pravoszláv egyházak ve.ze- tőit, az úgynevezett nagyszinó- dust, a három püspök tevékenységének kivizsgálására. Ezt megelőzően azonban megfosztotta tisztségétől Paphosz püspökét, aki az „érseki trón" várományosának tekintette magát. Nem lehetett kétséges a nagyszinódus döntése sem, hisz ők már korábban támogatásukról biztosították Makarioszt. A 16-tagú nemzetközi nagyszinó- dusz — teljes egyházjogi érvénnyel — a három lázadó püspököt megfosztotta papi méltóságától, s ezzel befejeződött az az egyházi háború, mely az ősi időkből származó zetközi helyzet. Nemcsak a szovjet hadiflotta földközi-tengeri jelenléte volt a garancia a szigetország szuverenitásának és függetlenségének, hanem a javuló szovjet—amerikai viszony is azt mutatta, hogy bár az érdekek különbözők — sőt ellentétesek lehetnek (magában a mediterrán övezetben is) —, aligha reménykedhetnek Grivaszék azonban abban, hogy a nagyhatalmak miattuk konfliktusba keverednének. Ehhez járult még az is, hogy maga a NATO is kénytelen volt felismerni, hogy a ciprusi probléma akarva-akaratlanul is két NATO-tagállam, Görögország és Törökország nyílt konfliktusának veszélyét hordja magában. Grivaszék ugyanis — mint ismeretes — az eno- zisz, azaz a szigetország Görögországhoz csatolásának hívei. És ezt Ankara aligha nézné jő szemmel, hisz a sziget- ország lakosságának 20 százaléka török. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy Ciprusnak 650 ezer lakosa van,) Az enosisz tervében tehát benne rejlik a sziget kettészakításának lehetősége. S ezt akarják Ciprus haladó erői elkerülni, s ezért vált maga Makariosz is a szuverenitás és függetlenség jelképévé. Az érsekelnök előtt ismeretesek azok a szálak, melyek a lakosság többségét alkotó görögöket Athénhoz fűzik, s elvben nem is ellenzi az enoziszt. Jelenleg azonban megvalósíthat atlannak tartja, mivel ez a nyílt háború veszélyével járhat. Ügy tűnik, Athénban is felismerték a kockázatot, s belátták, hogy a NATO külügyminiszterek 1971. júniusi döntése, mely afféle görög—török ki- egyezést javasolt, egyelőre elképzelhetetlen. A kényes helyzetbe került Grivasz így mi mást tehetett már akkor, minthogy 75 esztendejével — és a görög junta támogatásával — visszatért Ciprusra, ahol azóta is folytatja aknamunkáját a Makariosz-kormány ellen. Az elmúlt héten ugyan úgy hírlett — és ezt a Patrisz című ciprusi lap jelentette be —, Grivasz utasította kommandóit, hogy „ideiglenesen függesszék fel tevékenységüket“. Később azonban röplapon közölték, hogy a „harc“ — azaz a merényletek, terrorakciók, stb. — nem ért véget. És hogy ez valóban így igaz, arra példa az a merénylet is, melyet Fa- magustában hajtottak végre a minap, két milicista ellen. Új fejleménynek számít, hogy az azóta „kozmetizált“ _ athéni katonai diktatúra ciprusi nagykövete révén a világ tudomására hozta hogy a görög kormány Papadopulosz államfő elnökletével ülést tartott a ciprusi probléma megvitatásáról. Görögország — mondotta a nagykövet — keresi a probléma megoldásának eszközeit, a polgárháború megelőzésének módozatait. A görög kormány a sziget török és görög közösségei közti tárgyalások híve, s olyan megoldást támogat, mely tiszteletben tartja Ciprus egységét és szuverenitását. Hogy mennyire lehet ezeknek a szavaknak hinni, azt majd az elkövetkezendő hetek, hónapok döntik el. A görög—török kisebbség közti párbeszéd, ha megszakításokkal is, de folyik, más kérdés, hogy a pillanatnyi helyzet, az ugyanis, hogy „központi adminisztráció“ néven Nicosia török negyedében az önkormányzati szerv a kormány funkcióit ellátó hatóságként működik, megnövelte a török kisebbség ön- kormányzati igényeit is. Ha tehát valóban sikerül véget vetni az ellenségeskedésnek, s Grivaszék elásnák a csatabárdot, továbbra is kérdéses a két nemzeti közösség közötti megegyezés. Ez azonban már a kisebbik gond. ügyelőre azonban Grivasz E és terror-kommandói, az EOKA II. tagjai okozzák a legtöbb gondot. Csak hátrányára lenne ugyanis a nemzetközi helyzetnek, ha a pozitív el nem kötelezettség alapjain álló szigetországban tovább romlanának a viszonyok. FÖNOD ZOLTÁN
