Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. VIII. 26. iofü«11iCüU/f EíTíir 1 ■ gatSra-TtTŕ^ď^^ (ľ^l tariff jť5^3 i^ia^ctfna^B iťľiM3j3r^a Kľj^jaf<•»u■ (Pa K;v/4I jfffl lyfe) ^ -> .-.. lľ Bf^CTntS^fyh račí'11 *'<á>i-!í| f fá:tu \.^m I; .„. ■ 3^^'í-::: ' yy&jjy AMERIKAI VICC . A gengszter mo- liba «hiegy. Gengszterfilmet vetítenek. Nem tetszik neki. Dühösen kimegy a nézőtérről, egyenesen a pénztárhoz siet és bekiabál az, ablakon: — Nem szégyellik magukat, hogy Ilyen süket dolgot játszanak! Fel vagyok háborodva! — Kérem — mondja' az ijedt pénztárósnő —, odaadom a jegy árát V.... A gengszter revei vert ránt: — Hogyhogy a jegý árát? Az egész kasszát! New York: — Ennek a tacskónak ki kell pofozni a cigarettát a szájából! — Nem ajánlom. Ö a maffia kerületi főnöke! (EULENSPIEGEL) — Drágám, a testvéred története rendkívül érdekfeszítő, de nem tudnál valamivel később felhívni? fICI PARIS! — Sajnálom, testvéreim, ez a haladás.. (PUNCH) — Erre a házra igazán ráférne már egy alapos tatarozás! — De még mennyire! Tegnap adták át a beköltöző lakóknak. A csodáiról híres Lourdes főutcáján egy férfi járkál fel- alá, széttárt karokkal és kiál- tozik: — Járok, járok, ismét járok! — Mi az, csoda történt? — kérdi tőle az egyik zarándok. — Dehogy ... ellopták a2 autómat! Az öreg Kovács bácsi megnősült. Egy húszéves lányt vett feleségül. Megkérdik tőle: öreg ember létére nem félt feleségül venni egy ilyen fiatal nőt? — Miért féltem volna? Ez sem eszik többet, mint egy öreg. — Te Kristóf, ha megint valami Amerikát fedezel fel, haza se gyere! (DIKOBRAZ) Az orvos meglátogatta a beteg férjet, utána a szomszéd szobába hívta be a háziasszonyt és így szólt: — Asszonyom, ne ijedjen meg, de megmondom őszintén, nekem nem tetszik az ura arca. A feleség meghökkent, aztán csendesen bólintott: — Nekem sem doktor úr de húszévi íiá/asság után mit tegyek? Olyan jó a gyerekekhez... — Ismered Kovácsot? Húsz év előtt csak egyetlen • rongyos nadrágja volt. Most egyrniiíiója van. — Te jó ég, mit csinál Kovács egymillió rongyos nadrággal? ŐSZINTESÉG — Nézze, Magdika, én már sok nőt ismertem de esküszöm egyiket sem szerettem olyan őszinte rajongással, mint önmagamat. — Hogy éltek a feleségeddel? — Nagyon dolgos asszony, beosztó. művelt, jólelkű. Bár adná az isten, hogy a második feleségem is ilyen lenne! — Ne haragudj, édesem — mondja a részegen hazabotorkáló férj a feleségének —, de egy kis ivászati versenyen vettem részt a barátaimmal. — És ki lett a második? A cukrászdában két nő beszélget, az egyik panasz- kodik: — Olyan gondban vagyok drágáin. Nem tudom, mit vegyek fel tUdőszűréshez... 1944 derekán, egy kis kelet- j, ukrajnai faluban. Itt tartja szállását a IV. Ukrán Front magyar felvilágosító i csoportja, amelynek az a feladata, hogy rádiószóval, röp- luppal, könyvvel, újsággal magyarázza meg a szemben álló l. magyar hadsereg honvédéinek a való helyzetet. Megmagyarázta, hogy Hitler elvesztet- , te a háborút, a Szovjetunió nem Magyarország meghódításáért, hanem felszabadításáért harcol, s a magyar katonáknak össze kell fogniuk a szovjet hadsereggel a náci fenevad {kiűzésére és megsemmisítésére. Éjfél. A magyar antifasiszták \egy része frontmunkán van, a rádióadók, kézinyomdák, moz- 5 gókönyvtárak többi kezelője I pihenőben. A szakadozott felállók között bujdosó hold egy ífiatul szovjet hadnagyot világít meg, aki gyors léptekkel siet ] végig a falu utcáján. Megáll az egyik parasztház lelőtt, és erélyesen bekopogtat. Az ajtó hamarosan feltárul, s nyílásában Lévai Béla, a magyar antifasiszták egyike tűnik fel. Kissé meglepeti arccal jelentkezik: — Parancsára, hadnagy elv . társ! A hadnagy — a kassi szüle tésű, s később Bécs körül autókarambolban elpusztult Old- ner Vladimir — sürgető gesztussal kérdi: — Ugye, te kezeled a moz gókönyvtárat, Lévai elvtárs? — Én. — Nyilván van valami magyar nyelvű, összefoglaló marxista ismertető munkátok? — Természetesen. — Akkor gyorsan elő vele, mert sürgősen szükségem van rá. Lévai pillanatig értetlenül áll. — Most, éjfél után, hadnagy elvtárs? — Most, éjfél után — hangzik a határozott válasz. Lévai Béla sarkon fordul, valahol a szoba mélyén felkattant ja a zseblámpáját, és belekotor a mozgókönyvtár ládájáéba. Rövid keresés után már hozza is a vaskos kötetet. — fó lesz ez, hadnagy elvit árs? — Nagyszerű. További nyu- Igodalmas jó éjszakát kívánok. Oldner hadnagy indul, s ekkor Lévaiban felágaskodik a ki- Iváncsiság. — Ha nem titok, hadnagy \elvtárs, mondja már meg, mire kell ilyen szokatlan időben !<5s ilyen sebbel-lobbal ez a könyv? — Reggel úgysem lesz már j titok — fordul vissza mosolyogva Oldner Vladimir. — Alc- ' korra már a rádió is be fogja Ymondani, hogy Dálnoki Miklós ' I Béla vezérezredes, a Kárpátokiban levő 1. magyar hadsereg 'parancsnoka, törzskaróval \együtt faképnél hagyta a ná1 cikat és átjött hozzánk. Kora reggel kihallgatásra megy jMehltsz vezérezredeshez, a Ha ditanács tagjához, s magkért bennünket, szerezzünk neki egy jó szakkönyvet, ugyanis addig meg szeretné gyorsan tanulni a marxizmust... (Békés István gyűjteményeiből) — Nem nyaralok, kiszállásra jöttem . .. (KROKOGYIL) — Megjavult a kiszolgálás a vedéglátóiparban. Tegnap este bementem vacsorázni egy étterembe. Alig ültem le, máris az asztalomnál a pincér ... — Remek ... — Igen ... kifogástalan udvariassággal felszólított, hogy hagyjam el a helyiséget, mert záróra van. Valahol a nyugati „paradicsomban“: — Ez nagyszerű! A bérszint alacsonyabban fokszik, mint az ércréteg ... itt nyitunk bányát! (EULENSPIEGEL) Az orvos mérgesen dorgálja a beteget: — A múlt héten már megmondtam: egy korty alkoholt sem szabad innia. Miért kérdezi most megint? — Gondoltam, hogy azóta esetleg fejlődött valamit az orvostudomány. Oj albérlő költözik be a lakásba. — Mi az a csúnya nagy folt ott a plafonon? — kérdezi a főbérlőt. — Tetszik tudni, ön előtt egy vegyészmérnök lakott itt, aki folyton kísérletezgetett, s aztán egyszer egy lombik felrobbant... — Aha, értem! Akkor valami vegyszer az ott a plafonon! — Nem, kérem. A vegyészmérnök ... ' j s If1*' ‘
