Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

íEgimíimm - t—a—tu Gusta Fučíkova elvtársnő aug. 28-án ünnepli 70. születésnapját. Aki ismeri, bizony csaik nehezen hiszi el. Hetvenedük születésnapján teljes ere­jével fáradhatatlanul szolgálja a szo­cializmus ügyét, és dolgozik a társa­dalom, a világbéke érdekében. Számos tisztséget visel: a Szövetségi Gyűlés képviselője, a Csehszlovák Nőtanács elnöknője és tagja a CSKP Központi Bizottságának. Minden egyes magas funkciójában már szinte közmondásos becsületességgel és áldozatkészséggel állja meg a helyét. A nemzetközi nő­mozgalomban — mint a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke — rendkívül kezdeményező módon dolgo­zik. Személye egész országiunkban is­mert. Ismerik a kommunisták és a nem kommunisták, s főleg az asszo­nyok adóznak tisztelettel nőmozgalmi munkája iránt. De talán leginkább a fiatalok ismerik, nálunk és határain­kon túl, mint Július Fučík nemzeti hős élettársát és haj társát. rá. Felesége hű társa volt mindenben. Mindketten mélységes valóságában is­merték népünket, bánatát és örömét, vágyait. Állandó kapcsolatban voltak a munkássággal; Fučík mindenütt ott volt, ahol fellángolt a munkások osz­tályharca: a tüntetéseken, a sztrájko­lok között, a nagygyűléseken és a rit­ka ünnepélyes találkozókon. Fučík szolgálati útjain nem a szállodákban szállt meg, hanem munkásotthonok­ban, szegény parasztházakban. Sok régi elvtárs és elvtársnő még ma is emlékszik rá. És Gusta igen sokszor vele volt. Mindketten szerették a természetet, s szabad perceiket kinn töltötték a zöldben. Hátizsákkal a vállukon ke- resztül-kasul utazták egész hazánkat. Munkájuk és természetjárásuk révén jól Ismerték Szlovákiát is, s őszintén megszerették népét. Mindig lelkes szó­szólói voltaik a szlovák nemzet egyen­jogúságának. Kommunista meggyőződésük, élet­NEMEZ ELEJE VOLT majd Terezin ben volt börtönben, vé­gül a ravensbrücki koncentrációs tá­borban virradt rá 1945-ben a felszaba­dulás napja. A rabságban is büszkén kitartott kommunista meggyőződése mellett, és minden körülmények között becsület­tel helytállt. A börtönben értesült Jú­lius Fučík hősi haláláról, és ebben a kétségbeejtő helyzetben is keményen tartotta magát. A felszabadulás után visszatért hazánkba, a békés életbe, de — üres otthonba. A felszabadulás után sajátos szívós­ságával azonnal hozzálátott mindan­nak az összegyűjtéséhez ami Fučík után maradt. Cech Kolinsky börtönőr átadta neki Fučík halhatatlan könyvé nek, az „Üzenet az élőknek“ apró pa­pírcédulákra írt kéziratát. Segített ennek az értékes dokumentumnak a •kiadásában, amelyet sorozatosan a vi­lág csaknem minden országában le­fordítottak és kiadtak. Apránként ösz- szegyüjtögette a könyvtáraikban és a levéltárakban férjének műveit, ame­lyeket aztán különböző kiadványokban, könyvekben rendszerezett. Ö maga két szép és érdekes könyvet írt közös éle­tükről. Főleg az „Életem Július Fű­likkal“ nemcsak emlékezés egy nagy A legmagasabb hazai és nemzetközi kitüntetések tulajdonosa. Többek kö- zöit a Munkaérdemrendnek, a Győzel­mes Február Érdemrendnek, a Köztár­sasági Érdemrendnek. A Szovjetunió a Lenin-centenárium alkalmából ér­demrenddel tüntette ki. Nehéz lenne felsorolni további érdemrendjeit és ki­tüntetéseit, amelyekkel itthon és ide­genben egyaránt adóztak munkásságá­nak Minden érdemrend és kitüntetés, nemkülönben csaknem példátlan nép­szerűsége ellenére is Fučíkova elv- társnő megmaradt szerény funkcioná­riusnak, akit — ahogyan őt ismerjük — nemigen fűt más ambíció, mint az, hogy hűségesen szolgálja népét és a haladás ügyét. Élete nehéz volt, tele nélkülözé­sekkel. Népszerűségét, az embereik tiszteletét és szere te tét jgyedül mun­kájával és életének nehéz próbatéte­leivel érdemelte ki. Korán elkerült otthonából Prágába, ahol egymaga vet­te fel a küzdelmet az élettel, s keres­te az utat, amely a világ bonyolult, ellentétekkel teljes káoszában az egyetlen járható út. Veleszületett intel­ligenciája, szorgalma és csillapíthatat­lan tudásszomja voltak azok a ténye­zők, amelyek további életét és egész magatartását megszabták. A haladó szellemű diákok között — akiknek kö­rét kezdettől fogva a magáénak tar­totta — ismerkedett meg Július Fu- číkkal, ezzel a tehetséges fiatalember­rel, lelkes kommunistával, művelt mar­xistával. Az ő oldalán járta az élet útját, mint felesége, munkatársa és bajtársa. Hősi halált halt férjének élet­művét folytatja ma is. Még mint fiatal asszony, belépett a kommunista pártba. Ekkor egész éle­tét összekötötte a párttal, a pártért él és dolgozik, a párt elveit és eszméit védelmezte a legnehezebb időkben is, éppen úgy, mint Július Fučík. Fučík, akárcsak a többi kommunista, az újságírást nem érdekessége miatt választotta hivatásul. Ugyanakkor pártfunkcionárius is volt, s mindenütt ott volt, ahol a pártnak szüksége volt Gusta Fučíkova elvtársnő, a Csehszlovák Nőta nács elnöke, a berlini VIT küldöttei között st ílusuk és gondolkodásmódjuk Gustá- ból törvényszerűen kiváltotta a lán­goló hazaszeretetet és a következetes, elvhű internacionalista érzést. Még azokban az időkben ismerke­dett meg a Szovjetunióval, amikor nemcsak a polgári, hanem az egész nem kommunista, az ún. „szocialista“ sajtó és propaganda minden eszközé­vel bujtogatott a világ első szocialis­ta állama ellen. Amíg „megjósolták“ a Szovjetunió korai és elkerülhetetlen csődjét, addig ő, éppen úgy, mint a többi kommunista, hitt a Szovjetunió jövőjében, benne látta a leghaladóbb államot és az emberiség reménységét. Gusta Fučiková ezért szereti oly híven a Szovjetuniót, s az sem véletlen, hogy ebben az országban őt is különös sze­retettel és tisztelettel övezik. A fasiszta megszállók Július Fučík- kal együtt feleségét is bebörtönözték. Magatartásáról ebben a szerfölött ne­héz helyzetben a legmeggyőzőbb ta­núságtételt maga Július Fučík adta meg az „Üzenet az élőknek“ című könyvében. Fučiková elvtársnő először Prágában, emberre, hanem egyúttal képet ad haladó szellemű értelmiségünk életé­ről és* küzdelméről, s határozottan be­sorolható a jelenkori cseh irodalom remekei közé. 1969-ben öt választották meg a Csehszlovák Nőtanács elnökévé. Ez a tisztség különösen az első időkben volt nehéz, mivel a nőmozgalom volt vezetősége erősen jobboldali opportu­nista hatás alatt állott. Funkciójában a többi elvtársnővel együtt jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a CSKP vezetésével a nőmozgalom ismét visszatérjen eredeti küldetéséhez. Most, Gusta Fučiková e jelentős ju­bileumának alkalmából valamennyi funkcionáriusunk, szervezetünk min­den tagja, de a többi asszony nevében is szívből kívánunk jó erőt, egészsé­get, hogy továbbra is eredményesen folytathassa munkásságát hazánk és az egész világ haladásának érdekében. Božena Holeeková, a Cseh Nőszövetség alelnöke HÁZASTÁRSAK ( 2 ) Elégedettek lennénk, ha... Tízéves házasok. Hat éve laknak négyszobás új családi házban. — Te­hát négy év alatt takarították meg a ház árát? — kíváncsiskodom. — Á, dehogy! — válaszolja moso­lyogva a férj. — Nem olyan egyszerű egy ilyen házat felépíteni. Tíz évvel ezelőtt, vagyis amikor összeházasod­tunk, egy szobában laktunk a felesé­gem szüleinél. Ezt én nem bírtam so­káig elviselni. Olyan a természetem, hogy csak annak tudok örülni, amit én teremtek elő. Már házasságunk el­ső évében elhatároztam, hogy épít­kezem. Azonnal közöltem az asszony­nyal és az apósomékkal. Mindnyájan beleegyeztek. A helyi nemzeti bizott­ságtól az új soron kaptunk telket. A kertet azonnal teieültettem szőlővel, gyümölcsfákkal, hogy mire a ház el­készül a kert is szép legyen. No és elkezdtünk takarékoskodni. Mind a ketten dolgoztunk. Az apósom fizeté­séből éltünk valamennyien. így a kere­setünket az utolsó koronáig a taka­rékba rakhattuk. Szórakozni nem jár­tunk. Amikor egy kis pénz összegyűlt, leraktuk a ház alapját. A következő évben felhúztuk a falakat. A testvé­reim, a barátaim is segítettek. Az apósommal megcsináltuk a tetőt, az ablakokat, az ajtókat. Pénz jóformán csak az anyagra kellett. Ezért kölcsönt sem vettünk fel. Dolgozni viszont ren­geteget dolgoztunk a feleségemmel együtt. Négykor már talpon voltam és mentem a vonathoz. Mindennap harminc kilométert utazom a munka­helyemre. Közben beiratkoztam az esti ipariskolába. Másnaponként beültem ■Ilii az iskolapadba. Ilyenkor este tízre ér­tem haza. így hát csak a szabad dél­utánokon meg szombat-vasárnap dol­gozhattam a ház körül. Amikor berendeztük a lakást, kicsit fellélegeztünk. Utazgattunk ide-oda a szabadságunk alatt. Aztán kölcsönt vettünk fel autóra, mivel rájöttünk, hogy úgy kényelmesebb utazni. Olyan garázst építettem, mint egy víkendház. Voltunk már a Magas Tátrában, Romá­niában, a Balaton mellett. Szeretnénk elmenni még néhány helyre. De a fe­leségem legjobban itthon érzi magát. A szabad időmet az udvaron a virá­gok, a rózsák között töltöm, a gyü­mölcsfákat ápolom. Most már elégedettek lehetnénk, ha ... A fiatalasszony, aki eddig sem igen szólalt meg, erre szomorúan lehajtja fejét. A férj már meg is bánta, hogy elkezdte, de aztán mégiscsak befejezi az elkezdett mondatot: — . . ha lenne legalább egy gyer­mekünk. DUDÁS TERÉZ Iskolaköpeny ’74 Az iskolapolitikai és pedagó­giai szempontok fontosnak tartják az általános köpenyvi- seiest. Ez nemcsak praktikus, hanem megszüntetheti a diá­kok közötti ., divatversengést“. 1. Sötétkék anyagból készült köpeny, matrózgaiHérral, piros farkasfog-díszítéssel. 2. Rövid ingkahátszerű kö­peny, világoskék színben, tűzés­díszítéssel, nadrághoz viselhető. 3. Kisiskolások részére ter­vezett középkék köpeny, sok tűzéssel, fehér, legombolható gallérral. 1973. VIII. 2ő.

Next

/
Thumbnails
Contents