Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
íEgimíimm - t—a—tu Gusta Fučíkova elvtársnő aug. 28-án ünnepli 70. születésnapját. Aki ismeri, bizony csaik nehezen hiszi el. Hetvenedük születésnapján teljes erejével fáradhatatlanul szolgálja a szocializmus ügyét, és dolgozik a társadalom, a világbéke érdekében. Számos tisztséget visel: a Szövetségi Gyűlés képviselője, a Csehszlovák Nőtanács elnöknője és tagja a CSKP Központi Bizottságának. Minden egyes magas funkciójában már szinte közmondásos becsületességgel és áldozatkészséggel állja meg a helyét. A nemzetközi nőmozgalomban — mint a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke — rendkívül kezdeményező módon dolgozik. Személye egész országiunkban ismert. Ismerik a kommunisták és a nem kommunisták, s főleg az asszonyok adóznak tisztelettel nőmozgalmi munkája iránt. De talán leginkább a fiatalok ismerik, nálunk és határainkon túl, mint Július Fučík nemzeti hős élettársát és haj társát. rá. Felesége hű társa volt mindenben. Mindketten mélységes valóságában ismerték népünket, bánatát és örömét, vágyait. Állandó kapcsolatban voltak a munkássággal; Fučík mindenütt ott volt, ahol fellángolt a munkások osztályharca: a tüntetéseken, a sztrájkolok között, a nagygyűléseken és a ritka ünnepélyes találkozókon. Fučík szolgálati útjain nem a szállodákban szállt meg, hanem munkásotthonokban, szegény parasztházakban. Sok régi elvtárs és elvtársnő még ma is emlékszik rá. És Gusta igen sokszor vele volt. Mindketten szerették a természetet, s szabad perceiket kinn töltötték a zöldben. Hátizsákkal a vállukon ke- resztül-kasul utazták egész hazánkat. Munkájuk és természetjárásuk révén jól Ismerték Szlovákiát is, s őszintén megszerették népét. Mindig lelkes szószólói voltaik a szlovák nemzet egyenjogúságának. Kommunista meggyőződésük, életNEMEZ ELEJE VOLT majd Terezin ben volt börtönben, végül a ravensbrücki koncentrációs táborban virradt rá 1945-ben a felszabadulás napja. A rabságban is büszkén kitartott kommunista meggyőződése mellett, és minden körülmények között becsülettel helytállt. A börtönben értesült Július Fučík hősi haláláról, és ebben a kétségbeejtő helyzetben is keményen tartotta magát. A felszabadulás után visszatért hazánkba, a békés életbe, de — üres otthonba. A felszabadulás után sajátos szívósságával azonnal hozzálátott mindannak az összegyűjtéséhez ami Fučík után maradt. Cech Kolinsky börtönőr átadta neki Fučík halhatatlan könyvé nek, az „Üzenet az élőknek“ apró papírcédulákra írt kéziratát. Segített ennek az értékes dokumentumnak a •kiadásában, amelyet sorozatosan a világ csaknem minden országában lefordítottak és kiadtak. Apránként ösz- szegyüjtögette a könyvtáraikban és a levéltárakban férjének műveit, amelyeket aztán különböző kiadványokban, könyvekben rendszerezett. Ö maga két szép és érdekes könyvet írt közös életükről. Főleg az „Életem Július Fűlikkal“ nemcsak emlékezés egy nagy A legmagasabb hazai és nemzetközi kitüntetések tulajdonosa. Többek kö- zöit a Munkaérdemrendnek, a Győzelmes Február Érdemrendnek, a Köztársasági Érdemrendnek. A Szovjetunió a Lenin-centenárium alkalmából érdemrenddel tüntette ki. Nehéz lenne felsorolni további érdemrendjeit és kitüntetéseit, amelyekkel itthon és idegenben egyaránt adóztak munkásságának Minden érdemrend és kitüntetés, nemkülönben csaknem példátlan népszerűsége ellenére is Fučíkova elv- társnő megmaradt szerény funkcionáriusnak, akit — ahogyan őt ismerjük — nemigen fűt más ambíció, mint az, hogy hűségesen szolgálja népét és a haladás ügyét. Élete nehéz volt, tele nélkülözésekkel. Népszerűségét, az embereik tiszteletét és szere te tét jgyedül munkájával és életének nehéz próbatételeivel érdemelte ki. Korán elkerült otthonából Prágába, ahol egymaga vette fel a küzdelmet az élettel, s kereste az utat, amely a világ bonyolult, ellentétekkel teljes káoszában az egyetlen járható út. Veleszületett intelligenciája, szorgalma és csillapíthatatlan tudásszomja voltak azok a tényezők, amelyek további életét és egész magatartását megszabták. A haladó szellemű diákok között — akiknek körét kezdettől fogva a magáénak tartotta — ismerkedett meg Július Fu- číkkal, ezzel a tehetséges fiatalemberrel, lelkes kommunistával, művelt marxistával. Az ő oldalán járta az élet útját, mint felesége, munkatársa és bajtársa. Hősi halált halt férjének életművét folytatja ma is. Még mint fiatal asszony, belépett a kommunista pártba. Ekkor egész életét összekötötte a párttal, a pártért él és dolgozik, a párt elveit és eszméit védelmezte a legnehezebb időkben is, éppen úgy, mint Július Fučík. Fučík, akárcsak a többi kommunista, az újságírást nem érdekessége miatt választotta hivatásul. Ugyanakkor pártfunkcionárius is volt, s mindenütt ott volt, ahol a pártnak szüksége volt Gusta Fučíkova elvtársnő, a Csehszlovák Nőta nács elnöke, a berlini VIT küldöttei között st ílusuk és gondolkodásmódjuk Gustá- ból törvényszerűen kiváltotta a lángoló hazaszeretetet és a következetes, elvhű internacionalista érzést. Még azokban az időkben ismerkedett meg a Szovjetunióval, amikor nemcsak a polgári, hanem az egész nem kommunista, az ún. „szocialista“ sajtó és propaganda minden eszközével bujtogatott a világ első szocialista állama ellen. Amíg „megjósolták“ a Szovjetunió korai és elkerülhetetlen csődjét, addig ő, éppen úgy, mint a többi kommunista, hitt a Szovjetunió jövőjében, benne látta a leghaladóbb államot és az emberiség reménységét. Gusta Fučiková ezért szereti oly híven a Szovjetuniót, s az sem véletlen, hogy ebben az országban őt is különös szeretettel és tisztelettel övezik. A fasiszta megszállók Július Fučík- kal együtt feleségét is bebörtönözték. Magatartásáról ebben a szerfölött nehéz helyzetben a legmeggyőzőbb tanúságtételt maga Július Fučík adta meg az „Üzenet az élőknek“ című könyvében. Fučiková elvtársnő először Prágában, emberre, hanem egyúttal képet ad haladó szellemű értelmiségünk életéről és* küzdelméről, s határozottan besorolható a jelenkori cseh irodalom remekei közé. 1969-ben öt választották meg a Csehszlovák Nőtanács elnökévé. Ez a tisztség különösen az első időkben volt nehéz, mivel a nőmozgalom volt vezetősége erősen jobboldali opportunista hatás alatt állott. Funkciójában a többi elvtársnővel együtt jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a CSKP vezetésével a nőmozgalom ismét visszatérjen eredeti küldetéséhez. Most, Gusta Fučiková e jelentős jubileumának alkalmából valamennyi funkcionáriusunk, szervezetünk minden tagja, de a többi asszony nevében is szívből kívánunk jó erőt, egészséget, hogy továbbra is eredményesen folytathassa munkásságát hazánk és az egész világ haladásának érdekében. Božena Holeeková, a Cseh Nőszövetség alelnöke HÁZASTÁRSAK ( 2 ) Elégedettek lennénk, ha... Tízéves házasok. Hat éve laknak négyszobás új családi házban. — Tehát négy év alatt takarították meg a ház árát? — kíváncsiskodom. — Á, dehogy! — válaszolja mosolyogva a férj. — Nem olyan egyszerű egy ilyen házat felépíteni. Tíz évvel ezelőtt, vagyis amikor összeházasodtunk, egy szobában laktunk a feleségem szüleinél. Ezt én nem bírtam sokáig elviselni. Olyan a természetem, hogy csak annak tudok örülni, amit én teremtek elő. Már házasságunk első évében elhatároztam, hogy építkezem. Azonnal közöltem az asszonynyal és az apósomékkal. Mindnyájan beleegyeztek. A helyi nemzeti bizottságtól az új soron kaptunk telket. A kertet azonnal teieültettem szőlővel, gyümölcsfákkal, hogy mire a ház elkészül a kert is szép legyen. No és elkezdtünk takarékoskodni. Mind a ketten dolgoztunk. Az apósom fizetéséből éltünk valamennyien. így a keresetünket az utolsó koronáig a takarékba rakhattuk. Szórakozni nem jártunk. Amikor egy kis pénz összegyűlt, leraktuk a ház alapját. A következő évben felhúztuk a falakat. A testvéreim, a barátaim is segítettek. Az apósommal megcsináltuk a tetőt, az ablakokat, az ajtókat. Pénz jóformán csak az anyagra kellett. Ezért kölcsönt sem vettünk fel. Dolgozni viszont rengeteget dolgoztunk a feleségemmel együtt. Négykor már talpon voltam és mentem a vonathoz. Mindennap harminc kilométert utazom a munkahelyemre. Közben beiratkoztam az esti ipariskolába. Másnaponként beültem ■Ilii az iskolapadba. Ilyenkor este tízre értem haza. így hát csak a szabad délutánokon meg szombat-vasárnap dolgozhattam a ház körül. Amikor berendeztük a lakást, kicsit fellélegeztünk. Utazgattunk ide-oda a szabadságunk alatt. Aztán kölcsönt vettünk fel autóra, mivel rájöttünk, hogy úgy kényelmesebb utazni. Olyan garázst építettem, mint egy víkendház. Voltunk már a Magas Tátrában, Romániában, a Balaton mellett. Szeretnénk elmenni még néhány helyre. De a feleségem legjobban itthon érzi magát. A szabad időmet az udvaron a virágok, a rózsák között töltöm, a gyümölcsfákat ápolom. Most már elégedettek lehetnénk, ha ... A fiatalasszony, aki eddig sem igen szólalt meg, erre szomorúan lehajtja fejét. A férj már meg is bánta, hogy elkezdte, de aztán mégiscsak befejezi az elkezdett mondatot: — . . ha lenne legalább egy gyermekünk. DUDÁS TERÉZ Iskolaköpeny ’74 Az iskolapolitikai és pedagógiai szempontok fontosnak tartják az általános köpenyvi- seiest. Ez nemcsak praktikus, hanem megszüntetheti a diákok közötti ., divatversengést“. 1. Sötétkék anyagból készült köpeny, matrózgaiHérral, piros farkasfog-díszítéssel. 2. Rövid ingkahátszerű köpeny, világoskék színben, tűzésdíszítéssel, nadrághoz viselhető. 3. Kisiskolások részére tervezett középkék köpeny, sok tűzéssel, fehér, legombolható gallérral. 1973. VIII. 2ő.
