Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

1373. VIII. 26.

9

tTtTT hT «r Ti r v 1 Wi^WWTW I I ľ ifi Bw f M .M ,«n InlHKn _ 11MM U H*llľ iJMIiM iTrežffgfl wwapoy-y 7 M * JEf tf V

1 fTi a *i !ltl ť f 81 u s ■*1 ľ i íílT£W: »JwCrJ [f Jm [1 »19 J7t II71 TTTn ll ^rllťl! I ťlwľBk" »BuľMirH

i\ n In 11 n i n tP jf anm mSSmiMatmtšmtmm a#h#i ét^aáJkmmm

A MAI FIATAL NEMZEDlK ÉS A KOMMUNISTÁK

(A tanulmányok első részét a Vasárnapi Üj Szó előbbi számában közöltük)

ill Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a kommunistákat, s

III. úgyszintén más haladó erők képviselőit is, aggasztotta a tőkésvilág fiatal nemzedékéneik jelentős részénél tapasztaliható apátia. Ma éppen ellenkezőleg, a helyzetet az ifjúság forrongása, a társadalmi-politikai problémák megoldásában való tevékeny részvételre irányuló törekvése jellemzi. Most az a 'kérdés került előtérbe, miképpen lehetne az ifjúságot segíteni abban, hogy megtalálja a helyes utat az imperializmus ellen, saját létérdekeinek vé delmében vívandó eredményes harc felé. A kommu nista és munkáspártok 1969-es nemzetközi tanácskozása hangsúlyozta, hogy a kommunisták nagyra értékelik az ifjúsági mozgalom fellendülését és tévé kényén részt vesznek ebben a mozgalomban.

A mai ifjúság mélyreható forradalmi átalakulások korában lép a felnőtt nemzedék sorába. A földteke hatalmas térségein vége szakadt a tőikés kizsákmányolásnak és a nemzeti elnyomásnak, létrejött a reális szocialista társadalom; a tőkésországok szervezett munkásosztálya hatalmas társadalmi erővé vált, amellyel kénytelenek számolni a tulajdonosok is, a kormány is, összeomlott az imperializmus gyarmati rendszere. Az ifjúság is részt vesz ebben, s természetesen ezek a változások és átalakulások visszahatnak rá.

Az ifjúság túlnyomó többségének objektív helyzete és érdekei a munkásosztály, a kommunista pártok felé fordítják a fiatalokat, fogékonnyá teszik őket a marxista eszmék iránt. A marxizmus—leninizmus- ban az ifjúságot vonzza a következetes forradalmisá- ga, szigorú tudományossága, alkotó jellege, a tömegek osztályharcának elmélete és gyakorlata közötti szoros kapcsolat. Az életbe kilépve, az ifjúság rendkívül éles ellentmondásokkal találja magát szemben, amelyeket a kapitalizmus egyre mélyülő általános válsága idéz elő. Az elhelyezkedés problémái, az anyagi és a megnövekedett szellemi igények kielégítésének a problémái arra késztetik a fiatal nemzedéket, hogy ellenzéki álláspontra helyezkedjék a jelenkori kapitalizmussal szemben, mivel az képtelen megfelelni igényeinek. A testvérpártok számos dokumentumban 'hangsúlyozták, hogy a tudományostechnikai és kulturális haladás szükségletei, az ember sokoldalú fejlődésének e haladás teremtette lehetőségei kiáltó ellentétben állnak a tényleges helyzettel, az oktatás, a nevelés, a szakmai képzés egész rendszerének gyökeres átalakítását követelik meg. Egyre több fiatal vesz részt a monopóliumok önkénye ellen, az imperializmus agresszív akciói ellen tiltakozó tömegmozgalmakban. Társadalmi-politikai tartalmát tekintve ez szerves része a széles körű antiimperialista mozgalomnak, amelynek összetartó ereje és vezetője a munkásosztály. A munkásosztály harcával napjainkban szervesen összefonódik valamennyi haladó mozgalom sorsa.

A fiatal nemzedék fejlődése nem ideológiai vákuumban megy végbe, a tőkés világban harc folyik az ifjúság megnyeréséért. S ez a harc annál élesebb, minél több az objektív előfeltétele annak, hogy az ifjúság széles rétege! a marxizmus—leninizmus álláspontjára térjenek át.

Az uralkodó osztály arra használja fel az állam- apparátus egész hatalmát, az egyházat, a tömegtájékoztatási eszközöket, és a fiatalok befolyásolásának összes egyéb csatornáit, hogy az apolitikusság, az elvtelenség útjára tereljék őket. Az utóbbi időkben — amint ezt a kommunisták több országban megállapítják — a reformista és a klerikális áramlatok képviselői szembeötlően fokozták tevékenységüket az ifjúság körében. A fiatal nemzedék soraiban tapasztalható elidegenedés, az elégedetlensége társadalmi szerepével és általában azzal a hellyel, amelyet a kapitalizmus juttat az embernek a termelésben, bizalmatlanságot kelt a társadalmi eszményekkel szemben, s az ifjúság egy részének a körében tápot ad a szociális tiltakozás olyan torz formáinak, mint például a Uiippi mozgalom, másfelől pedig olyan hamis anarchikus radikalizmust szül, amelyet mindenféle jobboldali és „baloldali“ ultrák kihasználnak. Ez pedig segíti az uralkodó osztályt abban, hogy az ifjúság társadalmi tiltakozását számára veszélytelen, sőt előnyös mederbe terelje, s így szembeállítsa az ifjúságot a szervezett munkásmozgalommal, és a szocialista országok ellen hangolja.

Ám a világ valóságos politikai helyzete objektíve mindinkább lehetővé teszi, hogy a kommunisták erőteljesebb tevékenységet fejtsenek ki a fiatalok körében. Emellett annak a hatásnak, amelyet a marxista— Leninists eszmék az ifjúságra gyakorolnak, nem a kommunista Ifjúsági szövetségek taglétszáma az egyetlen mutatója. Sok országban a fiatalok közvetlenül a kommunista pártba lépnek be. Másfelől, a marxizmus — leninizmus más ifjúsági szervezetek működésében is mind erősebben érezteti hatását.

Napjainkban az egész világ elismeri azokat a nagy érdemeket, amelyeket az SZKP, a Szovjetunió és a többi szocialista állam, a nemzetközi kommunista mozgalom szerzett a nemzetközi feszültség enyhülésének biztosításában, az amerikaiak vietnami Intervenciójának beszüntetésében és más jelentős nemzetközi problémák rendezésében, azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyeket az SZKP XXIV. kongresszusán Leonyid Brezsnyev elvtárs foglalt össze a legteljesebben a beszámolójában előterjesztett békeprogramban. Az SZKP Központi Bizottságának ez év áprilisában tartott plénuma hangsúlyozta, hogy a békeprogram végrehajtása sikeresen folyik, s ez megfelel a nagy tömegek, a többi között az ifjúság érdekeinek.

A kommunizmus világos, tiszta, nagyszerű perspektívát tár fel, amely megfelel az ifjúság érdekeinek. A kommunizmus, a szocialista közösségben megtestesülő szocializmus nagyszerű eredményeket mutatott fel. E rendkívül gazdag eredmények fel- használásával mi, kommunisták, mind nagyobb befolyást gyakorolhatunk az egész világ fiatal nemzedékének gondolkodására és érzelmeire.

Értihető, hogy minden párt a konkrét feltételekből kiindulva keresi ennek a problémának a megoldását. Ám itt is sok függ a nemzetközi együttműködéstől. Minthogy az SZKP a Szovjetunió ifjúsági mozgalmát a nemzetközi ifjúsági mozgalom részének tekinti, természetesen különösen nagy gondot fordít arra, hogy tovább fejlődjenek a Komszomol kapcsolatai a testvéri kommunista ifjúsági szövetségekkel. A párt véleménye szerint ez fontos eszköz arra, hogy saját országunk ifjú nemzedékét a proletár internacionalizmus szellemében neveljük. Az ilyen kapcsolatok további erősítésének és bővítésének óriási jelentősé ge van minden szempontból, és különösen a nemzet közi ifjúsági mozgalomnak antiimperialista platformon való további konszolidációja szempontjából.

II# A Vietnamot támogató szolidaritási tömeg

IV. mozgalomban, az Európa és más térségek biztonságának megszilárdításáért folyó harcban való részvétel, az arab népek felszabadító harca melletti kiállás, a portugál gyarmatok felszabadítását támogató megmozdulások — mindez azt mutatja, hogy a fiatal nemzedék nagy érdeklődést tanúsít a nemzetközi problémák iránt. S ez érthető is: a háború és a béke kérdései a legközvetlenebbül érintik jövőjét. Az Ifjúság háborúellenes mozgalma korunk egyik jellemző megnyilvánulása. Fontos tényezője lehet annak, hogy az ifjúság újabb erői kapcsolódjanak be az antiimperialista harcba. Ebben fontos szerep hárul a nemzetközi demokratikus ifjúsági szervezetekre: a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségre és a Nemzetközi Diákszövetségre.

Vegyük szemügyre például Európát. Ez a kontinens ma már nem az, ami néhány éve volt. A Szovjetunió, a többi szocialista ország és a kommunista testvérpártok ismert külpolitikai kezdeményezéseinek eredményeképpen realizálódtak a Karlovy Vary-i értekezleten kidolgozott program alapvető pontjai. Amikor a további enyhülésért harcolunk, mi, kommunisták, szem előtt tartjuk ennek az enyhülési folyamat nak minden összefüggését.

Egyfelől, új lehetőségek nyílnak az összes demokratikus mozgalmak bővítéséhez és aktivizálásához, s különböző politikai áramlatok együttműködéséhez. Különösképpen vonatkozik ez az ifjúsági mozgalomra. Ma már nemcsak a hozzánk, kommunistákhoz, közel álló erőkkel való kapcsolatokról van szó, hanem az olyanokkal való kapcsolatokról is, akik más állásponton vannak, akiknek azelőtt eszükbe sem jutott volna egy asztalhoz ülni a kommunistákkal. A tények azt mutatják, hogy maga az élet rákényszeríti a fiatal szociáldemokratákat, kereszténydemokratákat, liberálisokat, arra, hogy antikommunista és szovjetellenes előítéleteik ellenére kapcsolatba Lépjenek a szocialista államok ifjúságával, sok esetben pedig saját országuk kommunista ifjúsági szervezeteivel is. Fokozódik a különböző politikai irányzatú ifjúsági szervezetek együttműködése nemzetközi szinten. Még néhány évvel ezelőtt is lehetetlenek voltak olyan széles körű képviseleti találkozók, mint például az európai biztonság problémáival foglalkozó firenzei és helsinki ifjúsági és diákkonferencia stb.

Másfelől, a militarista és revansista erők pozícióinak bizonyos gyengülése azzal a veszéllyel járhat, ihogy egyes társadalmi körökben eluralkodik az önteltség és az önelégültség.

Márpedig az új körülmények között semmiképpen sem szabad csökkennie, hanem ellenkezőleg, tovább kell fokozódnia az ifjúsági és más társadalmi mozgalmak lendületének. A társadalmi erők politikai éberségének lanyhulása csak árthat az enyhülési folyamatnak. Hiszen tudjuk, hogy az európai feszültség enyhülése, a vietnami agresszió megszűnése ellenére is folytatódik a fegyverkezési hajsza, tovább tökéletesítik a tömegpusztó fegyvereket, növekszik az Egyesült Államok és más NATO-országok katonai költségvetése; fennmaradnak a békét fenyegető tűzfészkek, például a Közel-Keleten; s végül, a reakciós erők minden lehető módon próbálják fenntartani a lélektani háború légkörét. A tőkés világ lakossága jelentős rétegeinek meg kell magyarázni azt a kommunisták számára nyilvánvaló igazságot, hogy számos nyugati kormány külpolitikájának új, realisztikus tendenciái nem egyszerűen jóindulatukból fakadnak, hanem a nemzetközi porondon és az egyes országokon belül egyaránt megváltozott erőviszonyoknak, a tömegek, politikai pártjaik és társadalmi szervezeteik harcának következményei.

Továbbá, az ifjúsági mozgalomnak, hogy sikeresen fejlődhessen, komolyan és szabatosan kell megfogalmaznia követeléseit, össze kell kapcsolnia saját érdekeit a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom érdekeivel. Ezt elősegítheti, ha az ifjúság magáévá teszi azt a marxista felfogást, amely szerint össze kell kapcsolni az általános demokratikus és a szocialista feladatokat, vagyis, mint Lenin írta „érteni kell ahhoz, hogy a demokráciáért vívott harcot összekössük a szocialista forradalomért vívott harccal“. (Lenin Művei 35. köt. Budapest 1956. 246. old.) A kommunisták felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak ebben az ifjúságnak. Ennek a feladatnak az aktualitásáról tanúskodik például a dolgozó ifjúság 1972 novemberében Moszkvában rendezett nemzetközi találkozója. Ez megmutatta, hogy korunk nagy társadalmi gazdasági problémáinak marxista— leninista értelmezése ma gyümölcsözően konstruktív módon vitatható meg igen széles fórumokon: a

moszkvai találkozón 115 ország képviselői vettek részt.

A nemzetközi demokratikus szervezeteiknek kezdeményezniük kell a más politikai áramlatokkal antiimperialista platformon való együttműködést. A haladó és demokratikus ifjúsági szervezeteknek elő kell segíteniük a fiatalok állami keretek között folyó cseréjét.

A más politikai áramlatokkal való együttműködés bővítésére törekedve a fiatal kommunisták figyelembe veszik az ideológiai harc új formáit, amelyek talán nem látszanak olyan heveseknek, mindamellett semmivel sem kisebb, hanem inkább még nagyobb politikai érzéket és helyzetismeretet igényelnek. Miután a „kommunizmus visszaszorításának“ politikája kudarcba fulladt, ellenfeleink kétségtelenül arra igyekeznek majd felhasználni a feszültség enyhülését, hogy — mint maguk is nyíltan kijelentik — aktív „rugalmas politikát“ folytassanak a szocializmus „eróziója“ céljából. Akadnak olyanok, akik az emberek és az Információk bővülő cseréjét újabb ideológiai diverziókra szeretnék felhasználni. Éber figyelemmel kell kísérni az osztálykülönbségek ki- egyenlítésére irányuló ilyen próbálkozásokat, a „konvergencia“, az „ideológiai béke“ eszméinek és más hasonló burzsoá-liberális és reformista koncenpciók- nak a becsempészésére irányuló kísérleteket.

Másfelől ismeretes, milyen nagy kárt okoznak az ifjúsági mozgalomnak a trockista, a maoista és más balos áramlatok. A világméretű maoista mozgalom Létrehozására tett kísérletek dicstelenül kudarcba fulladtak ugyan, de azért ma sem tehetetlen, hogy éppen a feszültség enyhülése, a szilárd európai biztonsági rendszer megteremtéséért vívott harc sikerei előidézik majd a szélsőbalodali propaganda aktivizálódását. Éppen ezért ma különösen időszerű annak a megmagyarázása, hogy milyen veszélyeket rejtenek magukban a különféle álforradalmi eszmék, amelyek befolyást gyakorolnak az ifjúságra.

Bármennyire változatosak és bármennyire inegúj- hodnak is a konkrét jelszavak és követelések, az élet, a testvérpártok forradalmi gyakorlata azt mutatja, hogy az ifjúság körében végzett munkájuknak vannak állandó közös vonásai.

Maximális erőfeszítéseket -tesznek például azért, hogy fejlesszék az ifjúságfi mozgalmat mint a munkásosztály érdekeiért, a békéért és a szocializmusért korunkban folyó nagy osztályharc aktív és tudatos résztvevőjét. A stuttgarti kongresszuson Lenin és Rosa Luxemburg által előterjesztett határozati javaslat szavaival élve, a kommunisták igyekeznek úgy tevékenykedni, hogy „a munkásifjúság a szocializmus szellemében, a népek közötti testvériség tudatában nevelkedjék“. (Lenin összes Művei, 16. köt. Budapest. I960. 69. old.)

Ilyen, másodszor, a fiatal nemzedék mozgósítása a sajátos problémának megoldásáért vívandó harcra, figyelembe véve az ifjúság különböző szociális csoportjainak az igényeit. A munka egyenlő díjazásával, a szakmai-műszaki képzéssel, a felsőfokú képzés hozzáférhetővé tételével kapcsolatos kérdések és más társadalmi-gazdasági és egyetemi problémák mind jobban előtérbe kerülnek a kommunisták programdokumentumaiban és mindennapi tevékenységében; s propagandamunkájuknak is mind fontosabb része az, hogy az ifjú nemzedékkel megértessék: a specifikus igényei kielégítéséért folytatott harca összefügg a haladó erőknek azzal az általános harcával, amelyet a monopóliumok és a katonai-ipari komplexum korlátlan hatalma ellen, a mélyreiható demokratikus és szociális átalakításokért vívnak.

Ilyen, harmadszor, annak az érdeklődésnek a teljesebb kielégítése, amelyet az ifjú nemzedék a világ problémái iránt mutat, annak a törekvésének a támogatása, hogy aktív szerepet töltsön be ezek megoldásában. Ehhez mindenekelőtt meg kell magyarázni azt a kiáltó ellentétet, amely az imperialista uralom népellenes lényege és az ifjúság, a néptömegek érdekei között mutatkozik.

A kommunisták, amellett, hogy továbbra is mozgósítaniuk kell az ifjúságot az európai biztonságért és együttműködésért a „trösztök Európájával“ szemben a demokratikus alternatíváért vívandó harcra, ne tévesszék szem elől azt sem, hogy bizonyos körökben az utóbbi időkben mind jobban terjednek az europo- centrizmus eszméi. Az európai ifjúsági mozgalom ma nem létezhet elszigetelten, úgy, hogy ne kapcsolódjon más kontinensek ifjúsági szervezeteinek tevékenységéhez. Hiszen tény, hogy az európai ifjúsági mozgalom fejlődésének, egységes akcióinak egyik fő hajtóereje a vietnami nép harcával való szolidaritás volt.

A vietnami fegyverszüneti egyezmény megkötésének arra kell ösztönöznie az ifjúsági és más társadalmi mozgalmakat, hogy még tevékenyebben harcoljanak más időszerű nemzetközi problémák megoldásáért, a népeknek minden fajta nemzeti és társadalmi elnyomás alól való felszabadításáért, jelentős szerepet játszott ebben a Berlinben megrendezett X. Világifjúsági Találkozó, amelynek jelszava: „Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért és a barátságérti“

Végül, szólnunk kell arról is, milyen elvi jelentősége van annak, 'hogy az ifjúságnak megmagyarázzák a szocialista közösség országainak politikáját, hogy szembeszálljanak e téren a rágalmakkal és a félrevezető információkkal, bárkitől erednek is. Ha a fiatalokban tudatosodik, hogy a szocialista országoknak milyen történelmi jelentőségük van az ifjúság jövője szempontjából, az egész világfejlődés szempontjából, jelentősen fokozódik a marxista—leninista ideológiai hatása. Éppen ezért az ifjúság körében folyó ideológiai munkában, az ifjúság forradalmi szellemű nevelésében is az a kulcskérdés, hogy milyen álláspontra helyezkedik valaki a valóságos szocializmust illetően, amely az imperializmus elleni megfeszített küzdelemben megtestesíti a munkás- osztály eszményeit.

Az rtjúsági mozgalom fejlődése sok komoly politikai és* elméleti problémát vet fel a kommunista pártok előtt, s ezek a problémák csak közös erőfeszítésekkel oldhatók meg. Az olyan akciók, mint az európai kommunista és munkáspártok képviselőinek nemrégiben Moszkvában megrendezett találkozója, amelyen megtárgyalták az ifjúsági munka problémáit,, s az e téren folyó további együttműködés ösztönzést ad az ifjúságnak a l»ékéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért folyó harcba való bevonásához.