Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

1973 VIII. 26. tncs még egy olyan hely, ahol a nép lelkiilete, egy bizonyos környék lakos­ságának természetes tu­lajdonságai jobban meg­nyilvánulnának. mint a városi piacon. A piac, a vásár, mindig egy bizo­nyos ország, egy bizo­nyos vidék jellegzetessé­geit süríti magában. Párizsban több ilyen piac található, például a Cadet utcán, a Mouffetard és a Mar- cadet utcákon. Pezsgő, eleven itt az élet. A peremvárosokban épült új lakó negyedek nagy, betonból épült lakó­tömbjeiben az élet szinte lélektelen­né, úgy kissé embertelenné vált: a la­kók szinte idegenként élnek egymás mellett. Amikor az ember kilép e ce- mentbörtönökből s a piac nyüzsgő forgatagába kerül, úgy érzi, hogy új­ból kapcsolatba kerül a természettel. Itt egészen más világ van, mint a ha­talmas áruházakban, a „szupermarke­tekben“, ahol ugyan jóformán minden árucikk megtalálható, de rideg sze­mélytelenségben sorakoznak a pultok rekeszeiben. A piac\ amelynek mély történelmi gyökerei vannak, kora reggel kezdő­dik a szabad ég alatt, egy téren vagy valamelyik utca mentén. A vidéki áru­sok hetente egyszer vagy kétszer el­jönnek, hogy a számukra fenntartott helyen kínálják termékeiket, áruikat. A piacon, a vásáron jóformán min­den megtalálható s igaza van annak a mondásnak, hogy a piac „Franciaor­szág legnagyobb áruháza“. Ezzel szemben a szupermarketek, a nagy áruházak lassanként tönkreteszik a kiskereskedőket, akik nem tudják ve­lük felvenni a versenyt. Elgondolkoztató, hogy az írók, a festőművészek és a költők eddig még kevés ihletet merítettek a piac pezsgő életéből. (Kivételt képez Gilbert Be­jutunk a cipő, a kelme- és a ruha­árusok sátraihoz. Az utóbbiaknál a vevő szabadon válogathat abban a re­ményben, hogy megtalálja azt a bi­zonyos „olcsó kis ruhát“, amelyre ép­pen a nyaraláshoz volna szüksége... Párizsi csúfolódás Amint Gilbert Becaud ismert dalá­ban hangsúlyozza, a piacon szabadon megnyilvánul az igazi párizsi széllé messég, a csúfondáros gúnyolódás, a szívből jövő vidámság. A7. árus fennhangon kínálja áruját: „Három frank a barack! Nagyon fi­nom! Kóstolják meg!“, „Tíz frankért adom az őszibarackot! Vegyék, ve gyék, finom a barack!“ A francia ember néha ugyan kimért, de humorát sohasem veszti el. „Néz­zék az almámat, nincs nála szebb!“ (Ez szójáték, az alma ugyanis nem­csak gyümölcsöt, hanem tájszólásban arcot is jelent). Ezek a szójátékok nemegyszer igen merészek, sikamlósak, Rabelais nyomdokain haladnak. Egy másik árus így csábítja a vevő­ket: „Tíz frankjával adom a szalvé­táimat! Magamnak tizenkettőbe kerül­tek. Hat zsebkendőt nyolc frankért — hatévi jótállással“ ... A cukorkaárus így kínálja áruját: „Vegyék a cukorkáimat, ha mérgezést szenvednek tőlük, csak írjanak ne" kem majd feltámasztom magukat“. A csecsebecseárus, aki a piactér legvégén ütötte fel sátrát, „valódi“ bronzcsattokat kínál, mellette pedig a ruhaárus húsz frankért árulja a „legújabb divat“ szerint készült ru­háit A sepi'uárus nem győzi dicsérni me­chanikus padlófelmosókészüléke elő nyeit: „Kész csoda. Nem kell többé hajlongani. Ma kivételes engedményt PIERRE GAMES PÁRIZSI RIPORTJA caudnak a „Provence! vásár“ című csodálatos sanzonja.) Nincs élőbb, vi­dámabb, szívet pezsdítőbb a piac nyüzsgésénél. Minden ízlést kielégít adok: 35 frank helyett csak 30 fran­kot kérek. Ezenfelül ráadásként pót­szivacsot is mellékelek . . Egy kész- ruhaárus a divatos női tunikák darab­jáért tíz frankot kér. Hangosan hir­deti: „Aki hármat vesz, annak csak 25 frankot számítok“. A piacon mindenekelőtt az élelmi szerek, főként a zöldség, a hús, a hal uralkodik. Művészi halmokba tornyoz va, elfogadható áron csábítja a vásár lókat. A zöldség és tejárusok, a mé­szárosok, a halkereskedők, a hente­sek élénk alkuba bocsátkoznak a ve­vőkkel. A pultokról orrcsiklandozó illatok szállnak. Becsukott szemmei is felis­merhető az idény jellegzetessége. A telet a póréhagyma, a paraj uralja, tavasszal a retek, az első paradicsom a sztár, nyáron mindent eláraszt a gyümölcs: az őszibarack, a sárgaba­rack, a körte csábító illata a legjobb reklám. Ősszel a piacon a szőlő és az alma uralkodik... A hentesek pultjai más módon csá­bítanak vásárlásra. Megtalálható itt valamennyi francia vidék jellegzetes terméke: a bayonnei sonka, a kis cse­réptálban árusított bretagne-i fűszeres disznóhúspástétom, az Awergne-i kol­bász. Ha az ember körültekint, szin­te az ínyencek „Tour de France“-án érzi magát. Egy másik „megcsodált művész“: a sajtárus. A közmondás azt tartja, hogy Franciaországban annyi fajta sajt van, mint ahány nap az évben. Lehet, hogy ez így is van. Bizonyos, hogy a legkisebb sajtüzletben is leg­alább 50 féle sajtot árusítanak. Ugyancsak a piacon találhatók a kisiparosok, a különféle kiskereske­dők, magyarul vásárosok sátrai is. Egyik eredetibb a másiknál. Ide tar­toznak a citromárusok, a fokhagyma és különféle fűszerek, gyógyfiivek árusai, a varrógépjavítók, a lakato­sok, akik megvárásra készítenek kul­csot, a gumiárusok, a különféle cse­csebecséket árusító „olcsó jánosok“ stb. Ha a piacon tovább haladunk, el­Az árak A vásárlók élénken részt vesznek a disputában, nem maradnak adósak a válasszal. Az árusok vevőik nagy részét már ismerik, messziről köszön­tik őket, s néhány tréfás szót vetnek oda nekik. A piacon az emberek köz­vetlenek szóba elegyednek egymás sál, megvitatják a napi szenzációkat, szidják az emelkedő árakat . . A háziasszonyok — szombaton és vasárnap férjük, gyermekeik kíséreté­ben -- szinte elárasztják a piacokat. Sokan rendszeresen, minden héten ta­lálkoznak itt. Habár ugyanabban a házban vagy háztömbben laknak, iga­zi diskurzusra közöttük csak a piacon kerül sor. E kötetlen légkörben el­csevegnek egymással: gyermekeikről, férjükről, munkájukról, a bérekről, a nyaralásról, do olyan időszerű kérdé­sek is szóba kerülnek, mint az „atom­bomba veszélye“ vagv a „Holdrepü lés“ A piac nagy vonzerejét, népes vá­sárlóközönségét nemcsak szinességé- nek, eleven pezsgő életének köszön­heti Közrejátszik ebben a számítás is, a kínált áruk nagy választéka, frissesege, ami különösen a zöldség­nél és gyümölcsnél döntő. Nagy vonz­erejének fő oka azonban az árakban keresendő. A piacon ugyanolyan mi­nőségű árunak gyakran tíz-húsz szá­zalékkal, sőt ennél is többel alacso­nyabb az ára, mint áruházakban vagy az üzletekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a piaci árakra nem gyakorol nyomást a rohamosan növekvő infláció. A há­ziasszonyok beszélgetésének fő témá­ja — különösen 1973-nak ezen a nya­rán —, az árak emelkedése. Ez azon­ban külön fejezet, amelyről majd egy más alkalommal beszélek Önöknek... A Neuilly Pdaisance i piac Zöldségárus a Cliarenia-i piacon Gazdag választék várja a vevőt a henteseknél

Next

/
Thumbnails
Contents