Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-25 / 202. szám, szombat

MUNKATÁRSUNK, TOMI VINCE MOSZKVAI TELEXJELENTÉSE BEFEJEZŐDTEK AZ UNIVERSIADE KÜZDELMEI Tegnap az utolsó, 23 aranyérem sorsa dőlt el a VII. Univer­siaden. Az előző nap nagyszerű csehszlovák siker született a női tornnyugrásban, ahol Milena Duchková olimpiai bajnok­nő az első helyen végzett. A 20 éves prágai orvostanhallgató a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére (9 fok) biztosan nyert 361,35 ponttal a szovjet Dimitrijeva 336,33 és az ugyan­csak szovjet Szelinova 325,86 pont előtt. Az úszásban a tegnapi versenyek során a győzelemhez a legtöbb esetben Universiade-csúcsra volt szükség. Az első számban, a 100 méteres női hátúszásban amerikai siker szüle­tett, — Feldman 1:07, 04 perces idővel győzött. A hideg idő­ben kitűnőnek mondható a 100 méteres férfi mellúszásban győztes szovjet Pankin l:06,67perces ideje. Eredmények: 100 m hát — nők: 1. Feldman 1:07,04. 2. Tu Mis (mindkettő amerikai) 1:07,38, 3 Duprez (francia) 1:09,65. 100 m mell — férfiak: 1. Pan­kin 1:06,67, 2. Csergyakov (mindkettő szovjet) 1:07,19, 3- Chatfield (amerikai) 1:07,74. 200 m vegyes — nők: 1. Atwood (amerikai) 2:26,38, 2. Carr (amerikai) 2:28,B5, 3. Uskuraj- tida (szovjet) 2:29,30, 400 m vegyes — férfiak: 1. Szaharov (szovjet) 4:37,96. A további úszószámokról lap­zártáig nem kaptunk jelentést. FÉRFI KOSÁRLABDÁBAN AMERIKAI ARANYEREM Óriási érdeklődés mellett |erült sor a térti kosárlabda­torna döntőjére a Szovjetunió— Egyesült Államok mérkőzésre. Az amerikaiak a Münchenben elszenvedett vereség uán nem titkolták, hogy mindenáron aranyéremmel akarnak vissza­térni az Universiade-ról. A fő­iskolások seregszemléjére már korán megkezdték a felkészü­lést és erôsebb csapatot küld­tek Európába mint tavaly. Az első félidőben az amerikaiak könnyen jutottak vezetéshez és ezt a szünet után több, mint húsz pontra növelték. A hazai­ak idegesen játszottak, látha­tóan nem ment nekik a játék. Végeredményben az amerikai kosárlabdázók 75:67 (39:25) arányban győztek. A csehszlo­vák csapat Jugoszláviával mér­kőzött a hetedik helyért és mi­nimális 80:81 arányú vereséget szenvedett és így a nyolcadik helyen végzett. További ered­mények: 3. helyért: Brazília —Kanada 80:79, 5. helyért: Bulgária—Ku­ba 78:75. A nőknél szintén szovjet— amerikai döntőre került sor. A várakozásnak megfelelően a hazai lányok biztos 82:44 ará­nyú győzelmet arattak. A har­madik helyért, némi meglepe­tésre Dél-Korea 48:45 arányban győzött Kuba fölött. A csehszlo­vák együttes Kanadával mérkő­zött a 9. helyért és 42:40 ará­nyú győzelmet aratott. A női kosárlabda-torna vég­eredménye: 1. Szovjetunió 2. Egyesült Államok, 3. Dél-Korea, 4. Kuba, 5. Bulgária, 6. Romá­nia, 7. Magyarország, 8. Len­gyelország, 9. Csehszlovákia, 10. Kanada, 11. Jugoszlávia, 12. Franciaország. Röplabda-csapataink közül a nők a 9. helyért vívtak Len­gyelországgal és 3:1 arányban győztek. A vízilabda-torna végeredmé­nye: 1. Szovjetunió, 2. Kuba, 3. Egyesült Államok, 4. Olaszor­szág, 5. Magyarország, ... 10. Csehszlovákia. A csehszlovák férfi párbaj- tőrcsapat a selejtezőben Japán­tól 7:9 és Magyarországtól 5:11 arányú vereséget szenvedett, és igy a további küzdelemből ki­esett. Ma színpompás záróünne­péllyel fejeződnek be a VII. Nyári Universiade sportesemé­nyei. Az I. labdarúgó-ligában Slávia Praha—Sklo Union Teplice 1:0 (0:0) Prága, 12 000 néző, játékveze­tő: Junek. Góllövő: Herda. Ez volt az I. labdarúgó-liga 4. fordulójának első mérkőzése. PORTOROZSBAN Geller, Polugajevszkij és Por­tisch szeptember 5. és 22. kö­zött a jugoszláviai Portorozs- ban vív körmérkőzést egymás­sal és hármuk közül kettő jut majd tovább a világbajnok-je­löltek tornájára. Az időpontot és a színhelyet dr. Euwe álla­pította meg a jugoszláv szak- szövetség vezetőivel. • A madridi nemzetközi lab­darúgó-torna döntőjében az AC Milan 2:1 arányban győzött a Partizán Belgrád ellen. A har­madik helyért: Atletico Mad­rid—Benfica Lissabon 2:1. # Valenciában a labdarúgó- torna döntőjében: Crvena Zvez­da Beograd—Valencia 2:1. GAUDEAMUS IGITUR... Duchková a toronyugrást szereti... Yfönnyű dolguk van a moszkvai meteoroló- XV gusoknak: bármilyen időt jósolnak, min­dig igazuk van. Ugyanis a szovjet fővárosban naponta változik az időjárás, egyik pillanatban süt a nap, majd esik az eső, hogy aztán hűvös­re, szinte téliesre forduljon az időjárás. Így volt ez csütörtökön délután is, a női toronyug­rás napján. Kellemetlenül hideg, szeles időben került sor a versenyre. A szabadnapos cseh­szlovák sportolók, az újságírók és a vezetők közül csaknem mindenki ott volt a „Csajka" uszodában, hogy szurkoljon Milena Duchková- nak. És nem volt hiábavaló a szurkolás: Milena a harmadik sorozattól kezdve állandóan vezet­ve nyerte a versenyt, s megszerezte Csehszlo­vákia ötödik érmét, az utolsót, az aranyérmet. A hideg időben aztán mindenkinek melege lett . . . — Nehéz volt a verseny? — Ilyen hűvös, szeles időben nem is emlék­szem, hogy mikor versenyeztem, s ráadásul az utolsó három ugrásnál már eléggé sötét is volt. — Mire gondol ott a torony tetején. — Semmire, csak összpontosítok, hogy jól sikerüljön az ugrás. — Melyik számot szereti jobban: a műugrást vagy a toronyugrást? — A toronyugrást. De nemcsak azért, mert legnagyobb sikereimet itt értem el. Én olyan aprótermetű vagyok, és a toronyban nem kell szégyelni magam, mert ott mindenki kicsinek látszik. A „deszka* közelebb van a nézők­höz ... Es Milena nagyot nevet. Vele együtt az új­ságírók is... — Várt ilyen eredményt önmagától? — Őszintén megmondom, hogy műugrásban nem. Amikor megtudtam, hogy nincs itt a svéd Knape, az olimpiai bajnok, akkor már remény­kedtem a toronyugrásban, a kedvenc számom­ban is. — Milyen volt a környezet a Csajka uszodá­ban? — Nagyon jól éreztük itt magunkat, mert nem idegesítettek minket az úszók. Csak mi, ugrók „béreltük* az uszodát. — Folytatódik-e az éremgyűjtés a belgrádi úszó VB-n? — Most már kellő önbizalmat szereztem, így bizakodó vagyok. Reménykedik Duchková edzőnője, Cermáková is, aki a csütörtöki versenyek során egy ki­csit „haragudott* a pontozóbírákra, mert Mile­na egy-egy ugrását nem értékelték kellőkép­pen. Most már elmúlt a harag, mindketten pi­hennek két napot Prágában, aztán elkezdődik a felkészülés a VB re. Aztán irány Belgrád. A 20 éves prágai egyetemi hallgatónő, aki né­metül, angolul és oroszul válaszolt az újság­írók kérdéseire, a jugoszláv fővárosban is be akarja bizonyítani, hogy moszkvai sikere nem volt véletlen. A SAKKOZÁS IS? Már a FISU elnökével rendezett sajtóérte­kezleten is több újságíró feltette a kérdést dr. Nebiolónak: miért nem szerepel az Univer­siade programján ez vagy amaz a sportág. Most Tigran Petroszjan ex-világbajnok sakkozó is hallatta hangját, aki az interklubban szimul­tánt játszott a sportolókkal: — Nekem, mint régi sportolónak és sport- szerető embernek egy bánatom van csak: miért nincs az Universiade műsorán a sakkozás. Re­mélem, hogy már a közeljövőben lesznek sakk versenyek a főiskolai világjátékokon. Elvégre a sakkozás is diáksport, hány és hány diák játssza ezt a nagyszerű játékot az internálu- sokban. BEAUMONT: „SAJNÁLOM, HOGY NINCS ILYEN EGYETEMÜNK“ Beaumont gróf, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság alelnöke, aki a NOB többi tagjához ha­sonlóan, néhány napot a szovjet fővárosban töltött, elutazása előtt kijelentette az újság­íróknak: — Beszélgettem francia diákjainkkal. Beszél­getésünk fő témája a Lomonoszov Egyetem volt. Megcsodáltuk gyönyörű termeit, a kitűnő elszállásolási és sportolási lehetőségeket. Amit a Lomonoszov Egyetemen láttam, életemben sehol sem tapasztaltam. Csak egy dolgot saj­nálok: hogy ez az egyetem nem nálunk, Fran­ciaországban van... BELGRÁD KÖVETKEZIK? A Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség még nem döntött a következő Universiade színhe­lyéről, de minden jel arra mutat, hogy legköze­lebb a jugoszláv fővárosban találkoznak a vi­lág főiskolás sportolói. Mexikó bejelentette formálisan kérelmét, de ellentétben a jugosz- lávokkal, semmilyen konkrét és írásos elkép­zeléssel nem szolgált. Ahogy dr. Komandel, a FISU csehszlovák tag ja elmondotta, a Nemzetközi Egyetemi Sport­szövetség tagjai körében is az a vélemény, hogy újra Európában rendezik az Universiadet. Az elején a tegnapi győztes Hrazdíra, a sárga mez viselője Hekelével és Moravecoel együtt nagyon jól tartotta magát. Később azonban meglepjtésre feljavultak a belga versenyzők, valamint a lengyel Kaczmarek is. Brezno után Labus-szal, Alojs Holíkkal és Martineccel egy hatos csopor­tot alkotva mindjobban elhúztak a többiektől, a célig állandóan növelték előnyüket és egymás kö­zött döntötték el az elsőség, il­letve a helyezések sorsát. A belgák érthetően boldogok voltak, de örömükbe üröm is ve^ gyűlt, mert csapatuk egyik tagja, Pratte nem tudni mi okból, ro6z-> szül lett, leesett kerékpárjáról ös kórházba kellett szállítani. Az egyéni összetettben két útszakasz után a lengyel Kaczmarek vette át a vezetést és természetesen; a sárga mezt is. A második útszakasz eredmé­nye: 1. Renier (belga) 3:59:50, 2. I.abtiK (csehszlovák) 3:59:55, 3: Kaczmarek (lengyel) 4:00:02, 4. A; Holík (csehszlovák) 4:00:07, 5. O. Martinec 4:00:09, B. Coene (belga) 4:00:09. Két útszakasz után összetett­ben: 1. Kacz.narek (lengyelt 4:23:04, 2. I.abus 4:23:24, 3. Ura*’ díra (mindkettő Dg. Brno) 4:23:5(1 óra. 1 — Megtiszteltetés számunkra — mondja Slobodník Vincent a hnb elnöke — és örömmel tölt el bennünket, hogy a mi falunkat választották a XVII. Szlovákiai Körverseny első na­pi versenyének céljául. Ilyen eseményre nálunk még nem ke­rült sor soha. Baláže lakosai ma nyugodtan, boldogan élik dolgos hétköz­napjaikat, a nincstelenség, a szenvedéá már a távoli múlté. Mi is történt ebben a kis he­gyi faluban, ami nemcsak itt­hon, hanem külföldön is is­mertté tette nevét. — A felszabadulás előtti években — emlékezik ei komo­lyodva Rusko Marek, a helyi pártszervezet elnöke — nagy volt nálunk a nyomor. A la­kosok — ha volt egyáltalán munkájuk — bányákban, a fa- kitermelésnél dolgoztak, sőt néhányan egész heti elemózsiát becsomagolva Podbrezovára jártak dolgozni, pedig akkor a közlekedés még nem volt olyan egyszerű és gyors, mint ma­napság. Dehát mit tehettek egyebet, a családot valahogy el kellett tartani. — Azután következtek a ret­tenetes háborús évek, amelyek­re csak azért emlékezünk fáj­dalommal vegyes büszkeséggel, mert falunk lakosai a legnehe­zebb időszakokban hősiesen helytálltak. 1944. augusztus 12-őt írtak akkor, amikor a kö­zelünkben ejtőernyőn leugrott az első szovjet partizán, Babi- csenko. Nálunk szállásoltuk el és azonnal hozzákezdett a fel­kelés, illetve a partizánharcok megszervezéséhez. Később Mo­rozov, Volkov és Petrov őrna­gyok parancsnoksága alatt több mint kétezer partizán vívott hó­napokon át hősi küzdelmet a fasiszták ellen. — Az volt a fő cél, hogy le­hetetlenné tegyék a németek visszavonulását. Hidakat rob­bantottak, vasútvonalakat tet­tek tönkre és utakat a jármű­vek részére használhatatlanná. Aki részt vett a partizánhar­cokban az tudja, milyen szám­talan veszélyt jelentő munka volt, állandóan életükkel ját­szottak. Falunk lakói szállítot­ták a hegyekbe levő partizá­noknak az élelmet, híreket vit­tek, hoztak, különösen a felke­lés leverése után. —A harcok során hol a né­metek kezén volt a falu, ho! s mieinken, egészen október 30-ig, s akkor a partizánegysé’ gek olyan erősek voltak, hogy a németek már nem próbál­koztak meg folytatni ellenük č harcot. Ezek voltak azok az idők, amelyekre büszkén emlé­kezünk, bér a hősi napok nem múltak el áldozatok nélkül. Fa­lunkból kilencen estek el, il­letve lettek a fasiszták garái- dálkodásainak áldozatai. — Később elhagyott bennün­ket a hadiszerencse, a sors el­lenünk fordult. Márciusban a főhadiszállásról azt a parancsolt kapták a partizánegységek, hogy vonuljanak vissza Brez- nf:g, ahol már a szovjet had­sereg állomásozott. A visszavo­nulás március 19-én kezdődött és 20-án a hajnali órákban ránkrontottak a németek. Amit értékesnek véltek, elvittek, a házakat pedig — kivétel nél­kül — fából épültek — egymás után felgyújtották. A negyven házból alig r aradt meg hat sértetlenül, a többi mind le­égett, a lakosok pedig — főleg öregek és gyerekek — a közeli erdőkbe menekültek A világ nagy zajától szinte elszigetelten, gyönyörű környe­zetben fekvő Baláže házai tég­lából épültek, s ennél 19i7-beu az ifjúsági brigádok segítet­tek nagyon sokat. Az iskolát, kultúrházst, vízvezetéket, uta­kat már később maguk a lako­sok építették a Z-akció kereté­ben. — Sőt, ma már sportpálya is épül, — veszi át a szót Rakyta Gustav, a TJ Sokol Balaže elnö­ke. — Természetesen csak a labdarúgásnak hódolnak fiatal­jaink, de remélem fokozatosan más sportágakkal is megked vehetjük őket. Az új egyesület 1971 óta működik és csapatunk a III. osztályban szerepel. Balažen ma sincs sok mun kalehetőség, ezért az idősebbek Podbrezovára, a fiatalok azon­ban banská Bystricára járnak dolgozni, de ez már nem je­lent gondot, mert az autóbu­szok gyakran közlekednek, te­hát rövid idő alatt teszik meg az utat munkahelyükre, illet­ve vissza otthonukba. Ez a jelen tehát ebben a sok nyomort megért faluban, a jö­vő pedig reménytkeltő, bízta­tó, s ez így van rendjén. Fájó múlt, boldog jelen Baláže, a Szlovákiai Körverseny első napjának célja, ahová fenyvesekkel, bükkösökkel benőtt hegyoldalak között vezet é gyönyörű völgyben az út. A célnál újjongó tömeg, a falu tel­jesen kiürült, mindenki a kerékpáros verseny résztvevőit vár1 ja, üdvözli. De kezdjük az elején. Tegnap délelőtt Banská Bystrica felett egy rövid Ideig tartó, ám annál kladósabb zivatar vonult el, a le­vegő lehűlt, de a későbbiek so­rán kiderült, hogy ez lényegesen kedvezőbb volt a versenyzőknek, mint például az előző napi káni­kula. A nemzetközi verseny mind a 80 részvevője felsorakozott az SZNF terén levő rajthoz és pon­tosan 13.00 órakor indult a 170 kilométer hosszú távnak, mely Donovalyn, Ružomberolton, Lip­tovský Mikuláson és Čertovicán keresztül vezethet vissza a Ban­ská Bystrica i célba. Aki már megtette ezen a vidéken az utat autóval a Magas Tátrába, bizonyá­ra emlékszik még a meredek és széles szerpentinekre és el tudja képzelni, mit kell egy versenyző­nek végigszenvednie, míg felküzdi magát a Donovalyra, vagy a Cer- tovicára. Onnan lefelé pedig 90— 100 kilométeres sebességgel szá­guldottak és igyekeztek előnyt szerezni, vagy hátrányukat ledol­gozni. A rajt után a mezőny sokáig széthúzódva bár, de együtt ha­ladt. Akadt ugyan néhány rob­bantási kísérlet, de a szökevé­nyek csak kisebb előnyt tudtak szerezni, amit azután a főmezőny minden alkalommal könnyen be­hozott. munkatársunk, kollár jözsef jelenti: BELGA GYŐZELEM A MÁSODIK ÚTSZAKASZON KACZMAREK VETTE AT A VEZETÉST AZ ÖSSZETETTBEN Az első napi időeredmények között olyan kis különbségek vol­tak, amelyek a későbbiek során lényegesen nem befolyásolhatták- nz élen kialakulásra kerülő sorrendet. A legjobbak tehát, — inost gondolunk itt elsősorban a csehszlovák válogatott csapat tagjaira — Vávra, Labus, Moravec, Souček, Kalis — akikkel a továbbiak­ban számolni kell és biztosra vehetjük, hogy nem fognak aláren­delt szerepet játszani. Ez a Szlovákiai Körverseny tegnapi, második „liptói“ útszaka­szán ugyan csak részben izagolódott be, mert ha csupán az első hat helyen végzett versenyzők hovatartozását vesszük figyelembe, akkor három külföldi mellett két szlovákiai és csak egy országos válogatott versenyzőt találunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents