Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-19 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

Az Universiadék története Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lörincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, GorlčIJ utco 10. Telefon: 169, 312-52, 323 01, főszerkesztő: 532 20, titkárság: 550 18, sportrovot: 505-29, gazdasági Ügyek: 506 39. Távfró: 092308. Pravdo Kiadóvállalot, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomjo a Pravda Nyomdavállolat bratislavai Ozeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, tel»- fon: 551-83, 544-51. Előfizetési dfj havonto 14,70 korono, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hlrlapszotgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PIMS — Ostredná axpedjcla tlaío, Bratislava. Gottwaldovo námestie 48/VII. ______ S ze rdán felhangzott Moszkvában a főiskolai vi­lágjátékok, az Universiade szignálja, „Gaudeá- tnus igitur ...“ és a legjobb főiskolás sportolók részvételével megkezdődött a VII. nyári Universiade. Hogy nem kis sporteseményről van szó azt bizonyítja a részvevő 72 ország több mint 4500 sportolója. A moszkvai Universiadenál népertebb mezőny csak az olimpiai játékokon indul. De nem csak mennyiség­ben követi a két, illetve háromévenként megrende­zésre kerülő Universiade az olimpiai játékokat. Gon­doljunk csak olyan főiskolai világbajnokokra, mint Brumel, Doubell, Hemery, Lusls, Matson, Szanyejev, Ter Ovaneszjan, Nordwig, Toomey, Avilov, Balázs Jo­lán, Csizsova, Stecher, Manning, T. Press és másokra. Ahány név, annyi dicső olimpiai győztes. De nem csak atlétikában van ez így. Vívásban, úszásban egy cseppet sem kisebb a versengés. Érdemes a világ- versennyel bővebben is foglalkozni... A játékok alapküldetése A sport a népek és a nemzetek közötti barátság „nagykövete“ — szokták mondani találóan. Ugyanis a nemzetközi találkozók „vértelen világháborúk“, ahol békés versengésben az egyik nemzet fiai igye­keznek erősebbek, ügyesebbek és gyorsabbak lenni a másikéinál. Ezért a -világversenyeken való részvétel és az ott elért eredmények az illető ország testne­velési mozgalmának fejlettségi fokáról is tanúskod­nak és ilyen értelemben a szocialista rendszer elő­nyeiről is. Az Universiadekhoz vezető út lassan az 50. szüle­tésnapjához közeledik. Az út nem volt egyenes; vi­lágháború, politikai útvesztők, zsákutcák jelzik a buktatókul. 1923-ban kezdődött. Jean Petitjean, a fiatal francia kémikus, aki annak idején Franciaország leggyor­sabb embere volt, azzal a gondolattal állt elő, hogy rendszeresen rendezzenek világjátékokat a diákspor­tolók számára. Az alapítólevélben a kövelkezőket ol­vashatjuk: „ ... a játékok az olimpiai gondolat szel­lemében — a diákság békés egymás mellett élésé­nek és egységének gyakorlati megvalósítása lenne. Az első ilyen jellegű játékokat már 1924-ben meg­rendezték Varsóban. Azután Róma (1927), Párizs (1928J és Darmstadt (1930J következett. Az 1933. évi téli és nyári játékokat Cortina ď Ampezzo — Torino bonyolítja le. Két évvel később Davos és Budapast fogadja a főiskolai sportolókat. Utána a fasiszta rémuralom kezdete következik; Hitler „kiharcolja“, hogy az 1939. évi játékokat a be­kebelezett Ausztria fővárosában, Bécsben rendezzék iueg; Hitler célja világos volt: a fasizmus bombasz­tikus reklámozását várla a diáksportolók seregszem­léiétől, mint ahogy az 1936-ban volt a berlini nyári olimpiai játékok alkalmából. Bécsbe azonban csak a horogkereszt csatlós államainak a sportolói indul­tak. A haladó egyetemi ifjúság bojkottálta a bécsi játékokat és óriási tüntetésekre került sor világ­szerte. 24 ország sportolói Bécs helyett Monacóban találkoztak és az itteni versenyek voltak a béke, a demokrácia és a szabadság manifesztációi. Cseh­szlovákia megszállása elleni tiltakozásul a monacói felvonulás élén a csehszlovák diákság képviselői ha­ladtak. A versenyek közepette a fasiszta Németország megtámadja Lengyelországot és a játékokat Jdő előtt berekesztik. Ezzel be is fejeződött a két világháború közötti főiskolai játékok története. Az első Universiade A főiskolai játékok történetének második szaka­sza 1947-ben kezdődik, ekkor már érződik a hideg­háború szele és a kapitalista propaganda lehúzza a „vasfüggönyt“, s a főiskolai sport ismét válaszút elé kerül. A haladó erők a Nemzetközi Diákszövet­ségbe tömörülnek, de egy újabb szervezet is alakul, a FISU [Federation International du Sports Univer- sitaire — Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség). A FISU programjában kimondottan csak a sporttevé­kenység szerepel és ezután a két sportünnep kor­szaka következik: világjátékok és a FISU sporthete. A nemzetközi politikai légkör enyhülése az SZKP XX. kongresszusa után azt eredményezi, hogy a két szövetség vezetői tárgyalni kezdenek, melynek ered­ménye az 1957. évi közös párizsi nyári játékok. Petitjean gondolatai ismét életre kelnek. Párizs szemtanúja lehet a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok sportsikereinek. Ezzel a párizsi játékok a nemzetközi főiskolai sport újabb szakaszát zárják le és új korszak kez­dődik, az Universiadek korszaka. Torinóban kerül sor első ízben az Universiade el­nevezésű főiskolai világjátékokra és azóta is ezen a néven futnak a diáksportolók két, illetve három- évenként megrendezésre kerülő nagy nemzetközi versenyei. Az I. Universiaden a vendéglátó olaszok bizonyul­tak a legjobbaknak a 60 résztvevő nemzet sportolói közül. A későbbi olimpiai bajnok Berutti három számban is aranyérmet nyert. Brumel, Tamara Press, Faguerola... Két év múlva először rendezlek szocialista or­szágban, Bulgáriában Universiadet. A szófiai talál­kozón 32 ország sjjortolói vettek részt, s a jelképes olimpiai láng fölött ott volt a jelszó: „Tudomány — Barátság — Sport — Béke“. A játékokat beárnyé­kolta a francia diáksportolók hiánya; ugyanis az iskolaügyi miniszter feloszlatta a francia diákszer­vezetei. Franciaországot a 72 esztendős Petitjean, a világjátékok szülőatyja képviselte, aki saját költsé­gén utazott <rz Universiade színhelyére. A bolgár fővárosban a magasugró Brumel és T. Press világ­csúcsai domináltak. Az előbbi 225 centiméterre ja­vította a világrekordot. Tizennyolc ország versenyzői osztozkodtak az érmeken és a nem hivatalos pont­versenyt a Szovjetunió nyerte Japán és Románia előtt. Csehszlovákia az ötödik helyen végzett. Arany­érmet szerzett Trousil (400 m), Salinger (1500 m) és Horčičková (teniszJ. Hogy a tengerentúl sem maradjon Universiade nél­kül, a következőt Porto Alegreban rendezték. A nagy távolság ellenére is 27 ország vett részt a versenye­ken. A színvonalról elsősorban az atléták és az úszók gondoskodtak. Újra tündökölt Brumel, meg­lepetést okozott a kubai Figuerola, jók voltak a Moszkvában rajthoz állt a „sapkás fiú“ is. A 800 méteres síkfutás olimpiai bajnokáról, az amerikai Wottleról van szó. Európa leggyorsabb úszója, Vlagyimir Bűre (jobb­ról) minden bizonnyal nagy harcot vív majd az ame­rikai versenyzőkkel. Nyikolaj Avilov, a tízpróba olimpiai bajnoka és világcsúcstartója Torino után a moszkvai Univer­siaden is az első hely legnagyobb várományosa. brazil kosárlabdázók. De Ter-Ovaneszjan és Scsel- kanova is kitett magáért. A nemzetek nem hivatalos pontversenye így ala­kult: 1. Magyarország, 2. Szovjetunió, 3. NSZK, Cseh­szlovákia a 11. helyen végzett. Aranyérmet egyedül Horčičková nyert. „Kis olimpia'7 1965-től, a budapesti Universiadetől kezdve neve­zik a főiskolai világjátékokat „kis olimpiának** A szocialista országok élsportolói mellett megjelentek az amerikai főiskolások is és hosszú idő után ismét versengtek egymással a szovjet és az amerikai spor­tolók. Pennel, Matson és társaik azonban csak a harmadik helyet tudták megszerezni a Szovjetunió és Magyarország mögött A 32 ország sportolói kozott olyan neveket találunk, mint Tér Ovaneszjan, a már említett két amerikai atléta, Szmildzina és Proko- penkova szovjet kosárlabdázónők, Bradley amerikai kosárlabdázó, a román Tiriac teniszező. Csehszlová­kia a tizedik helyen végzett és ekkor nálunk is gondolkodni kezdtek a főiskolai sport helyzetén és színvonalán. Amint azonban a torinói játékok meg­mutatták, nem sok eredménye volt a ,,gondolkodás­nak“. Budapest után 1967-ben Tokió következett. A japán kormány úgy döntött, hogy a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság nem rajtolhat saját neve ilatt. A rendezők minden igyekezete ellenére sem tudtak megegyezni, így a többi szocialista ország is vissza­lépett a részvételtől. Mindössze harminc nemzet fia­taljai rajtoltak a japán fővárosban és az eredmé­nyek is eléggé gyengék voltak. A győzelmet az USA szerezte meg Japán előtt. Hatvanhárom ország 2500 sportolója küzdött az érmekért három évvel ezelőtt a torinói Universia­den. Ez rekordnevezés volt, és az eredmények sem maradtak el. Három világcsúcs (Nordwig, Rosen­dahl, Szanyejev), számtalan Universiade-rekord, az egyes versenyszámok döntőinek kiegyensúlyozott küzdelmei jellemezték a versenyeket. Már a nevekből ílélve is nem akármilyen volt a színvonal: Stecher, Hemery, Zselev, Avilov, Szanyejev, Csizsova, Briese- nick. Ennek ellenére mégsem volt a torinói Univer­siade ü világ legjobb főiskolai sportolóinak sereg­szemléje, mert nem tartották be az eredeti időpontot és így a versenyek kereszteződtek több világese­ménnyel. Mi lesz Moszkvában? Egy biztos: még el sem kezdődtek a moszkvai versenyek, máris világcsúcs született: ennyien még egy Universiaden sem rajtoltak! Egyes sportágakban olimpiai „visszavágóra“ kerül sor. Minden valószí­nűség szerint az első helyért a Szovjetunió és az USA főiskolás sportolói küzdenek majd. Moszkvában büszkék az indulók níigy számára és a rendezők szerint az Universiadenak kölcsönöz kü­lönös jelentőséget, hogy a nemzetközi politikai élet enyhülési folyamatában kerül sor, Brezsnyevnek az SZKP KB főtitkárának az NSZK-ban, az USA-ban és Franciaországban tett látogatása után. Ilyen politi­kai helyzetben az Universiade méltán érdemli ki ha­gyományos jelszavát: Sport, Béke, Barátság. (T. V.l GAUDEAMUS ihPhhIhhhÍvh nvnnu

Next

/
Thumbnails
Contents