Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-03 / 183. szám, péntek
események margójára” Pattanásig feszültek a húrok ÜRves harcok Phnom Penh térségében Phnom Perth — Szerdán és csütörtökön rendkívül heves harcok dúltak a kambodzsai főváros körzetében. Az amerikai nagykövetség alkalmazottai a követség épületének tetején állva nézhették végig az amerikai vadászbom bázök és a B-52-es nehézbombázók akcióit, amelyek Phnom Penh központjából nem egészen három kilométerre zajlottak le. Több más nagykövetség után az indiai és a fülöp-szi yeti diplomáciai képviselet is felkészült a kambodzsai fövá ros azonnali elhagyására. A saigoni kormány szóvivője közölte,-ha a Ion Nol kormány segítséget kér Thieu-től, az kész csapatokat küldeni Kambodzsába. A szóvivő hozzáfűzte, hogy ha Phnom Penh elesik, a kambodzsai kérdést a saigoni kormány saját biztonW ashington — A Fehér Házban véget értek Nixon amerikai elnök és Tanaka japán miniszterelnök tárgyalásai. A kétnapos eszmecseréről kiadott kö zös közlemény legfontosabb pontjait a TASZSZ hírügynök ség így ismerteti: Nixon és Tanaka megállapí tolta: „Az enyhülés irányában ható folyamatról tanúskodik az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti párbeszédben elért haladás, a közép-európai fegyveres erők kölcsönös csökkentéséről küszöbönálló eszme csere, az európai biztonsági értekezlet, az indokínai békés rendezésről aláírt párizsi meg állapodásNixon és Tanaka „kifejezte azt a reményét, hogy ez a tendencia az egész világon a konfliktusok békés rendezé séhez vezethetne“. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a stratégiai fegyverek korlátozásáról és az atomháború elkerüléséről kötött megállapodással kapcsolatban a felek — tekintettel az enyhülés sági ügyének fogja tekinteni és teljesíti „kötelezettségét“ — a Kambodzsában tartózkodó dél- vietnami állampolgárok „életé nek védelme érdekében“. A Thieu rezsim fenyegetőzése világos összefüggést mutat azokkal az amerikai katonai helyzetelemzésekkel, amelyek az amerikai katonai támogatás beszüntetése után reménytelen nek tartják Lón Nol győzelmet. A Pentagon értékelése sze rint a Phnom Penh-i kormány hadseregének morálja mélyponton van, a felkelőknél erősebb, jobban felfegyverzett és nagyobb létszámú csapatok is megfutamodnak. A tisztikar korruptsága, rossz taktikája és katonai tehetetlensége kilátás talanná teszi Lón Nol csapatai nak harcát a felszabadító erők ollen. terén történt előrelépésre — elégedettségüknek adtak hangot. Nixon és Tanaka ismét megerősítette ragaszkodását a „japán—amerikai kölcsönös együttmüködési és l>iztonsági szerződéshez“. Az amerikai elnök kifejtette kormányának azt a szándékát, hogy Ázsiában „kellő színvonalú katonai erőt“ tart fenn. Mindezzel együtt a mostani washingtoni találkozó, amint a közleményből is kitűnik, nem oldotta meg a két ország közötti bonyolult politikai, valutáris- pénzügyi és kereskedelmi problémákat. Az általános megfogalmazáson túl a közlemény nem tartalmaz semmiféle utalást arra vonatkozóan, hogy Nixon elnök és Tanaka miniszterelnök meg tudtak volna állapodni az amerikai—japán ellentétek felszá múlásának módozatairól, pedig ez volt a tárgyalások központi témája. Santiago — Chilében több inint 100 pokolgépet és gyújtópalackos merényletet hajtottak végre a szélsőjobboldali szervezetek tagjai. Santiagőtól 60 kilométerre délre egy olajvezetéket robbantottak fel, a fővá rosban a külügyminisztérium vendégháza mellett történt robbanás; Maipu közelében egy olajfinomító felrobbantásakor 100 ezer liter olaj ment veszendőbe; a déli tartományokban szünetel a vasúti forgalom — a vágányokat és vasúti átjárókat sok helyütt dinamit vetette szét. Valparaiso kikötővárosban a közigazgatás ellenőrzését kaLo- nai alakulatok vették át. Tengerészgyalogos egységek szállták meg a törvénytelen sztrájkban részt vevő teherautó- és autóbusztulajdonosok gyülekező helyét. Bár a rendkívüli állapotot még nem vezették be, a körzet parancsnoka Toribio Merino altengernagy lett. A város polgármestere közölte: a lakosság ellátását a szállítók tavalyi sztrájkja idején szervezetbe tömörült baloldali teherautó-tulajdonosok 320 gépkocsijával biztosítani tudják. Az ipari és kereskedelmi igazgatóság (Dirinco) utasítá A nyugat-németországi telefonlehallgatási botrány egyre nagyobb méreteket ölt, és mind ellentmondásosabbá válik. A hivatalos szervek azonban továbbra sem foglalnak állást, hanem csak feszengő vagy eleve kitérő válaszokat adnak. Hivatalosan mindössze annyi váll ismeretessé, hogy Horst Grabertnak, a szövetségi kancellári hivatal államtitkárának vezetésevei még ezen a héten bizottság ül össze és megvizsgálja, milyen módon hallgatta le az amerikai katonai titkosszolgálat az NSZK-ban a nyugatnémetek és az ott élő amerikaiak telefonbeszélgetéseit. A bizottságban államtitkári szinten képviselteti magát a kiil- iigy-, a belügy-, az igazságügy- és a hadügyminisztérium, továbbá az ún. belnémet kérdések minisztériuma és a postaügyi minisztérium. A bizottság vizsgálatainak lezárása után Genscher belügyminiszter jelentést tesz a szövetségi gyűlés különbizottságának. Ezen túlmenően azonban — mondják Bonnban — hivatalos állásfoglalás nem várható. A Frankfurter Rundschau szerkesztősége tiltakozott a belügyminiszternél, mert — mint már jelentettük — az amerikai titkosszolgálat emberei a lap telefonvonalát is „lecsapolták“. A szerkesztőség sára — a zavartalan ellátás érdekében — ellenőrzés alá vet lek egy textilgyárat és egy villamossági cikkeket gyártó nagyüzemet. A szélsőjobboldali Nemzeti Párt képviselője bejelentette: alkotmányjogi vádat emelnek: Carlos Briones belügyminiszter ellen, mivel „brutálisan lép fel a sztrájkolókkal szemben és törvénysértő módon jár el“. faime Faivovich szállításíigyi miniszterhelyettes közölte: a kormány minden sztrájkoló te herautó-tulajdonos gépkocsiját elkobozza — a fővárosban és vidéken egyaránt — amennyiben a munkabeszüntetés órákon belül nem ér véget. Rámutatott, hogy ezzel az intézkedéssel az ország valódi érdekeit védelmezi és a nemzetgazdaság zavartalan munkáját szándékoznak biztosítani. A népi egységkormány 10 millió escudo jutalmat ajánlott fel annak, aki nyomra vezeti az Allende segédtisztjének gyilkosát kereső hatóságokat. A köz társasági elnök fogadta Araya fregalLkapilány négy fiát, akik elmondották: apjuk a kötelessé gét teljesítette és örökké büszkék lesznek rá. nyomatékosan követelte, hogy a kormány nyilvánosan ítélje el az amerikaiak törvénysértő eljárását, és tisztázza, hogy nyugatnémet szervek nem ad tak-e támogatást jogellenesen az amerikai hírszerzésnek. Az NSZK-ban parlamenti felhatalmazás alapján a nyugatnémet belügyi szerveknek lelie tőségük van a távbeszélővonalak ellenőrzésére, többek között ak kor, ha a „szövetségesek biztonsági érdekeiről“ van szó. Mindenképpen (örvényei lenes, hogy a külföldi katonai szervek — így az amerikaiak — önálló akcióba fogjanak akár a nyugatnémet hatóságok tudtával, akár anélkül. A nyugatnémet kormányt kínos helyzetbe hozta az amerikai hadügyminisztérium beje lentése, amely szerint az ő jóváhagyásával hallgatta le az amerikai titkosszolgálat a nyliga tnémel országi telefonbeszélgetéseket. Bonnban óvakodtak ezt megerősíteni, mert akkor bebizonyosodnék, hogy a nyugatnémet szervek is alkot mányellenesen jártak el. A nyugatnémet lapok világos állásfoglalást követelnek. A Stuttgarter Zeitung rámutat, hogy a közvéleménynek joga van megtudni, vajon Bonn fedezi e az amerikaiak eljárá sál?. Nem oldódtak meg a problémák BOTRÁNY A JAVÁBÓL 1973. VI». 3. A z olasz parlament május végén Giorgio Almiran- te-t, az olasz neofasiszták „szószólóját“ megfosztotta képviselői mentelmi jogától. Ezzel tulajdonképpen elhárult az utolsó akadály is, amely mindeddig lehetetlenné tette, hogy Al- mirantet bíróság elé állítsák. A vádat Bianchi D’ Espinóza milánói ügyész emelte ellene, amely a következőképp hangzott: Almirante megszegte az 1952-ben hozott törvényt, melynek értelmében Olaszországban tilos fasiszta jellegű pártok és szervezetek megalapítása. E törvény megszavazására a második világháborút követő béketárgyalások után került sor. A rendelet lényegében a békemegállapodások szellemében született és kimondja: há romtól tíz évig terjedő börtön- büntetésre Ítélhető az az egyén, aki megszegi a fasiszta pártok felújításának tilalmát. D’ Espinóza nem csupán ezzel vádolta Alinirantet, aki egyéb törvénybe ütköző bűntetteket is elkövetett, sőt másokat is hasonló törvényellenes „akciók“ elkövetésére „bátorított“. Tavaly júniusban a milánói főügyész javaslatot terjesztett elő, melyben javasolta, hogy fosszák meg Almirantet képviselői mentelmi jogától. D’ Espinóza ugyan közben meghalt, de az olasz parlament beleegyezése után reálisnak látszik, hogy Almi- ranle végre bírósági idézést kap. Soká tartott ugyan, míg az olasz ügyészség komolyan mérlegelni kezdett: vajon a neofasiszta MSI (Movimento Sociále Italiano — Olasz Szocialista Mozgalom) párt nem kimondottan fasiszta jellegű-e? ALMIRANTE BÍRÓSÁG ELÉ KERÜL? Mert ha igen, megalapítása aligha egyeztethető össze az 1952-es törvényrendelettel. Az MSI vezető funkcionáriusai és maga Almirante is nem egy alkalommal hangsúlyozták, hogy jómaguk fasiszták, pártjuk pedig fasiszta párt. Az 1971. júniusi községtanácsi választások után Almirante Szicíliában kijelentette: „Mi éppen az a párt vagyunk, melyre már régen várt az antikommunista Olaszország. Hízelgő számunkra, hogy fasisztáknak neveznek bennünket. Igen, valóban fasiszták vagyunk és célunk Olaszország megmentése a demokrá cia fenyegető „betegségétől“. Az olasz ügyészség magatartására vall, hogy még ez a félreérthetetlenül „szókimondó“ nyilatkozat sem szolgáltatott elég nyomós okot Almirante bíróság elé állításához. Az ügyészség csak Almirante emlékezetes firenzei beszéde után „ébredt fel“. Almirante ugyanis nyíltan felhívta a vele „együttérzőket“, készüljenek fel a „kommunistákkal történő fizikai összecsapásra", lovábbá kijelentette, hogy pártja a hadsereggel együtt készen áll az „állam helyettesítésére", amennyiben az nem képes feladatainak maradéktalan teljesítésére. A milánói ügyészség csak ezután avatkozott be. Javaslatot terjesztett az olasz parlament elé, melyben Almi- ranle képviselői mentelmi jogától való megfosztását javasolta. A firenzei nyilatkozat elhangzása után világossá vált: az újfasiszta MSI komoly veszélyt jelent az állam számára. Aggasztó volt továbbá az is, hogy a beszéd után egyre gyakoribbakká váltak a neofasiszta párt által kezdeményezett incidensek és búj toga tási akciók. Jelenleg az Almirante-ügy az előkészületeknél tart, amelyeket rövidesen a bírósági tárgyalásnak kellene követnie. A vád feladata lesz, hogy bebizonyítsa: az MSI fasiszta párt, létrehozása az 1952-es törvény megszegésével történt. Ezt bizonyítani nem lesz könnyű, mert számolni kell azzal, hogy Almirante és hívei mindent megtesznek annak érdekében, hogy cáfolják a vád érveléseit. A neofasiszták viszont tisztában vannak azzal, hogy az állam- ügyészség — már csak tekintélyének megőrzése végett is — elegendő bizonyítékkal fog előállni a tárgyalásokon. Amennyiben a bírósági tárgyalássorozat szabályosan — korrupciós és egyéb „megvesztegetési“ kísérletek nélkül — folyik le, logikus lenne, hogy Al- mirantet egyértelműen bűnösnek nyilvánítsák, ennek következményeképp pedig az MSI betiltását kellene elrendelni. Az MSI-nek jelenleg 56 képviselője és 26 szenátora van. A neofasiszták bíznak abban, hogy a következő választásokon megerősítik helyzetüket a képviselőtestületekben és ennek következtében befolyásukat az ország politikai életében. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a tavalyi parlamenti választásokon az olasz neofasisztáknak sikerült jelentősen növelni a szavazatok számát. Ez is arra figyelmeztet, hogy a neofasizmus veszélyét Olaszországban nem lehet lebecsülni, sőt komolyan számolni kell vele. Az olasz neofasiszták nagyon jól tudják, hogy az ellenük folyamatban lévő ügyészségi eljárás az MSI betiltásához is ve zethet. Ezért levélben fordultak a NATO-tagállamok római nagy követségéhez és Lunse-hez, a NATO főtitkárához, melyben az északallanti-tömb vezető körei nek támogatását kérik. A levél ben azzal érvelnek, hogy az MSI betiltása nehezítené „Olaszország atlanti politikájú nak" folytatását. Az olasz államügyészség azonban remélhetőleg nem hagyja magát befolyásolni hasonló áramlatokkal. JAN BLANSKÝ Forrponfon I smét forrponton a ciprusi helyzet. Grivusz tábornok hívei előbb rendőrőrsök megrohamozásával, majd bombamerényletekkel hallattak magukról. Utóbb ennél is látványosabb akcióra szánták el magukat: a múlt hét végén elrabolták H riszt ősz Vakisz ciprusi igazságügy-minisztert. Úgy látszik, az enózisz — vagyis a Görögországgal való egyesülés — elszánt hívei döntést szeretnének kicsikarni. Makariosz érsekelnök eddig sikerrel szembe szállt a jobboldali ellenzékével, amely eszközeiben idáig sem mutatkozott válogatósnak. Most azonban a szigetország válságának újabb szakaszához érkeztünk. A nyugati sajtóban előszeretettel pókerjátszmának nevezett ciprusi hatalmi harc újra meg újra a Földközi- tenger e kulcsfontosságú pontjára irányítja a figyelmet. A z ugyanis egy pillanatra sem kétséges, hogy nem Athén, illetve Nicosia tartja — hogy a nyugati megfogalmazásoknál maradjunk — a pókerkártya lapjait. Az igazi játékos: a NATO. S amint változik a közel-kelet! helyzet megítélése az észak-atlanti szövetség berkeiben, úgy lobban fel, vagy hamvad el a ciprusi terrorakciók rőt fénye. Most éppen magasra csapnak a lángok. Ennek is megvan a magyarázata. A Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában nem sikerült Amerikának meggátolnia, hogy Izraelt támogató politikája az eddiginél is jobban elszigetelődjék. Csak a vétó segített, de azt Washington is tudja, hogy ezzel tartósan nem vethet gátat az agresszív izraeli politikát mind szélesebb körben elítélő közhangulatnak. Az arab liga külügyminiszterei következő ülésén napirendre tűzi az USA vétójának kérdését. Mahmud Riad a liga főtitkára az arab külügyminiszterhez intézett meghívásában rámutatott: az arab országok ez idáig nem éreztették Amerikával, hogy arabellenes magatartása veszélyezteti e térséghez fűződő érdekeit. M agyarán szólva, netán a jövőben bizonyos szankciókat terveznek a haladó arab államok az USA- val szemben. Igenám, csakhogy akkor nyomban szükségessé válik az erő fitog- tatása. Miképpen lehet a legkönnyebben és főleg, viszonylag kockázat nélkül fenyegetőzni? Amerika számára kézenfekvő a válasz: mindenekelőtt a 6. flottával, amely ott cirkál a Földközi-tengeren. Igaz, a Közel-Kelet partjaihoz a legközelebb eső, eszményi támaszpont Ciprus lenne. Csakhogy Makariosz hallani sem akar arról, hogy a szigetet haditengerészeti támaszponttá változtassák. Grivasz tábornok viszont alkalmas eszköznek látszik. V alójában az enózis legfeljebb ürügy, a bombák és a sortüzek pedig alkalmas eszközük a sziget- ország rendjének megbontása, Makariosz hatalmának aláásása céljából. Amíg Nicosiában az érsekelnök szava a döntő, Nato-támaszpont nem lesz a szigeten. De a pókerjátszma még nem ért véget. S a hazárdjátékosok a hamis kártyáktól sem riadnak vissza. Nyilvánvaló tehát, hogy a NATO vezérkara és a NATO héják köré csoportosuló erők a jövőben is' újabb és újabb kísérleteket tesznek Makariosz elnök megdöntésére és általában a progresszív erők befolyásának visszaszorítására. Annál is inkább, mert a szóban forgó „köröknek“ nagy érdekük a földközi tengeri térség ellenőrzése, illetve újabb katonai bázisok megteremtése. (ej Az együli működés, a barátság és a harcos szolidaritás jegyében folytatódik a Világifjúsági Találkozó (ČSTK — ZB)
