Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-03 / 183. szám, péntek

események margójára” Pattanásig feszültek a húrok ÜRves harcok Phnom Penh térségében Phnom Perth — Szerdán és csütörtökön rendkívül heves harcok dúltak a kambodzsai főváros körzetében. Az amerikai nagykövetség alkalmazottai a követség épü­letének tetején állva nézhették végig az amerikai vadászbom bázök és a B-52-es nehézbom­bázók akcióit, amelyek Phnom Penh központjából nem egé­szen három kilométerre zajlot­tak le. Több más nagykövetség után az indiai és a fülöp-szi yeti diplomáciai képviselet is felkészült a kambodzsai fövá ros azonnali elhagyására. A saigoni kormány szóvivője közölte,-ha a Ion Nol kormány segítséget kér Thieu-től, az kész csapatokat küldeni Kam­bodzsába. A szóvivő hozzáfűz­te, hogy ha Phnom Penh el­esik, a kambodzsai kérdést a saigoni kormány saját bizton­W ashington — A Fehér Ház­ban véget értek Nixon amerikai elnök és Tanaka japán minisz­terelnök tárgyalásai. A kétna­pos eszmecseréről kiadott kö zös közlemény legfontosabb pontjait a TASZSZ hírügynök ség így ismerteti: Nixon és Tanaka megállapí tolta: „Az enyhülés irányában ható folyamatról tanúskodik az Egyesült Államok és a Szovjet­unió közötti párbeszédben elért haladás, a közép-európai fegy­veres erők kölcsönös csökken­téséről küszöbönálló eszme csere, az európai biztonsági ér­tekezlet, az indokínai békés rendezésről aláírt párizsi meg állapodásNixon és Tanaka „kifejezte azt a reményét, hogy ez a tendencia az egész világon a konfliktusok békés rendezé séhez vezethetne“. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a stratégiai fegyverek korlátozásáról és az atomháború elkerüléséről kötött megállapodással kapcsolatban a felek — tekintettel az enyhülés sági ügyének fogja tekinteni és teljesíti „kötelezettségét“ — a Kambodzsában tartózkodó dél- vietnami állampolgárok „életé nek védelme érdekében“. A Thieu rezsim fenyegetőzé­se világos összefüggést mutat azokkal az amerikai katonai helyzetelemzésekkel, amelyek az amerikai katonai támogatás beszüntetése után reménytelen nek tartják Lón Nol győzel­met. A Pentagon értékelése sze rint a Phnom Penh-i kormány hadseregének morálja mély­ponton van, a felkelőknél erő­sebb, jobban felfegyverzett és nagyobb létszámú csapatok is megfutamodnak. A tisztikar korruptsága, rossz taktikája és katonai tehetetlensége kilátás talanná teszi Lón Nol csapatai nak harcát a felszabadító erők ollen. terén történt előrelépésre — elégedettségüknek adtak han­got. Nixon és Tanaka ismét meg­erősítette ragaszkodását a „ja­pán—amerikai kölcsönös együttmüködési és l>iztonsági szerződéshez“. Az amerikai el­nök kifejtette kormányának azt a szándékát, hogy Ázsiában „kellő színvonalú katonai erőt“ tart fenn. Mindezzel együtt a mostani washingtoni találkozó, amint a közleményből is kitűnik, nem oldotta meg a két ország közöt­ti bonyolult politikai, valutáris- pénzügyi és kereskedelmi prob­lémákat. Az általános megfogalmazá­son túl a közlemény nem tar­talmaz semmiféle utalást arra vonatkozóan, hogy Nixon elnök és Tanaka miniszterelnök meg tudtak volna állapodni az ame­rikai—japán ellentétek felszá múlásának módozatairól, pedig ez volt a tárgyalások központi témája. Santiago — Chilében több inint 100 pokolgépet és gyújtó­palackos merényletet hajtottak végre a szélsőjobboldali szer­vezetek tagjai. Santiagőtól 60 kilométerre délre egy olajveze­téket robbantottak fel, a fővá rosban a külügyminisztérium vendégháza mellett történt rob­banás; Maipu közelében egy olajfinomító felrobbantásakor 100 ezer liter olaj ment veszen­dőbe; a déli tartományokban szünetel a vasúti forgalom — a vágányokat és vasúti átjáró­kat sok helyütt dinamit vetette szét. Valparaiso kikötővárosban a közigazgatás ellenőrzését kaLo- nai alakulatok vették át. Ten­gerészgyalogos egységek száll­ták meg a törvénytelen sztrájk­ban részt vevő teherautó- és au­tóbusztulajdonosok gyülekező helyét. Bár a rendkívüli álla­potot még nem vezették be, a körzet parancsnoka Toribio Me­rino altengernagy lett. A város polgármestere közölte: a la­kosság ellátását a szállítók tavalyi sztrájkja idején szerve­zetbe tömörült baloldali teher­autó-tulajdonosok 320 gépkocsi­jával biztosítani tudják. Az ipari és kereskedelmi igazgatóság (Dirinco) utasítá A nyugat-németországi tele­fonlehallgatási botrány egyre nagyobb méreteket ölt, és mind ellentmondásosabbá válik. A hi­vatalos szervek azonban to­vábbra sem foglalnak állást, ha­nem csak feszengő vagy eleve kitérő válaszokat adnak. Hivatalosan mindössze annyi váll ismeretessé, hogy Horst Grabertnak, a szövetségi kan­cellári hivatal államtitkárának vezetésevei még ezen a héten bizottság ül össze és megvizs­gálja, milyen módon hallgatta le az amerikai katonai titkos­szolgálat az NSZK-ban a nyu­gatnémetek és az ott élő ame­rikaiak telefonbeszélgetéseit. A bizottságban államtitkári szin­ten képviselteti magát a kiil- iigy-, a belügy-, az igazság­ügy- és a hadügyminisztérium, továbbá az ún. belnémet kérdé­sek minisztériuma és a posta­ügyi minisztérium. A bizottság vizsgálatainak le­zárása után Genscher belügy­miniszter jelentést tesz a szö­vetségi gyűlés különbizottságá­nak. Ezen túlmenően azonban — mondják Bonnban — hivata­los állásfoglalás nem várható. A Frankfurter Rundschau szerkesztősége tiltakozott a belügyminiszternél, mert — mint már jelentettük — az amerikai titkosszolgálat embe­rei a lap telefonvonalát is „le­csapolták“. A szerkesztőség sára — a zavartalan ellátás ér­dekében — ellenőrzés alá vet lek egy textilgyárat és egy vil­lamossági cikkeket gyártó nagy­üzemet. A szélsőjobboldali Nemzeti Párt képviselője bejelentette: alkotmányjogi vádat emelnek: Carlos Briones belügyminiszter ellen, mivel „brutálisan lép fel a sztrájkolókkal szemben és törvénysértő módon jár el“. faime Faivovich szállításíigyi miniszterhelyettes közölte: a kormány minden sztrájkoló te herautó-tulajdonos gépkocsiját elkobozza — a fővárosban és vidéken egyaránt — amennyi­ben a munkabeszüntetés órákon belül nem ér véget. Rámutatott, hogy ezzel az intézkedéssel az ország valódi érdekeit védelme­zi és a nemzetgazdaság zavar­talan munkáját szándékoznak biztosítani. A népi egységkormány 10 millió escudo jutalmat ajánlott fel annak, aki nyomra vezeti az Allende segédtisztjének gyilko­sát kereső hatóságokat. A köz társasági elnök fogadta Araya fregalLkapilány négy fiát, akik elmondották: apjuk a kötelessé gét teljesítette és örökké büsz­kék lesznek rá. nyomatékosan követelte, hogy a kormány nyilvánosan ítélje el az amerikaiak törvénysértő eljárását, és tisztázza, hogy nyugatnémet szervek nem ad tak-e támogatást jogellenesen az amerikai hírszerzésnek. Az NSZK-ban parlamenti fel­hatalmazás alapján a nyugat­német belügyi szerveknek lelie tőségük van a távbeszélővonalak ellenőrzésére, többek között ak kor, ha a „szövetségesek biz­tonsági érdekeiről“ van szó. Mindenképpen (örvényei lenes, hogy a külföldi katonai szer­vek — így az amerikaiak — önálló akcióba fogjanak akár a nyugatnémet hatóságok tud­tával, akár anélkül. A nyugatnémet kormányt kí­nos helyzetbe hozta az ameri­kai hadügyminisztérium beje lentése, amely szerint az ő jó­váhagyásával hallgatta le az amerikai titkosszolgálat a nyli­ga tnémel országi telefonbeszél­getéseket. Bonnban óvakodtak ezt megerősíteni, mert akkor bebizonyosodnék, hogy a nyu­gatnémet szervek is alkot mányellenesen jártak el. A nyugatnémet lapok vilá­gos állásfoglalást követelnek. A Stuttgarter Zeitung rámutat, hogy a közvéleménynek joga van megtudni, vajon Bonn fe­dezi e az amerikaiak eljárá sál?. Nem oldódtak meg a problémák BOTRÁNY A JAVÁBÓL 1973. VI». 3. A z olasz parlament május végén Giorgio Almiran- te-t, az olasz neofasiszták „szó­szólóját“ megfosztotta képvise­lői mentelmi jogától. Ezzel tu­lajdonképpen elhárult az utol­só akadály is, amely minded­dig lehetetlenné tette, hogy Al- mirantet bíróság elé állítsák. A vádat Bianchi D’ Espinóza mi­lánói ügyész emelte ellene, amely a következőképp hang­zott: Almirante megszegte az 1952-ben hozott törvényt, mely­nek értelmében Olaszországban tilos fasiszta jellegű pártok és szervezetek megalapítása. E törvény megszavazására a második világháborút követő béketárgyalások után került sor. A rendelet lényegében a békemegállapodások szellemé­ben született és kimondja: há romtól tíz évig terjedő börtön- büntetésre Ítélhető az az egyén, aki megszegi a fasiszta pártok felújításának tilalmát. D’ Espi­nóza nem csupán ezzel vádolta Alinirantet, aki egyéb törvény­be ütköző bűntetteket is elkö­vetett, sőt másokat is hasonló törvényellenes „akciók“ elkö­vetésére „bátorított“. Tavaly júniusban a milánói főügyész javaslatot terjesztett elő, mely­ben javasolta, hogy fosszák meg Almirantet képviselői mentelmi jogától. D’ Espinóza ugyan közben meghalt, de az olasz parlament beleegyezése után reálisnak látszik, hogy Almi- ranle végre bírósági idézést kap. Soká tartott ugyan, míg az olasz ügyészség komolyan mérlegelni kezdett: vajon a neofasiszta MSI (Movimento Sociále Italiano — Olasz Szo­cialista Mozgalom) párt nem kimondottan fasiszta jellegű-e? ALMIRANTE BÍRÓSÁG ELÉ KERÜL? Mert ha igen, megalapítása aligha egyeztethető össze az 1952-es törvényrendelettel. Az MSI vezető funkcionáriusai és maga Almirante is nem egy alkalommal hangsúlyozták, hogy jómaguk fasiszták, párt­juk pedig fasiszta párt. Az 1971. júniusi községtanácsi vá­lasztások után Almirante Szicí­liában kijelentette: „Mi éppen az a párt vagyunk, melyre már régen várt az antikommunista Olaszország. Hízelgő számunk­ra, hogy fasisztáknak neveznek bennünket. Igen, valóban fasisz­ták vagyunk és célunk Olasz­ország megmentése a demokrá cia fenyegető „betegségétől“. Az olasz ügyészség magatar­tására vall, hogy még ez a félreérthetetlenül „szókimondó“ nyilatkozat sem szolgáltatott elég nyomós okot Almirante bí­róság elé állításához. Az ügyészség csak Almirante em­lékezetes firenzei beszéde után „ébredt fel“. Almirante ugyanis nyíltan felhívta a vele „együtt­érzőket“, készüljenek fel a „kommunistákkal történő fizi­kai összecsapásra", lovábbá ki­jelentette, hogy pártja a had­sereggel együtt készen áll az „állam helyettesítésére", amennyiben az nem képes fel­adatainak maradéktalan teljesí­tésére. A milánói ügyészség csak ezután avatkozott be. Ja­vaslatot terjesztett az olasz parlament elé, melyben Almi- ranle képviselői mentelmi jo­gától való megfosztását javasol­ta. A firenzei nyilatkozat elhang­zása után világossá vált: az új­fasiszta MSI komoly veszélyt jelent az állam számára. Ag­gasztó volt továbbá az is, hogy a beszéd után egyre gyakorib­bakká váltak a neofasiszta párt által kezdeményezett incidensek és búj toga tási akciók. Jelenleg az Almirante-ügy az előkészületeknél tart, amelye­ket rövidesen a bírósági tár­gyalásnak kellene követnie. A vád feladata lesz, hogy bebizo­nyítsa: az MSI fasiszta párt, létrehozása az 1952-es törvény megszegésével történt. Ezt bi­zonyítani nem lesz könnyű, mert számolni kell azzal, hogy Almirante és hívei mindent megtesznek annak érdekében, hogy cáfolják a vád érveléseit. A neofasiszták viszont tisztában vannak azzal, hogy az állam- ügyészség — már csak tekin­télyének megőrzése végett is — elegendő bizonyítékkal fog előállni a tárgyalásokon. Amennyiben a bírósági tárgya­lássorozat szabályosan — kor­rupciós és egyéb „megveszte­getési“ kísérletek nélkül — fo­lyik le, logikus lenne, hogy Al- mirantet egyértelműen bűnös­nek nyilvánítsák, ennek követ­kezményeképp pedig az MSI betiltását kellene elrendelni. Az MSI-nek jelenleg 56 kép­viselője és 26 szenátora van. A neofasiszták bíznak abban, hogy a következő választáso­kon megerősítik helyzetüket a képviselőtestületekben és ennek következtében befolyásukat az ország politikai életében. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a tavalyi parlamenti választásokon az olasz neofa­sisztáknak sikerült jelentősen növelni a szavazatok számát. Ez is arra figyelmeztet, hogy a neofasizmus veszélyét Olasz­országban nem lehet lebecsülni, sőt komolyan számolni kell vele. Az olasz neofasiszták nagyon jól tudják, hogy az ellenük fo­lyamatban lévő ügyészségi el­járás az MSI betiltásához is ve zethet. Ezért levélben fordultak a NATO-tagállamok római nagy követségéhez és Lunse-hez, a NATO főtitkárához, melyben az északallanti-tömb vezető körei nek támogatását kérik. A levél ben azzal érvelnek, hogy az MSI betiltása nehezítené „Olaszország atlanti politikájú nak" folytatását. Az olasz államügyészség azonban remélhetőleg nem hagyja magát befolyásolni ha­sonló áramlatokkal. JAN BLANSKÝ Forrponfon I smét forrponton a cip­rusi helyzet. Grivusz tábornok hívei előbb ren­dőrőrsök megrohamozásával, majd bombamerényletekkel hallattak magukról. Utóbb ennél is látványosabb akció­ra szánták el magukat: a múlt hét végén elrabolták H riszt ősz Vakisz ciprusi igazságügy-minisztert. Úgy látszik, az enózisz — vagyis a Görögországgal va­ló egyesülés — elszánt hívei döntést szeretnének kicsi­karni. Makariosz érsekelnök eddig sikerrel szembe szállt a jobboldali ellenzékével, amely eszközeiben idáig sem mutatkozott válogatósnak. Most azonban a szigetország válságának újabb szakaszá­hoz érkeztünk. A nyugati sajtóban elősze­retettel pókerjátszmának ne­vezett ciprusi hatalmi harc újra meg újra a Földközi- tenger e kulcsfontosságú pontjára irányítja a figyel­met. A z ugyanis egy pilla­natra sem kétséges, hogy nem Athén, illetve Ni­cosia tartja — hogy a nyu­gati megfogalmazásoknál maradjunk — a pókerkártya lapjait. Az igazi játékos: a NATO. S amint változik a közel-kelet! helyzet megíté­lése az észak-atlanti szövet­ség berkeiben, úgy lobban fel, vagy hamvad el a cipru­si terrorakciók rőt fénye. Most éppen magasra csap­nak a lángok. Ennek is megvan a magyarázata. A Biztonsági Tanács kö­zel-keleti vitájában nem si­került Amerikának meggá­tolnia, hogy Izraelt támoga­tó politikája az eddiginél is jobban elszigetelődjék. Csak a vétó segített, de azt Washington is tudja, hogy ezzel tartósan nem vethet gátat az agresszív izraeli politikát mind szélesebb körben elítélő közhangulat­nak. Az arab liga külügy­miniszterei következő ülésén napirendre tűzi az USA vé­tójának kérdését. Mahmud Riad a liga főtitkára az arab külügyminiszterhez intézett meghívásában rámutatott: az arab országok ez idáig nem éreztették Amerikával, hogy arabellenes magatartása ve­szélyezteti e térséghez fűző­dő érdekeit. M agyarán szólva, netán a jövőben bizonyos szankciókat terveznek a ha­ladó arab államok az USA- val szemben. Igenám, csak­hogy akkor nyomban szük­ségessé válik az erő fitog- tatása. Miképpen lehet a legkönnyebben és főleg, vi­szonylag kockázat nélkül fenyegetőzni? Amerika számára kézen­fekvő a válasz: mindenek­előtt a 6. flottával, amely ott cirkál a Földközi-ten­geren. Igaz, a Közel-Kelet partjaihoz a legközelebb eső, eszményi támaszpont Ciprus lenne. Csakhogy Makariosz hallani sem akar arról, hogy a szigetet haditengerészeti támaszponttá változtassák. Grivasz tábornok viszont al­kalmas eszköznek látszik. V alójában az enózis legfeljebb ürügy, a bombák és a sortüzek pedig alkalmas eszközük a sziget- ország rendjének megbontá­sa, Makariosz hatalmának aláásása céljából. Amíg Ni­cosiában az érsekelnök sza­va a döntő, Nato-támaszpont nem lesz a szigeten. De a pókerjátszma még nem ért véget. S a hazárdjátékosok a hamis kártyáktól sem ri­adnak vissza. Nyilvánvaló tehát, hogy a NATO vezér­kara és a NATO héják köré csoportosuló erők a jövőben is' újabb és újabb kísérlete­ket tesznek Makariosz elnök megdöntésére és általában a progresszív erők befolyásá­nak visszaszorítására. Annál is inkább, mert a szóban for­gó „köröknek“ nagy érde­kük a földközi tengeri tér­ség ellenőrzése, illetve újabb katonai bázisok megterem­tése. (ej Az együli működés, a barátság és a harcos szolidaritás jegyében folytatódik a Világifjúsági Találkozó (ČSTK — ZB)

Next

/
Thumbnails
Contents