Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-14 / 192. szám, kedd
A jószcmszédsóg jegyében SZOVJET—IRÁNI KÖZÖS KÖZLEMÉNY Moszkva — Vasárnap Moszkvában szovjet—iráni közös közleményt hoztak nyilvánosságra Amir Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök augusztus 6-a és 12-e között a Szovjetunióban tett hivatalos látogatásáról. A közlemény szerint a tárgyalófelek mélységes aggodalmukat fejezték ki a Közel-Keleten kialakult veszélyes helyzettel kapcsolatban és síkraszáll- tak a közel-keleti konfliktus mielőbbi igazságos politikai rendezése mellett a Biztonsági Tanács ismert határozata és az ENSZ-közgyűlés döntései alapján. A Szovjetunió és Irán megerősítette azt a szándékát, hogy elősegíti a földrész minden országát magában foglaló ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irányuló elgondolás megvalósítását. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a nukleáris háború megakadályozására hivatott szovjet—amerikai megállapodásnak. Üdvözölték az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. Egyetértettek abban, hogy elérkezett a leszerelési világértekezlet gyakorlati előkészítésének az ideje. Ennek érdekében készek minden támogatást megadni az értekezlet előkészítésével foglalkozó ENSZ-bizottságnak. A felek továbbra is a Szovjetunió és Irán közötti baráti és jószomszédi kapcsolatok bővítésére ós elmélyítésére törekszenek. A közös közlemény hangsúlyozza, hogy Amir Abbasz Hoveida tárgyalásait Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Podgor- nijjal és Alekszej Kosziginnal a barátság, a nyíltság és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. Az iráni miniszterelnök meghívta Alekszej Koszigint, a a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogy tegyen hivatalos látogatást Iránban. A meghívást köszönettel elfogadták. A látogatás időpontját később állapítják meg. Moszkvában felfigyeltek a Kahyan International című te- heráni lapnak az egyik cikkére, amely Hoveida szovjetpnióbeli tartózkodása idején jelent meg. A lap tudni vélte, hogy a Szovjetuniót aggasztja az Iránba irányuló amerikai és angol fegyverszállítások fokozódása. A lap azt állította, hogy a Perzsa-öböl térségének egyes országai — feltehetőleg Irak és India — Moszkvában is értésre adták, hogy nem nézik jó szemmel Irán nagyszabású fegyvervásárlásait. Moszkvai illetékes helyen hangsúlyozták, hogy a Perzsa- öböl térségének problémáit az ottani országoknak kell megoldaniuk az ENSZ alapokmányával összhangban, bárminemű külföldi beavatkozás nélkül. Teherán — Amir Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, vasárnap visszaérkezett Teheránba. Az iráni miniszterelnök a sajtó képviselőinek hazaérkezésekor adott nyilatkozatában hangsúlyozta: Az iráni—szovjet kapcsolatok jelenlegi helyzete rendkívül jó és kedvezőek a kilátások a kapcsolatok továbbfejlesztésére is. Francia és japán kommunisták együttműködése örszó 1973. Vttl. 14. Mentsék meg Maidanát! Moszkva — Továbbra is életveszélyben van Antonio Maidana, a Paraguayi Kommunista Párt vezetője — közölte a Kom- szomolszkaja Pravda tudósítójával Juvenal Guarani, a Paraguayi Ifjúkommunista Mozgalom vezetője. Guarani elmondotta, hogy Stroessner diktátor már régen leszámolásra készül Maidanával szemben, de a paraguayi kom munisták olyan nagy népszerűségnek örvendenek mind ha zájukban, mind külföldön, hogy a diktátor egyelőre nem meri nyíltan megvalósítani véres tervét. Maidarta, akit 15 évvel ezelőtt börtönöztek be, csaknem teljesen megvakult és súlyos fejfájások gyötrik. Miután a kínzásokkal semmit sem értek el nála, lelkileg próbálták megtörni. Tizenötödmagával egy szűk cellába zárták, megtiltották neki, hogy írjon és olvasson. Hazaárulókat ítéltek el Moszkva — A minszki katonai bíróság golyó általi halálra ítélte Oszipovics, Plotnyikov, Hrisztofu- rov és Braglnyec háborús bűnösöket. A per többi vádlottja közül Betyin és Pugaosnv 15—15 évi, Gricina pedig 10 évi börtönbüntetést kapott. A második világháború idején mindannyian együttműködtek a fasiszta megszállókkal és részt vettek békés szovjet polgárok, köztük gyermekek, asszonyok és öregek legyilkolásában. Mint a moszkvai Pravda közölte, a különítmény parancsnoka, Hans Siegiing volt fasiszta tiszt még szabadlábon van és az NSZK- ban él. Kommentárunk K özel tíznapi tanácskozás után a kanadai Ottawában befejeződött a brit Nemzetközösség kormányfői értekezlete. Annak ellenére, hogy a hírlapokban még tart a nyári „uborkaszezon“, a világsajtó viszonylag nem adott széles teret az ottawai tanácskozásoknak. Ez is sejteni engedi, hogy a brit jelzőtől megfosztott Nemzetközösség ma már nem tölti be azt a szerepet, amelyet valaha, fénykorában a Commonwealth játszott. Először is a Nemzetközösség ma már túl laza szervezet és nem adja meg a régi brit politika súlyát. Ha a lemorzsolódás folyamata nem is gyorsult fel, mind több az olyan fejlődő nemzetközösségi ország, amely nyíltan lázadozik London egocentrikus törekvései ellen. Ez a lázongás néha groteszk színezetet ölt, mint például Uganda esetében. Mint ismeretes, Bdi Amin ugandai elnök azért nem vett részt személyesen az ottawai kormányfői találkozón, mert a brit királynő nem tudott különrepülőgépet küldeni érte. A fejlődő országok és az egykori brit anyaország viszonya azonban valójában sokkal bonyolultabb. A brit oroszlán kénytelen volt engedni egykori merevségéből és politikájába jobban „bevonni“ a függetlenné vált afrikai és ázsiai tagországokat. A „családi béke“ azonban nagyon felszínes, látszólagos és a spanyolfal mögött tovább tartanak az ellentétek, ha nem is éleződnek ki drámai formában. A nemzetközösségi vitában felszínre törlek a fejlődő országok és Anglia ellentéteinek okai. Általánosságban ezeknek két fő eredője van: az egyik a fejlődő országok hátrányos gazdasági helyzete, a másik AngDOM MINTOFF máltai miniszterelnök San Sebastianban Laureano Lopez Rodo spanyol külülgyminiszterrel tanácskozott. A máltai kormányfő kétnapos nem hivatalos látogatáson tartózkodik Spanyolországban. AZ INDIAI VASUTASOK 12 napos sztrájkja véget ért. A sztrájkolok a jó munkafeltételeket és szakszervezetük elismerését követelték a kormánytól. Mun ka beszüntetésüket azért szakították meg, mert sürgősen éleim szereket és gyógyszereket kellett szállítani három, aszály sújtotta indiai államba. Argentin elnökjelöltek A Polgári Népi Radikális Unió vasárnap 14 órás vita után úgy határozott, hogy elnökét, Ricardo Balbint indítja a párt elnökjelöltjeként a szeptember 23-án sorra kerülő argentin választásokon. Az alelnökjelölt Fernando De La Rua lesz. Bal- bin negyedszer „áll sorompóba“ az elnöki cím megszerzéséért. Argentína harmadik legnagyobb politikai tömörülése a Népi Föderalista Szövetség a szeptember 23-án sorra kerülő elnökválasztásokra Francisco Manriguet jelölte elnöknek és Rafael Martinez Raymondót al- elnöknek. Francisco Manrique 54 éves, volt haditengerészeti tiszt, az előző elnökválasztásokon a szavazatok 14,6 százalékát nyerte el, ós így harmadik helyre került Hector Campora és Ricardo Balbin mögött. Műszaki zavar a Skylabon Houston — Az amerikai Skylab fedélzetén műszaki zavart észleltek az űrlaboratórium „egyensúly“-berendezésében. Ha a hibát nem sikerül rövid időn belül kiküszöbölni, az egyik űrhajósnak ki kell sétálnia az űrbe, hogy elhárítsa a hibát. A földi irányítóállomás közlése szerint a berendezés létfontosságú a száz tonna súlyú égitest stabilitása szempontjából. A három űrhajós már 16 napja tartózkodik földkörüli pályán, missziójukat 59 naposra tervezik. MAGYAR—NYUGATNÉMET TÁRGYALÁSOK A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOKRÓL Bonn — Hétfőn délelőtt a nyugatnémet külügyminisztérium épületében megbeszélések kezdődtek Magyarország és az NSZK diplomáciai kapcsolatainak előkészítéséről. A megbeszéléseket magyar részről Nagy János külügyminiszter-helyettes, nyugatnémet részről Günther van Well, a szövetségi külügyminisztérium politikai osztályának vezetője vezeti. A hattagú magyar küldöttség szombaton érkezett meg a Német Szövetségi Köztársaságba. Megfigyelők szerint a megbeszélések — amelyek bilaterális kérdéseken túl nemzetközi kérdésekre is kiterjednek — várhatóan két—három napig tartanak. Előretörtek a kambodzsai felszabadító erők „Khmer önkéntesek" Déi-Vietnambói 9 Vessenek véget a tei ületrablásnak Phnom Penh — „Semmi okunk a harc feladására. Vannak saját repülőink, van saját tüzérségünk, harckocsink és csapataink küzdőszelleme jó“ — ezzel a harcias nyilatkozattal válaszolt a kambodzsai rezsim vezetője, Lón Nol tábornok, azokra a véleményekre, amelyek szerint az amerikai bombázások három nap múlva történő beszüntetése után rendszere összeomlik. In Tam kambodzsai miniszterelnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kormányerők a „végsőkig“ védelmezik a fővárost és kifejezte azt a reményét, hogy az amerikaiak augusztus 15-e után is „segítséget nyújtanak“ kormányának. Két nappal az amerikai bombázások leállítása előtt Sum Chhum, a Lón Nol rezsim tá jékoztatásiigyi minisztere kilátásba helyezte, hogy Phnom Penh az amerikai légitámogatás pótlására katonai segítséget fog kérni Saigontól és Thaiföldtől. A miniszter hétfőn reggeli sajtóértekezletén ismételten emlékeztetett arra a saigoni hivatalos forrásból származó kijelentésre, hogy a Thieu-kor- mányzat fontolóra veszi a kambodzsai rendszernek nyújtandó segítséget, ha ilyen kérés érkezik Saigonba. Sum Chhum azt állította, hogy a Phnom Penh-i rezsim „mindeddig saját erőivel és fegyvereivel“ védelmezte a fővárost és az országot-“. Kijelentette azonban, hogy a bombázások leállítása után „akár idegen segítséggel is“ folytatják a harcot. A bombázások leállítását a miniszter egyébként lia és korunk legmegátalkodot- tabb gyarmati rendszereinek — a dél-afrikai és a rhodesiai rezsimnek, valamint a portugál neokolonialistáknak a cimborá- lása. Ami a gazdasági ellentéteket illeti, a fejlődő országok azt Egy szövetség végnapjai nehezményezték, hogy brit részről általában amolyan segélyakcióként kezelik főként az afrikai független államok gazdaságának fejlesztését, segélyt adnak méltányos gazdasági és kereskedelmi együttműködés, igazságos partnerség helyett. Ezzel kapcsolalban az értekezlet valamennyi afrikai részvevője keserű szemrehányásokkal illeti a brit politikát. Ám nemcsak a fejlődő országok fejezték ki elégedetlenségüket. Olyan nagy lehetőségekkel rendelkező tagország, mint Ausztrália, arra mutatott rá, hogy a hiányos gazdasági együttműködés hátterében is a multinacionális monopóliumok ellenőrzést gyakorolnak a „megsegített“ tagországok gazdasága fölött, aminek következtében egyaránt erkölcsi, politikai és gazdasági hátrányba kerülnek az utóbbiak. Anglia képviselői, mindenekelőtt Heath miniszterelnök védekezésre kényszerült, de ugyanakkor sorra utasította vissza a „szegény tagok“ javaslatait. Az új szellem elől azonban az angol kormány sem tudott elzárkózni, s így született meg az a kompromisszumos megállapodás, amelyet az értekezleten elfogadott közös közlemény tartalmaz. A jelek szerint Anglia gazdasági engedményeket tett. Elfogadta Gowon nigériai elnök javaslatát, hogy létesítsenek egy nemzet közösségi fejlesztési bankot. A britek abba is belementek, hogy a fejlődő országokkal kapcsolatban kedvezőbb gazdasági tervezeteket dolgozzanak ki, amelyeket aztán az érdekelt országok szakminiszterei konkretizálnak. Mindez arra vall, hogy különösen Anglia közös piaci tagságával kapcsolatban nagy nyomás nehezedett Londonra, hogy társulásának esetleges negatív kihatásait ne a fejlődő tagországokra hárítsa, hanem kedvezően segítse elő önálló nemzeti, gazdasági fejlődésüket. Nyilvánvaló, hogy főként az afrikai államok gazdasági téren el akartak érni valamit Angliánál, viszont London is csak saját céljait követve tett engedményeket. Ez elsősorban a dél-afrikai és rhodesiai kérdésben tanúsított álláspontra vonatkozik. Emiatt nagyon kiéleződött a legtöbb afrikai ország és Anglia viszonya, s Heath puhító szándékának egyáltalán nem kedvezett az a zambiai leleplezés, hogy rhodesiai katonák vérfürdőt rendezlek az afrikai lakosság körében. Noha a közös közieményben nem szerepelnek erős kitételek a két afrikai fehér kisebbségi fajüldöző állam és a portugál neokolonialisták ellen, nem kétséges, hogy ez a kérdés a jövőben is ütközőpont lesz Anglia és a nemzetközösség' tagországok között. Az afrikai fejlődés jellemzője az erősödő egység és szolidaritás az anak ronisztikus fajüldöző rendszerek ellen, s e kérdésben London mindinkább magára marad. L. L. igyekezett feltüntetni és szokás szerint a felszabadító erőket, valamint „az észak-vietnamiakat“ vádolta a békekezdeményezések meghiúsításával. A felszabadító erők vasárnap elfoglalták a 6-os és 7-es főútvonal találkozásánál a fővárostól 77 kilométernyire északkeletre fekvő, kulcsfontosságú' Skoun városát. Az amerikaiak és a Phnom Penh-i légierő azonnal megkezdte a város bombázását. A hazafiak előrenyomultak az 1-es számú főútvonalon is, Prek Tra várostól északra. A nagyarányú bombázások ellenére ötödik napja folytatódnak a heves harcok Phnom Penhtől 15 kilométernyire nyugatra, a karrrboli közlekedési csomópont közelében. Saigon — Tízezer Dél-Vietnamban élő „khmer önkéntest“ toboroztak és küldtek át Phnom Penhbe, a Lón Nol rezsim csapatainak megerősítésére — közölték hétfőn illetékes saigoni források. A saigoni kormányszóvivő egyúttal azt állította, hogy egyetlen dél-vietnami állampolgár sem lépte át a kambodzsai határt, hogy a Phnom Penh-i kormánycsapatok oldalán harcoljon. Kilátásba helyezte azonban, hogy Saigon beavatkozik „ha a kambodzsai harcok a Vietnami Köztársaság (értsd: a sai* goni rendszer) biztonságát veszélyeztetik“. Hanoi — Vo Dong Giang ez* redes, a kétoldalú katonai vegyes bizottság DIFK-küldöttsé- gének helyettes vezetője újabb jegyzékben szólította fel a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot a saigoni hadsereg által a DIFK ellenőr- zése alatt álló körzetek ellen végrehajtott területrabló hadműveletek sürgős kivizsgálására. A jegyzék rámutat, hogy a saigoni csapatok helikopterek és tüzérségi tűz támogatásával Kontum tartományi központtól nyugatra, délnyugatra és északnyugatra fekvő területeket foglaltak el, több tucat békés lakost legyilkoltak, Illetve megsebesítettek, sokakat elhurcoltak és jelentős károkat okoztak a paraszti gazdaságokban. A saigoni hatóságok — hangzik a jegyzék — ezekkel az akcióikkal durván megsértik a Vietnamról szóló párizsi megállapodást. A DIFK katonai küldöttsége a saigoni féltől a területrabló hadműveletek azonnali beszüntetését, az említett térségben létesített katonai támaszpontjaik felszámolását, az elhurcolt polgári személyek szabadonbocsátását, valamint csapatainak a párizsi megállapodás aláírásának időpontjában elfoglalt állásaiba való visszavonását követeli. Hová lett Kim De Dzsung? Szöul — A dél-koreai ellenzéki Oj Demokrata Párt hétfőn felhívással fordult a Nemzetközi Vöröskereszthez és a japán kormányhoz, hogy kövessenek el mindent Kim De Dzsung ismert dél-koreai ellenzéki politikus megmentése érdekében. Kim De Dzsungot, az ellenzéki Űj Demokrata Párt egyik vezetőjét, aki Pák Csöng Hi ellenjelöltjeként indult az 1971-es dé'l-koreai elnökválasztásokon, múlt szerdán elrabolták tokiói szállodájából. A politikus felkutatására indított széles körű nyomozás mindeddig nem vezetett eredményre. Kim De Dzsung felesége ugyanakkor hiába folyamodott kiutazási engedélyért a szöuli hatóságokhoz. . Párizs — Az Humanitében hétfőn megjelent a Japán Kommunista Párt küldöttségének franciaországi látogatásáról ki adott közös közlemény. A közlemény szerint a Japán Kom munista Párt küldöttsége Tecu zo Fuvanak, a pártelnökség tagjának vezetésével augusztus 3 és 10 között Franciaországban tartózkodott, s tárgyalásokat folytatott az FKP küldöttségével, amelyet Roland Leroy, az B’KP Politikai Bizottságának tagja vezetett. A japán küldöttséget Georges Mar chais, az FKP főtitkára fogadta. A megbeszélések során a két küldöttség egyetértett abban, hogy magasabb szintre kell emelni a két párt közötti együttműködést. A megbeszélések során behatóan foglalkoztak a Nixon-tervvel, amely arra Irányul, hogy az amerikai imperializmus vezetésével ösz- szekapcsolja Japánt és az atlanti tömböt. Ezzel kapcsolatban mindkét párt feltétlenül szükségesnek tartja, hogy közösen harcoljanak az amerikai imperializmus hatalmi törekvései ellen. Mindkét párt úgy véli, hogy a béke érdekében Európában és Ázsiában egyaránt a katonai tömbök feloszlatására és igazi kollektív biztonság megteremtésére kell törekedni.
