Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-14 / 192. szám, kedd

A jószcmszédsóg jegyében SZOVJET—IRÁNI KÖZÖS KÖZLEMÉNY Moszkva — Vasárnap Moszk­vában szovjet—iráni közös köz­leményt hoztak nyilvánosságra Amir Abbasz Hoveida iráni mi­niszterelnök augusztus 6-a és 12-e között a Szovjetunióban tett hivatalos látogatásáról. A közlemény szerint a tár­gyalófelek mélységes aggodal­mukat fejezték ki a Közel-Kele­ten kialakult veszélyes helyzet­tel kapcsolatban és síkraszáll- tak a közel-keleti konfliktus mielőbbi igazságos politikai rendezése mellett a Biztonsági Tanács ismert határozata és az ENSZ-közgyűlés döntései alap­ján. A Szovjetunió és Irán meg­erősítette azt a szándékát, hogy elősegíti a földrész minden or­szágát magában foglaló ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irányuló elgon­dolás megvalósítását. A felek nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a nukleáris háború megakadályozására hivatott szovjet—amerikai megállapodás­nak. Üdvözölték az európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezletet. Egyetértettek abban, hogy elérkezett a leszerelési vi­lágértekezlet gyakorlati előké­szítésének az ideje. Ennek ér­dekében készek minden támo­gatást megadni az értekez­let előkészítésével foglalkozó ENSZ-bizottságnak. A felek továbbra is a Szovjet­unió és Irán közötti baráti és jószomszédi kapcsolatok bőví­tésére ós elmélyítésére törek­szenek. A közös közlemény hangsú­lyozza, hogy Amir Abbasz Ho­veida tárgyalásait Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Podgor- nijjal és Alekszej Kosziginnal a barátság, a nyíltság és a köl­csönös megértés légköre jelle­mezte. Az iráni miniszterelnök meg­hívta Alekszej Koszigint, a a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökét, hogy tegyen hiva­talos látogatást Iránban. A meghívást köszönettel elfogad­ták. A látogatás időpontját ké­sőbb állapítják meg. Moszkvában felfigyeltek a Kahyan International című te- heráni lapnak az egyik cikkére, amely Hoveida szovjetpnióbeli tartózkodása idején jelent meg. A lap tudni vélte, hogy a Szovjetuniót aggasztja az Irán­ba irányuló amerikai és angol fegyverszállítások fokozódása. A lap azt állította, hogy a Per­zsa-öböl térségének egyes or­szágai — feltehetőleg Irak és India — Moszkvában is értésre adták, hogy nem nézik jó szem­mel Irán nagyszabású fegyver­vásárlásait. Moszkvai illetékes helyen hangsúlyozták, hogy a Perzsa- öböl térségének problémáit az ottani országoknak kell megol­daniuk az ENSZ alapokmányá­val összhangban, bárminemű külföldi beavatkozás nélkül. Teherán — Amir Abbasz Ho­veida iráni miniszterelnök, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatást tett a Szov­jetunióban, vasárnap visszaér­kezett Teheránba. Az iráni miniszterelnök a saj­tó képviselőinek hazaérkezése­kor adott nyilatkozatában hang­súlyozta: Az iráni—szovjet kap­csolatok jelenlegi helyzete rendkívül jó és kedvezőek a kilátások a kapcsolatok tovább­fejlesztésére is. Francia és japán kommunisták együttműködése örszó 1973. Vttl. 14. Mentsék meg Maidanát! Moszkva — Továbbra is élet­veszélyben van Antonio Maida­na, a Paraguayi Kommunista Párt vezetője — közölte a Kom- szomolszkaja Pravda tudósító­jával Juvenal Guarani, a Para­guayi Ifjúkommunista Mozga­lom vezetője. Guarani elmondotta, hogy Stroessner diktátor már régen leszámolásra készül Maidanával szemben, de a paraguayi kom munisták olyan nagy népsze­rűségnek örvendenek mind ha zájukban, mind külföldön, hogy a diktátor egyelőre nem meri nyíltan megvalósítani véres tervét. Maidarta, akit 15 évvel ez­előtt börtönöztek be, csaknem teljesen megvakult és súlyos fejfájások gyötrik. Miután a kínzásokkal semmit sem értek el nála, lelkileg próbálták megtörni. Tizenötödmagával egy szűk cellába zárták, meg­tiltották neki, hogy írjon és ol­vasson. Hazaárulókat ítéltek el Moszkva — A minszki katonai bíróság golyó általi halálra ítélte Oszipovics, Plotnyikov, Hrisztofu- rov és Braglnyec háborús bűnösö­ket. A per többi vádlottja közül Betyin és Pugaosnv 15—15 évi, Gricina pedig 10 évi börtönbün­tetést kapott. A második világháború idején mindannyian együttműködtek a fasiszta megszállókkal és részt vettek békés szovjet polgárok, köztük gyermekek, asszonyok és öregek legyilkolásában. Mint a moszkvai Pravda közöl­te, a különítmény parancsnoka, Hans Siegiing volt fasiszta tiszt még szabadlábon van és az NSZK- ban él. Kommentárunk K özel tíznapi tanácskozás után a kanadai Ottawá­ban befejeződött a brit Nem­zetközösség kormányfői érte­kezlete. Annak ellenére, hogy a hírlapokban még tart a nyári „uborkaszezon“, a világsajtó vi­szonylag nem adott széles teret az ottawai tanácskozásoknak. Ez is sejteni engedi, hogy a brit jelzőtől megfosztott Nem­zetközösség ma már nem tölti be azt a szerepet, amelyet vala­ha, fénykorában a Common­wealth játszott. Először is a Nemzetközösség ma már túl laza szervezet és nem adja meg a régi brit politi­ka súlyát. Ha a lemorzsolódás folyamata nem is gyorsult fel, mind több az olyan fejlődő nemzetközösségi ország, amely nyíltan lázadozik London ego­centrikus törekvései ellen. Ez a lázongás néha groteszk színeze­tet ölt, mint például Uganda esetében. Mint ismeretes, Bdi Amin ugandai elnök azért nem vett részt személyesen az otta­wai kormányfői találkozón, mert a brit királynő nem tudott különrepülőgépet küldeni érte. A fejlődő országok és az egy­kori brit anyaország viszonya azonban valójában sokkal bo­nyolultabb. A brit oroszlán kénytelen volt engedni egykori merevségéből és politikájába jobban „bevonni“ a függetlenné vált afrikai és ázsiai tagorszá­gokat. A „családi béke“ azon­ban nagyon felszínes, látszóla­gos és a spanyolfal mögött to­vább tartanak az ellentétek, ha nem is éleződnek ki drámai formában. A nemzetközösségi vitában felszínre törlek a fejlődő orszá­gok és Anglia ellentéteinek okai. Általánosságban ezeknek két fő eredője van: az egyik a fejlődő országok hátrányos gaz­dasági helyzete, a másik Ang­DOM MINTOFF máltai mi­niszterelnök San Sebastianban Laureano Lopez Rodo spanyol külülgyminiszterrel tanácsko­zott. A máltai kormányfő két­napos nem hivatalos látogatá­son tartózkodik Spanyolország­ban. AZ INDIAI VASUTASOK 12 napos sztrájkja véget ért. A sztrájkolok a jó munkafeltéte­leket és szakszervezetük elis­merését követelték a kormány­tól. Mun ka beszüntetésüket azért szakították meg, mert sürgősen éleim szereket és gyógyszereket kellett szállítani három, aszály sújtotta indiai államba. Argentin elnökjelöltek A Polgári Népi Radikális Unió vasárnap 14 órás vita után úgy határozott, hogy elnökét, Ricardo Balbint indítja a párt elnökjelöltjeként a szeptember 23-án sorra kerülő argentin vá­lasztásokon. Az alelnökjelölt Fernando De La Rua lesz. Bal- bin negyedszer „áll sorompóba“ az elnöki cím megszerzéséért. Argentína harmadik legna­gyobb politikai tömörülése a Népi Föderalista Szövetség a szeptember 23-án sorra kerülő elnökválasztásokra Francisco Manriguet jelölte elnöknek és Rafael Martinez Raymondót al- elnöknek. Francisco Manrique 54 éves, volt haditengerészeti tiszt, az előző elnökválasztásokon a sza­vazatok 14,6 százalékát nyerte el, ós így harmadik helyre ke­rült Hector Campora és Ricardo Balbin mögött. Műszaki zavar a Skylabon Houston — Az amerikai Sky­lab fedélzetén műszaki zavart észleltek az űrlaboratórium „egyensúly“-berendezésében. Ha a hibát nem sikerül rövid időn belül kiküszöbölni, az egyik űr­hajósnak ki kell sétálnia az űrbe, hogy elhárítsa a hibát. A földi irányítóállomás közlése szerint a berendezés létfontos­ságú a száz tonna súlyú égitest stabilitása szempontjából. A három űrhajós már 16 nap­ja tartózkodik földkörüli pá­lyán, missziójukat 59 naposra tervezik. MAGYAR—NYUGATNÉMET TÁRGYALÁSOK A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOKRÓL Bonn — Hétfőn délelőtt a nyugatnémet külügyminiszté­rium épületében megbeszélések kezdődtek Magyarország és az NSZK diplomáciai kapcsolatai­nak előkészítéséről. A megbeszéléseket magyar részről Nagy János külügymi­niszter-helyettes, nyugatnémet részről Günther van Well, a szö­vetségi külügyminisztérium po­litikai osztályának vezetője ve­zeti. A hattagú magyar küldöttség szombaton érkezett meg a Né­met Szövetségi Köztársaságba. Megfigyelők szerint a megbe­szélések — amelyek bilaterális kérdéseken túl nemzetközi kér­désekre is kiterjednek — vár­hatóan két—három napig tarta­nak. Előretörtek a kambodzsai felszabadító erők „Khmer önkéntesek" Déi-Vietnambói 9 Vessenek véget a tei ületrablásnak Phnom Penh — „Semmi okunk a harc feladására. Van­nak saját repülőink, van saját tüzérségünk, harckocsink és csapataink küzdőszelleme jó“ — ezzel a harcias nyilatkozat­tal válaszolt a kambodzsai re­zsim vezetője, Lón Nol tábor­nok, azokra a véleményekre, amelyek szerint az amerikai bombázások három nap múlva történő beszüntetése után rend­szere összeomlik. In Tam kambodzsai minisz­terelnök ugyanakkor hangsú­lyozta, hogy a kormányerők a „végsőkig“ védelmezik a fővá­rost és kifejezte azt a remé­nyét, hogy az amerikaiak au­gusztus 15-e után is „segítsé­get nyújtanak“ kormányának. Két nappal az amerikai bom­bázások leállítása előtt Sum Chhum, a Lón Nol rezsim tá jékoztatásiigyi minisztere kilá­tásba helyezte, hogy Phnom Penh az amerikai légitámoga­tás pótlására katonai segítsé­get fog kérni Saigontól és Thaiföldtől. A miniszter hétfőn reggeli sajtóértekezletén ismételten emlékeztetett arra a saigoni hivatalos forrásból származó kijelentésre, hogy a Thieu-kor- mányzat fontolóra veszi a kam­bodzsai rendszernek nyújtandó segítséget, ha ilyen kérés ér­kezik Saigonba. Sum Chhum azt állította, hogy a Phnom Penh-i rezsim „mindeddig saját erőivel és fegyvereivel“ védelmezte a fő­várost és az országot-“. Kijelen­tette azonban, hogy a bombá­zások leállítása után „akár ide­gen segítséggel is“ folytatják a harcot. A bombázások leállí­tását a miniszter egyébként lia és korunk legmegátalkodot- tabb gyarmati rendszereinek — a dél-afrikai és a rhodesiai re­zsimnek, valamint a portugál neokolonialistáknak a cimborá- lása. Ami a gazdasági ellentéteket illeti, a fejlődő országok azt Egy szövetség végnapjai nehezményezték, hogy brit rész­ről általában amolyan segély­akcióként kezelik főként az af­rikai független államok gazda­ságának fejlesztését, segélyt adnak méltányos gazdasági és kereskedelmi együttműködés, igazságos partnerség helyett. Ezzel kapcsolalban az értekez­let valamennyi afrikai részve­vője keserű szemrehányásokkal illeti a brit politikát. Ám nemcsak a fejlődő orszá­gok fejezték ki elégedetlensé­güket. Olyan nagy lehetőségek­kel rendelkező tagország, mint Ausztrália, arra mutatott rá, hogy a hiányos gazdasági együttműködés hátterében is a multinacionális monopóliumok ellenőrzést gyakorolnak a „megsegített“ tagországok gaz­dasága fölött, aminek következ­tében egyaránt erkölcsi, politi­kai és gazdasági hátrányba ke­rülnek az utóbbiak. Anglia képviselői, mindenek­előtt Heath miniszterelnök vé­dekezésre kényszerült, de ugyanakkor sorra utasította vissza a „szegény tagok“ javas­latait. Az új szellem elől azon­ban az angol kormány sem tu­dott elzárkózni, s így született meg az a kompromisszumos megállapodás, amelyet az érte­kezleten elfogadott közös köz­lemény tartalmaz. A jelek sze­rint Anglia gazdasági engedmé­nyeket tett. Elfogadta Gowon nigériai elnök javaslatát, hogy létesítsenek egy nemzet közössé­gi fejlesztési bankot. A britek abba is belementek, hogy a fej­lődő országokkal kapcsolatban kedvezőbb gazdasági tervezete­ket dolgozzanak ki, amelyeket aztán az érdekelt országok szakminiszterei konkretizálnak. Mindez arra vall, hogy különö­sen Anglia közös piaci tagságá­val kapcsolatban nagy nyomás nehezedett Londonra, hogy tár­sulásának esetleges negatív ki­hatásait ne a fejlődő tagorszá­gokra hárítsa, hanem kedve­zően segítse elő önálló nemzeti, gazdasági fejlődésüket. Nyilvánvaló, hogy főként az afrikai államok gazdasági té­ren el akartak érni valamit Angliánál, viszont London is csak saját céljait követve tett engedményeket. Ez elsősorban a dél-afrikai és rhodesiai kérdés­ben tanúsított álláspontra vo­natkozik. Emiatt nagyon kiéle­ződött a legtöbb afrikai ország és Anglia viszonya, s Heath puhító szándékának egyáltalán nem kedvezett az a zambiai le­leplezés, hogy rhodesiai kato­nák vérfürdőt rendezlek az af­rikai lakosság körében. Noha a közös közieményben nem szerepelnek erős kitételek a két afrikai fehér kisebbségi fajüldöző állam és a portugál neokolonialisták ellen, nem kétséges, hogy ez a kérdés a jövőben is ütközőpont lesz Anglia és a nemzetközösség' tagországok között. Az afrikai fejlődés jellemzője az erősödő egység és szolidaritás az anak ronisztikus fajüldöző rendsze­rek ellen, s e kérdésben Lon­don mindinkább magára marad. L. L. igyekezett feltüntetni és szo­kás szerint a felszabadító erő­ket, valamint „az észak-vietna­miakat“ vádolta a békekezde­ményezések meghiúsításával. A felszabadító erők vasárnap elfoglalták a 6-os és 7-es főút­vonal találkozásánál a főváros­tól 77 kilométernyire északke­letre fekvő, kulcsfontosságú' Skoun városát. Az amerikaiak és a Phnom Penh-i légierő azonnal megkezdte a város bombázását. A hazafiak előre­nyomultak az 1-es számú főút­vonalon is, Prek Tra várostól északra. A nagyarányú bombázások ellenére ötödik napja folyta­tódnak a heves harcok Phnom Penhtől 15 kilométernyire nyu­gatra, a karrrboli közlekedési csomópont közelében. Saigon — Tízezer Dél-Viet­namban élő „khmer önkéntest“ toboroztak és küldtek át Phnom Penhbe, a Lón Nol rezsim csa­patainak megerősítésére — kö­zölték hétfőn illetékes saigoni források. A saigoni kormányszóvivő egyúttal azt állította, hogy egyetlen dél-vietnami állampol­gár sem lépte át a kambodzsai határt, hogy a Phnom Penh-i kormánycsapatok oldalán har­coljon. Kilátásba helyezte azon­ban, hogy Saigon beavatkozik „ha a kambodzsai harcok a Viet­nami Köztársaság (értsd: a sai* goni rendszer) biztonságát ve­szélyeztetik“. Hanoi — Vo Dong Giang ez* redes, a kétoldalú katonai ve­gyes bizottság DIFK-küldöttsé- gének helyettes vezetője újabb jegyzékben szólította fel a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságot a saigoni hadsereg által a DIFK ellenőr- zése alatt álló körzetek ellen végrehajtott területrabló had­műveletek sürgős kivizsgálásá­ra. A jegyzék rámutat, hogy a saigoni csapatok helikopterek és tüzérségi tűz támogatásával Kontum tartományi központtól nyugatra, délnyugatra és észak­nyugatra fekvő területeket fog­laltak el, több tucat békés la­kost legyilkoltak, Illetve meg­sebesítettek, sokakat elhurcol­tak és jelentős károkat okoz­tak a paraszti gazdaságokban. A saigoni hatóságok — hang­zik a jegyzék — ezekkel az akcióikkal durván megsértik a Vietnamról szóló párizsi meg­állapodást. A DIFK katonai küldöttsége a saigoni féltől a területrabló hadműveletek azonnali beszüntetését, az emlí­tett térségben létesített katonai támaszpontjaik felszámolását, az elhurcolt polgári személyek szabadonbocsátását, valamint csapatainak a párizsi megálla­podás aláírásának időpontjában elfoglalt állásaiba való vissza­vonását követeli. Hová lett Kim De Dzsung? Szöul — A dél-koreai ellenzé­ki Oj Demokrata Párt hétfőn felhívással fordult a Nemzetkö­zi Vöröskereszthez és a japán kormányhoz, hogy kövessenek el mindent Kim De Dzsung is­mert dél-koreai ellenzéki poli­tikus megmentése érdekében. Kim De Dzsungot, az ellenzé­ki Űj Demokrata Párt egyik ve­zetőjét, aki Pák Csöng Hi ellen­jelöltjeként indult az 1971-es dé'l-koreai elnökválasztásokon, múlt szerdán elrabolták tokiói szállodájából. A politikus fel­kutatására indított széles körű nyomozás mindeddig nem veze­tett eredményre. Kim De Dzsung felesége ugyanakkor hiába folyamodott kiutazási engedélyért a szöuli hatóságokhoz. . Párizs — Az Humanitében hétfőn megjelent a Japán Kom­munista Párt küldöttségének franciaországi látogatásáról ki adott közös közlemény. A köz­lemény szerint a Japán Kom munista Párt küldöttsége Tecu zo Fuvanak, a pártelnökség tagjának vezetésével augusz­tus 3 és 10 között Franciaor­szágban tartózkodott, s tárgya­lásokat folytatott az FKP kül­döttségével, amelyet Roland Leroy, az B’KP Politikai Bizott­ságának tagja vezetett. A ja­pán küldöttséget Georges Mar chais, az FKP főtitkára fo­gadta. A megbeszélések során a két küldöttség egyetértett abban, hogy magasabb szintre kell emelni a két párt közötti együttműködést. A megbeszélé­sek során behatóan foglalkoz­tak a Nixon-tervvel, amely arra Irányul, hogy az amerikai imperializmus vezetésével ösz- szekapcsolja Japánt és az at­lanti tömböt. Ezzel kapcsolat­ban mindkét párt feltétlenül szükségesnek tartja, hogy kö­zösen harcoljanak az amerikai imperializmus hatalmi törekvé­sei ellen. Mindkét párt úgy véli, hogy a béke érdekében Eu­rópában és Ázsiában egyaránt a katonai tömbök feloszlatásá­ra és igazi kollektív biztonság megteremtésére kell törekedni.

Next

/
Thumbnails
Contents