Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-02 / 182. szám, csütörtök
SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA- ■ ■ ■• -f--- ■ __________:_____._________j Is kolaíígvünk és a jövő nemzedéke 1973 vilii 2. Örvendetes tény, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plenáris ülése az utóbbi évekre oly jellemző józan, reális, elemző szemléletünket a politikai, gazdaságii és kulturális kérdések rendezése után a fiatal nemzedék nevelésére irányította. Úgy Is mondhatnánk, hogy a társadalmi konszolidáció minőségileg új, magasabb szintű szakaszába érkezett, szinte teljessé vált, mert ezzel az elő re nézéssel most már szervesen egy lekapcsol tűk a múltat, a jelent és a jóvőt. Persze a jövő kérdéseit eddig sem hanyagoltuk el, hiszen a CSKP XIV. kongresszusa is kellő figyelmet szentelt az iskolaügy és a szocialista nevelés kérdéseinek, kidolgoztuk és napjainkban sikeresen teljesítjük az ötödik ötéves terv irányelveit. A népgazdaság egyes ágazataiban 15—20 évre szóló prognózisokat készítetünk, ezeket a KGST-tagállamoik keretében nemzetközi viszonylatban is ö s s zeeg y e zte 11 ü k, öss zehason 1 í- tottuk. Ám a prognózisokban megfogalmazott feladatok végrehajtói ma még többnyire az iskola padjaiban ülnek, s lövőt formáló igyekezetünk csak akkor lesz igazán eredményes, ha a fiatalok oktatását és nevelését is a jövő szempontjainak megfelelően végezzük. A szocialista iskola osztályjellege A CSKP KB és az SZLKP KB idei júliusi ülésének legfőbb érdeme az, hogy rávilágított az okitatási és nevelési munka területén megnyilvánuló jelenlegi és távlati kérdésekre. Mint minden társadalmi vonatkozású kérdésben, úgy az iskolapolitikában is a múlt-jelenjövő összefüggéseiből kell kiindulni. Más iskolarendszerre van szüksége az osztályokra tagozódó kizsákmányoló társadalomnak, és egészen más. új típusú iskolarendszerre a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalomnak. A kizsákmányoló társadalom iskolarendszere — elsősorban származási alapon — már középiskolás fokon differenciálja a társadalmat. Itt az iskolák egyik típusa az értelmiségiek, a rendszert szolgáló vezetők képzésére szol_ gál, a másik csupán a munkás, osztály reprodukálását teszi lehetővé. Ez az iskolarendszer szöges ellentétben ál] a szocializmus alapvető célkitűzésével, amely minden ember számára egyenlő és korlátlan lehetőséget biztosít a tanuláshoz, az érvényesüléshez. A fentiekből arra a következtetésre jutunk, hogy a szocialista iskolaügy nem fejlődhet ösztönösen, a szocialista jövő érdekében tudatos, osztály harcos iskolapolitikát kell folytatni. A tudatos, osztály harcos iskolapolitika mai értelmezése az, hogy megvalósítói túsz tán látják az eddigi fejlődés politikai összefüggéseit, helyes álláspontra tudnak helyezkedni minden időszerű neveléspolitikai kérdésben, s az iskolákon folyó nevelő-oktató munkát következetesen a szocialista társadalom célkitűzéseinek szolgálatába állítják. Ez a hármas feladat az iskolaügy minden dolgozójától magas fokú szakmai hozzáértést, valamint személyes magatartásban is megnyilvánuló politikai felkészültséget követel. Figyelembe kell azonban venni, hogy tanítóink fiatalabb korosztályainál teljesen háttérbe szorult már az életélményen alapuló politikai állásfoglalás, a kizsákmányoló társadalom viszonyait ugyanis — szerencséjükre — már csak hallásból ismerik. Ezt a „hiányt“ tanulással, önművelései kell pótolni, s nemcsak a politikai és neveléstudományi alapfogalmak elsajátításával, hanem a szélesebben értelmezett általános műveltséghez tartozó bel- és külpolitikai, közgazdasági, termelési. műszaki, stb. ismeretek elmélyítése által is. Iskolarendszerünk keretében olyan feltételeket kell tehát teremtem, amelyek maximálisan kielégíthetik a pedagógusok természetes „tudásszomját“, elősegítik egyéni fejlődésüket, sokoldalú társadalmi érvényesülésüket. Nemcsak az iskolai könyvtár rendszeres kiegészítéséről és a szakfolyóiratok járatásáról van szó, hanem például az iskola irányzatának megfelelő termelőüzemekkel, kutatóintézetekkel,, társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködésről, a személyes kapcsolatok felvételéről, munkájukban való aktív részvételről is. A szocialista társadalom ugyanis nemcsak új típusú iskolát, hanem új típusú pedagógust is igényel. A tantárgyának klasz- sžikus ismereteit reprodukál- gató „apolitikűs“ tanártípus ma már szintén a múlté. A szocialista iskola tanítói nem zárkózhatnak az iskola falai közé. Most, a tudományos-technikai forradalom kibontakozásának időszakában a pedagógusok — az önművelés folyamán szerzett ismereteiket felhasználva — a Szocialista Akadémia. s a tudományos ismereteket terjesztő szervezetek kere. tón belül rendkívül hasznos munkát végezhetnek azok népszerűsítésében, terjesztésében. Legyen minden tanítónak valamilyen tantárgyához közelálló „hobbyja“, a matematikus például a kibernetikában és a szá mi tógépek a 1 k a 1 ma zásá ban. a fizikus az energiagazdálkodásban, a különböző típusú erőmüvek építésében és üzemelésében, a kémikus a szerteágazó vegyiparban, a biológus a növénytermesztésben és az államié- nyésztésben szerezhet: konkrét, alkalmazott ismereteket. A tananyagban foglalt ismeretek gyakorlati felhasználásában jártas tanító szinte magával ragadja a tanulókat. Régi tapasztalat, hogy rendszerint azok a gyermekek váltak a társadalom leghasznosabb, legtevékenyebb tagjaivá, akik iskolás korukban tanítójuk személyében követendő példára, szinte eszményképre találtak. Az eszményképre a fiataloknak szükségük van, ez az igény a kibontakozó, útkereső élet természetes velejárója. És ki más válhat legkönnyebben a tanuló eszményképévé, mint az, akitől a tudást kapja, akivel az iskolai munkában naponta találkozik, és nemcsak a tanítási órák alatt, hanem azokon kívül is, az iskolai rendezvényeken, a kirándulásokon és a társadalmi munkában. A szocialista iskolarendszer ..közös nevezője" A szocialista iskolarendszer osztá 1 y jellegével ka pcsola t ban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az 1968-as revizionista áramlatok máig is érezhető hatásait. Körültekintő politikai felvilágosító munka szükséges ahhoz, hogy nemcsak a tanítók, hanem a szülők is megértsék a másodfokú oktatás végrehajtott átszervezésében megnyilvánuló revizionista elitpolitikai koncepciókat, amelyek lényegében a megelőző és túlhaladott — de a reviZionisták által visszaóhajtott — társadalmi rend iskolarendszerének ..fel- támasztására“ szolgáltak. Ennek a megértése azért is fontos, mert iskolarendszerünket a közeljövőben nem formai átszervezésekkel, hanem tartalmi módosításokkal akarjuk szorosabban a szocialista építés szolgálatába állítani. A középfokú oktatás jelenlegi három szakaszos rendszere (gimnáziumok — szakközépiskolák — szaktan- intézetek ) formai szempontból megfelelőnek bizonyul iskola- politikánk kitűzött céljainak megvalósításához, de létre kell hozni közöttük a szocialista „közös nevezőt“. Ez a közös nevező abból áll, hogy mindhárom iskolatípus egyaránt biztosítsa az iskola elvégzése után a gyakorlati életben való érvényesülést, s mindhárom iskolatípus egyaránt lehetővé tegye a főiskolákon. egyetemeken való továbbtanulást. A jelenlegi helyzetből kiindulva a gimnáziumok és a szaktanintézetek területén mutatkozik a legtöbb tennivaló. A kimutatások szerint a gimnáziumot végzett tanulóknak mintegy 40 százaléka nem folytatja tanulmányait. Ez az arány a jövőben sem fog változni, sőt lia a szaktanintézetek is szélesre tárják a kapukat a főiskolák felé, még tovább növekedhet a gimnáziumból termelésbe kerülő tanulók száma. Ezeknek a tanulóknak is megfelelő szakmát kell biztosítani, mégpedig vagy az iskola keretében, vagy annak befejezése után. E feladat teljesítését a politechnikai nevelés magasabb színvonalú oktatása is elősegítheti. A szaktanintézeteknél még bonyolultabb a helyzet. Ezek társadalmi „felértékelése“ nem öncélú folyamat, hanem egyes ágazatokban már a jelen, de főleg a jövő munkásaira háruló fokozottabb igényesség teszi szükségessé. Az automatikus gépsorok kezeléséhez, a bonyolult technológiai folyamatok irányításához, az elmélyült elméleti és gyakorlati ismereteken alapuló alkotó és kezdeményező munkához á szaktanintézetek nevelési-oktatási munkáját az eddiginél lényegesen magasabb szintre kell emelni. Az ipari tanulók képzését a vállalatok keretében működő kisebb tanonciskolák helyett egyre inkább minden tekintetben jól felszerelt, központosított szakága, zati tanintézetekben fogjuk biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy az ipari tanulók is főiskolai tanulásra jogosító érettségi bizonyítványt kaphassanak. Ennek egyik formáját, az érettségi bizonyítvánnyal járó négyéves szakoktatást a legattraktívabb szakmákban már a jövő tanévtől bevezetik. A fejlődés követelményei A termelés tudományos-tech- nikaii forradalma és a társadalmi életet is sokoldalúan érintő műszaki fejlődés az egész iskolarendszerrel szemben új igényeket támaszt. Melyek ezek az új igények, és milyen vonatkozásokban érintik iskolarendszerünket? Az egyik lényeges körülmény az, hogy a termelés minden népgazdasági ágazatban gyors forradalmi átalakuláson megy át, a szakosítás és a nemzetközi munkamegosztás következtében szakmák szűnnek meg, és nyomukban korszerűbb ismereteket igénylő új foglalkozások születnek. A termelésben résztvevő dolgozóknak dinamikusan kell reagálniuk ezekre a változásokra, alkalmazkodniuk kell az új feltételekhez, aminek nélkülözhetetlen módja a gyakori szakmai átképzés és a rendszeres továbbképzés. A szakiskolákkal kapcsolatban ez azt jelenti, hogy azok sem szűkíthetik le tevékenységüket egy bizonyos szakma vagy szakképzettség elsajátítására, hanem inkább szélesebb elméleti és gyakorlati felkészültséget kell biztosítaniuk, hogy a végzett növendékek könnyebben tudjanak alkalmazkodni a gyakorlat változó igényeihez. Ezek a követelmények tökéletes összhangban vannak a szaktaniinté- zetek fejlesztésének említett koncepciójával, de ugyanúgy a szakközépiskolák és a gimnáziumok munkájára is vonatkoznak. Mindebből azt az érdekes tanulságot vonhatjuk le, hogy a tanulás nem korlátozódhat csupán az iskolalátogatás időszakára. Az iskola eddigi „felkészítő“ jellege helyett inkább az .,előkészítő“ jelleg kerül előtérbe. Ennek megfelelően célszerű lesz a középfok befejezéséig tartó oktatás eddigi 13 éves idő tartamát 12 évre rövidíteni.. De hogyan? A négyéves középiskolai oktatás mellett ez úgy lenne megvalósítható, ha a tanulók már a nyolcadik osztály befejezése után jelentkezhetnének a kiválasztott középfokú iskolába. Ezzel összefüggésben már az ötödik osztályban célszerűnek mutatkozik a szakosított oktatás bevezetése. Mindez a vázolt igényeknek megfelelően meggyorsítaná az alapfokú oktatás folyamatát, növelné az oktató és nevelő munka hatékonyságát. Ilyen javaslatok hangzottak el a CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plenáris ülésén is. Ilyen értelemben kerülnek előtérbe a következő hetekben és hónapokban iskolaügyünk minőségi fejlesztésének kérdései, s ebből a munkából, gyermekeink, a jövő nemzedék érdekében, társadalmunk minden tagjának aktív részt kell vállalnia. MAKRAI MIKLÓS Eszmény, erkölcs, ifjúság Milyen az ifjúság, milyen értékeket fogad el, mit méltányol a legjobban, miért képes síkra szállni? — ézek olyan kérdések, melyek gyakran foglalkoztatják azokat, akik közvetlenül részt vesznek az ifjú nemzedék nevelésében. A kérdések a fiatalok erkölcsi arculatával, erkölcsi tudatával és magatartásával kapcsolatosak. Bevezetőnkben hangsúlyozni szeretnénk, hogy a fiatalok erkölcsi tudata és magatartása a nevelés során alakul ki és formálódik. Az erkölcsi neveléssel kapcsolatos problémák legáltalánosabb megítélésénél szükséges hangsúlyozni, hogy az erkölcsi nevelést a társadalmi viszonyok határozzák meg, ám befolyásolja a családi élet és környezet is. Tudjuk, hogy az emberek erkölcsi fejlődése szempontjából a szocialista társadalmi rend biztosítja a legmegfelelőbb feltételeket. Ám helytelen lenne — s erről a közelmúlt is meggyőzött bennünket —, ha az igazságszeretet, a becsületesség, az emberiesség, az egyenjogúság és más erkölcsi normák kialakulását a véletlenre bíznánk. Ezek a tulajdonságok a szocialista társadalomban sem alakulnak ki maguktól, a társadalom törekvése, elkötelezett hozzáállása és céltudatos munkája nékiil. Ellenkezőleg, a társadalom által kitűzött célokkal összhangban nőnek a fiatalok erkölcsi magatartásával szemben támasztott elvárások is. Azok számára, akik az ifjúság erkölcsi arculatának a formálásáért felelősek, kiindulópontként szolgálhatna az a tény, hogy az embert nemcsak a társadalmi viszonyok befolyásolják, hanem önmagának is lehetősége van, hogy megfelelő társadalmi feltételeket teremtsen személyisége kibontakoztatásához. Az erkölcsi nevelés szempontjából ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nevelés nem szűkíthető le csupán a moralizálás problémájára, a nevelés tehát nem szorítkozhat a formális hatásra, a kioktatás és szövegelés módszerére. Az egyén erkölcsi fejlődése, tehát hatékony erkölcsi nevelése csak oly módon valósítható meg, ha az szellemi és érzelmi vonatkozásban is irányítja az egyént az erkölcsi és társadalmi elkötelezettség felé, az erkölcsi fejlődést gátló és megnehezítő akadályok eltávolítására. Hogy ilyen akadályokkal számolnunk kell a szocialista társadalomban is, ennek teljes mértékben tudatá ban vagyunk. A marxista filozófia nyíltan rámutat az erkölcs, a morális értékek történelmi és osztályjellegére. Vitathatatlan, hogy az erkölcs változik, s osztályjel- legű. Az erkölcs azonban nemcsak az, ami változik, ez az erkölcsnek csak az egyik oldala; az erkölcs, az erkölcsi normák egy része viszonylag állandó, örökérvényű, tehát az erkölcs — osztályjellege mellett — össz- emberi vonatkozású, hiszen egy részét az emberiség haladó rétege a korábbi társadalmuktól öröklött értékekként a szocialista társadalomba magával hozta. Éppen ezért a szocialista társadalomban is szükséges, hogy a fiatalok elsajátítsák azokat az erkölcsi normákat, amelyeket az emberiség évszázadokon át létrehozott. Térjünk vissza azonban a konkrét kérdésekre, melyek az erkölcsi neveléssel kapcsolatosak. A helyes nevelés feltétele, hogy ismerjük, a mai fiatalok hogyan viszonyulnak az erkölcsi értékekhez, milyen az erkölcsi tudatuk, milyen értékekre reagálnak, melyek állnak hozzájuk legközelebb stb. Ilyen konkrét információkat csak felmérés útján szerezhetünk. Az alábbiakban ismerkedjünk meg a bratislavai Pedagógiai Kutató- intézet dolgozói által végzett felmérések eredményeivel. A felmérés során arra voltak ki váncsiak, hogy a 15—16 éves középiskolások milyen erkölcsi értékeket tisztelnek, melyeket minősítik helytelennek és elítélendőnek. A diákok anonim válaszai alapján a pozitív erkölcsi értékek rangsorolása a következőképpen alakult: őszinteség, becsületesség, illedelmesség, kjín'rtás, barátság, igazságszeretet, tisztaság, szerénység, igazmondás, szorgalmasság. A negatív erkölcsi tulajdonságok osztályozásánál az alábbi sorrend alakult: becstelenség, lustaság, illetlenség, őszintétlen- ség, felelőtlenség, hazugság. A pozitív és negatív erkölcsi tula jdonságok-értékek osztályozásából kiderül, hogy ezek jobbára olyan tulajdonságok, melyek szabályozzák a fiatalok közvetlen kapcsolatát az emberekkel, s határt szabnak az önmagukkal szemben támasztott követelményeknek. Ezek többnyire általános érvényű értékek. Az a tény, hogy a leggyakrabljan említett pozitív erkölcsi' értékek közt ritkábban szerepelnek úgynevezett társadalmi-erkölcsi erények, melyek a szocialista társadalom szempontjából igen jelentősek (például a politikai öntudat, a materialista világnézet, az aktivitás, a szocialista elkötelezettség stb.), elgondol- kozásra késztet bennünket. A fi atalok szellemi fejlettségét fi gyelembe véve azonban tudnunk kell, hogy az ifjúság ebben az életkorban még kellőképpen nem érti az egyéni és társadni mi erkölcsi értékek kölcsönös »égét, a szocialista erkölcsi eszmény megvalósításánál történő kölcsönhatást. Ezenkívül a szó cialista erkölcs elválaszthatatlan részei azok az értékek, amelyeket az ifjúság pozitívnak minősített. Hiszen a szocialista társadalom célja, hogy olyan erkölcsi értékeket alakítson ki rís szilárdítson meg, mint például az emberiesség, őszinteség, becsületesség, és ezek érvényesítésével arra törekedjen, hogy a pozitív normák az emberek és a népek közti kapcsolatok ban is testet öltsenek. A felmérés eredménye tehát kedvező, s olyan alapot teremt, melyre a társadalmi-erkölcsi tulajdonságok kialakításánál a felsőbb évfolyamokban építeni lehet. Érdekesek azok az eredmé^ nyék is, melyek azt tükrözik, milyen példaképet vagy eszj ményt választ az ifjúság. Lélektani szempontból az embeť elsősorban olyan példaképet vá^ laszt, mely olyan tulajdonsán gokkal rendelkezik, melyeknek az egyén nincs birtokában, ám ezeket értékeli, s szeretne ilyenekkel rendelkezni. Másrészt az ember amit óhajt, jellemző is rá, tehát azt mondhatnánk, hogy választott eszménye tulajdonképpen a jellemzője. Ezzel magyarázható, hogy az emberek miért választanak oly eltérő eszményeket. Ezek tulajdonképpen sokoldalú személyiségüket és jellembeli tulajdonságaikat jellemzik. A felmérés során említett példaképek néhány csoportba sorolhatók. A 10—11 éves gyerekek rendszerint romantikus példaképeket választanak, elsősorban az irodalom, a film, esetleg a televízió és a színház hatására, míg az idősebbek már reálisabb példaképet választanak s szükségét érzik annak,, hogy több eszményt válasszanak. Ha a gyermekek a környezetükből választanak eszményképet, ekkor ezt példás osztálytársaik körében találják meg, de gyakran a szüleiket vagy a hozzátartozókat választják. Érdekes, hogy a tanítók és a nevelők csak elvétve szerepeltek. A társadalmi életből választott példaképek között színészek, táncdalénekesek, a 15 éves gyermekeknél pedig már tudósok szerepeltek. Az idősebb gyermekek nagyobb körültekintéssel választják meg példaképüket, sőt rendszerint több eszményképet választanak, ami azzal magyarázható, hogy a választott mintaképpel szemben fokozott igényeket és elvárásokat támasztanak, mert megtörténhet, hogy a választott személy számukra nem kívánatos tulajdonságokkal is rendelkezik és ezt a fogyatékosságot egy másik eszményképpel pótolják. írásunkban az erkölcsi nevelés néhány általános problémáját s az ezzel kapcsolatban végzett felmérés eredményeit érintettük. Az erkölcsi nevelés tulajdonképpen olyan folyamat, melyben az értékeket tulajdonságokká kell alakítanunk, ez pedig három mozzanatot feltételez: az erkölcsi tudat, az erkölcsi meggyőződés, valamint készségek és szokások kialakítását, formálását. Dr. CZAKÖ MÁTYÄ9
