Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-07 / 160. szám, szombat
M * "ddame Lefévre vidéki öz- vegyasszony volt, a félparaszti, fodros szalagos, cifra kalapos uők faitálából, akik zsíros táj- szólássai beszélnek, a nagy nyilvánosság előtt rátartin fújják fül magukat, s úri igényű, de nyers lelkűket komikus és tarka külsővel takarják, úgy ahogy vaskos, vörös kezük búvik el nyerssalyem kesztyűikbe. Volt neki egy Jó lélek, egyszerű paraszlcselédje, akit Ró- záuak hívtak. A két nő egy apró. zöldzsa- Jus házban lakott, Normandiá- ban, az országút mentén, a Caux-vidék közepe táján. Mivel portájuk előtt holmi szúk kertecske volt, főzeléket termesztettek benne. Egy éiszaka aztán ellopták vagy egy tucat hagymájukat. Róza, amint észrevette a tol vajlást. tüstént asszonyáért sza ladt, aki gyapjúszoknyában sietett le. Kétségbeesés és iszo nyatl Madame Lefévre-t meglopták, meglophatták! És ha egyszer tolvaj van a környéken, az most már vissza is térhet megint! A két rémült nő nézegette u lábnyomokat, összevissza beszélt. találgatott: — Nézd csak, erre jártak! Felkapaszkodtak a falra, beugrottak az ágyásba. Rettegtek a jövőtől. Most már aludniuk sem lehet többé nyugodtan! Az eset híre szétfutott. Eljöttek a szomszédok; ők is megállapításokat tettek, vitatkoztak, s a két nő minden újonnan érkezőnek kitálalta nézeteit és feltevéseit. A mellettük lakó egyik majoros gazda ezt a tanácsot adta: > — Kutyát kéne tartaniuk! Persze, ez az igazság! Kutyát kéne tartaniuk, ha egyébre nem, arra, hogy fellármázza a házat. Nem valami nagy dögöt, az istenért, dehogyis! Mit csinálnának egy nagy kutyával? Tönk- rezabálná őketl Hanem valami apró ebet (Normandiában qin- nf»k hívják), olyat — egy kis csaholó, jelentéktelen jószágot. Mihelyt az utolsó látogató is elvonult, madame Lefévre hosz- szasan megvitatta ezt a kutya ötletet. Alaposan megfontolta, ezerféle kifogást tudott mondani, mert az ételmaradékkal teli kutyatál képe rettegéssel töltötte el. Abból a takarékos vidéki asszonyfajtából való volt, akik mindig centime-okat hordanak a zsebükben, hogy tüntető módon csúsztathassák az útszéli koldusok markába vagy a vasárnapi perselyekbe. Róza, aki szerette az állatokat, fölvonultatta érveit, s agyafúrtan vitatkozott. Végre elhatározták, hogy szereznek egy kutyát, egy egészen csöpp kutyát. Kérdezősködni kezdtek, de csak nagy komondorokat kaphattak volna, lé-habzsoló, sokat zabáló dögöket. A rolleville-í fűszeresnek lett volna ugyan egy egész pici kutyája, de két frankot kellett volna érte fizetni, az eddigi tartás fejében. Madame Lefévre kijelentette, hogy szívesen tart koszttal egy fpró ebet, pénzt azonban nem ad ki érte. Végre aztán a pék, aki tudott a dolgok állásáról, egyik reg gél a kocsiján egy furcsa, pöttömnyi teremtményt hozott ina- ~ával, amely egészen sárga volt, szinte.libák nélkül, krokodilíor ma testtel, rókafejjel, s mindeh hez egy kunkorodó farok, valóságos sisakforgó, egymaga olyan nagy, mint az egész ál lat. Valamelyik vevő így akart megszabadulni a kutyájától. Madame Lefévre határozottan csinosnak találta ezt a piszkos, teljesen értéktelen korcsot. Ró za meg is csókolta s megkérdezte a nevét. A pék felelt: — Pierrot. Egy ócska szappanos-ládába kvártélyozták s először is ivóvizet tettek eléje. Ivott. Aztán egy darab kenyér következett. Evett. Madame Lefévre-nek, aki nyugtalankodott, jó ötlete támadt: — Később, ha már megszokik, majd szabadon engedjük. Ide- oda kószálás közben ennivalót is fog találni. Csakugyan szabadon engedték, ami a kutyát nem akadályozta me« abban, hogy /'llan- dóan éhes ne legyen. Általában * 80 éve, 1893. július 6-án halt weg csak olyankor ugatott, ha a fal- nivalóját követelte; ekkor azonban annál dühösebben. Bárki bátran beléphetett a kertbe. Pierrot farkcsóválva köszöntött minden érkezőt s teljesen néma maradt. Madame Lefévre azonl>an hozzászokott az állathoz. Sőt, már szerette is, és olykor sajátke- zűleg nyújtotta oda neki ra- gout-ja levébe mártogatott kenyérdarabkákat. Nem gondoit azonban az ebadóra, s mikor egyszerre nyolc frankot követeltek tőle — nyolc frankot, asszonyom! — ezért a semmi kis mitugrászért, amely még csak nem is ugatott, majdnem elájult elképedésében. Azonnal határozattá vált, hogy Pierrot-nak kiadják az útját. De senki sem vállalta. Tíz mérföldnyi körzetben mindenki visszautasította. Ekkor abban állapodtak meg, más megoldás híján, hogy „földet fognak vele szagoitatni“. „Földet szagoitatni“ annyit tesz, mint a mezei márgás gödörbe dobni. Ez történik minden kutyával, amelytől meg akarnak szabadulni. A lapos sík közepén kunyhófélét pillant meg az ember, vagy inkább egy egészen törpe szalmafödelet, amely a földön guggol. Ez a márság gödör szája. Húsz méter mélységű, nagy kút indul itt meredeken a föld alá, s fenekén hosszú üregjáratok csomópontja van. Évenként egyszer szokás le- szállni ebbe a bányába, mikor a földeket márgázzák. Az év többi idején ez a halálra ítélt kutyák temetője, s ha az ember a kútnyílás táján halad el, gyakran hatol föl hozzá panaszos vonítás, vad és kétségbeesett ugatás, keserves, segítség- kérő üvöltözés. A vadász- és juhászkutyák rémülten rohannak el a nyöszörgő kút széléről, s ha az ember fö- léje hajol, undorító rothadásszag üti orron. Rettendő drámák játszódnak le a kút homályában. Ha egy-egy állat már tíz vagy tizenkét napja vívódik a mélységben, az előtte elhullt áldozatok romlott maradványain tengődve, egyszerre csak egy új kutya zuhau mellé, amely bizonyára tápláltabb és erősebb nála. S most itt vannak együvé zárva, kiéhezetten, csillogó szemekkel. Lesik, kerülgetik egymást, habozva, félve. Az éhség azonban űzi őket, egymásra rohannak, sokáig, elkeseredetten marakodnak — és az erősebb megeszi, elevenen falja föl a gyöngébbet. Mikor határozattá lett, hogy Pierrot-val „földet szagoltat- nak“, embert kerestek, aki az ítéletet végrehajtsa. Az útkaparó tíz sout kért. Madame Lefévre ezt őrült követelésnek mondotta. A szomszéd hentese öt souval is be<Mr,e volna, de őt is drágállották. Mikor aztán Róza kifejtette, hogy tulajdonképp helyesebben tennék, ha ők maguk vinnék ki az állatot, mivel így útközben sem bántalmaznák, s nem kapna ízelítőt a rája váró szomorú sorsból — elhatározták, hogy az éj leszálltával kettesben indulnak el a kutyával. Akkor este kivételesen jó levest kapott az áldozat, némi vajjal. Az utolsó csöppig fölhabzsolta s mikor elégedetten kezdte csóválni a farkát, Kózn a kötényébe emelte. Nagy léptekkel osontak át a síkon, mint a tolvajok. Nemsokára megpillantották a márgás vermet s odaértek: madame Lefévre a nyílás lölé hajolt, hallgatózni. Nem hangzott föl nyöszörgés. — Pierrot egyedül lesz odalent. Akkor a zokogó Róza megcsókolta az ebet, aztán ledobta a lyukba. Most mind a ketten a káva fölé hajoltak, fülüket hallásra feszítve. Előbb valami tompa zaj ütő- dött föl, majd éles, fiiltépő vonítás: a megsebesült állat panasza, apró, fájdalmas vakkan- tások, kétségbeesett. lázadozó ordítás, a kutya fölszegeit torkú, esengő jajgatása. És ugatás! Ó, ugatás! A két nőt lelkiismeretfurda- lás támadta meg, valami őrült és megmagyarázhatatlan rémület és borzadály — futva menekültek. Madame Lefévre kiabált a gyorsabban rohanó Róza után: — Várj meg! Róza, várj meg! Egész éjszaka lidérces rémlátások közt hánykolódtak. Madame Lefévre azt álmodta, hogy asztalnál ül s éppen a leveshez akar kezdeni, mikor a fedőt fölemelve, egyszerre csak Pierrot ugrik ki a tálból s orron harapja őt. Fölriadt, s úgy rémlett neki, hogy még mindig hallja a kutya ugatását. Fülelt: csak káprázat volt. Újra álomba merült s most valami végtelen hosszú út közepén találta magát. Ment, men- degélt s egyszerre csak egy nagy, befödött, elhagyatott parasztkosár tűnt eléje, amely félelemmel töltötte el. És mégis ki kellett nyitnia a kosarat: Pierrot kuporgott benne, a keze után kapott, s nem engedte el többé. Madame Lefévre kétségbeesetten menekült, de karja végén, összeszorított állkapcsokkal, lerázhatatlanul csüngött a kutya. Alig pitymallott, madame Lefévre fölkelt s félig őrülten rohant ki újra a márgás gödörhöz. A kutya még mindig ugatott, egész éjjel ugatott. Az asszony ■ A JÉV Dunaszerdahely |OSP Dunajská Streda J 1973. agusztus hó elsejével felvesz — szakipari tanoncközpont vezetőt. Fizetési feltételek az érvényes ka talógus szerint. jelentkezni tehet a vállalat igazgatóságán a személyzeti káderosztályon Dunaszerdahelyen 1973. július 15-én. ÚF-112 ADÁSVÉTEL ■ Olcsón eladó Moszkvič 470. Telefon Bratislava: 261-30, 19 óra után. Ű 822 ■ Eladó régebbi családi hás nagy kerttel, gyümölcsfákkal. Megvétel után aztinnal beköltözhető. Érdeklődni lehet: Margita SzukoUká, Hurbanovo (Ögyalla), Fii utca 370, komáromi járás. 0 823 ■ Eladó öt férőhelyes, nagyon jó állapotú, fehér, garázsolt Fiat-fa- milier-Combi 128. Gyártási év 1971, 44 158 kilométerrel. Cím a hirdetőirodában. 0 824 ■ F, F, A D Ú egy jó karban levő kereszthúros, középnagyságú zongora. Cím: B a r á t ti Béniné, Šamorín č. 103. 0-825 ■ Eladó MB 1000. Érdeklődni le het Dunajská Stredán, tel. 38-26, 18—20 óráig. 0-826 ■ Eladó kétszobás családi ház, konyhával, éléskamrával és gazda sági épületekkel. Ár megegyezés szerint. Albert Skata, Vlčkovo č. 46, pp. Horné Ozorovce, 956 51, okr. Topoľčany. 0-831 ■ Eladó családi ház nagy kerttel és szőlővel. Érdeklődni leltet a következő címen: Szeghy Rudolf, Calovo, Tábor 848. 0-834 ■ Eladó alig használt, kitűnő ál lapotú négyszemélyes motorcsónak beépített 1000-es Wartburg motor rat. Bernáth Dezider, 943 01 Štúrovo, 29. auguszta 21. 0 837 ■ Húsz méhcsalád Balogh kapta rakban, esetleg méhészkocsival eladó, 935 64 Kvetná 17, okr. Levice. 0 838 ■ A Malinovói (Eberhard!) Efsz elad nagy mennyiségű virágcserepet mindenféle méretben a hivatalos árjegyzék szerint. Nagyobb mennyiségű vételnél kedvezményt adunk. Érdeklődni, avagy a megrendelést elküldeni az alábbi címre lehet: Jednotné roľnícke družstvo CSMP, so sídlom v Malinové, okres Bratislava vidiek. OF-111 ■ A Gemerský Jablonec-i Május 9. szövetkezet [JRD 9. mája, Gezokogni kezdett s ezer becéző szócskát gügyögött le a verembe. Pierrot a kutyái hang összes hízelgő árnyalataival nyöszörgött vissza. Madame Lefévre újra látni akarta az ebet s esküdözött, hogy mindhalálig tejben-vajban fogja füröszteni. Elrohant a kútvájóhoz, aki a márgás gödröt kotorni szokta, s előadta neki az ügyet. Az ember szótlanul hallgatta. Mikor vége szakadt a lelkendezésnek, csak ennyit mondott: — A kutyáját akarja? Négy frank! Madame Letévre összerázkó- dott; szívfájdalma egv pillanat- alatt elmúlt. — Négy franki Nem fél a jóistentől? Négy frank! A márgás ember felelt: — Hát az asszonyság azt hiszi, hogy a cók-mókjaimat, a kötelet meg a tekerőrudainat csak úgy odacepelem, oszt le- mászok abba az odúba az inasgyerekkel együtt megharaptat- ni magam azzal a döggel, csak azért, hogy maga visszakapja a kutyáját? Mér’ dobta le? Madame Lefévre bőszülten távozott. Négy frank! Mihelyt hazaért, Róza után kiabált, s elmondta neki a kútásó követelését. Róza szokott lemondó hangsúlyozásával ismételgette. — Hja, négy frank! A’ bizony sok pénz, madame! morský Jablonec) azonnal megvásárolna ZVZ-244 típusú arató önkötözőgépet használható állapotban. Ár megegyezés szerint, te- lefonszám 922-02. ÜF 107 ■ 60 éven felüli növel szeretnék megismerkedni. Komplett garzon- lakásom van. Jelige: Egyedül vagyok. 0-819 ■ 71/168 nyugdíjas keres család- talan élettársat 62 évig. Lehet leány Is. Jelige: Kedves. 0-820 ■ 30/168 szakmunkás fiatalember megismerkedne komoly szolul, nagyon egyszerű, rokonszenves egyé niségű leánnyal 30 éves korig. Lehet elvált vagy özvegyasszony is. Lakás, kocsi van. Nem kalandra, nyugodt családi életre, kölcsönös megbecsü lésre vágyom. Jelige: Minden fényképes levélre válaszolok. 0 821 ■ Önhibáján kívül elvált 28 éves asszony hozzáillő élettársat keres. Két gyermekem van és saját berendezett, háromszobás lakásom. Jelige: Elkeseredett szívek. 0 832 ■ 33/178 hivatalnok szeretne megismerkedni rendes és érző szívű r. k. leánnyal. Jelige: Üjváry. 0 833 ■ 21/175 szeretnék megismerkedni hozzám illő, hasonló korú ieány- nyal házasság céljából. Fényképes levelek előnyben, jelige: Nehéz egyedül. 0-836 ■ Egyedülálló, egészséges, idős nyugdíjas özvegy férfi élettársat keres 60 év körül. Csak az jelent kezzen, aki hozzám jön. Mindenemet ráhagynám, nagy telkes házamat is. Jelige: A békesség otthona. 0-839 Aztán fölvetette az ötletet: látha ennivalót hordanánk szegény kutyusnak? . Akkor nem pusztulna el... Madame Lefévre örvendezve heiyeselt s jókora vajas kenyeret kanyarítva, máris útnak indultak. Apró darabokra szelve dobták le a karéjt, s felváltva szólon- gatták Pierrot-t. A kutya minden lenveit falat után ugatva sürgette a következőt. Este újra kimentek, másnap magint — és így tovább, mindennap. Egy reggel aztán, mindjárt az első ledobott falat után, rettenetes zenebona tört föl a mélységből. Két kutya volt odalenn! Egy új, nagy — halálra ítélt került Pierrot mellé! Róza lekiáltott: — Pierrot! S az eb lelkendezve ugatott vissza. Ekkor újra lemenesztettek néhány kenyérdarabot. Mindannyiszor világosan hallották a felzúduló marakodást, mely Pierrot panaszos morgásába fúlt, mert az erősebb vetélytárs megharapta s mindent elevett előle. Hiába magyarázgatták: — Ez a tiéd, Pierrot! Pierrot nyilván éhkoppon maradt. A két nő zavarodottan bámult egymásra. Madame Letévre elkeseredetten nyögte ki: — Elvégre nem táplálhatom az összes ledobott kutyákat. Abba kell hagyni az egészet! S lesújtva a gondolattól, hogy az a sok kutya mind az ő élelmét élné föl, visszaindult a gödörtől. Még a megmaradt kenyeret sem hagyta ott, hanem útközben maga kezdte majszolni. Róza követte, kék köténye sarkával türülgetve szemét. 1882. Tóth Árpád fordítása ■ Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak és ismerősöknek, akik 1973. május 31-én elkísérték utolsó útjára felejthetetlen, drága feleségemet, anyámat és testvérünket id. V a I a s e k Bélinél, szül. Rartal Ilonát a királyfikarcsai temetőbe és koszorúikkal, virágadományaikkal enyhítették Mély fájdalmunkat. Férje, leánya és veje. 0-827 ■ Fejes Béla és családja Rumince községben ezúton mond köszönetét a Rimavská Seč-i kilencéves és középiskola Lóska és Bajo tanárainak és növendékeinek, hogy kislányunkat, MARGITKAT 1973. május 22-én elkísérték utolsó útjára a helyi temetőbe. A gyászoló család. 0-829 ■ Őszinte köszünetünket fejezzük ki rokonainknak, barátainknak, munkatársainknak és a Hubicei Állami gazdaság képviselőinek, akik részt vettek drága jó férjem és édesapánk, Jamrich Gyula temetésén és részvétükkel, virág- adományaikkal igyekeztek enyhíteni fájdalmunkon. A gyászoló család 0 841 Hirdessen ön is az Úi Szó-ban PRÓBA - SZERENCSE Öné lehet a 15 nyeremény egyike — Luxtron, Signál, esetleg más rádiókészülék. Ennek egyetlen feltétele, hogy meglátogatja a TESLA valamelyik üzletét, ahol kikéri és kitölti a véleménykutató kérdőívet. Semmit nem kell vásárolnia. A sorsolás eredményéről közleményünkből értesülhet, amelyet ez év augusztus 15-én függesztünk ki üzleteinkben. Mivel célunk szolgálataink javítása, a vevők elégedettsége, a kérdőív kitöltésével nagyban segíti munkánkat. Válaszai alapján ugyanis megismerjük véleményét termékeinkről, szolgáltatásainkról. Szeretettel várjuk üzleteinkben! GUY DE MAUPASSANT: APRÓHIRDETÉS ALIAS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
