Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
A Razdan folyó mentén száguldozva, bejárva a hegyeket, szakadékokat, tavak vidékét, falvakat, városokat, üdülőhelyeket az volt az érzésünk, hogy feltétlenül helikopterbe kell szállnunk és felemelkednünk a magasba, az égig, hogy lássuk, milyen nagyszerűen rendeződött el ez az izgalmas táj a Szevan tó körül. Valaha lávafolyamok törtek fel a tűzokádó vulkán mélyéből és elöntötték az Ararát völgyét, érdekes alakzatokat alakítottak ki a hegynyúlványokon. Az emberek most ötletesen kihasználják ezeket, magaslatokban és szakadékokban is letelepülnek, berendezkednek. Örményország földjén mindenütt már meleg volt, amikor Itt még itt-ott hótakaró borította a földet, fehér hósapka födte a közeli hegycsúcsokat. Szép, ha az ember unaloműzőén, tisztaságban, szépségben él. Ez a Razdan völgye két iparvárossal — Razdannál és Csarencavannal. Együttvéve mintegy 60 ezer lakosuk van ma, de 1980-ig háromszor annyi lesz. Tizenöt szovhoz és kolhoz, több üdülőhely van itt, amelyek közül mint egy gyűrű ékköve tűnik ki Cahkail- zor az országos olimpiai faluval és a gyerekhad nyári rezidenciájával. Razdan vidéke, ez valójában a még épülő, de már működő bánya- és vegyipari kombinát, hőerőmű, amely nagyságát tekintve három szevani lépcsővel ér fel, különféle fémfeldolgozó ipar, aztán szántóföldek, farmok, gyümölcsösök. sötét bőrű, göndör hajú villanyszerelőre, később erőmű-vezetőre? Lehet, hogy még emlékeznek bajtársai az egykori katonai komszomolista aktivitásra, különösen azokból az időkből, amikor a Varsói Szerződés alapján Magyarországon állomásozó szovjet csapatoknak a magyar forradalmárok segítségére kellett sietniük az ellenforradalom ellen? Tigran ebben a felelősségteljes pillanatban is rettenthetetlenül cselekedett, amiért a Bátorságért érdeméremmel és egy magyar érdemrenddel tüntették ki. Ugyanez a Tigran a moszkvai energetikai intéze't elvégzése után a razdani hőerőmű vezetője volt, ma pedig a városi végrehajtó bizottság elnöke. Vajon tudnak-e róla azok a teheráni fiúcskák, akikkel egy utcában játszadozott? Megértik e. hogy nap mind nap a városi gazdaság gondjaival küszködik, nem ismer pihenést és sohasem elégedett önmagával? Talán valaki számára ez is a boldogságot jelentheti... Az úttörő — Most mutatok valamitl — lelkendez I'agán és egy hosszú szobasoron keresztül vezetett minket. Itt lesz nemsokára Razdan Tretyjakov Képtára. Egyelőre még nem tüntették el a mészfoltokat, de már kijelölték a szobrászok, festők műtermeit. Később tudjuk meg, hogy a kerületi párttitkár ennek a hatszáz Az itteni helyi szovjetekben aktív tevékenységet fejtenek ki a képviselők százai, hogy irányítsák a gazdaságot, gyorsan és jól építsenek, vízzel, kenyérrel, szükséges árucikkekkel lássák el az embereket, legyen hol szórakozniuk, gyermekeiket kultúráltan neveljék. Különféle ügyek tömkelegét kezelik, negyedek és utcák érdekeit képviselik. A város, település, falu nem a földbe vert cövekkel, hanem az emberekkel, az állampolgárokkal kezdődik. Kicsodák ők, a razdaniak választottal? Helytálltak Tavaly nyáron a csarencavuni gépgyárban történt. Egy másik üzemből sorozatosan rossz öntvényeket kaptak. A Sztankosztroj igazgatósága kapcsolatba lépett az illető üzem vezetőségével, igényekkel lépett fel vele szemben. Akkor aztán a részlegben megjelentek különféle „tanácsadók“: „Mir\ek csaptok oly nagy zajt fiúk? Nem ugyanolyan munkadarab alakul ki az öntvényből?! Hagyjátok a raizot, nem lesz nagy baj, ha valamit csökkentetek a méreteken No még mit nem! Ugyan milyen gép kerülne ki tőlük?! Múltak a napok, váltakoztak .az igazgatók, de minden maradt a régiben. Aztán feltűnt a részlegen Gracsik Ktojan fúrógépkezelő. Csendes, türelmes, ember, nem hadonászott, nem kiabált, hanem elmélyedt ennek az, egyesek véleménye szerint — „apróságnak“ a tanulmányozásába. Különben sok minden izgatta őt, például ha az ipari tanulók rosszul dolgoztak (15-en az ő tanítványai), ha az ifjúság hátat fordít az üzemnek (kutatja az igazi okokat, lebeszéli a kilépni készülőket, amiért is „társadalmi káderosztálynak“ nevezik). Ami az öntvényeket illeti, Gracsik Ktojan először a városi végrehajtó bizottságon keresztül akart hatni mint képviselő, küzdeni kívánt a városi védjegy becsületéért. Aztán egyszerű, világos gondolata támadt: mi is munkások vagyunk, az öntők is munkások Ám nem akart közvetlenül hozzájuk fordulni nagygyűlést rendezni, hanem meg akarta szégyeníte ni őket mindenki előtt, hogy elevenébe vágjon. Le velet állított össze a fúrógépkezelők nevében s le- közöltette a helyi lapban. A nyílt levélben mellébe szélés nélkül mindent feltárna. Versenyzést javasoltak és felajánlották segítő kezüket. Ez segített. Csak hamar minden jóra fordult. Ennyi a történet. Hőse, Gracsik Ktojan, a város: tanács képviselője olyan ember, akinek vérében van a felelősségérzet az üzemért, a városért, amelybe' mindennek jól kell mennie. Boldogság Előfordul, hogy egy idegenből jött egyén szovjet állampolgárságot kap s úgy tűnik, mintha mindig is szovjetpolgár lett volna. Tigran Petikjan 14 éves korában került Szovjet Örményországba. Azelőtt Teheránban élt. A nagyszü lei kénytelenek voltak elmenekülni szülőföldjükről Apja a kovácsmesterséget folytatta. Tigran az iskolá ban franciául tanult, anyanyelvén rosszul beszélt. Jerevánban beiratkozott az energetikai technikumra, komszomolista lett. Tanulmányai befejeztével a Donyec-medeincébe Krasznij Lucs városba ment dolgozni. Lehet, hogy a városban még emlékeznek a négyzetméternyi területnek partizánmódszerrel történt elfoglalása miatt konfliktusba keveredett a köztársaság kereskedelemügyi minisztériumával. „Biztosítom önt, hogy a razdaniak életéért már sokat tettünk, s most ..." — lelkendezett Szarkisz Makaro- vics Hacsaturjan kerületi párttitkár, s mesélt Vagan Szogomon/anról, erről a fiatalemberről, aki hét évvel ezelőtt fejezte be a jereváni színművészeti intézetet, s az egyetlen volt a végzős növendékek között, aki Razdan kérésére válaszolva letelepedett itt és megszerette a várost. A végrehajtó bizottság művelődési osztályának a vezetője lett s bepillantást nyert a mindennapi gondokba, amelyek azzal kezdődnek, hogy építeni kell mozikat és művelődési otthonokat, vidámparkot, zeneiskolát és létesíteni kell művelődési egyetemet öt karral, népszínházát, meg kell rendezni öntevékeny művészek kiállításait. S most végre megvalósul ifjúkori álma: képtár és műterem. Építve, alkotva szakadatlanul tovább festett, megfestett mindent, amit csak látott. Lefestette a Mar- marik folyót is alkonyaikor, megfestette a vörös pírt Razdan kék egének hátterében, megörökítette a háborúban tizenkét fiát elvesztő örmény asszony képét. lefestette az esztrádénekest, az alagútfúró-sisakns munkást, az életbe szerelmes kislányt. Mindez azt bizonyítja, hogy érdekes, tehetséges, az embereket nagyon szerető művész, a fiatalos város igazi kulturális építője született Razdnnban Eljön az idő, amikor Razdannak nemcsak képtára, hanem színháza, konzervatóriuma is lesz . . . Üzemi lányok Vannak nálunk minden szélességi fokon úgynevezett üzemi lányok. Razdanban is van iiyen, Dzsuliet- ta Gevorkjan technikus. Egyszerű üzemi komsznmo- lista aktivista, a faliújság szerkesztője, az üzemi bizottság tagja, az irodalmi kör vezetője, a sportbizottság elnöke. Ám van még egy társadalmi kötelezettsége. Vartkesz Hacsaturjan, a dzsararati szovhoz igazgatója szolgálati helyiségét havonta egyszer átadja Dzsulának és Varazdat Gevorkjan szovhozmunkásnak mindenki által jól ismert .lánya itt fogadja választóit. Ö a városi tanács képviselője és a végrehajtó bizottság tagja. Valakinek a nyugdíját járja ki, máskor viszálykodók között tesz békét . . . Lakáskérdé- sek... Új hidat kellett építeni a Marmarik folyón s Dzsulietta addig járt utána, míg végre el is kezdték az új híd építését. Természetesen 22 éves korában ez kevésbé érdekes, mint mondjuk a Garun című ifjúsági folyóirat friss számának a megvitatása vagy u röplabdázás. Ám ha a nagy ügyekkel foglalkozó nagy üléseken senki sem veti fel a viszonylag kisebb, de szintén szükséges dolgokat, akkor ki fog velük törődni? Ez a fürge, mindenütt sikert érő lány, kitartóan foglalkozik velük ... A gyerekekéit Csarencavan utcáin elhaladva a lakásudvarokon, a házak között itt-ott sárgás-barna foltokat tarkítanak a zöldben. Nem nehéz kitalálni, hogy a gyermekek játszóterei. Egyes városokban vannak, másokban nincsenek. Csarencavannak szerencséje volt, hogy Aszmik Muradjan is a városi tanács képviselője. Megismerkedtem vele. Csendes, komoly lány, meós. Egyszer egy folyóiratban pillantott meg udvari játszótereket. Elvitte a lapot a tanács Ülésére és javasolta, hogy városukban is létesítsenek ilyeneket. Megállapodtak, hogy lesz rá térség, pénz is akad rá a költségvetésben. A szülők is összefognak. Kerületről kerületre mentek. A szülők maguk festették ki a hintákat, padokat. Mások vízmedencéket építettek. Tenisz-, kosár- és röplabdapályákat is berendeztek. Csak el kell kezdeni, aztán minden megy magától. Mindezért Aszmik Muradjan volt felelős. Eltelt egy év. A gyerekek nem ténferegnek az utcákon, nem rongálják a bokrokat, nem akadályozzák a forgalmat. A szülők is elégedettek. Jó ügyet karolt fel az a csendes, nyugodt lány, természetesen nemhiába szavaztak rá. ... íme, néhány razdani lakos, tanácsi képviselő. A választók ismét megtisztelték őket bizalmukkal. 1973. VII. 1. ■ ' ’ .. «I«IWK/S !7«Tl t I»1 A d * ; jj? ■ r: jf ' fí 8 'fü*53 éRí? j ki Im fiM«! ffc
