Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-31 / 180. szám, kedd

Népszavazás Görögországban A szavazatok többségének összeszámlálása után már nyil­vánvaló, hogy a vasárnapi gö­rögországi népszavazás a reak­ciós rezsim „győzelmét" hozta. A közel 12 ezer szavazóhe­lyiségből tízezerben leadott csaknem négymillió szavazat több mint 80 százaléka „igen“ volt, ami gyakorlatilag ennyit jelent, hogy Georgiosz Papado- pulosz már köztársasági elnök­nek tekintheti magát. Az alel- nök Odüsszeusz Angelisz tá­bornok lesz, aki rövidesen le­mond katonai rangjáról. Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a népszava­záson a katonai rezsim csalá­sok egész sorozatát követte el. Fenyegetésen és a megfélemlí­tésen túlmenően több helyen egyszerűen nem adtak a sza­vazóknak „nem“ feliratú cédu­lát. Kanellopulosz volt miniszter- elnök közölte, hogy óvást emel a visszaélések miatt a legfel­sőbb bíróságnál. „Nem győzlek le bennünket — mondotta. — A rezsim szenvedett vereséget, mert hamis eredményeket pro­dukált.“ Nyugat-Berlinben vasárnap többszáz görög tüntető vonult fel békés menetben a belváros utcáin, tiltakozva a népszava­zás ellen. A tüntetők az Inter- nacionálét énekelték. EREDMÉNY NÉLKÜL Nicosia — A ciprusi rendőr­ség különleges osztagokkal ku­tat az elrabolt igazságügymi­niszter, Vakisz után: Az or­szágos méretű akció mindeddig nem hozott eredményt. Az el­múlt órákban több bomba rob­bant a szigetország különböző pontjain, a fővárosban, Limas- solbun és Famagusztában. A ha tóságok Grivasz tábornok ille­gális szervezetének tagjai közül 80 személyt letartóztattak. A tábornok pártján álló lapok va­sárnap nem jelentek meg, mert szerkesztőiket letartóztatták és a terrorakciók miatt felhábo­rodott tömeg elfoglalta a szer­kesztőségeket. Makariosz érsek nyilatkozat­ban ítélte el Vakisz igazság­ügyminiszter elrablását. ,,A kor­mány készen áll a terrorizmus elfojtására“ — jelentette ki Makariosz. Pénzügyminiszteri szinten A Nemzetközi Valutaalap húsz tagországának pénzügymi­niszterei tanácskoznak Wa­shingtonban. A napirenden a nyugati valutarendszer elen­gedhetetlen reformjának lépé­seit körvonalazzák meg. A szer­vezet pénzügyminiszterei meg­próbálják az új valutarendszer kialakítását hátráltató nézetel­téréseket közös nevezőre hozni. Megoldást keresnek a krónikus fizetési mérlegdeficitek mérsé­keléséhez és az államtartozá­sok rendszerét illetően is egy ségesíteni igyekeznek a néze­teket. A miniszterek a Nemzetközi Valutaalap Végrehajtó Testüle­tének új igazgatóját is megvá lasztják, az eddigi igazgató Pierre Paul Schweizer ugyanis nyugdíjba vonul. Az európai or­szágok a tisztség betöltésére a holland kormány volt pénzügy- miniszterét, Johannes Wittewent javasolják. mm SORBAN A KREMLBEN megnyílt az Oroszországi Föderáció Legfel­sőbb Tanácsának ülésszaka. Munkájában Nyikolaj Podgor­nij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők Is részt vesz­nek. BONNBAN tárgyalások kez­dődtek a Német Szövetségi Köztársaság és Bulgária között a diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről. FRANCIAORSZÁG szeptember fi lőtt nem hajt végre újabb nuk­leáris kísérletet a Mururoa ko­rallzátonyon levő kísérleti te­lepen. BELFASTBAN brit katonai alakulatok vonultak ki a 2000 főnyi tüntető tömeg ellen, amely két bebörtönzött polgár­jogi harcos szabadonbocsátását követelte. WALTER ULBRICHTNAK, a Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottsága tagjá­nak, az Államtanács elnökének egészségi állapota változatlanul súlyos, bár az orvosoknak si­került egy anyagcsere-krízis veszélyét elhárítaniuk. BORDABERRY uruguayi elnök sikertelen parlamentalakítási kísérletet tett, ugyanis az uru­guayi politikusok visszautasí­tották az „Államtanácsban“ való részvételt. BELGRÁDBAN megkezdődött az 58. eszperantó világkong­resszus. A kongresszus hatna­pos munkája során elméleti és gyakorlati kérdéseket, valamint az eszperantó mozgalom távla­tait vitatja meg. TEL-AVIVBAN meglepetést keltett a Biztonsági Tanács kö­zel-keleti vitáját lezáró szava­zása, amelynek során az USA-t és Kínát kivéve a testület többi tagja az izraeli csapatok kivo­nulását követelő javaslat mel­lett szavazott. Ä külföldi maoista csoportok hanyatlása A különféle országokban mű­ködő maoista csoportok hanyat­lásáról ír a Novoje Vremja leg­újabb száma. Peking politikájának és gya korlati akcióinak antiszocialis- ta és szovjetellenes irányvona­la fokozta a zűrzavart, a csa­lódottságot és a kételkedést a kisszámú és már amúgy is csődbe jutott csoportosulások­ban — állapítja meg a lap. Ezek a csoportok világos program nélkül, a munkások támogatása nélkül korábban sem voltak képesek szervezetté egyesülni. Éppen olyan gyor­san széthullottak, mint ahogy létrejöttek. Jellemző példa er­re a belgiumi maoista csoport, amely a Pekingből kapott anya­gi támogatás szétosztásával kapcsolatos civakodás nyomán bomlott fel — folytatja a cikk író. Miután meggyőződtek arról, hogy a kínai vezetőknek a nemzetközi színtéren kifejtett bomlasztó tevékenysége reak­ciós jellegű, az Ausztriaiján, Franciaországban és más orszá­gokban a Kína-barát szerveze­tek számos tagja sorra szakít a maoistákkal és csatlakozik a valóban forradalmi csoportok­hoz. így a libanoni Peking-ba rát szövetség márciusi feloszlá sa ismét bizonyította a külföl­di „maoista mozgalom“ pers- pektívátlanságát. A cikk ezután rámutat, hogy a kínai vezetők már nem fitog­tatják a külföldi csoportosulá sokkal fenntartott kapcsolatai­kat, nehogy ezzel megzavarják a más — főként kapitalista — országok kormányaival fenntar­tott kapcsolataikat. Ebben nincs semmi meglepő — teszi hozzá végezetül a No­voje Vremja — , hiszen az utób­bi években az egész pekingi külpolitika éles fordulatot tett jobbra, az imperializmussal és a reakcióval való szövetkezés felé. A VIT fiataljai kitörő lelkesedéssel fogadták Vietnam hősei (ČSTK) ÚJABB KÍSÉRLET Washington — Miközben Was­hingtonban a Watergate ügy közéleti botrányát kivizsgáló szenátusi különbizottság a ta­núkihallgatások tizedik hetét kezdi meg, a bizottság vezetői ismét kísérletet tettek arra, hogy az alkotmányos válság el­kerülésével, összeütközés nél­kül szerezzék meg Nixon elnök tői az ügy főszereplőivel lebo­nyolított beszélgetéseit rögzítő hangszalagokat. Az egymást kő vető tanúvallomások ellentmon­dásainak kusza szövevénye után ugyanis sokan úgy vé­lik, hogy csak az elnök beszél­getései vethetnek fényt a bot­rány eredetére és elleplezési kí­sérletének körülményeire. Sam Ervin és Howard Baker, a szenátusi vizsgálóbizottság két vezetője vasárnap egy televízi­ós interjúban közölte, hogy Archibald Goxhoz, a Watergate- ügy kivizsgálásával megbízott ügyészhez csatlakozva szívesen meghallgatnák teljesen zárt körben, csupán hárman az el­nök magnószalagjait. A Fehér Ház eddig nem reagált a sze­nátorok indítványaira. Nixon elnöki előjogaira hivatkozva nem volt hajlandó a bizottság rendelkezésére bocsátani a hangszalagokat. Tanaka—-Nixon megbeszélések Tokió — Kakuei Tanaka ja­pán miniszterelnök Washington­ba érkezett, hogy kétnapos tár­gyalásokat folytasson Richard Nixonnal, az Egyesült Államok elnökével. A japán államfőt el­kísérte Ohira külügyminiszter is. Az alig egy éven belül sorra kerülő második találkozót a tő­kés világ legnagyobb gazdasági erejével rendélkező két ország vezetői között az Egyesült Ál* lamok és Japán komoly gazda­sági ellentétei tették szükséges­sé. Az emúlt 18 hónapban két­szer értékelték fel a jent az amerikai árucikkek japáni ér­tékesítésének megkönnyítésére és mégsem sikerült megszün­tetni a japán partnerrel szem­beni amerikai kereskedelmi de­ficitet. Tavaly ez négy milliárd dollár volt. Az ENSZ-főtitkár Budapesten Kurt Waldheim, ENSZ-főíit- kár hivatalos látogatáson Buda pesten tartózkodik. A főtitkárt fogadta Fock fenő miniszter- elnök, Péter fános külügymi­niszter és a magyar diplomá­ciai élet más ismert vezetői. A hivatalos megbeszéléseken Ma­gyarország és a világszervezet kölcsönös együttműködésének problémáit, valamint a világ- politika legfontosabb kérdéseit érintették. Pihenőnap a Skylab-on Houston — Tegnap pihenő napot tartottak a Skylab űrha jósai, mivel a „tengeribetegség" tüneteitől még mindig nem si­került megszabadulniuk. A houstoni űrközpont munkatár­sai közölték az asztronauták­kal, hogy a szokástól eltérően nem ébresztik őket az előírt időben; addig alhatnak, amíg kedvük tartja. Bean, Garriott és Lousma rosszulléte miatt a keddre ter­vezett három és félórás űrsétát elhalasztották. A houstoni űrközpont orvo­sai szerint egyébként az aszt­ronauták rosszullétét az okoz­za, hogy a súlytalanságban vég­zett mozgás zavarokat idézett elő a belső füljáratban levő egyensúly-szervben. űj szó 1973 VH. 3t. Kommentárunk N em mindennapos az a küz­delem, melyet a chilei Népi Egységkormány folytat a tömegek megnyerése, a politi­kai és gazdasági program meg­valósítása és nem utolsósorban a jobboldal elszigetelése érde­kében. A legutóbbi események, Arturo Araya Marin fregatt­kapitány Allende elnök hadi­tengerészeti szárnysegédének meggyilkolása, vasútvonalak felrobbantása, s a szocialista párt titkára elleni merénylet, valamint a teherfuvarozók újabb sztrájkja azt jelzi, Chile újabb nehéz napjait éli. Ezek az akciók — az illegalitásba vo. nult Haza ós Szabadság fasisz­ta szervezet végrehajtásában, s a jobboldali reakció cinkossága miatt — a Népi Egység megbuk­tatását célozzák. Ilyen körül­mények között fontos mozza­natnak ígérkezik, hogy az el­lenzéki Kereszténydemokrata Párt elfogadta Allende elnök tárgyalási ajánlatát, s tegnap párbeszédet kezdett az Unidad Popular-ral. Nehéz, persze, valamiféle „megbékélésben“ hinni, bár az okos kompromisszum min­denképpen hozzájárulhatna ah­hoz, hogy a haladó vívmányok megszilárduljanak Chilében,“ s az ország távolabb kerüljön a polgárháború állandóan kísértő veszélyétől... És ez azért sem könnyű, mivel nem mindegy, hogy a legnagyobb ellenzéki párt milyen árat követel a „megbékélés“ fejében, másrészt a Népi Egység erői sem egy­ségesek a közös fellépés meg­ítélésében. Két felfogás viaskodik ugyan­is egymással: az egyik az ered mények konszolidálásán és a tömegek megnyerésén — bele­értve az elveszített középréte­gek visszaszerzését is — ke resztül képzeli el a hatalom Chilei párbeszéd megszilárdítását; a rnüsik felfo­gás viszont elégedetlen a fejlő­dés ütemével, azok gyorsítását és a társadalmi élet polarizáló­dását követeli, a nyílt összecsa­pást sem kizárva... A Népi Egység eme felemás helyzeté­ben Allende és az őt követő szocialista párti szárny, vala­mint a nagy történelmi tapasz­talattal rendelkező kommunista párt az előbbi változat (az eredmények megszilárdítása és a tömegek megnyerése) mellett tart ki. Indokolja ezt a maga­tartást az a tény is, hogy a „chilei kísérlet“ törvényes, al­kotmányos módszerekkel törté­nik. S mivel az országban nincs forradalmi helyzet, a kormány­nak ragaszkodnia kell a polgári fejlődés adta feltételekhez, s parlamenti úton kelt megkísé­relnie programja megvalósítá­sát. Fáradságos és nehéz út ez, hisz a parlamentben és a sze­nátusban egyaránt az ellenzék van túlsúlyban. Az az ellenzék azonban, amely lényegében meggyengülve került ki a ta­vaszi parlamenti választások­ból (a Népi Egység az 1970. őszi 36 százalékkal szemben 44 százalékot szerzett), különbö­ző eszközökkel igyekszik régi hatalmát visszaszerezni. A ke­reszténydemokraták — bár nem zárkóznak el az elnökbuktatás korábbi lehetőségeitől sem —, az 1976-os elnökválasztáson szeretnék visszaszerezni a ha­talmat. Annál nyugtalanabbak, viszont a nemzeti pártiak, akik az ultra jobbal dali erők ós a fa­siszta „Haza és Szabadság“ terrorcsoportjaival együttmű­ködve szervezik az utcai tünte­téseket, erőszakos akciókat, hogy a feszültség fenntartásá­val megfélemlítsék a kispolgári tömegeket, s lehetetlenné te. gyék a kormány gazdasági programja teljesülését. S mivel ezek az akciók nem jártak si­kerrel, ez év júniusában új helyzetet teremtett a reakció, a Tacnaezred puccskísérletével próbálta magához ragadni a hatalmat. A Prats tábornok ve­zette kormányhü alakulatok azonban leverték a lázadást, s bizonyították, hogy a hadsereg továbbra is az alkotmányosság pártján áll. Ilyen előzmények és meg­ismétlődő, taktikai szempontból szükségessé váló kormányátala­kítások után került sor az újabb belpolitikai válságra. Schneider tábornok, a fegyve­res erők főparancsnoka meg­gyilkolása óta most Ismét az elnök közvetlen környezetéből szemelték ki az áldozatot, s megfenyegették három további szárnysegédét is. Nehezíti a helyzetet — ebben a hosszanti kiterjedésű országban — a 45 ezer teherfuvaros újabb sztrájk­ja is. A három éve csatát vesz­tett reakció nyilvánvaló cél­ja nemcsak az, hogy nehezítse a kormány gazdasági program­ja megvalósítását, hanem az is, hogy lehetetlenné tegye a Né­pi Egység és a keresztényde­mokraták most kezdődő párbe­szédét. A válságot csak fokozza a zilált gazdasági helyzet, az állandósult sorbaállás, az ellá­tás nehézségeiből adódó áru­hiány, valamint a feketepiac és a spekuláció. A kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy úrrá legyen a bajokon, a reak­ció viszont mindent megtesz, hogy a minél rosszabb, annál jobb: elvéhez igazodva lehetet­lenné tegye a gazdasági-pénz­ügyi helyzet megjavítására, va­lamint az infláció leküzdésére hozott kormányintézkedések megvalósítását. A polgárháború határán álló Chile létérdeke a helyzet nor­malizálása. Ezt ismerték fel a kerszténydemokraták is, amikor a múlt héten elfogadták Allen- de elnök tárgyalásokat indítvá­nyozó javaslatát, s kísérletet próbálnak tenni a „megbékélés­re“, az átmeneti kiegyezésre. A kereszténydemokraták egyéb­ként már korábban is készségü­ket nyilvánították egy olyan kormányban való részvételre, mely a Népi Egységből, a ke­reszténydemokráciából és a fegyveres erők képviselőiből állna. Az ilyen összetételű kor­mány azonban meglehetősen ir­reálisnak tűnt, s jobbára ma is az. A hadsereg bevonása viszont annál hasznosabbnak mutatko­zott (legalábbis a középrétegek szempontjából), ezért meglepő volt, hogy a márciusi, majd a puccskísérletet követő kor­mányátalakítás során nem szá­moltak velük. Bár a kiélezett belpolitikai helyzet miatt a keresztényde­mokraták megnyerése fontos mozzanat volna, kérdés azon­ban, milyen haszna lesz a pár­beszédnek. Minden kompro­misszumnak ugyanis csak ak­kor lehet értelme, ha nem bontja meg a baloldali koalí­ciót, nem mond le a haladó vív­mányokról, s a „megbékélés“ ürügyén nem gyengíti a népi erők egységét, összeforrottsá- gát, erejét. A választás nem könnyű. Nemcsak azért, mert a Népi Egység maga is meglehetősen heterogén szervezet, hanem azért is, mivel eddig az alkot­mányosság oldalán álló, a sta­bilizáló erő szerepét játszó had­sereg tiszti és tábornoki kara sem független azoktól az erők­től — az ellenzékieket is bele­értve! —, melyek Chilében te­vékenykednek. És ezt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni! C hile népe az elmúlt közel három esztendő alatt be­bizonyította. hogy a társadalmi haladás híve, s megvédi országa forradalmi vívmányait. A hata­lom problémáinak megoldása azonban továbbra is izgató kér­dés. És aligha férhet kétség ah­hoz, hogy Allende és kormá­nya a reakció összpontosított támadásaival szemben csakis a népi erőkre támaszkodva nyer­het újabb csatát. FONOD ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents