Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-24 / 174. szám, kedd

A RAGYOGÓ FOGSOR A plakátokon és a képeslapok hirdetésein látható fülig érő, fogat villogtató reklámmosolyt, pontosabban ennek fő-fő elemét, a ragyogó fehér fogsort elsősorban a kozmetikai vegyiparnak köszönhetjük. Aki ilyen fogsorra vágyik, vagy legalább is tovább meg akarja őrizni fogai épségét, az nem nélkülözheti a korszerű kozmetikai ipar fogápoló készítményeit. így kezdte az egyik külföldi népszerű műszaki-tudományos folyóirat a mindenkit lenyűgöző — és ma, sajnos ritkaság- számba menő gyönyörű fogsorról szóló írását. Mit kell tudni azzal összefüggésben?

Mindenekelőtt azt, hogy a fogpaszta részben dörzsölés, részben kémiai hatás révén idézi elő a tőle várt hatást. A dörzsölőanyag rendeltetése az, hogy mechanikailag távolítsa el a fogakról a szennyezéseket. Miközben azonban így tisztítja és csiszolja a fogakat, nem szabad megsértenie a fogzománcot. Nem szabad tehát olyati anyagnak lennie, amely keményebb a fogzománcnál, vagy éles, apró kristályokból áll.

E következményeknek több anyag is megfelel; hogy melyiket alkalmazzák, az gazdasági megfontolásoktól függ. Az egyik legáltalánosabban használt dörzsölőanyag a krétapor (kalciumkarbonát). Ma már azonban nem a tisztított természetes krétaport — az úgynevezett iszapolt krétát — használják, hanem mesterségesen „lecsapással állítják elő az anyagot.

Az eljárás egyszerű: vízzel hígított oltott mész- be — úgynevezett mésztejbe — széndioxidot vezetnek. A keletkező és vízben oldhatatlan krétapor finom szemcsék alakjában kiválik „kicsapódik“: Ez az eljárás persze csak így elmondva ilyen egyszerű. A valóságban ugyanis gondosan meg kell választani a körülményeket — a hőmérsékletet, a töménységet, az áramlási sebességet stb. — s ezeket állandósítani kell, mert csakis ebben az esetben érik el azt, hogy a kréta az úgynevezett aragonitkristály — nem pedig kalcit- kristály — formájában váljon ki. A aragonitkris- tályok legömbölyítettek, nem olyan élesek, mint a mészkő másik kristályformájáé és a kalcité.

A dörzsölőanyagokon kívül olyan kémiai anyagok is vannak a fogpasztában, amelyek csökkentik a fogzománc és a reá rakódott szennyezés közötti tapadóerőt, fellazítják a szennyeződést, a fogmosó folyadékban szétoszlatják a szennyet, ételmaradékot stb. és nem „engedik“ azt újra összeállni, lerakódni.

Régebben erre a célra kizárólag szappant használtak. Ma különféle — erre a célra alkalmas — kémiai anyagokat kevernek a fogpasztához. Érdekes azonban, hogy itt is ragaszkodnak a habzáshoz, noha olyan anyagok is vannak, amelyek a kívánt feladatokat anélkül is ellátnák, hogy habzanának. Minthogy azonban a hab a köztu- datban hozzákapcsolódik a tisztálkodás és a tisztaság fogalmához, a kereskedelmi szakemberek- A KÉMEKUS SZEMÉVEL

tapasztalatai szerint a fogyasztóközönség jobban kedveli a habzó fogkrémet. A leggyakoribb hab- zásképző anyag a laurilalkoholszulfát.

Az alapvető anyagokon kívül újabban mind több adalékanyagot is kevernek a fogkrémhez. Ilyenek például a fluorvegyületek, amelyeknek főleg a gyermekkorban a fogzománc kialakításában és keménnyé tételében van nagy szerepük. Fluortartalmú pasztát elég nehéz gyártani.

]ó szagtalanító és baktériumölő hatású a klorofill, amely szintén alkotóeleme néhány fogpasztafajtának. A fog fehérítésére szolgálnak a különféle oxidálóanyagok. A fogpaszták közötti különbség az adalék és az illatosító anyagok választékában és arányában rejlik.

A krétaport és az egyéb hatóanyagokat egyetlen könnyen kenhető pasztává kell egyesíteni. Ez ne legyen túlzottan képlékeny, ne száradjon be, de idővel el se folvósodjon. Az ilyen paszta előállítása a kozmetikai vegyiparnak egyik legnehezebb — bár — megoldott — feladata.

A pasztát a kiszáradás ellen a nedvességszívó glicerin vagy szorbit — mindkettő édes ízű, úgynevezett több értékű alkolhol — védi. Nehogy a fogkrém szilárd és folyékony anyagai tárolás közben szétváljanak, különféle nyálkaanyagokat juttatnak a pasztába. Ilyen sokféle van, természetes és gyári egyaránt. Közülük a legelterjedtebb a tragant, egy trópusi akácnak a mézgája. A nyálkaanyagokra jellemző, hogy náluk jóval nagyobb mennyiségű vízzel is úgynevezett tixotrop gélt alkotnak. Ez szemre szilárd — tehát megtartja formáját —, de már csekély nyomás hatására is úgy viselkedik, mintha folyékony volna.

A fogkrém gyártása úgy történik, hogy a nyálkából és a felhasználandó víz egy részéből keveréket készítenek, és ezt beleöntik egy keverőgépbe. Ott adagolják hozzá felváltva a krétapart és a további vizet. Közben hozzákeverik a föntebb említett habzáskeltő anyag — legtöbbször a laurilalkoholszulfát — egy részét is, amelynek ekkor még csak az a szerepe, hűgy segítse a krétapor és a víz keveredését. A krétapor ugyanis igen rosszul oldódik vízben, márpedig a vízzel való összekeverése fontos feladat.

Nagy óvatosságot igényel a laurilalkoholszulfát adagolása, mert ha a keverés közben hozzáadnák az egészet, a massza már a gépben habzani kezdene, és rengeteg levegőt venne fel, úgy magába zárva azt, hogy onnan nem is lehetne kiűzni. így afféle kelttésztaszerű masszát kapnánk. Ezért a keverés közben a laurilalkoholszulfátból csak annyit adnak hozzá, amennyi a krétapor és a víz keveredéséhez kell, a többit — ami a habzáshoz szükséges — csak a keverés végén teszik bele.

A masszát ezután alaposan átgyúrják, hogv az anyagok minél jobban összekeveredjenek, majd tizenhét órán át pihentetik. A tubusba töltés előtt újra erősen megmunkálják.

BORORO AKCIÓ (cseh)

Filmszínházaink most tűzték nűsorukra a DEFA és a LEN- ILM közös vállalkozásában ké- zült Goya című színes, kétrészes nagyszabású történelmi jletrajzfilmet, mely a 18. szájadban élt nagy spanyol festő emberi és művészi megismeré- -.ének gyötrelmes útját, a történelem egyik legsötétebb korszakát, az inkvizíció borzongató szellemét tárja elénk. A nagyszabású történelmi tabló Lion Feuchtwanger közismert regénye alapján Konrad Wolf

rendezésében készült. A művészi élményt nyújtó filmben nemzetközi szereplőgárda működik közre; közülük is kiemelkedik a címszerepet alakító litván Donatasz Banionisz, aki híven érzékelteti a nagy művész személyiségét.

A képen: a jugoszláv Oliver a Katarina (Alba hercegnő szerepében) és Donatasz Banionisz. (A filmmel — ünnepi bemutatója idején — márciusi számunkban részletesen foglalkoztunk.) —ym—

Vlastimil Brodský és Božidara Turzonovová a Bororu akció című cseh film epv>k ie’enetóben.

TECUMSbh (NDK beli)

A Német Demokratikus Köztársaság népszerű indián-filmsorozatának legújabb, hetedik darabja a Tecumseh, amely az 1800-as évek elejére vezet visz- sza, amikor az amerikai gyarmatosítók csellel, ravasz megállapodásokkal, a katonaságot is igénybe véve megkísérelték elűzni ősi birtokaikról az indiánok törzsét.

llans Kratzert rendező arra törekedett, hogy filmjében érzékei tesse Észak-Amerika 18—19.

századbeli társadalmi viszonyait is. S akárcsak a legtöbb filmsorozat — mint mondani szokás —, ez sem kerülhette el a sorsát: az előző darabokból kifejező eszközök ismétlődnek a film nem tartalmaz újszerű mozzanatokat, hanem követi a jól bevált megoldásokat — egyszóval sablonos. A címszerepet ismét — akárcsak a többi részekben — a jugoszláv Gojko Mitics alakítja

A Tecumseh címfi indiántörténet egyik kockája; jobbra a fö- ;zereplő: Gojko Mi lies.

SOYA (NDK—szovjet)

Egy idegen bolygóról a mi égitestünkre érkező expedíció rejtélyes megbízatásáról szól a Uororo akció című cseh film, nelyet D. Makoviöka forgató- könyve alapján Óta Fuka ren- lozett. A film nem jellegzetes ici-fi, hiszen a tudományos-fan- asztikus műfaj elemei bűnügyi nozzanatokkal vegyülnek ben- íe. A történet jobbára a fantá- ia szüleménye, bár kétségkí- /ül némi valóságmagot is tar- almaz. hiszen az alapötletet \lbert Vojtéch FrtC cseh kutató munkássága szolgáltatta.

(Mint ismeretes, Frič hatalmas méretű kutatómunkái végzett Dél-Amerikában, Brazíliában, az indián törzsek közt.)

Az alkotót — az izgalmasan és lendületesen lebonyolított cselekményen túlmenően — korunk tudományos-műszaki fejlődése kapcsán az emberi kapcsolatok, az etika problémája izgatja. A hatásos és érdekes látványt nyújtó film főszerepét Božidara Turzonovová játssza. Férfi partnerei: Svätopluk Mátyás és Vlastimil Brodský.

1973. VII. 24.

6

Ű J FILMEK

ÉLETMENTŐ ÁRAMÜTÉS

Az áramütés nemcsak halállal fenyeget, hanem életmentő is lehet az orvos kezében. Újraindíthatja a megállt szívet, ütemes összehúzásra bírhatja a szabálytalanul rángatózó szívizomrostokat és pótolhatja a szív saját ritmuskeltő ingereit. Sok ezer embernek, csecsemőnek és aggastyánnak, fiatal leánynak és szülőanyának dobogtatja szívét ritmuskeltő készülék a „pacemaker“. A szükséges energiát új megoldásokkal biztosítják és kísérleteznek „örökmozgó“ szerkezettel“ is.

A gyér, percenként esetleg csak 40—45 szívverés nem ad elegendő vért a szervezetnek. A beteg olyan gyenge lesz, hogy semmilyen erőkifejtésre sem képes, fárasztja még a fekvés Is. Néha már maga a szívizom sem jut elég vérhez, illetve oxigénhez, s előbb-utóbb megáll a szív. Vagy, ha nem is áll meg, az egyes szívizomrostok „önállósítják magukat“, rendezetlenül húzódnak össze. A szív, lüktetés helyett remeg: fibril- lál.

Ha az izomrostok rendszertelen összehúzódása, a fibrillálás csupán a pitvarra szorítkozik, annak sokféle oka lehet. Nincs súlyosabb következménye, nem ritka és néha nagyon is tartós je lenség. Ha azonban a kamra jut ilyen állapotba, akkor a szív nem tud vért préselni az erekbe, a keringés elakad, és bármi is volt a kiváltó ok — másodperceken belül fenyeget a klinikai halál. Az orvostudomány egyik legnagyobb eredménye, hogy a klinikai és a — már végleges — biológiai halál közötti percekben is képes élet mentésre.

A „Delta“ c. természettudományos-technikai magazinban azt olvassuk, hogy kb. 1 amper erős ségű árammal a fibrilláló szív valamennyi izomrostját egyetlen rövid pillanatra összerándulásra lehet kényszeríteni, hogy a pillanat elteltével szóhoz jusson a szív saját, természetes vezérlő- központja, a színuszcsomó. Az ebben a sajátos idegsejt-együttesben keletkező ingerületek terjed nek szét, külön idegpályák nélkül, a szívizom sejtjein és késztetik összehúzódásra előbb a pitvart, majd kisebb késéssel a kamra izomzatát. Amikor az ingerképzésben, vagy a vezetésben zavar támad s a színuszcsomó elveszti uralmát a szív felett, helyébe lépnek ugyan „tartalék“ ingerképző szervek, de ilyenkor a szívdobbanások száma jelentősen, akár a felére is csökken. Ekkor fenyeget a kamrai fibrillálás.

A gyógyítás céljából adott áramütést követő pillanatban, amikor a szív valamennyi izomrostja egyszerre ernyed el, az egyébként működőképes színuszcsomó ismét vezérlete alá tudja vonni a szív valamennyi izomrostját.

A fibrillálást megszüntető villamos készülékek kezdetben csupán műtét közben, felnyitott mellkas esetében nyújthattak segítséget, mert közvet'* lenül a szívizmokra helyezett elektródokkal adták az áramütést. Korszerűsített változataik ma is készenlétben állnak minden nagy műtőben, várható és váratlan esetekre is.

Szerencsére megtalálták a módját, hogy a. mellkasra helyezett elektródokkal kb. 10 amperes áramot bocsássanak a mellkasra s így a szívhez eljut a szükséges 1 amperes áram. Az ilyen célokra szerkesztett készülékek egyik, tranzisztoros típusa elektronikus áramkörökkel 50 Hz-es váltakozó áramot bocsát a szívre, 1—2 tizedmá- sodpercnyi időre. A másik eljárás nagyfeszültségre feltöltött kondenzátor néhány ezred másodperc alatt lezajló kisülésére épül, s minthogy itt az áram csúcsértéke és teljesítménye megle* hetősen nagy, fokozott óvatosságra van szükség.

A már nem is fibrilláló, hanem elernyedt, megállt szív újraindítására és „üzembe tartására“ is alkalmasak bizonyos, sorozatban adott áramütések, mégpedig a normális szívritmusnak megfelelő, néhány ezred másodperc időtartamú négyszögimpulzusok.

A normális szívműködés azonban nem mindig állítható helyre, pl. a dobbanásokat vezérlő, in- gertkeltő színuszcsomó tartósan is sérült lehet. Ilyen esetekre dolgozták ki a szervezetbe ültethető, folyamatosan működő szívingerkeltők sokféle típusát.

A ritmuskeltő készüléket teflon hálóban a bőr alatt, esetleg a hasüregben helyezik el. A szervezet kötőszövetekkel veszi körül, befogadja és rögzíti, A tartósan felerősített elektródok bizonyos zavarokat is okozhatnak a szívizmon, mert odavarrásuk helyén sejtburjánzás keletkezhet. Ez megnöveli az elektród és a szívizom közötti átmeneti ellenállást, tehát gyengíti az ingerkeltő-* bői érkező áram hatását. Ezért ma már csak olyan ritmuskeltőket alkalmaznak, amelyeknek elektródját az egyik fő visszéren keresztül — a szívkatéterezés mintájára — besüllyesztik magába a szívüregbe.

Legnagyobb gondot a ritmuskeltők energiaellátása okozza, mert kimerült telepüket csak kisebb műtéttel lehet kicserélni. A maiak élettartama 2—3 év. Huzamosabban működhetnének a radioizotópokat tartalmazó telepek. Káros sugárzásuk ellen megvédhető a beteg és környezete is, de már a legkisebb baleset (pl. utcai baleset) is sugárfertőzéssel fenyegethet.

Sokat ígérő kutatások a szervezet energiafolyamatait kívánják felhasználni a ritmuskeltők működtetésére. Például a testnedvek kémiai energiáját, a belőlük nyerhető galvánfeszültséget. A szervezet különböző pontjai között levő hőmér sé'kletkülönbségek is hasznosíthatók lehetnek, termoelemekkel. (djj