Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-22 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
Esoaaoom - t-hsubhim m—iwi.iiMniMu^juLUungi ŕ* Útban a kis unoka Siisil Weeraratlina felvétele HSEST HAMM AZ EMBER ? Az ember minden tervének, cselekedetének célja és értelme van, mindegyikkel valamely szükségletét akarja kielégíteni. ' Miért házasodik az ember? Milyen célját éri el, milyen szükségletét elégíti ki a házassággal? Tudjuk, hogy a házasság mai formája — a férfi és nő önkéntes, törvényes kapcsolata — az emberiség hosszan tart6 történelmi fejlődésének eredménye. Ennek a kapcsolatnak a történelem minden korszakában más és más formája volt, de a célja mindegyiknek ugyanaz: a nemi ösztönön alapuló fajfenntartás szükséglete. Ha erre a kérdésre: „miért határozza el két ember, hogy tartós kapcsolatot, vagyis házasságot köt?“ azt válaszoljuk, hogy „szerelemből“ elismerjük, hogy cselekedetük elsődleges és legfőbb motívuma a fent említett szükséglet kielégítése. A nemi ösztön társadalmunk modern polgáránál természetesen csak alapja a szerelem kifejlődésének. Azt állítani, hogy az emberek kizárólag nemi ösztönük kielégítéséért lépnek házasságra egymással — nemcsak v 'gá isan hangzana, de igaz sem volna. Azon szükségletek bonyolult és sokrétű összességét, amelyet a mai ember a házasságban kielégít, nem lehet csupán a nemi ösztön fogalmára korlátozni. Mit keres tehát a mai férfi és a mai nő a házasságban? Mit vár tőle? Milyen szükségleteit elégíti ki általa? Nem is olyan egyszerű választ adni ezekre a kérdésekre. A há7asságban kielégíthető alapvető szükségletek mindkét nemnél nagyjából ugyanazok. De vannak egyéni tnrmészetű igények is, amelyek éppen a nemek különbözőségéből és évezredes hagyományokból fakadnak. Tudjuk, hogy a szerelem értelmet ad az életünknek, hogy általa az ember jobbá, becsületesebbé, emberibbé lesz, tudjuk mi mindenre képes, milyen tettekre ösztökélheti az embert, mégis, ha valaki megkérdezné, mi a szerelem, nehezen tudnánk pontosan megfogalmazni, vagy körülírni. Egyet bizonyosan tudunk, hogy alapja a fajfenntartás és az ezzel összefüggő nemi érintkezés élménye utáni vágyakozás. ' A szerelmi viszony minősége mindig a viszonyt kezdő egyének tulajdonságaitól függ. A szerelem elmúltával elő- téibe kerülnek a személyiség eddig felszín alatt levő jellemvonásai, amelyek hozzásegítik az egyént, hogy visszanyerje eddig eltompult kritikai érzékét, hogy lássa, hibát követett e el a társválasztásnál, s mik azok a követelmények, amelyeknek partnere nem tudott eleget tenni. Van egy másik közös szükséglet .is, amelynek minden egészséges férfi és nő igyekszik eléget tenni: az utódok ne zi e és a róluk való gondoskodás. A szerelem, amely kbí embert egyesít, új embert képes teremteni. Ha valaiui> ik fél egészségi okokból vagy más körülményekből kifolyólag nem képes eleget tenni a másik ilyen irányú szükségletének, az még nem ok a felek egymástól való elhi’egülésére. Viszont, abban az esetben, ha mindketten egészségesek és képesek utódok létrehozására, mégsem tesznek" eleget ennek a szükségletüknek és kötelességüknek — jellembeli zavarokról és kiegyensúlyozatlanságról tanúskodik A férfi és a nő további közös szükséglete, amely a házasságkötéssel és a családalapítással együtt jelentkezik: az otthon megteremtése. Az otthon az a hely, ahol az ember feloldódik, legközelebbi hozzátartozói körében kényelemben, és biztonságban érezheti magát. Az ember sokszor nem is tudatosítja, mennyire szüksége van egy megbízható társ közellétére, akivel bánatát, szenvedéseit és örömeit megoszthatja. Ha mindezt nem találja meg élettársánál, törés következik be közöttük, és a házasság ily módon nem képes eleget tenni küldetésének. Ezeken a közös és hasonló igényeken kívül vannak specifikus igények is, amelyek a nemek különbözőségéből fakadnak, és külön-külön jellemzők a nőre és a férfira. A nő elvárja társától, hogy a házasságban biztonságot nyújtson neki. Hogy olyan ember legyen, aki őt és gyermekeit meg tudja védeni a veszély és a külvilág nemkívánatos hatásai ellen. Ez az igény bizonyára nem minden nőnél jelentkezik egyforma mértékben, hiszen sok előítéletet és téves felfogást leküzdöttünk már a nő feladatával és társadalmi helyzetével kapcsolatban. A férfi igényei ebben a kérdésben ellenkező előjelűek: ő elismerést igényel. Gyakran „presztízs“ kérdés számára a saját fontossága és csalhatatlansága, s ha ennek elismerését élettársától nem kapja meg az általa kívánt szinten, megalázottnak érzi magát. Különbözőek vagyunk, tehát az igényeink is különbözőek. Van, aki a szerelem igényét azzal elégíti ki, hogy hetente egyszer érintkezik a feleségével, mások gyengédséggel és figyelemmel halmozzák el élettársukat — mintegy bevezetőül a szerelmi kapcsolathoz. Van, akinek az otthonigényét egy szerény internátusi szoba is kielégíti (bár ez szélsőséges példa), mások kényelmes, fényűző otthonról álmodoznak, meleg papucsról és kötényes feleségről. Amint látjuk nemcsak az igények, de azok kielégíté- s - .Jk formái is egyénenként változók. Dr. Veronika Kovaliková A gyerekekhez is jó volt. Úgy szerette őket, mintha a saját gyermekei lettek volna. Bizonyítja ezt az is, hogy már régebben elkerültek tőle a gyerekek, de még mindig gyakran meglátogatják őt. Ajándékokkal halmozzák el. Ha találkoznak, elmondják bánatukat, örömüket. Velük együtt örül vagy sír. örül, ha egészségesek, jól vannak. Saját fia miatt azonban gyakran bánkódik. Villanyszerelőnek taníttatta, s agyonütötte az áram. De az unokát is ő nevelte. A gyerekek közül talán mégiscsak a kis unokáját szerette a legjobban. De amikor megnőtt, megnősült, ítthagyta őt. Néha kap tőle levelet, ilyenkor egész nap sír és panaszkodik. „Meghalt a férjem, elhagyott az édes unokám, de itt maradtak legalább a mostoha gyerekeim. Most már csak ők vígasztalnak engem. Bennük bízom“. Így panaszkodik — meg bizakodik is Mariska néni. — Mert tudja kedveském — az úgy volt, hogy amikor Mariskának meghalt a férje, újból férjhez ment. Megismerkedett egy özvegyemberrel, akinek volt egy fia, meg egy kislánya. A gyerekek még egész picik voltak, amikor Mariska nénihez kerültek. Sokkal jobban szerették őt, mint az édesapjukat. Apjuk ugyanis könnyelmű ember volt. Nagyon szeretett inni. Ilyenkor igencsak gorombán viselkedett. A gyerekek előtt szidta- verte a feleségét. Ű csak a gyerekek miatt tartott ki mellette. Nagyon a szívéhez nőttek. Az apa több ízben is faképnél hagyta a családot. De a gyerekek nem mentek vele, szabadkoztak, hogy ők bizony innen sehova sem mennek, csak ha az „anyjuk“ is velük megy. így aztán ezt a két gyereket elég keservesen nevelte fel. De felnevelte! A lány nemrégiben ment férjhez. Olyan lakodalmat csapott neki. hogy sok szülő megirigyelne. A lány boldog volt. Érezte a szülői szeretet. Különben azt sem mondhatja senki, hogy kihasználta nevelt gyerekeit. A leányt például csak tizennyolc éves kora után engedte dolgozni. Nászajándékba 20 000 koronás bankbetétkönyvet adott a kezébe. „Ez a te pénzed. te kerested“ — mondotta. — Te nekem adtad, én összespóroltam, s most visszaadom. Ha majd lakást kaptok, új bútort vehettek rajta... Egyelőre nála laknak a fiatalok. Amikor a munkából hazajönnek, meleg étel várja őket. Baromfit is csak az ő kedvükért tart. A háztartás ma is még a Mariska néni gondja. Persze Julka is sokat segít az anyjának, félti őt, óvja mindentől. Ha valahova elmegy és később érkezik meg, utána megy, keresi nem történt-e valami baja? Mert tudja, Mariska néninek magas a vérnyomása. Amennyire tud, vigyáz is az egészségére Mariska néni. Szeretné még a következő kisunokát is ápolni, felnevelni. Hiszen már arra sem kell sokáig várnia... D. T. Mindent a maga idejében Délelőtt hiába kerestük otthonában Écsi Klára elvtársnőt a nőszövetség hroboňovói (alistáli) helyi szervezetének elnökét. — Szerdahelyre ment útievélügyben — mondta a férje. Nyaralni megy a család — gondoltuk és azzal vettünk búcsút hogy délután visszajövünk. Ekkorra már a háziasszony is otthon volt s miközben betessékelt bennünket a lakásba, elmondotta, hogy a nőszövetség tagjai Magyarországra mennek kirándulni és az ő útleveleiket intézte a járási székhelyen. — Kirándulni mennek a legnagyobb dologidőben ... ? Nem szemrehányásként mondtuk, csak már hozzászoktunk, hogy a falusi emberek az ú. n. urborkaszezon idején — az aratás befejezése után és az őszi munkák megkezdése előtt mennek üdülni... — Ránk nőkre nincs szükség az aratásnál — mondja az elnöknő. — Frissítőkkel, jó ebéddel mégiscsak az asszonyok látják el az aratókat ... ? — Ezt elvégzik helyettünk a Jednota alkalmazottai. Télen politikai iskolázásokat tartanak, sütő-főző, vagy varrótanfolya- mot szerveznek, de tavasszal sem tétlenkednek. Ez idén például bekapcsolódtak a vietnami nép megsegítésére indított mozgalomba. Takarókat készítettek számukra. Továbbá a hnb mellett működő polgári ügyek bizottságával karöltve ünnepi estre hívták meg a falu hetvenéves polgárait. Egy más alkalommal, teaestet rendeztek. Ennek bevételéből fizették az e hónap végi kirándulást, melyen a nőszövetség 40 tagja vesz részt. A kirándulás alkalmából megtekintik Harkály, Pécs, Siklós nevezetességeit. Augusztusban pedig az olomouci virágkiállítást szeretnék megnézni. A nőszövetség hroboňovói alapszervezetének életében tehát nincs uborkaszezon. Az év egyik időszakában politikai, a másik időszakban a társadalmi-, máskor pedig a kulturális tevékenység lép előtérbe.-kvKöíényrdhci A kötényruha sokféle módon viselhető. Anyaga: kordbársony, düftin, szövet, bőr, műbőr, kiegészítője; pulóver, harisnyanadrág, blúz, hosszúnadrág lehet, jellegzetes változatai az enyhén trapéz vonalú, a lágyan karcsúsított ingszerű és a hosszú mellényes formák. Nagyon egyszerűen lehet kötényruhát készíteni kabátból, vagy vastagabb szövetruhából is. Csak az ujjakat kell kifejteni és az eleje kopott részét levágni s helyette zipzáros vagy karikás záródást alkalmazni. Veľký Grob községben Mária N. az udvaron levő WC-ben egy halott csecsemőt talált. A holttesten törvényszéki boncolást hajtottak végre Az orvos előzetes megállapítása szerint a kislány élve született — anyja oltotta ki életét — olvasom a mellettem ülő Idősebb néninek az nisághírt. — Hát igen... — sóhajt. — Ilyen nők is vannak, még becsületesek is. Például az én szomszédasszonyom. Mariska — így hívják — korán ment férjhez egy szakmunkáshoz. Nemsokára fiúgyermekük született. Mariska azonban több gyermeket nem szülhetett. Pedig nagyon szeretett volna még gyereket. Ezt mondogatta: egy gyerek nem gyerek Nem is bírta ki sokáig. Hirdetést adott fel és kettesével hordta haza az árvaház gyerekeit. Kilenc gyermeket nevelt fel. Mindegyikből jó, dolgos, becsületes ember lett. jószívű asszony, 1973. VII. 22. 16 Matis Pál felvétele
