Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-19 / 170. szám, csütörtök

Levél Moszkvából Először Majakovszkijjal 1923. december 23 —24-én történt. A személyes találko­zás. Moszkvában, a Bulvár és a Mjasznickája utca (akkor még így nevezték) sarkán, a második emeleti lakásban zaj­lott le. Ogy történt, hogy ami­kor már megszoktam az orosz beszédet, telefonáltam neki, és ő meghívott, hogy még aznap estefelé jöjjek el. Majakovszkijt, mint költőt én már vagy két esztendeje is­mertem — igaz ugyan, hogy nagyon kevés művéből — és nagyon megszerettem. Még ab­ban az időben, amikor a Kas­sai Munkás" szerkesztőségében dolgoztam, lefordítottam ma­gyarra a „Balra mars", „Meg­rengető tények“, „Korai még ürülni“, című verseit és egy ismertetést írtam a „Buff misz­térium“ (Misztéria Buff) című darabjáról. Amikor Kassán 1922 május elsején előadásra került a „Kollektív tömegjáték"-nak nevezett munkám, amelyhez a dalok szövegét Hidas Antal ír­ta — a kórusban szavalt ré­szekben benne volt Majakovsz­kij „Balra mars“ című verse is az én fordításomban. Én már akkor ei se tudtam képzelni a forradalmi költészetet és dalo­kat Majakovszkij nélkül. Szóval mikor 1923 júniusá­ban véglegesen Moszkvába ér­keztem, a költő Majakovszikij nemcsak már „ismerősöm“ volt, de úgy néztem rá képze­letben, mint aki a forradalmi költészet élcsapatának a leg­első sorában lépeget, kemé­nyen, forró meggyőződéssel és nagyon szépen. Amikor végre személyesen is megismerkedhettem vele és meghívására elmentem hozzá, a cím, amit a telefonba mon­dott nekem, a Brikék lakása volt, ahol az asztalnál, amin egy kicsike karácsonyfácska volt, öt vagy hat ember foga­dott — Majakovszkij, Brik, a felesége, Nyikolaj Aszejev és talán (erre nem emlékszem) Szergej Tretyakov, meg (szin­tén talán) a művész Alekszan- der Rocsenko, akinek a fotó­montázs illusztrációival akkor (1923-ban jelent meg verses­gyűjteménye Majakovszkijnak „Erről“ címmel. Az, hogy karácsony este van, részemre nagy meglepetés volt. Már régen elszoktam a karácsonyok és húsvétok meg­VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: 150000000 (Részlet) El veletek, költők túlvilági sirámai, orgiáil Harson a jelen éneke: „Fővárosokon át jöttünk ide, tundrákon át törtünk ide, lápokon vergődtünk ide, de megjöttünk: milliók, dolgozó milliók, millió alkalmazott: te, te, te, lakások, raktárak, tűzvész - beragyogta sikátorok emberserege. Megjöttünk, milliók, mi, nyomorítottak, összetörtek, tönkretettek, mi tárgyak milliói, hegyek szökevényei, erdők bitangjai, mezők kiaszott milliói, megjöttünk, milliók, mind pogány, atheista, eretnek, meg, mi, milliók, elvadultak, bambák, éhesek, barmok, kivetettek, míg homlokunkkal a hit, a láng önkívületben veri a földet, az Üristenhez így küldjük imánk:- „Ne az égben légy, de itt lenn, Vas - Isten, tüzes - Isten, ne Marsok, Végák, Neptunok ura, te: Hús - Isten légy, légy a Föld Istene! Nem csillagzátonyok magas számüzöttje - jöjj közénk, alakot- emberit - öltvei Nem úgy, ahogy te „vagy a mennyben": mi, mi nyíltan akarunk s a jelenben csodát teremtenil Nevednek hősei, küzdve r­növünk fel a rémteli lángba-füstbe, mert harc vár, három - olyan - nagy, mint a Teremtőé volt: ma mi az újjal a régi hatalmat akarjuk szétrobbantani!" SZABÓ LŐRINC fordítása * A neves szovjet költő ma 80 éve született. ünneplésétől. Majakovszkijjal kocintottunk az ünnepre, aztán leültünk külön beszélgetni. Majakovszkij azzal kezdte, hogy mondjam el magyarul a Balra mars fordítását. Elkezd­tem, de nem tudtam végig el­mondani (ezt csak Bertus fe­leségem tudta volna megtenni, aki sokszor szavalta ezt a ver­set is). Aztán a magyar köl­tőkről kezdett érdeklődni. En, természetesen elsősorban a MÁ-ról beszéltem neki, meg Kassák „Mesteremberek" című verséről, amit aztán az 1928- ban megjelent első oroszul írt könyvemben a „Mai Európa művészetéről" le is fordítottak. A beszélgetésünk Majakovsz­kijjal azzal végződött, hogy fel­ajánlotta, jöjjek el másnap új­ra, de nappal, akkor majd töb­bet beszélgethetünk. Másnap, december 24-én új­ra elmentem Brikékhez, ahol már csak Majakovszkijjal volt találkozásom. Hogy miről be­szélgettünk — ezt nem tudom elmondani, mert annyira meg­hatott, amit Majakovszkij ve­lem szemben tett, hogy bizony minden egyébről megfeledkez­tem. Majakovszkij megajándéko­zott egy csomó könyvvel, folyó­irattal, és egy hetilap 1918— 19-ben megjelent összes számá­val. Mindezt azóta is úgy őr­zöm, mint a legértékesebb kin­cseket. Felsorolom őket. Mindenekelőtt a saját két könyvét ajándékozta nekem, amikbe (mind a kettőbe) be­leírta (oroszul, természetesen): „Mácza elvtársnak — V. Maja kovszkij, 1923. december 24.“ Az egyikről már szóltam (az „Erről“ című versekről). A má­siknak a címe „A hangok szá­mára“. Ez Liszizkij illusztrá­cióival jelent meg a moszkvai Állami Kiadónál, de Berlinben ••nyomtatták. Szenzációsan szép kiadás. Ezeken kívül öt kis köny­vecskét moszkvai 1923-as ki­adásban, főként fiatal költők verseit; David Burlid verseit az ő rajzaival. A folyóiratokból — két példányt a „Futuristák"-bői, még 1914-ből, a „Képzőművé­szet" című, nagy formátumú, 1919-ben Péterváron megjelent folyóiratot, Az „Iszkusztovo Kommuni" című — szintén még Péterváron 1918—19 ápri­lisáig megjelent —17 példányát. Mindez most már a legnagyobb ritkaságnak számít, és én csak büszke lehetek nemcsak arra, hogy Majakovszkijtól kaptam ajándékba, arra is, uogy egyál­talán megvannak nálam ezek a történelmi értékű ritkaságok. Boldog és büszke voltam akkor Is, és most is szeretettel és há­lával gondolok Majakovszkijra, a forradalmi költészet vezér­alakjára, aki most, 1973-ban lenne 80 éves. Halála után — ami nagyon is korán, 1930 áprilisában kö­vetkezett be, — legközelebbi barátja, a szintén nagy jelen­tőségű költő, Nyikolaj Aszejev írta róla: „A forradalom Maja­kovszkij számára abszolút való­ság volt — régen várt, örökké rokon-realitás", és idézett Ma­jakovszkij 1918-as verséből: „Parancs a művészet seregé­nek". „Nekem a munka legközelebbi rokonom. En szintén gyár vagyok, és ha kémények nélkül is, lehet hogy én kémények nélkül keményebb vagyokl" Így is dolgozott Majakovszkij, ez a hősi, kemény és hűséges forradalmár, költő egész életé­ben. A kommunizmusért harco­lók sohasem felejtik el. MÄCZA JÁNOS □ A Pamír-fennsíkon, 4200 méternyi tengerszint feletti ma­gasságban kezdték meg a világ legmagasabban fekvő obszerva tóriumának építését, amelyet a leningrádi tudományos dolgo zók terveztek. Ivan Kanajevnek, a pamíri expedíció tudományos vezetőjének véleménye szerint ez a hely kiváló a tudományos megfigyelések számára, mivel itt az éghajlat rendkívül száraz és az égbolt egész évben felhőt­len. A FIATALOK NYÁRI AKTI VITAS A Lassan már megszokottá vá­lik, hogy a nyári hónapokban a diákok különféle üzemekben, vállalatokban vagy földműves- szövetkezetekben munkát vál­lalnak. A fiatalok nyári aktivi­tása legfelsőbb pártszerveink figyelmét sem kerülte el, s ez évben az eddigi célkitűzések mellett egészen új mozzanato­kat nyer. A diákok nyári mun­kavállalása jó alkalom arra, hogy a fiatalság megismerje a munkások és parasztok tevé­kenységét, szorosabb kapcso­latba kerüljön a dolgozó nép­pel, ez pedig az iskola és az élet, illetve a termelés szoros kapcsolatát feltételezi. Ezek rendkívül időszerű feladatok, melyekről a párt Központi Bi­zottságának beszámolójában Ján Fojtík elvtárs is beszélt. A fiatalok országszerte már teljes erővel dolgoznak; ezt a lendületes aktivitást gondos előkészítés előzte meg, hiszen az ifjúsági szövetségek szervei és szervezetei ez évben külö­nös gondot fordítottak a fiata­lok nyári foglalkozásának meg­szervezésére. Az előkészületek tulajdonképpen már az év ele­jén, januárban megkezdődtek, amikor a SZISZ a fiatalok nyári munkavállalásával kapcsolat­ban javaslatot terjesztett a kor­mány elé. Ennek alapján kidol­gozták a brigádmunkák szlová­kiai tervét. A gondos előkészí­tés lehetővé tette, hogy megold­janak néhány szervezési problé­mát is. A korábbi években ugyanis gyakran félreértésre került sor az üzemekben és a vállalatokban, mert nem látták szívesen a fiatalokat, mivel a munkaerőállomány gyarapodása kedvezőtlenül befolyásolta az üzem gazdasági mérlegét. A vállalatok vezetősége ezért gyakran figyelmen kívül hagy­ta a SZISZ óhaját, s a jelent­kező fiatalokat elutasította. Ebben az évben azonban olyan megállapodás született, hogy a brigádot vállaló fiatalokat nem sorolják az üzem munkaerőál­lományába. A vakáció két hónapjában több mint 25 000 közép- és főis­kolai tanuló vesz részt nyári munkán. Bratislavában több mint 1700 fiatal dolgozik, ami azt jelenti, hogy a mozgalom­ban Szlovákia fővárosának dön­tő szerepe van. A városban központi építőtábort hoztak létre. Ez nem azt jelenti, hogy a brigádra jelentkező diákok egyetlen építkezésen dolgoz­nak, hanem arról van szó, hogy többségüket egy helyen szállá­solták el, s központilag irá­nyított terv szerint gondoskod­nak munka utáni tevékenysé­gükről. Ám Szlovákia szerte ta­lálkozhatunk munkát vállaló fiatalokkal, így többek közt a bratislavai-malackyi műút épí­tésén, a trnavai Magasépítő Vállalat építkezésein, a Banská- Bystrica-i és a košicei közmű- vesítési munkálatoknál, a Nyu­gat-szlovákiai Konzervgyárban stb. A fiatalok segítenek a me­zőgazdaságban is; ezeket a bri­gádokat azonban a járási szer­vek szervezik, éspedig a helyi SZISZ-szervezetekkel közösen megállapodva a fiatalokat köz­vetlenül a járás valamelyik földművesszövetkezetébe irá­nyítják. Említettük, hogy a fiatalok nyári aktivitása ez évben új utakon halad. Az ifjú nemzedék szocialista arculatának formá­lására irányuló nevelés célkitű­zéseit szem előtt tartva a fia­talok nyári aktivitásának jelentősége nem kizárólag a munka értékében rejlik, hanem az aktivitással járó politikai- ideológiai nevelés kötetlen formájában. Sőt azt is mond­hatnánk, hogy az eszmei-politi­kai nevelésen van a fő súly, hiszen a fiatalok a munka so­rán kihasználják nemcsak sa­ját tapasztalataikat, hanem kapcsolatba kerülnek a legjobb dolgozókkal, a szocialista munkabrigádok tagjaival, az üzemek és a vállalatok ifjúsági szervezeteinek képviselőivel. Kétségtelen, hogy a fiatalok nyári munkája az elmúlt évek­ben is hasonló célokat követett, az eredménnyel azonban nem minden esetben voltunk elége­dettek. Számos elképzelés ugyanis nem valósult meg, sok volt az ösztönösség, a szerve­zetlenség, s a fiatalok aktivitá­sát formalizmus kísérte. Ez év* ben ezért fordítottak oly nagy gondot a nyári brigádok kon-? cepciójának kidolgozására, s a. munkaaktivitás eszmei-politikai célkitűzéseire. A céltudatos és jól átgondolt program kidolgozása helyesnek bizonyult. Már az első hetek eredményei igazolják, hogy a helyes és gondos szervezés meghozta a gyümölcsét. Maguk a fiatalok elismerően nyilatkoz­nak arról, a vezetőség igen ügyelt arra, hogy az eszmei-po* litikai nevelés ne szorítkozzon csupán előadások sorozatára, hanem gondoltak a fiatalok ter­mészetes lelkesedésére, játékos kedvére, alkotókészségére és fantáziájára is. Az időszerű témák közül említsünk meg leg- alább egyet: a berlini Világif­júsági Találkozót s az eddigi VIT-ek történetét. Az elmúlt na­pokban a bratislavai Ifjú Gárda diákotthonban — ahol a szlovák fővárosban dolgozó fiatalok ta­nyáznak — nagyszabású vetél­kedőt rendeztek erről a témá­ról. A fiatalok saját elképzelé­seik szerint kötetlen formában rendezték meg a vetélkedőt, a száraz adatok és tények helyett szellemesen versenyeztek, ki tud többet. A nyertesek vállala­tok által adományozott díjakat kaptak. Hasonlóan kötetlen for­mában zajlottak le azok az ak­ciók is, melyek azt célozták, hogy az új tanévtől a főiskolára kerülő fiatalok ízelítőt kapja­nak a felsőoktatási intézmé­nyekben folyó munkáról. A rendezvényt az idősebb hallga­tók irányították, s kérdés-fele­let formában mindenki választ kaphatott a tanulás csínjáról- bínjáról, az egyes tantárgyak­ról, arról, hogyan kell készül­ni egy-egy vizsgára, hányszor lehet vizsgára jelentkezni, szá­mos diákturpisságról is, melyet a jövendőbeli „gólyák“ termé­szetesen még nem ismerhetnek, idősebb társaik azonban már csak mosolyogva intenek fe­lette. A fiatalok igen jól szóra­koztak, s az ilyen kötetlen for­mában kapott tájékoztatás min­den bizonnyal megkönnyíti a kezdőknek a főiskolai életbe való beilleszkedését, s feloldja az ezzel járó esetleges szoron­gásukat. Az eszmei-politikai ne­velés terén elért kedvező ered­mények titka abban rejlik, hogy valóban semmit sem hagynak a véletlenre, nem rögtönöznek. Az illetékesek a pontos célki­tűzést, s témákat igen részlete­sen szétdolgozták, szem előtt tartották a szabad Idő célsze­rű kihasználását, a kollektíva nevelő hatását s a formák meg­választásánál természetesen fi­gyelembe vették a fiatalok men­talitását, érzelemvilágát, érdek­lődési körét is. Ifjúságunk internacionalista érzelmeinek alakításában nagy szerepük van a diáktalálkozók­nak, a testvéri szocialista or­szágok fiataljaival való kapcso­latok ápolásának. Ezen a nyá­ron ezért még intenzivebbé vál­tak a diákcserék. Ennek kere­tében a nyár folyamán a Szov­jetunióból mintegy 700 fiatal dolgozik hazánkban, több szá­zan érkeztek Lengyelországból, Magyarországról, az NDK-ból, Bulgáriából s több más ország­ból. Tekintettel arra, hogy diákcseréről van szó, a mi fia­taljaink közül többen viszont külföldön vesznek részt bri­gádokon. A nyári bri­gádmunkák során évenként szlovákiai akciókat rendeznek; jelenleg Bratislavában folynak egy „brigádfesztivál“ előkészü­letei, melyen értékelik a júliu­si munkák eredményét. Augusz­tusban szlovákiai találkozóra kerül sor, s ezt a rendezvényt összekapcsolják a fiatalok túrá­jával a Rysy-csúcsra. S a fiatal­ság természetesen készül a Szlovák Nemzeti Felkelés 29. évfordulójának méltó megün­neplésére is, az úgynevezett há­la stafétájával, mely a hazánk­ban elsőként felszabadult Ka­linovo községből indul Banská Bystricára. A fiatalok nyári aktivitása ez évben valóban igen változatos, alkotó munkával, vidámsággal, fiatalos lendülettel, tenniaka- rással telített. Ez az aktív munka fiataljaink hasznára van, s mindannyiunk javát szol gálja. Dr. CZAKÚ MÁTYÁS SZÜLÖK, NEVELÖK FÓRUMA

Next

/
Thumbnails
Contents