Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-18 / 169. szám, szerda
HÁROM ÚJ KÖNYV- t Georges Cogniot: Kortársunk, Lenin Georges Cogniot: Kortársunk, Lenin című írását azzal az érdeklődéssel olvastuk, hogy a már közkézen forgó számos Lenin életrajz után, vajon a francia szerző tud-e még újat mondani? A két részes kötet első része a Lenin élete, második része a Leninizmus címet viseli. Az előbbi részben Lenin életével és fejlődésével, az utóbbiban eszmerendszerével ismerkedhetünk meg. A tanulmány meggyőzően bizonyítja, hogy Lenin hozzájárulása a marxizmus továbbfejlesztéséhez nem csupán az orosz vagy éppenséggel az „ázsiai" valóságon alapul, nem csupán korlátozott területen érvényes, hanem a marxizmus lényegét érinti. A XX. század marxizmusa és a leninizmus azonos fogalmak. Marx felfedezte a polgári társadalom mozgásának gazdasági törvényét. Keletkezésükben, kibontakozásukban és hanyatlásukban tanulmányozta a tőkés társadalom termelési viszonyait, s tudományosan kimutatta e társadalom szocialista társadalommá való átalakításának elkerülhetetlenségét. Amikor a kapitalizmus elérte legfelsőbb fokát, amikor kialakult a monopóliumok hatalma, Lenin folytatta Marx müvét. Tudományos, zseniális elemzését adta az imperializmus gazdasági és politikai természetének, mint a kapitalizmus utolsó szakaszának. Felfedezte a kapitalizmus gazdasági és politikai egyenlőtlen fejlődésének törvényeit az imperializmus idején, s az ebből következő lehetőséget, hogy a szocializmus kezdetben néhány országban, sőt egy országban is győzzön. Lenin nagy érdeme, hogy kimunkálta a szocialista forradalomhoz vezető út és a proletariátus hatalomra kerülésének mikéntjét. A tevékenységét követó időszakban új jelenségek mutatkoztak. A lenini elmélet azonban - megadja a kulcsot azoknak a problémáknak a megoldásához is, amelyeket az imperializmus jelenlegi fejlődési szakaszának konkrét sajátosságai vetnek fel. Ismeretes, hogy Leninnek és az általa alapított pártnak számos ellenféllel kellett megküzdenie, hogy megvédje és előrevigye a marxista nézeteket. A narodnyikok, a ,,legális“ marxisták, az ökonomislák, a mensevikek, a szor.iálforradal- márok, az otzovisták, az anarchisták, a trockisták, a „baloldali“ kommunisták és az Internacionále pártjaiban található minden árnyalatú opportunisták ellen viaskodott Lenin, következetesen, gyakran nagyon kiélezett formában. Egy 1916- ban írt levelében maga tette szóvá: „Hát ilyen az én sorsom. Egyik harci kampány a másik után, a politikai ostobaságok, ízléstelenségek, az opportunizmus stb. ellen. Ez így megy 1893 óta. És emiatt gyűlöl engem egy csomó szimpla fráter. De én azért mégsem cserélném el ezt a sorsot az ilyen alakokkal való »békéért«“. Georges Cogniot tanulmányának megvan az az érdeme is, hogy jói megmutatja a leninizmus alkotó jellegét. A kötet lapjain az olvasó előtt világosan feltárul az életrajzra és a nehéz harcokra történő sok utalás mellett az is, hogy Lenin miként fejlesztette tovább a dialektikus és történelmi materializmust, miként gazdagította Marx és Engels műveit, és miként dolgozta ki a szocialista forradalom és a szocialista állam elméletét. A mű nemcsak népszerű formában, hanem új szempontok és új feladatok birtokában tárgyalja Lenin életét és a leninizmus kialakulását és jelentőségét. Az ötvenéves Szovjetunió köszöntése E kötet a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkalmából elhangzott beszédeket tartalmazza. A tavaly decemberében a Kreml kongresszusi palotájában megtartott ünnepi ülésen L. I. Brezsnyev többek között azt fejtegette, hogy a Szovjetunió fennállásának első éveitől kezdve harcot folytat a leszerelésért. A Szovjetunió aktív részvételével az utóbbi évtizedben sikerült elérni, hogy sok fontos megállapodás született olyan kérdésekben, mint az atomfegyverrel folytatóit kísérletek, az atomfegyverek elterjedésének betiltása, a bak- terológiai fegyverek betiltása és egyebek. „Mindéz — jelentette ki Brezsnyev — a leszerelés krónikájának csak az első oldalait jelenti. Felhívjuk az összes kormányokat, a világ valamennyi országának népét, hogy közösen töltsük mey ennek a krónikának következő oldalait, akár a legutolsóig — az általános leszerelésig". Később azt hangsúlyozta, hogy realisták vagyunk és jól tudjuk: az imperialista világ befolyásos körei még mindig nem mondtak le arról a próbálkozásról, hogy „az erő pozíciójából“ folytassák politikájukat. Tovább folyik az általuk ki kényszer! tett fegyverkezési hajsza, amely veszélyt jelent a békére. A Szovjetunió és szövetségesei kénytelenek levonni ebből a szükséges következtetést. A Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikájának békeszerető iránya azonban változatlan, és a jelenlegi helyzetben a békeszerető erők lehetőségei az agresszió és a háború elleni harcban olyan nagyok, mint még soha. A Szovjetunió továbbra is az enyhülés és a béke megszilárdítása irányában tevékenykedik, állhatatosan törekedve a nemzetközi feszültségi gocok megszüntetésére, az ellentétes társadalmi rendszerű államokkal való tartós, jó kapcsolatok kialakítására. Ha e politika megtelelő visszhangra talál a másik félnél, akkor bizton elmondhatjuk, hogy az enyhülés szilárd lesz, a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatok általánosan elfogadott normájává válik. Ez azt jelenti, hogy bolygónkon a béke valóban tartós lesz, fel lehet számolni egy újabb világháború veszélyét. Naponta láthatjuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja abból indult és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca folytatódik gazdasági, politikai és ideológiai területen. Ez másként nem is lehet, minthogy a szocializmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kibékíthetetlenek a kapitalizmuséval. Ám a szocialista tábor arra törekszik, hogy ez a történelmileg kikerülhetetlen harc olyan , mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával. A szovjet béketörekvések az utóbbi hetekben újabb sikert arattak. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó és a megszületett szerződések nemcsak igazolták a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkalmából mondott beszédet, hanem megnövelték annak időszerűségét is. Gil Green: Üj radikalizmus: anarchizmus vagy marxizmus? Nemcsak nálunk, hanem Nyugaton is egyre gyakrabban irányul a közvélemény figyelme a fiatalságra. Újra és újra megállapíthatjuk, hogy bizonyos értelemben az ifjúság mindig „lázadó“ volt, és az is lesz. Ám nincs két egyforma nemzedék, s mindegyik a maga sajátos problémájával küzd. Gyakran a régi problémák is új köntösben jelennek meg. Az ötvenes évek fiatalságát általában „csöndes nemzedéknek nevezték. De semmiképpen sem voltak mindannyian hallgatagok, mint ahogy a hatvanas évek nemzedéke sem mindig hangos, és a hetvenes évek fiatalsága sem mind radikális. Korunknak mégis szinte egyedülálló jelensége, hogy a fiatalság Nyugaton immár több mint e^v évtizede, tömegesen lázad. Ezernyi fronton ütközik meg a fennálló rendszerrel. Lázadása nem pusztán az évezredes nemzedéki probléma ismétlődése. Hatásában, méretében és minőségében merőben különbözik a múlt minden lázadásától. A nyugati fiatalság nag”obbik része ma mindent megkérdőjelez és próbára tesz. Úgyszólván semmit sem fogad cl n ' kben. A lázongás stílusa is más, mint egykor. Módszerei gyakran megdöbbentőek. Gil Green: Üj radikalizmus: anarchizmus vagy marxizmus? című könyvében azt állítja, hv > az ifjúság lázadása a nyugati világban a maga sokolda- lús.j ^jan lozitív értéket képvisel. Hozzájárult száz- és százezer fiatal radikalizáladásához, a rendszert a legérzékenyebb és legsebezhetőbb pontján, erkölcsi és etikai képmutatásában támadta meg. Ily módon gyengítette azt a morális „tekintélyt", amelyen a kapitalista rendszer nyugszik. Az új radikalizmus jelentős mértékben Hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük a háború utáni kapitalista társadalom néhány új vonását. De létrehozott hamis elméleteket is, amelyek a kor adott körülményeire szubjektív módon reagálnak, mivel ezeket a körülményeket nem átmenetinek és változónak, hanem állandónak és mozdulatlannak látja. Ezek a hamis elméletek önálló életre keltek, és a mozgalom fejlődésének legnagyobb akadályává valtak, különösen ma, amikor minden jel arra mutat, hogy új eszmei offenzíva bontakozik ki, s a kapitalizmus és az antikommunizmus ' ellen az osztályharc új szakasza kezdődik. „Az új radikalizmuson belül — írja Gil Green — kezdettől fogva két határozott tendencia különböztethető meg. Ezek egymc.s mellett léteznek és kölcsönösen erősítik egymást. Az egyik áramlat célja, hogy a változásért vívott harc érdekében szilárd, fejlődő, komoly mozgalmat építsen ki. A másik a mozgalmat teljesen a személyes csalódások levezeté sének tekinti, olyan közegnek, ahol az egyén azt teheti, amit akar. Ez utóbbi irányzat hívei a mozgalmat egy abszurd színház színpadának, magukat pedig színészeknek vélik. Úgy akarják megváltoztatni a társadalmat, hogy „kivonulnak“ belőle, s keresik a saját kifinomult, külvárosi, utópisztikus, kábítószeres ellentár sadal mu- kat. Önkéntes száműzöttek ők, pária-sorsot vállalók, akik meghökkentő öltözködésükkel, megjelenésükkel, nyelvükkel és egész életstílusukkal demonstrálni akarják, hogy a társadalom nem értük van, és ők nem a társadalomért vannak ... Senki sem állíthatja komolyan, hogy valamennyi elöltünk álló problémára választ tud adni. A mi álláspontunk az, hogy a választ kizárólag a marxizmus— leninizmusban kereshet/ük, melyet élő, alkotó, gazdagodó társadalomtudománynak kell tekintenünk. Nem találunk vá laszt az anarchizmus utján járva; ezen az úton az üj radikalizmus csak sötét zsákutcá ba vezet." A szerző belülről ábrázolja a „lázadó" ifjúságot. Tanulmányának külön érdeme, hogy részletesen elemzi a nyugati fiatalság körében kialakult téves nézeteket, egyben vitába is száll a helytelen, nem marxista elméletekkel. (Az ismertetett köteteket a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg). BALÁZS BÉLA □ Max Kaganovitch, az orosz származású szobrász és műgyűjtő több millió frankot érő képeket adományozott a Louvre- múzeumnak. Köztük van Cézanne A megfojtott nő című expresszionista festménye, Cour- bet-nak egy börtönben festett képe, Corot-nak egy tengeri tájképe, valamint Renoir, Mo net, Pissarro, Sisley, Van Gogh, Gauguin, Vlaminck, Derain, Daumier, Boudin egy-egy műve. BAJCSI I AJ (Tóthpál Gyula felvétele) A SZOBOR ÉS Ä TERMÉSZET A piest’anyi plasztikai nyár A fürdőbeli sziget smaragdzöld gyepSzőnyegére a napfény aranyos foltokat szór, melyek a zélben hajbókoló fák lombjának áttetsző árnyékával váltakoznak. Itt is, ott is feltűnik egy- egy figura, mely a már hagyománnyá váló pieštanyi park VI. kiállítását jelzi. Dr. L. Petera- jová és J. Belohradská művészettörténészek érzékeny elrendezéssel mutatják be a Balnea Palace télikertjében s a parkban, - ahol legjobban érvényesülnek a teret igénylő szobrok — 19 cseh és 21 szlovákiai művész állatplasztikáit. A téma ősrégi, akárcsak az ember s az állat kapcsolata. A látogatók kedvtelve szemlélik az új látnivalókat. Frissítőén hatnak kedélyükre, most, amikor a technika felfokozza az idő rohanását. Ellentétben a középkori emberrel, aki megvetette az állatot, s azt ártó, gonosz szenvedélyek megszemélyesítő jeként ábrázolta oszlop- főkön, és máshol, ma szeretjük az állatot, szívesen foglalkozunk vele. Érdekel művészi ábrázolása is. A cseh szobrászok régebben, s gyakrabban fordultak ehhez a tárgykörhöz. Klasszikus mesterüket J. V. Myslbeket, híres prágai Vencel szobrához készült lótanulmánya képviseli. A hozzánk közelebb álló hangvételű B. Kafka századeleji bronzai líraian gyöngéd, vagy fájdalmas kihangzásúak. E. Fii- la alkotásába itt is beleviszi világszemléletét. Az egyre sötétedő európai látóhatár ösztönzi az oroszlánnal megvívó Herak- lész, s Tézeüsz és a tigris kompozíciókra, melyeknek torzításai döbbenetesen fejezik ki az embertelenség fölötti kétségbeesését. Az újra törekvő O. Gutt- freund valóságábrázolóként jelentkezik. /. Lauda mókás mackói után harminckilencben a fasizmus szörnyű szorításának ad kifejezést Csehszlovákia leroha- násában. f. Wagner, V. Makovský, /. Kaoan négylábúak é* madarak puritán nyelvű életre- keltői. V. Vingler az anyagra pompásan ráérezve, a valós formákra fogékonyan egész sor zoológiái együttessel, bájosan közvetlen apró plasztikákkal örvendezteti meg a nézőt. K. Hla- dík bronzdombonnűvei a barna téboly lelket roncsoló, elem- bertelenítő iszonyáról metaforákban szólnak. Az 1858-ban Pozsonyban született Fadrusz János a sivatag királyát, az oroszlánt, s a ,,rút toportyánférgekkel“ (farkasokkal I harcoló fiatal Toldi Miklós alakját formálta bronzból neobarokk szén vedé! yességgel. J, Kostka az Árvíz pusztító hatását egy elmerülés ellen küzdő lófejjel, R. Pribis, a Háború tragikumát bősz bikával érzékelteti. T l.ugs 1973-as magasba szárnyaló galambjai a béke hírnökei. /. Kulich varratosan hegesztett fémlemezből alakította híres szamaragoló Ciril és Metódját. A. llečko a Pieštany környéki Slfíava táj és természeti formáját finoman átírt nőalakkal eleveníti meg. V. Kautman a fa természetes szépségének tudatos felhasználója. 1. Bizmayer színes zománcé agyagszobrocskái a természetet és az állatvilágot szeretettel figyelő művész munkái. E. Masaroviőová hegesztett fémplasztikáit lendület, erő és szépség jellemzi. V. Kompánek a falusi ember sa művész szemével látja s derűs magabiztonsággal faragja fába színes állatkáit. J. Petrikoviöo- vá tarka kerámia madárraja egy szelíd lombú fűzfa ágaira erősítve lebeg a levegőbe. M. Polonský is, a szárnyas teremtmények ötletes formálója. A látott állatfigurák amellett érvelnek, hogy alkotójuknak nemcsak röpke hangulatát, hanem komoly és mély emberi és társadalmi gondjait, gondolatait is képesek kifejezni. BÁRKÁNY JENÖNÉ TELJES „ÜZEM" a moszkvai filmfesztiválon Mint már arról hírt adtunk, az idei moszkvai fesztivál — méreteit tekintve — felülmúlja az összes eddigi filmseregszemlét. A fesztivál műsorán összesen 8ü ország filmjei szerepelnek: a játékfilmek seregszemléjén 31 alkotás, a gyermekfilmek versenyében 39, a rövid- filmversenyben pedig 58 mű vetítésére kerül sor. Különösen jelentős szerepet játszik az idei programban a fejlődő országok, köztük Latin-Amerika filmgyártása. A fesztivál első napjaiban a fejlődő országok filmművészete dominált. Sajátos és különleges élményt kínálnak ezek a filmek az európai ízléshez szokott nézők számára. Olyan földrészek embereinek mindennapi életével ismertetik meg a nézőket, amelyekről egyébként fogalmat sem alkothat nánk. A seregszemlén különleges érdeklődés előzte meg a francia Yves Boisset filmjét, az Emberrablást, amelyet olyan sztárok neve fémjelez, mint Jean Louis Trintignant, Gian Maria Valon- té, Michel Piccoli. A film hős» egy baloldali kapcsolatairól ismert francia író-újságíró. A film aiaphelyzetéből egy időszerű politikai krimi bontakozik ki, amelyben nem nehéz felismerni a néhány éve sajtószenzációt keltett és azóta is kiderítetlen Ben Barka-ügy kulcsmozzanatait. A rendező jóvoltából színvo- lanas és izgalmas politikai film Az emberrablás. Az utóbbi napokban egyébként bemutatták a lengyel versenyfilmet, a nálunk is ismert Kopernikuszt. Július 18-án kerül a közönség elé a magyar versenyfilm, Zol- nay Pál Fotográfia című alkotása. Egy nappal később vetítik a nai?y érdeklődéssel várt kétrészes szovjet versenyfilmet, a Mily édes szó — szabadság című alkotást. Ugyanaznap tűzik a fesztivál műsorára a hazánk filmgyártását képviselő Árulás napjai című cseh filmet is. l-l 1973. VII. 18.
