Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-18 / 169. szám, szerda
Az építőipari munkák gépesítésének ittirtti Az intézet csaknem fiü kutatási feladatút üld meg évente 0 A nagy kapacitású tartály a téglagyártás munkatermelékenységét növeli # Tanulmányozzák az úszó kavicsusztálynzók szerkezeti meguldásait # Bővíteni akarják az együttmiiküdést a KGST-tag- államuk kutatóintézeteivel. A bratislavai Építőipari Gépesítési Kutatóintézetet 1961- ben alapították. Azóta hasznos és eredményes munkát végzett, jelenleg több országos föladat megoldásával is foglalkozik. Az intézet tevékenységével kapcsolatban Ervin Ružička igazgatónak tettünk fel néhány kérdést. — Mire irányul intézetük tevékenysége, és mi a fő küldetése? — Intézetünk az alapvető kutatási eredmények alapján az alkalmazott szerkezeti fejlesztéssel foglalkozik, feladatunk a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati kivitelezése és érvényesítése. Ezt a tevékenységet az új gépek és a gépi berendezések prototípusainak kialakításáig, a termelési, vagyis a technológiai alapok kidolgozásáig végezzük. Ezeket az alapokat azután az ismételt gyártás megvalósítása céljából az építőipari gépeket gyártó üzemek rendelkezésére bocsátjuk. Az intézet fő küldetése a termelési folyamatok gépesítése, a társadalmi munkatermelékenység növelése a szilikáttartalmú építőanyagok, az égetett és a nem égetett falazóanyagok felhasználásában, a kötőanyagok keverésében, a befejező és a szakosított munkáknál. Az említett szakmunkákon kívül a kő- és a kavicsipar gépi berendezéseinek kutatásával, szerkezeti fejlesztésével is foglalkozunk. Tevékenységünk és építőipari gépek javításánál alkalmazott technológiai folyamatok kutatására is kiterjed. — Az 1971—1972-ben teljesített feladatok közül melyeket tartja az építőiparnak nyújtott segítség szempontjából a legjelentősebbeknek? — Intézetünk évente mintegy 60 kutatási feladatot old meg. E feladatok mindegyikének megvan a maga jelentősége. Az említett években főleg a téglagyártás technológiai fejlesztésének szenteltünk figyelmet. Ennek keretében sikerült kifejleszteni a Mosus elnevezésű téglagyártó gépsort, amely két műszakban 36 millió téglaegység gyártását teszi lehetővé csaknem valamennyi kivitelezési formában. Ez a gépsor az új és a már működő téglagyárban egyaránt alkalmazható. Nemcsak az egész gépsort lehet beállítani, hanem külön is fel lehet használni mind a száraz, mind a nedves folyamat egyes gépeit. Megemlíthetjük továbbá a négyszintes szállítókocsit, amely a téglagyári és kerámiaipari termékek szárítókamrákba való szállítására szolgál, valamint a szimmetrikus téglagyári termékek szállítására tervezett technológiai szállítókat. Az utóbbiak alkalmazása főleg ott előnyös, ahol nagy szintkülönbségeket kell leküzdeni és változtatni kell a szállítás irányát. Ezekkel a prototípusokkal jelenleg a téglagyárakban folytatunk kísérleteket, s a nyert ismereteket az ismételt gyárErvin Ružička tásra szolgáló tervdokumentációkban rögzítjük. Távlatilag a technológiai berendezések további kiegészítésére és tökéletesítésére is számítunk, növelve műszaki-gazdasági paramétereiket. A szilikátos alapanyagokból gyártott épületelemek készítésénél szintén számos feladatot megoldottunk. A B—70-es szovjet házgyárakhoz például széles termékválasztékot biztosító for- mázóberendezést készítettünk, technológiai berendezést szerkesztettünk továbbá a 7 méteres Socoman MS 600—1600-as nyomócsövek gyártásához, s a KGST szabványainak megfelelően kidolgoztuk a betonelemek gyártóberendezéseinek csehszlovák állami normáit. A betonkeverékek készítésénél alkalmazott gépek és berendezések közül megemlíthetjük az MN 750-es betonkeverőt, amely különböző hideg és meleg betonkeverékek készítésére alkalmas. A keverő félig önműködő stacionárius berendezés, óránkénti teljesítménye 30 m3 hideg keverék. A gépjavítás területén mutatkozó feladatok megoldásához még csak most láttunk hozzá. A prágai kutatóintézettel együttműködve kidolgoztuk az építőipari gépek fő javításának és lecserélő módszerének tanulmányát. Szorosan együttműködünk „Az építőipari gépekről való komplex gondoskodás“ elnevezésű országos feladatban is. Az elmúlt évben intézetünk tevékenységét a kavicstermelő és osztályozó gépek műszaki fejlesztésével bővítettük. Sikerült elkészíteni a kavicsanyagok osztályozásának alapvető szerkezeti-technológiai tanulmányát, ami a továbbiakban alapul fog szolgálni az egyes gépek és berendezések műszaki fejlesztésé hez. — Milyen feladatokat tűzött célul intézetük erre az évre? Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a műszaki fejlesz tés követelményei meghaladják kapacitásunk lehetőségeit. Ezért a műszaki fejlesztés konkrét terveibe a legsürgősebb feladatokat soroltuk. Elsősorban a KGST műszaki fejlesztési programjában is szereplő progresz- szív téglagyártási technológiák kidolgozásához akarunk hozzájárulni. Ezek között a már említett négyszintes, 180ú-ban fordítható szállítókocsikon kívül a Mosus gépsorhoz egy nagy befogadóképességű tartályt szerkesztettünk. A jelentősebb feladatok közé tartozik egy évi 200 000 m3 kapacitású úszó kavicsosztályozó műszaki-gazdasági tanulmányának kidolgozása. Terveink között szerepel továbbá a befejező munkák kisgépeinek fejlesztése és a kétmenetes betonkeverés technológiájának végleges kidolgozása. — És melyek a személyes kívánságai az intézet munkájával kapcsolatban? — Kívánságunk bőven akad, de az intézetben inkább arra törekszünk, hogy ne maradjunk csupán a kívánságoknál, hanem hogy jó eredményeket érjünk el. Legszemélyesebb kívánságom, hogy végre megoldást nyerjen az intézet elegendő szakemberrel való ellátása. Befejezésül még azt szeretném megjegyezni, hogy a CSKP XIV. kongresszusának határozata hangsúlyozza a tudomány és a technika szerepét szocialista társadalmunk további fejlesztésében. Ez a megállapítás az építőipar gépesítésének fejlesztésére is teljes mértékben vonatkozik, s mi minden tőlünk telhetőt megteszünk az előttünk álló .feladatok teljesítésére. Intézetünk tevékenysége a munkatermelékenység növelésére, a minőség javítására, a költségek és az anyagfelhasználás csökkentésére irányul. Ebben a munkában szorosan együttműködünk az ágazat vállalataival, a kutató- intézetekkel, s a jövőben szorosabbra akarjuk fűzni kapcsolatainkat a KGST-tagállamok hasonló feladatokat teljesítő intézményeivel. MIKULÁS MAŤASEJE a tejbúrban egykoronás, A ízletes túrósszeletet kerestem. Seholsem láttam az üvegezett polcokon, ahol az önkiszolgálásra kirakott különféle süteményen, sajtos, szalámis zsemlén, s egyéb harapnivalókon zavartalanul „csúszkáltak“ a legyek egyéni, vagy csoportos portyázóútukon. Ösztönös falánkságukban az sem zavarta őket, ha a falatozni szándékszó vevők — fogók híján puszta kézzel nyúlkáltak oda, illetve tapintással válogattak az ezt megelőzően szemügyre vétellel megfelelőnek talált harapniválók között. Végül három- vagy négy, egymással ki tudja milyen „létfontosságú“ kérdésről, mérföldnyi szellemi távollétben diskurá- ló, egyaránt csinos (nádszál- karcsúság, miniszoknyából kisuhanó formás, hosszú lábszárak) és lompos flógó, lo- boncos haj, ápolatlan kéz) elárusító kisasszony előtt megpillantottam a pulton egy nagy tálcára odakészített túrósszeletek pedáns mértani alakzatban rakott sorait. Szépen megkértem az egyik kisasszonyt, tegye a tálcát az üvegpolcra, vagyis a vevők keze ügyébe. Durcásan megtette. Durcásan azért, mert félbe mertem szakítani a vevők vásárlókedvénél, a bevételt biztosító áruforgalomnál és az én szerény fezer bocsánat) óhajomnál nyilván millióskor fontosabb tereferét. A kis kisasszonyka szabályosan dühbe gurult, amikor — véleménye szerint nyilván egy pökhendi úrhatnámságában izgá- gáskodó, rég levitézlett, megSÖHAJTÁSFÉLE rögzött szekáns vénember rigolyájának kitéve — tőle egy süteményfogót is kértem. „Kérje ott, attól az elárusító- n'átöir — kiáltotta, majd hosszú haját mint valami szélvihartól tépázott zászlót lo bogtatva perdült egyet, és elrohant a mögöttes helyiségbe. Márpedig valószínűleg minden józan gondolkodású ember egyetért azzal, az említett helyszínen kifejezett különvéleményemmel, hogy a süteményfogó a higiénikus önkiszolgálás egyik nélkülözhetetlen eszköze. Még akkor is kéznél kell lennie, ha valakiknek nem hiányzik, mert nem igénylik. Az elárusítónőknek pedig szakmabeli kötelességük tudatában okvetlenül igényelniük kell, hogy aki a harapnivalók között válogat, azt ne puszta kézzel, hanem kifogástalanul tiszta süteményfogóval tegye. Mert ugyebár léteznek higiéniai szabályok, de szennyezett ujjú kezek is. Az sincs kizárva, hogy akadnak olyan ujjak, amelyek WC-beli elintézendők után, mosdatlanul babrálnak a sütemények, vagy egyéb ehető portékák között. Az előbb említett, meghökkentő magatartás szerintem valami elszomorítóan rideg elidegenedés csíráját hordozza magában. És a belőle fakadó csírázás idővel burjánzássá, káros elterebélyesedés sé változhat. Egyébként a tejbár egyik pénziárosnője megkérdezte, hogy mi történt. Röviden elmondottam. „Ja kérem, ezek csak olyan brigádoslányok“ — szólt, és legyintett lemondóan. Nos, a feltételezhetően busás zsebpénzre, vagy más célú mellékkeresetre számító kisasszonyok bizonyára nem kaptak kellő „instrukciót“. Ha valóban ez a helyzet, akkor bajos még a legegyszerűbb, magától értetődő megoldás is. Az viszont aligha lenne bajos, ha a tejbárban eddiginél több süteményfogóval is ösztökélnék a vendégeket és a személyzetet a higiénikus önkiszolgálással párhuzamos önfegyelemre. Odavetődött egy fiatal üzletvezető is, és ugyancsak értesült a tényállásról. Megígérte, hogy intézkedik. Remélem megtette, s intézkedésének várhatóan kedvező hatása lesz. KOLÁR MARCELL Nyári gondok és feladatok Kevés az ásványvíz • Sörből nincs hiány í§ Korszerüsi* teni kell a csomagolást # Pék- és cukrászsüteményből gyenge a választék # Mozgó hentesüzletekre volna szükség # Az élelmiszerellátás jó II Az ipari és háztar- tósi cikkekkel való ellátás sántít A múlt hét derekán, de füleg a hét elején a Rim. Sobota t (rimaszombati) járásban is megkezdődött a gabona betakarítása. A mezőgazdasági üzemek jól felkészültek az idei aratásra. OH jártunkkor mégis a járási fogyasztási szövetkezetei kerestük fel, ahol AUGUSTÍN RIDZOŇ elvtársnál, a fogyasztási szövetkezet kereskedelmi és üzembiztosítási osztályának vezetőjénél afelől érdeklődtünk, milyen a falvak nyári ellátása. ■ Az aratás derekán mondjon néhány szót arról, milyen a falvak frissítőkkel való ellátása? — Bár az utóbi napokban járásunkban eiég sok csapadék hullott, munka közben megszomjaznak az emberek. Örömmel mondhatom, hogy sörből járásszerte nincs hiány. Ezt bizonyítja az a tény is. hogy az első fél évben a tervezett 35 000 hektoliter sör helyett csak 32 ezer 300 hektolitert adtunk el. A sörfogyasztás nem ért el olyan növekedést, mint amilyenre számítottunk. A sörgyárról azt is el kell mondanom, hogy üveges sörből is ki tudja elégíteni a keresleteit. Ezenkívül 8 fokos sört is főznek, amely elődjétől abban különbözik, hogy raktározási ideje jóval hosszabb. — Nem lehetünk azonban elégedettek az ásványvízellátással, mivel az év első felében — Ígéretet kaptunk, hogy a harmadik negyedévben behozzák a leanaradást — 900 hektoliterrel kaptunk kevesebbet a tervezettnél. A szénsavas frissítőket a járási székhelyen a sörgyár állítja elő. Tavaly és az idén ebből nem volt hiány. Egy hónapig azonban szünetelt a termelés, mert korszerű, nagyobb teljesítményű gépsor beszerelésére került sor. A próba- üzemeltetés meg is indult, de üzemzavar állt elő. amelynek eltávolításában a GTA segített. Ezután újra megindult a termelés. Az ívóvízhiány azonban nemegyszer kerékkötője a folyamatos termelésnek. Pedig ha minden jól megy, ebben az üzemben óránként 18 000 üveg különböző frissítőt készíthetnek, s így járásunkon kívül naponta 40 000 üveget a luceneci, néhány ezret pedig a zvolení járás kapna belőle. ■ Milyen a tej- és a tejtermék. valamint a kenyérellátás? — Tejből elegendő mennyiség áll rendelkezésre. Míg azonban ma már az ország számos városában műanyagtasa kokban kerül forgalomba a tej, járásunkban a tejfeldolgozó üzem nem tud elegendő palackozott tejet biztosítani. így nem egy üzletünkbe kannában szállítják a tejet. Ez a régi módszer elavult, nem higiénikus, és munkatöbbletet igényel. Ami a tejtermékeket illeti, a választék bővült, de nem ártana, ha az új csomagolási technikát itt is érvényesítenék. A kenyér széthordása egyes napokon és egyes helyeken két-három órát késik, ami a nem megfelelő autóparknak tudható be. A péksütemények választéka, valamint a hnúšťai sütödéből kikerülő kenyér minősége nem kielégítő. Ez vonatkozik a cukrászsüteményekre is. ■ Az SZNT egyik bizottságának ülésén Ligárt képviselő a húsellátás problémájának megoldását sürgette. Mi a helyzet e téren? — Elöljáróban hadd mondjam el, hogy 147 vendéglőnk, valamint 283 különböző üzletünk, illetve elárusítóhelyünk van, amelyekből 24 állandó és 2 mozgó hentesüzlet. Járásunkban igen sok a központtól messze eső kisközség. Ezekben nincs is szándékunk hentesüzleteket létesíteni. Az itt élő lakosság húsellátását az említett 2 mozgó hentesüzlettel igyekszünk biztosítani. Ez pedig felülmúlja erőnket. A két kocsi 15 éves, kiöregedett. A tervezett eláru- sítási idő 40 %-ka alatt javítás miatt a műhelyben vesztegel. Ha nem így lenne, akkor is legalább 3—4 mozgó hentesüzletre volna szükségünk. Az idén három vásárlását be is terveztük, biztosítottuk az anyagiakat is, de — sajnos — kocsit nem kaptunk. Talán majd jövőre. A húsellátás ezért, és a húsipar rugalmatlansága miatt nem a legjobb járásunkban. Ez vonatkozik a mélyfagyasztót! árukra is. Kivétel a baromfifeldolgozó ipar, amelynek munkájáról, illetve a velük való együttműködésről csak az elismerés hangján szólhatok. ■ Más élelmiszeripari cikkek ellátása terén mi a helyzet? — Az első fél évet alapul véve — jónak mondható. Egyébként ezt bizonyítja az is, hogy az említett idő alatt a kiskereskedelmi forgalmat 103,4 százalékra teljesítettük, s csaknem 6 millió koronával szárnyaltuk túl. Hiány mutatkozott azonban a lekvár- és a kom- pótellátásban, ami a múlt évi rossz termésnek tudható be. Természetesen itt-ott előfordult, s a jövőben is előfordulhat, hogy egyes élelmiszerekből egyik vagy másik üzletben hiány mutatkozik. Ez a legtöbb esetben nem a nagykereskedelem, hanem az üzletvezető rugalmatlanságának tudható be. Egyébként a járás egyik felét a szövetkezeti, másik felét az állami nagykereskedelem látja el élelmiszerrel. ■ Önöknek szak üzleteik i* vannak. Ezeknek milyen az áruellátása? — A fogyasztási szövetkezetek ma már — az autón kívül — csaknem mindenben igyekszenek — kisebb-nagyobb sikerrel — a falusi lakosság szükségle- teiit kielégíteni. Számos objektív ok miatt néha kevés az építőanyag, kicsi a választék tex- tílüzleteinkben. Ezt megértein, azt azonban nem, hogy háztartási és iparcikkekből nem kapunk elegendő mennyiséget. Például rádióból nincs választék. Sokszor úgy tűnik, mintha a falvakon csak a régebbbi típusú iparcikkeket akarnák eladni, amivel nem értünk egyet, és nem fogunk egyetérteni. ')sz* szegezve: több háztartási és iparcikket tudnánk eladni, ha nagyobb volna a választék és rendszeresebb az áruelosztás. B A járási fogyasztási sző* vetkezetnek milyen önálló tér* melőegységei vannak? — A falusi lakosság áruellátása megjavításának érdekébeit létrehoztuk a csemegeelőállítá. si részleget, ahol a különböző salátákon kívül kolbászt, disz* nósajtot stb. készítünk éven tő több minit 3 millió korona ér* tékben. Ezenkívül műanyag ta* sakokban limonádét hozunk forgalomba. Cukrászsüteményt is készítünk annak ellenére, hogy ez számunkra nem rentábilis. ■ Nyár van, a gabonabeta- karítás és más mezőgazdasági munkák dandárja. Ilyenkor minden előfordulhat... — Erre mi is gondoltunk. Operatív tervet dolgoztunk ki, ezenkívül instruktoraink is rendszeresen járják az üzleteket és segítenek a nehézségek leküzdésében. Az említetteken kívül szombaton déli 12 óráig ügyeletes szolgálatot tartunk — más partnerüzem is —. és az áruellátás terén előforduló kritikus helyzetet orvosolni tudjuk. Legfőbb igyekezetünk, hogy a lehető legjobban kielégítsük a falusi lakosság, a vásárlók igényeit. Ebben az igyekezetünkben a termelők, illetve a partnervállalatok segítségéi is kérjük. NÉMETH JÁNOS 1973. VII. 58.
