Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-16 / 167. szám, hétfő

Az NDK testkultúrájának elvi alapjai Roland Weissig, az NDK-ban működő testkultú­ra- és sportállamtitkárság vezetője a Tudomá­nyos Tanács közgyűlésén ismertette az NDK sporttudumánya előtt álló feladatokat. Utalt ar­ra, hogy a párt VIII. kongresszusán meghatároz­ták az 1971—75 évi ötéves terv fő feladatait, amelyek a nép anyagi és kulturális színvonalá­nak a további emelkedésére irányulnak. Az anya­gi és kulturális színvonal emelése a testkultúra és a sport számára is magasabb követelménye­ket ír elő és ezen a területen is jobb munka- szervezést követel. Ezért a legfontosabb feladat e tekintetben az, hogy tovább fejlesszék a szo­cialista testkultúra sokrétűségét és gazdagságát. A szocialista munkaközösségekben, szocialista munkabrigádokban mindenütt szerepel a mun­katervben a különféle sportok és játékok rend­szeres űzése is, mert „a szocialista módon dol­gozni és élni“ jelmondathoz híven ez is hozzá­tartozik a szocialista versenyhez. Így tehát a testkultúrát és sportot egyre inkább a derűlátó, kulturált és egészséges életmód szilárd részének kell tekinteni. A szocialista testkultúrához szervesen hozzá­tartozik az is, hogy miként sikerül kielégíteni a lakosság sokrétű és sokfelé ágazó sportolási igényeit. Minthogy a testkultúra és sport minél magasabb színvonalú művelése fontos társadal­mi feladat, ezért az helyet kap a területi, üzemi, szövetkezeti és iskolai gazdasági tervekben is. Ilyenképpen tehát a testkultúrát és sportot szer­vesen bele kell illeszteni a szocialista életmód­ba. Az NDK eddigi nagyszerű sportsikerei is bi­zonyítják, hogy a gyermek- és ifjúsági sport, a szabad időben folytatott sportolás és a verseny­sport egymástól elválaszthatatlan, s ezek közül bármelyik része a sportnak csak úgy tud fej­lődni, ha továbbra is a legszorosabb kölcsön­hatásban marad egymással. A SPORTTUDOMÁNY FELELŐSSÉGE Ebből a munkából eddig is derekasan kivet te részét a Tudományos Tanács, amely éppen most ünnepelte fennállásának 2U éves jubileu­mát, valamint a Tudományos Módszertani Ta nács, amely szintén fontos munkát végez az NDK sportéletében. A testkultúra és sport iránt tá­masztott alapvető követelményekből következnek azok a feladatok is, amelyek a sporttudomány- ra hárulnak. A sporttudomány nagy felelősséget visel a szocialista testkultúra jövő fejlődéséért. A sporttudoniányok marxista—leninista szelle­mi művelése, a szovjet tudomány alapos megis­merése, a más tudományokkal való szoros együttműködés elvének a szem előtt tartásával: mind hozzájárul ahhoz, hogy a sporttudomány megvilágította úton a sporteredniények még job­bak és még hatékonyabbak legyenek. A testkultúra és sport további fejlődése nagy­mértékben attól függ, hogy az egyes szakterü­leteken milyen öntudatos és jól képzett káderek dolgoznak. A szocialista testknlúra színvonalá­nak emeléséhez döntő mértékben járul hozzá a káderek nevelése és képzése. Az NDK fiataljai 1973 nyarán a berlini Világ­ifjúsági Találkozón jól vizsgáznak majd nem­csak sportszeretetböl, hanem a nemzetközi együ vétartozas érzéséből is. A találkozó alkalmával fokozottan be kell bizonyítaniok nemcsak a sporttudásukat, hanem politikai érettségüket, hűségüket a munkásosztályhoz és egységüket a marxista—leninista párttal. A fiatalok magatar­tásukkal és viselkedésükkel tesznek majd hitet arról, hogy megértették a párt VIII. kongresz szusának határozatait. Az NDK sporttudománnyal foglalkozó szakem­berei egyre nagyobb mértékben megértik azt. hogy kutatási munkájukat és tudományos isme­reteiket olyan kérdések megoldására összpon­tosítsák, amelyek alkalmasak a szocialista test­kultúra gyakorlati fejlesztésére. A sporttudomá­nyos kutatások célja az, hogy olyan módszere­ket és megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek a gyakorlatban megvalósíthatók és eredménnyel is {árnak. Alapvető követelmény az is, hogy min­den tudományág dolgozói emeljék az elméleti munka színvonalát. Erre épül ugyanis a további munka, valamint a szakkáderek kiképzése, majd továbbképzése. Ezért elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a sporttudósok állandó és szoros kap­csolatot építsenek ki és tartsanak fenn az edzők­kel, a sportoktatókkal, a sportorvosokkal és a sportvezetőkkel. További követelmény a szoci­alista testkultúra alapvető kérdéseinek a tudo­mányos feldolgozása. Ide olyan kérdések tartoz­nak, mint a testkultúra és a sport szerepe a fejlett szocialista társadalomban, a testkultúra és a sport hozzájárulása a szocialista egyéniség kialakításához, valamint a testkultúra és spurt irányítása és tervezési feladatainak továbbfej­lesztése. Az NDK sportjának egy másik vezetője, Man­fred Ewald, a Német Torna- és Sportszövetség elnöke, szintén a közelmúltban körvonalazta az NDK testkultúrájának és sportjának alapvető céljait. Most ebből a megnyilatkozásból idézünk néhány részletet. AZ NDK LAKOSSÁGA SPORTOL Szocialista társadalmi rendszerünk kifejezett célja az — hangzik a megállapítás —, hogy az állampolgárokat sokoldalúan képzett egyénisé­gekké neveljük. A társadalmi élet különféle te­rületein szükségessé vált sokrétű tevékenység­hez elengedhetetlen a testi, a fizikai tökéletese­dés. Erről különben maga az NDK alkotmánya is intézkedik: ,,A szocialista személyiségek tel­jes kibontakoztatása érdekében a testkultúrát és a sportot az állam és a társadalom támogatja.“ Az alkotmányban lefektetett elv még ponto­sabban testet öltött az NDK Államtanácsának a testkultúráról és sportról hozott határozatában: „A Német Demokratikus Köztársaságban az ifjú nemzedéket támogatni kell abban, hogy átlagon felüli teljesítményeket érjenek el az iskolában, a katonai szolgálatban, a társadalmi életben, hivatása közben és a sportban is* Az ifjúság szabad idejének ésszerű felhasználása a művé­szet és az irodalom, a sport és a játék, a termé­szetjárás és a turisztika, a jó zene és a vidám tánc alkalmazásával történjék.“ E megállapítás­ban a sporttevékenység, mint a társadalmi helyt­állás egyik módja, szoros kapcsolatban van más fontos tevékenységi területekkel. Ebből követke­zik az a törekvés, hogy a szocialista testkultúra kialakításához minél több állampolgárt be kell vonni a sporttevékenységbe. Nagy gondot és figyelmet kell fordítanunk a gyermekek, az ifjúság sportolására. Ha sikerül miinél több fiatalt a sport szeretetére nevelni, majd az aktív sportolásba bevonni, akkor fel tudjuk nevelni az egészséges, életvidám új nem­zedéket, s ebben az esetben sportolóink még si­keresebben szerepelnek majd a nemzetközi ver­senyeken. A Német Torna- és Sportszövetség e nemes célok megvalósítása érdekében együttműködik a Szabad Német Szakszervezettel. A két szerve­zet vezetősége közös sport-programot is kidol­gozott s az üzemek vezetői, valamint az irányító minisztériumok is minden módon támogatják a dolgozók széles körű sporttevékenységét. A szakszervezetek és az üzemek nem csekély összegekkel járulnak hozzá e célok megvalósí­tásához. Ha áttekintjük az NDK sportjának fejlődését, akkor megállapíthatjuk, hogy az ország lakossá­gának mintegy 35 %-a rendszeresen sportol és 28 %-a valamilyen sportszervezetnek a tagja. A legelterjedtebbek az olyan sportágak, mint a labdarúgás 461) ÜOU igazolt játékossal, a torna 327 UOÜ tornásszal, a horgászat 306 UUü taggal, az atlétika 138 000 igazolt versenyzővel, a teke 129 000 taggal, és a kézilabda 119 000 játékos­sal stb. Mindezeken túl körülbelül négymillió állampolgár vesz részt a Szabad Német Szak- szervezetek, valamint a Német Torna- és Sport- szövetség közös sportprogramjában. Ezenkívül sokoldalú lehetőség nyílik az alkalomszerű sportolásra is, akár hétvégén, akár üdülés ide­jén. A lakótelepi és üzemi tömegversenyek, az „Üdülők Olimpiája“, a „Családi közös verseny“, a „Fuss az egészségedért“ kocogó-mozgalom mind elterjedt sportolási lehetőséget biztosít a lakosság széles rétegeinek. Néhány jellemző adat az NDK sportéletének más területeiről: Az NDK 100 országgal tart fenn sportkapcsolatot. Az NDK-nak 117 képvise­lője választott funkciót tölt be a különféle nem­zetközi szervezetekben és az egész világ mél­tányolja az olimpiai játékokon elért hatalmas NDK-sikereket. Ezek az adatok is jelzik azt a céltudotos utat, amelyet az NDK a testkultúra és a sport fejlesz­tése érdekében nem egészen negyedszázad alatt megtett. Az NDK ez alatt az idő alatt felbecsül­hetetlen értékű segítséget kapott a Szovjetunió­tól és más szocialista országoktól, amelyek ön­zetlenül átadták értékes tapasztalataikat. Ha ma az NDK sportját mindenütt egyenrangú fél­nek ismerik el, akkor ez nem kis mértékben a Szovjetunió és a szocialista testvérországok ba­ráti segítségének köszönhető. MEGÉRDEMELT BAJ NŐKSÁG Tavaly újraszervezték Hokovcén (Egeg) községben a labdarúgócsapatot. A játéko­sok nagy része hazajött a Priekopník Du- dince egyesületéből, s így a helyiek ismét jelentkeztek a járási bajnokságba, ahol 1961-ig dicséretes eredményeket értek el. Most elmondhatják, hogy tizenegy év után megjavultak az anyagi körülmények, gyara­podott a helyi szövetkezet, ezért újították fel Egegen a szép hagyományt. Ráadásul ifjúsági csapatot Is alakítottak. Oj sportfel­szerelést vásároltak és rendbe tették a ré­gi pályát. Ez csak ideiglenes otthona lesz a sportolóknak, mert a dudincei (gyügyi) fürdő kisajátítja, ezért tavasszal már új he­lyen kezdték az újabb pálya építését. A he­lyi lelkes sportemberek azon fáradoztak, hogy egy év múlva a III. osztályban rúg­hassák a fiatalok a bőrt. Ez sikerült is. Néhány idősebb játékos mellé tehetséges fiatalokat tettek, s így vereség nélkül 6 pont előnnyel szereztek bajnoki címet. A hazai szurkolók és a gyügyi vendégek már most várják az őszi idény újabb jó mérkő­zéseit. Az egegi sportvezetőség háromnapos kirándulásra vitte a játékosokat és család­tagjaikat a Širava tóhoz, ahol mindannyian jól érezték magukat. VERES VILMOS Komárnóban (Komárom) a téli kikötő hajógyár előtti szakaszán rendezték meg a vízimotorosok ez évi csehszlovák nemzetközi bajnokságát. Mintegy 2500 néző jelenlétében hat kategóriában 92 versenyző állt rajthoz, köztük e sportág magyar, lengyel és NDK- beli képviselői is. Az OJ (175 kom) siklóhajók kategóriájában az NDK-beli Kluus Riefert végzett az első helyen, az OÁ kategóriában Miroslav hieran JKarlovy Vary), az OB (350 kem) kategóriában Karel Krchhavý (Brno) míg az OC (500 kem) kategóriában Heli* ger Gerhardt, az NDK versenyzője bizonyult a legjobbnak. A motorcsónakok versenyében á 350 kem űrtartalmú kategóriá­ban (VB) Varjú Zoltán a Spartak Komárno versenyzője, az 500 kcm-eseknél (SC) a petrlalkai Imrich Pluhár lett az első. Az FD lcutegóriábun (600 kem) a bratislavai František Tomkoviö nyert bajnokságot. A győzteseknek a díjakdt Ľudovít. Balan, a Csehszlo­vák Vízimoloros Szövetség alelnöke adta át. Kép és szöveg: Németh István IGAZA VAN AZ AJAX CSAPATA W? A labdarúgó Interkontinentális Kupa margójára Egészen az 1960-as évig Euró­pa és Dél-Amerika megeléged­tek azzal, hogy ismerték kon­tinensük legjobb labdarúgó klubcsapatát, de az említett esz­tendőben valóra vált azoknak a szakembereknek a vágya, akik ismerni kívánták a földke- reksé'g legjobb együttesét. így jött létre az emlékezetes első döntő csatározás, amelyben Eu­rópát a legendás hírű Real M. a d ri d képviselte és nem is akárhogyan: az első találkozón 5:1 arányú, szinte megsemmisítő győzelmet aratott a Pefiarol Montevideo, az uruguayi labda­rúgás büszkesége, Dél-Amerika legjobb klubcsapata fölött, majd a visszavágón, Montevideóban gól nem esett, s így a madridi muskétások állíthatták maguk felől első ízben, hogy klubszin­ten a földkerekség legjobbjai. Érdekes, hogy az Interkonti­nentális Kupában elért siker után a Realnak át kellet adnia az európai trónt a szomszédos Portugália nagy együttesének, a Benficának, s ez az együttes is a Peftar óllal viaskodott az Interkontinentális Kupáért, csakhogy sikertelenül. Az 1961-es legmagasabb ssst«tű kupa találkozók ezeket az ered­ményeket hozták: Pefiarol Mon­tevideo—Benfica Lisboa 0:1, 5:0, 2:1. A Benfica 1962-ben is kísérle­tet tett, de megint az ellenfél kerekedett felül. Eredmények: Santo s—Benfica 3:2, 5:2. Pelé csapata, az FC Santos 1963-ban is sikeres volt, csak­hogy ezúttal az európai trón új örökösével, az AC Milan együtte­sével mérkőzött: Santos—AC Milan 2:4, 4:2, 1:0. Az 1964-es esztendőben jött a szuperbetonos együttes, az I n terna zionale Milano, s ugyancsak három küzdelem­ben bizonyította be, hogy a ku­paküzdelmek avatott mestere: Independiente Buenos Aires— Inter 1:0, 0:2, 0:1. A következő esztendőben, vagyis 1965-ben megint ugyanez a két csapat viaskodott, ezekkel az eredményekkel: Inter—Inde­pendiente 3:0, 0:0. A Real Madrid újabb BEK sikere után még egyszer, s ed­dig utoljára megmérkőzött az Interkontinentális Kupáért, is­mét sikertelenül; 1966 Pefia­rol Montevideo — Real Madrid 2:0, 2:0. Az 1967-es évben első ízben volt a nagy küzdő felek között a brit labdarúgás képviselője, a BEK győztes Celtik Glasgow, de nem tudta végső sikerre vin­ni színei és a földrész képvise­letét: Celtic Glasgow—R a c i n g Buenos Aires 1:0, 1:2, 0:1. Európát 1968-ban megint brit csapat a Manchester United képviselte az Interkontinentális döntőkben, de nem járt jobban, mint a glasgowi zöld-fehér együttes: Estudiantes de la Plat a—Manchester United 1:0, 1:1. Az AC Milan legnagyobb eddigi sikerét 1969-ben aratta, amikor 3:0-ra győzött az Inter­kontinentális döntőben az Estu­diantes de la Plata fölött, majd a visszavágón csak 2:1 arány­ban szenvedett vereséget. Ekkor már elég volt az, hogy a pont és a gólarányösszesístés után a jobb gólarány döntse el a kupa- védő kilétét! — A holland labdarúgás képvi­selője, a Feyenoord Rot­terdam nagyon jól mutatko­zott be az Interkontinentális Kupában, hiszen idegenben 2:2-őt ért el az Independiente együttese ellen, odahaza pedig azt 1:0 arányban legyőzte. Érdekes, addig nem várt for­dulat következett 1971-ben, ami­kor ismét holland szupercsapat, akkor az Ajax Amszterdam nyerte el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, de a rossz ta­pasztalatok miatt lemondott részvételi jogáról, s az úgyne­vezett Világkupa döntőjében helyette a BEK döntő másik csapata, a Panathinaikosz sze­repelt. A görög együttes odaha­za csak l:l-et ért el az uru­guayi Nációnál csapatával szemben, idegenben pedig 1:0 arányú vereséget szenvedett. Az Ajax Amsterdam 1972-ben meggondolta a dolgot és hajlandó volt kiállni az In­terkontinentális Kupa döntőire, — bizonyára minden gátló kö­rülmény ellenére elég erősnek érezte magát arra, hogy birtok­ba vegye ezt a szuperkupát. így is történt. Argentin földön 1:1 volt az Independiente—Ajax találkozó eredménye, a vissza­vágón biztos, sőt fölényes, 3:0 arányú Ajax siker született. Az Ajax most sem vállalja ... A hollandok legjobb klubcsa­pata sorrendben harmadszor játszhatna az Interkontinentális Kupáért, de részvételi szándé­kát megint lemondta. Nyílt ti­tok, hogy nincs ínyére a dél­amerikai szupercsapatokkal va­ló viaskodás. Nem a találkozók sportrészétől fél, hanem a nem kívánatos kísérőjelenségektől. Évek óta sok-sok botrány kí­sérte az Interkontinentális Kupa döntőit, elsősorban Dél-Ameri- kában alakult ki az európai együttesek számára elviselhe­tetlen légkör. Azzal próbáltak segíteni a dologon, hogy a dél­amerikai döntőt európai játék­vezetőhármas irányítsa, az eu­rópait pedig dél-amerikai. A do­lognak még így is különös sajá­tossága van. Dél-amerika Latin* Amerika, vagyis teljes a nyelvrokonság (spanyol és por-* tugál nyelvhasználat), s ez bizony a legtöbb esetben nem tudja kiküszöbölni még a rész­rehajlás látszatát sem. Nálunk, Európában valóban lehet sem­leges bírákat találni, hamarabb, mint Dél-Amerikában, ahol sok­szor a túlbuzgó szurkolók dühé­től alig-alig lehet megmenteni a játékvezetőt és a vendégcsa­pat játékosait. Az Interkontinentális Kupa eddigi döntői zömmel nem szol­gálták a legmagasabb szintű klub-labdarúgás hírverését, s a FIFA sem tud, vagy akar ennek a rendezvénynek olyan rangot, meg lebonyolítási lehetőséget biztosítani, amilyenre jellegénél fogva érdemes volna. (zala)

Next

/
Thumbnails
Contents