Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-13 / 165. szám, péntek
JÓK A FELTÉTELEK IGÉNYES FELADATAINK TELJESÍTÉSEHEZ (Folytatás az 5. oldalról akarjuk, hogy a politikai és a gazdasági fejlődés h'aladó irányt vegyen. Ez nem mindig igyszerű és magától értetődő. Ezért szüntelen figyelmet kiül i kérdéseknek szentelni. Foglalkozunk majd ezekkel a kérdésekkel a CSKP KB Elnökségében, a szövetségi kormányban és másutt, s azután ugyanilyen igényeket támasztunk majd az emberekkel szemben. Általánosságban a vezető káderek nagyobb felelősségéről van szó. Amikor bfrálóan szólunk, akkor természetesen nem mindenkire gondolunk. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik kiváló módon teljesítik feladataikat, és ők vannak túlnyomó többségben. Ám nem egy esetben a dolgokat halogatják, eltussolják, különféle módon megkerülik, s ebből természetesen csak gazdasági, társadalmi politikai károk származhatnak. A munkaeredményekot pártszerűséggel kell egybekapcsolnunk. És ezen a téren az egész gépezetben — felülről lefelé — a pártban érvényre kell juttatnunk a magas fokú felelősséget. Mindez összefügg a párt vezető szerepének és ellenőrző funkciójának érvényesítésével. Ezen a téren is igényesebben járunk majd el. A politikai-nevelési, az ideológiai téren meg kell tartani, tovább kell mélyíteni pártunk offenzív jellegét. Ezen a téren már sokat tettünk. Nem szabad azonban megtorpannunk — a haladást lassítanunk. A békés egymás mellett élés nem jelenti az ideológiai téren való egymás mellett élést, vagy valamilyen megalkuvást a szocialista állam funkciójában, ai lelynek szilárdan kell állnia eszmei-politikai pozícióján. Ilyen értelemben kell fokozni politikai és ideológiai munkánk offenzivitását. Az elkövetkező időszakban behatóbban kell foglalkoznunk a XV. kongresszus előkészületeivel. A XV. kongresszusig megvan a politikai és a gazdasági programunk. Megkezdődnek a hatodik ötéves terv előkészületei, foglalkozunk bel- és külpolitikai kérdésekkel, a KGST ülésszokával kapcsolatban és más szakaszokon a pártós a társadalom életének kérdéseivel. A kommunisták felelőssége az ifjúság neveléséért Két megjegyzést még ahhoz, amit plénumunk tanácskozásának előterébe helyeztünk, tehát az iskolához és az ifjúsághoz: az elfogadott határozat szerint az elvtársak kidolgozzák az iskolarendszer kérdéseit. Amiről most az iskolaügyben szó van, az elsősorban az oktatás és a nevelés minőségének a javítása. A rendszer megvan, az emberek felelősségteljes helyeken állnak. Csak a munka minőségét kell javítani minden vonalon, a központi szervektől kezdve. Minden éltől, s ezenkívül az oktatás és a nevelés művészetétől függ majd. Ha az egész párt és a társadalom figyelmét erre összpontosítja, akkor ennek megfelelőek lesznek majd az eredmények is. A második kérdés az ifjúság. A központi bizottság júliusi ülésének határozatai odairányulnak, hogy összpontosított figyelmet kell szentelni az ifjú nemzedéknek, nevelésének, az életre való előkészítésének. Eddig is figyelmet szenteltek az itt említetteknek, az eredményeik is láthatók — ezekről joggal szóltak —, ám többre van szükség. Lakosságunknak tapasztalatokkal legkevésbé felruházott része az ifjúság, emellett a jövő az ifjúság vállán nyugszik. Tehát annál nagyobb figyelemmel kell foglalkoznia az ifjúsággal a pártnak, a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, a szakszervezeteknek, az állami szerveknek, a testnevelési szervezeteknek, a nemzeti bizottságoknak stb. Azzal is foglalkozunk majd, miként kellene módosítani a felelős szerveket — a kormányoktól kezdve a nemzeti bizottságokig — amelyek rendszeresebben foglalkoznának az Ifjúság és a testnevelés kérdéseivel. A pártban, a járási, a kerületi bizottságok és a központi bizottság mellett vannak az ifjúsággal foglalkozó bizottságok, ám ezen a téren fokozni kell a figyelmet. A lényeg abban rejlik, hogy kerületi, járási bizottságaink megvitassák a dolgokat, hogy konkrétan elemezzék az egyes szakaszokat, miként halad a munka, hol rendelkeznek jó tapasztalatokkal, hol vannak rossz tapasztalataink stb. Itt az elvtársak az ifjúság, a testnevelés, a szak- szervezetek mellett szóltak. Igen, bizonyos eredményeket itt elértünk. Keressük a módokat, hogyan kellene dolgozni az ifjúsággal, hogyan lehetne jobb eredményeket elérni. És helyes, hogy keressük ezeket a módszereket. Kész receptekkel nem rendelkezünk. Valamit át lehet venni a múltból, ami pozitív volt. De a fejlődés megy tovább. Kell, hogy a párt és a társadalom foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel. Célunk nemcsak az, hogy a fiatalok belépjenek a szervezetbe, hanem az is, hogy értelemmel és szívvel megnyerjük, meggyőzzük őket, a szocialista rendszer fejlesztése számára. Objektíve — ahogy a jelentés is megállapítja — minden feltétel meglenne ehhez, de szubjektíve megnyerni, aktivizálni a fiatal embert — ez már nem olyan egyszerű dolog. Tehát nem egyszeri akcióról van szó, hanem koncentrált, tartós, folyamatos és állandó gondoskodásról, hatékony segítségnyújtásról valamennyi szervezetnek párt- és állami szerveink részéről is. Engedjenek meg ebből az alkalomból, amikor az ifjúsággal, a fiatalokkal való munkáról beszélünk, egy politikai megjegyzést: alapszabályzatunkban, abban a fejezetben, ahol a párttag jogairól és kötelességeiről van szó, ez a mondat is szerepel: „...példát mutasson magán- és családi életével, gyermekeinek gondos nevelésével ..Ez a mondat nem véletlenül került bele pártunk alapszabályzatába. Gyakran bíráljuk, értékeljük a kommunistákat. Vizsgáljuk-e vajon ilyenkor ezt a kérdést is? Mennyire példás a magánéletben, a családhoz való viszonyban és a gyermekeiről való gondoskodásban. Igen konkrétan el kell gondolkodnunk e problémán, nemcsak azért, mert benne van az alapszabályzatban. A társadalom minden kommunistát életmódja, munkája szerint, de a családjához, a gyermgkeihez való viszonya és a magatartása szerint is bírál. Nem vonunk le mechanikusan következtetéseket. Tudjuk, hogy a nevelési folyamat bonyolult. De el kell jutnia a párttagok tudatába, miszerint a kommunista kötelessége, hogy rendesen, szocialista szellemben, a szocialista erkölcsnek megfelelően nevelje és vezesse gyermekeit is. Nem mindig hangsúlyoztuk ezeket a dolgokat. Éppen a mai plenáris ülés után e kérdés tekintetében is a kommunistákkal kell kezdeni. 01 kell gondolkodni azon, hogyan nőnek fel saját gyermekeink. Biztos, hogy a kommunisták óriási többsége gondoskodik gyermekei jó neveléséről, jól neveli őket, de előfordulnak negatív esetek is. Ezen el kell gondolkodni. Idejében óvni kell a fiatalokat, és felelősség- érzetre kell nevelni a párttagokat a saját gyermekeik neveléséért, hogy azután a többi szervezet segítségével vezethessék a lakosság többi részét, a többi fiatalt is. A központi bizottság igen jó, igén bölcs határozatot fogadott el, amit teljes szélességében alkalmazni kell az életben. Ismétlem: céljainkat egészen a XV. kongresszusig kitűztük. Ma azt mondhatom, hogy helyesek, és joggal elmondhatjuk, hogy reálisak is. Ismerjük a sikereket, ismerjük a fogyatékosságokat és a problémákat is. Ezért az egyetlen következtetés — az eddiginél még nagyobb energiával, még nagyobb áldozatkészséggel folytassuk munkánkat a XIV. kongresszus határozatainak megvalósításáért. Nétett barátságának szószólója Az ismeretlen Anton Straka Valahányszor szóba kerül Csehszlovákia és Magyarország népeinek barátsága, e nemzetek kultúrájának és irodalmának közeledése, felötlik bennünk a név, a fogalom: Anion Straku. Szlovák, cseh, magyar írók négy évtized távlatából is élénken emlékeznek rá vissza, többen cikkeikben, tanulmányaikban, regényeikben vagy más műveikben örökítették meg alakját (Emil B. Lukáč, Gál István, Ná class József, Szabó Lőrinc stb.) Le kell szögeznünk, hogy a magyar irodalmi köztudatban Anton Straka neve sokkal ismertebb mint a cseh és a szlovák írók és irodalombarátok közt, s ez így van napjainkban is. midőn csendes kegyelettel emlékezünk meg 1893. július 13-áról, meg nem élt 80. születésnapja ról. Szegény sorsú szülei a ci|>ész mesterséget szánták a vézna kisfiúnak, akiben azonban tanítója felismerte a tehetséget és kieszközölte, hogy tovább taníttassák. Az akkori időkre jellemző, hogy a nincstelen ifjú, hivatásérzet nélkül is csak a papi pályát választhatta. Anton Straka különleges nevelésben részesült: édesapja szlovák nemzeti öntudatot és a szláv összetartozás tudatát táplálta szivébe, az iskolában pedig, ahol magyar nyelven szívta magába a műveltséget , elsajátította és megszerette mindazt, amivel a magyar iro dalom és művészet ajándékozta meg az emberiséget. Szlovák anyanyelve mellett kitűnően irt, olvasott, szónokoll magyarul. Mindezt későbbi tevékenysége során, diplomáciai szolgálatban, irodalmi területen s egész életművében hasznosította. Az első világháború utolsó éveiben szülővárosa, Kassa elemi iskoláiban oktatott, a rászorulók közt végzett szociális munkát, és várt. Apjával együtt várta, hogy véget érjen a háború s a népről lehulljon a monarchia gyűlölt járma. Anton Straka a város ifjú értelmiségének egyik kiemelkedő tagja lett. A helybeli szlovákok nevében ő köszöntötte a bevonuló csehszlovák hadsereget s rövidesen be is hívták, miután a katonai parancsnokság kelet-szlovákiai lapjának egyik szerkesztőjelelt. Már ekkor megformálta egyéni programját; később a „Száza- - dunk“ XII. évf. 3. számában így emlékezik vissza erre: „Amikor mint kezdő újságíró 1919. március 21 én megírtam a Slovenský Východban életem első vezércikkét — a magyar kisebbséghez szóltam szeretettel, békítőén, de egyben a hivatalos köröket is figyelmeztettem a kisebbségi jogokból folyó kötelességeikre. S az egész csehszlovák közvéleményt felhívtam, neveljük ki elsősorban önmagunkban az új, megértő lelket ..." Kelet-Szlovákiában egyéb területen is mély nyomokat hagyott az ifjú Straka tevékenysége. Szenvedélyes természetjáró volt, az ő nevéhez fűződik a košicei szlovák turistacsoport megalakítása. Megírta és kiadta a Tátrától keletre fekvő terület turistakalauzát, amelynek jövedelmét a háború által megrongált turistautak és jelek javítására ajánlotta fel. Kelet Szlovákia természeti szépségeit később Prágában és Budapesten is lelkesen propagálta. Újságírói és közéleti tevékenysége hamarosan felkeltette iránta a központi szervek figyelmét és a fővárosba helyezték, ahol a miniszterelnökség sajtóosztályán a szlovák és magyar ügyek szakértőjeként működött. Az újságírással és a népek közti barátság politikájával jegyezte el magát. Az évek során több ajánlatot kapott a Hlinka-párttól, az agrár párttól is, ám a felajánlott tisztséget, s az együttműködést is megtagadta tőlük. Származása, pártállása, egész valója a politikai baloldal felé húzta, így lett a kormány véglegesített tisztviselője a szocáldcmokrata párt tagja, s később több kommunista író és művész közeli barátja. Anton Straka prágai éveit sem csak a munka töltötte ki; hivatalából hazatérve cikkeket írt, eljárt a főiskolás diákság közé, előadásokat tartott, sport- szövetségi tisztséget viselt s megalapította a Tatran Klubot. Élénken emlékezik vissza e szereplésére legnagyobb rajongója, a cseh Vera Langrová, aki felesége és munkatársa lett. Vele együtt költözött Anton Straka dr. néhány évre Magyar- országra, midőn felajánlották neki, töltse be a budapesti csehszlovák követség sajtóattaséjának megüresedett tisztjét. S ez lett az a poszt, amelyen Straka beteljesedni látta vágyálmát: meg is lett minden tőle telhetőt, hogy a barátság és a megértés szellemét a szomszédos népek kultúrájában meghonosítsa. A Strakára emlékező Ná- dass József megfogalmazásában: ANTON STRAKA Pavel Lisý rajza Hány évig festegeltük, rajzol- gatluk együtt: u szabad szellem embereinek baráíkozása baráttá avatja a két népet, az értelmes, szép szó, a művészet eltakarja és elhallgattatja a mesterségesen szított gyűlölet rikácsolását.“ (Nádass J.: Karmos évek, 19(31) Strakáékhoz az özvegynél levő jegyzék szerint száznál több író és szeikesztő járt el. Az Amerikai úton levő lakás egyik leggyakoribb látogatója József Attila volt, aki a közelben lakott, ámde eljárt a pénteki beszélgetésekre, szavalóestekre Illyés Gyula, Berda József, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos és sok más magyar, szlovák és cseh személyiség. Ezek szűkebb köré-, vei hozta létre 1936-ban a Cseh és Szlovák Költők Antológiáját. Kevésbé ismert területe Straka tevékenységének az a kulturális munka, amelyet nem jegyez fel az irodalomtörténet. 1932. I. 31-én a Zeneakadémián rendezett kultúrestet a budapesti csehszlovák kolónia műkedvelőivel. Arany, Petőfi, Ady verseit Hviezdoslav és E. B. Lukáč fordításában, Hviezdoslav, Krč- méry, Mácha, Vrchlický, és Lukáč verseit szavalták csehszlovák ós magyar előadóművészek. Bartók Béla, Kodály Zoltán és más zeneköltők műveiből az Operaház és a Zeneakadémia művészei adtak elő. Színre került Madách „Az ember tragédiája“ prágai jelenete Hviezdoslav fordításában s Heltai „Az orvos és a halál“ c. meséje. A. Straka fordításában... E kultúrestet több ilyen vállalkozás is követte. Straka célja nemcsak az volt, hogy fellendítse a Magyar- országon élő csehek és szlovákok szellemi életét, hanem az is, hogy művészi tolmácsolásban nyilvánosan is megszólaltassa Budapesten a csehszlovák kultúra legnagyobb alkotóit. Csak példaként említjük, hogy egy ilyen esten Torday Judit szavalóművésznő Ji'rí Wolker verset adott elő, s a „Népszava“ ugyanazon év karácsonyán Bez- ruc verset közölt. „...a két világháború között nem volt olyan külföldi diplomata Budapesten, aki a magyar irodalmat annyira ismerte volna, és aki annyit tett volna érte, mint ő ... “ — írja Gál István Anton Straka, József Attila csehszlovák diplomata-barátja c. tanulmányában (Filológiai Közlöny, 1964. évf., 1—2. sz., 187. old.) Hozzátehetjük, hogy aligha akad olyan diplomata is, aki hazája irodalmát és kultúráját oly lelkesen propagálta, mint ő. „ . ■ ■ a fő kifogás, — jegyzi meg említett tanulmányában Gál István — a péntek esti összejöveteleknek túlnyomóan baloldali jellege volt. Sikerült Pestről való visszahívását elérni, 1936 ban. Utóda csendes, a kultúra iránt nem érdeklődő hivatalnok volt.“ Újra Prágában; gyorsan tájékozódik, a baloldali, antifasiszta beállítottságú értelmiség közt találja meg helyét. Közben nem szakítja meg kapcsolatait magyarországi barátaival. Buzgón fordít, esetiről magyarra, magyarról cseh és szlovák nyelvre. A „Szép Szó“ V. kötetében (1937-ben) jelenik meg Anton Straka tolmácsolásában František Halas „Anyókák" c. költeménye, Prágában a Mazáč-kiadónál Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig“ c. regénye, az író előszavával. Straka fordításában csehül. További irodalmi tervei is vannak, sokat dolgozik a megvalósításukon, de már nem mennek úgy a dolguk mint régen. Csehszlovákia felelt Ih;sötéteden az ég. Straka, a külügyi tisztviselő ott volt a komáromi tárgyalásokon s tanúja lett annak, hogy szülővárosát, édesanyja lakóhelyét és apja sírját, elvették hazájától... Nem sokkal azután új tragikumot élt át, nemzete és a cseh testvéri nemzet közé is határt vontak. Elhatározta, hogy feleségével és fiaival Prágában marad. „Mindig és mindenütt a csehszlovák államért, annak egységéért és elválaszthatatlanságáért, a cseh nemzettel való feltétlen együttműködésért exponáltam magam s ez irányban kívánok működni a továbbiakban is“ — írta 1939- ből fennmaradt levelében. A kolozsvári Korunk 1939 ben (XIV. évf., 1. sz.) közölte Straka műfordításait „Ruténföldi versek“ címmel. A. Hartl dr-ral közösen Ady Endre verseiből készített műfordításokat, s máig is sokan emlékeznek Prágában az 1940 februárjában megtartott cseh Ady-estre, amely Anton Straka hősies kiállásának kezdete volt a német megszállás idején. Már tudta, hogy a magyar—csehszlovák együttműködésért a háborús viszonyok közt nem sokat tehet, de bízott benne, hogy amit tesz, a fasizmus felett aratott győzelem után hoz hasznot a megértés ügyének. S így tovább ír a magyar irodalomról, a műfordításokról, a kölcsönös megismerésről a ,,Brázda“ c. cseh folyóiratban és másutt. Anton Straka özvegye Prágában, régi lakásukon őrzi a nagy életmű töredékes emlékeit, pl. Babits „Gólyakalifa“ c. regényének elejét cseh fordításban, cikkek, műfordítások kéziratait, fényképeket, könyveket. A legkevesebb tárgyi emlék tán éppen az utolsó évekhez fűdődik. A fasiszták által megszállt Prágában Straka úgy érezte, nem jelent semmit, ha egymagában küzd, társakat keresett s talált. Az Emil František Burian köré csoportosult színpadi írók, rendezők, színészek és színészlátogatók törzskarából megalakította a D 41 Baráti Körét s ennek ügyvezetője volt. A nagy- közönség nemigen tudott róla, Anton Straka neve azonban mégis bekerült a cseh színház- történetbe. Hiszen az általa is vezetett „baráti kör“ hamarosan tizenötezer személyt számláló, hazafias és fasisztaellenes jellegű csoportosulássá nőtt, amelynek jelenlétével Prágában és vidéken is számolniok kellett a megszállóknak. Nem is nézték tétlenül sem a D 41, sem a kör működését, a gestapo E. F. Burian és Nina Jirsí- ková társaságában Strakát is letartóztatta. A grossroseni koncentrációs táborból halálmenetben hurcolták tovább, ismeretlen helyen halt meg 1945 elején. A felszabadulást követően a „Kritický mésíčník“ c. folyóirat VI. évf. 65. oldalán J. Ko- pecký idézi fel Anton Straka, a költészet és a színpad szerelmesének vértanúságát, midőn arra szólítja a kortársakat, adjanak ki könyvet a színházi világ antifasizmusáról, a szabad színjátszás hősi halottjairól. S felidézi a felejthetetlen baráti esteket, melyeken Anton Straka elcsendesedett hallgatóinak ki- gyúlt szemekkel szavalt verseket az emberről és az emberségről. SZÁNTÓ GYÖRGY 1973.
