Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
Hz egyenjogúság közgazdasági kérdései Szocialista társadalmunk építése során szép eredményeket értünk el a nőkérdés megoldásában Ez mindenekelőtt a nők gazdasági életbe történő bekapcsolódásának köszönhető. A nők gazdasági életben való részvételének politikai, gazdasági és társadalmi jelentősége van. Politikai jelentősége abban rejlik, hogy a gazdasági életben való részvétel az egyenjogúság gazdasági alapja. Az egyenjogúság kérdésének a megoldása nélkül pedig lehetetlen magasabb tokú szocialista társadalmi rendszer építése. Gazdasági jelentőséggel azért bír, mert a népgazdaság „zámára fontos munkaerőforrást jelentenek a nők. A férfimunkaerő források már kimerültek A nők bevonása a gazdasági életbe az életszínvonal emelkedését vonja maga után. Egyes háztartásokban ugyanis a nő keresete fontos anyagi forrást jelent. Társadalmi jelentősége azért van, mert egyes munkafolyamatok végzése megkívánja a szaktudás növelését s ezzel párhuzamosan emelkedik a fizetés is. Továbbá a nők szaktudása színvonalának emelkedése az egész társadalom munkaereje szaktudásának az emelkedéséhez vezet. A szaktudás növelése ugyanakkor maga után vonja az egész személyiség fejlődését. A nőknek a társadalmi újratermelésben való részvétel mellett, a lakosság reprodukcióját is biztosítani kell. Ez annyit jelent, hogy anyai kötelességüknek is eleget kell tenniök, ami a gyermek gondozásában, nevelésében és a háztartás vezetésében nyilvánul meg. így a munkaviszonyban levő nőnél a munkaidő- alap a munkahelyen eltöltött munkaidőre és a háztartási munkákkal eltöltött munkaidőre oszlik. Amennyiben a munkahelyeken a nők is ugyanannyi időt töltenek el, mint a férfiak, a háztartási munkát a szabadidő rovására végzik. Így azután a háztartási munka végzése gátolja a nőt képességeinek fejlesztésében, szaktudásának növelésében vagyis gátolja a teljes egyenjogúság gyakorlásában Ľz a tény arra késztet bennünket, hogy alaposabban foglalkozzunk a házimunka kérdésével. A házimunka felosztható: a gyermekneveléssel járó munkára, a főzéssel- és a háztartással járó egyéb munkára. A gyermeknevelés a nő anyai küldetéséből ered, és nincs lehetőség arra, hogy az ezzel járó munkát teljes mértékben átruházza a társadalomra. A társadalom tudatában van ennek, ezért a nőknek anyasági szabadságot biztosít és egyéb kedvezményekben részesíti őket. Nem vonatkozik azonban ugyanez a háztartási munkák másik két fajtájára, mert ezeket át lehet ruházni a család tagjaira és a közszolgáltatási üzemekre A nők gazdasági életben való részvételének nálunk már hagyománya van. 1921-ben például az ipari termelés néhány ágazatában, így a gumi- és vegyiparban dolgozóknak a 38 százalékát, a textiliparban dolgozóknak az 52 százalékát, a ruha- és konfekcióiparban dolgozóknak a 30,9 százalékát képezték nők. Jelenleg a munkaképes nők 73 százaléka dolgozik. Az iparban dolgozók 44 százalékát, a mezőgazdaságban dolgozók 49 százalékát alkotják nők. A szolgáltatásokban dolgozók 55,7 százaléka nő. Az egészségügyi alkalmazottak és a szociális intézmények alkalmazottainak a 79,1 százaléka és az iskolaügy alkalmazottainak a 64,2 százaléka tartozik a ,,gyengébb nemliez“. A női munka minősége azzal is lemérhető, hogy a dolgozó nők között mennyi a szakképzett száma. Szakembereknek nevezzük azokat az egyéneket, akik főiskolai, közép- vagy szakközépiskolai végzettséggel rendelkeznek. 1961-ben száz alkalmazásban levő nő közül 12 volt szakember. (100 gazdaságilag aktív férfi közül 11.5). 1970-ben száz dolgozó nő közül 17,4 rendelkezett szakképzettséggé] (100 férfi közül pedig 15.6). A szakemberek között túlsúlyban vannak a középiskolával rendelkezők. A férfiak 53 százalékának, a nők 66 százalékának van középiskolai végzettsége. Főiskolája a férfiak 30,5, a nők 16,4 százalékának van. További adatok szerint a főiskolával rendelkező férfiak 53 százaléka és a középiskolával rendelkező férfiak 76 százaléka technikai szakember. Amis a szakkénzett nőknek csak a 18 —19 százaléka Javulás e téren rövid időn belül nem várható, mert az általános műveltséget nyújtó iskolákban és gimnáziumokban a hallgatók kétharmadát lányok képezik. A szakközépiskolák tanulóinak az 50 százaléka, az ipari iskolák tanulóinak pedig csak a 25 százaléka lány. A főiskolai tanulók 43 százalékát képezik lányok. A technikai főiskolákon azonban a hallgatóknak csak a 17 százaléka lány. A végzett női szakemberek közül nem mindenki dolgozik a képességeinek megfelelő beosztásban. A gépiparban, elektrotechnikában, vegyiparban, élelmiszeriparban, építészetben, kohászatban, közlekedés- és távösszeköttetésben, mezőgazdaságban, erdészetben dolgozó női szakembereknek csak a háromnegyede, vagy a kétharmada, de sok helyen még ennél is kisebb hányada végez a szakképzettségének megfelelő munkát. Csak az iskolaügyben és az egészségügyben beszélhetünk a nők szak- képzettségének teljes kihasználásáról. A nőknek bekapcsolódása a gazdasági életbe szükségessé tette gyermekgondozási intézmények létesítését. Ezeknek az intézményeknek az üzemeltetése nagy anyagi ráfordítást igényel. így született meg az a vélemény, hogy nők alkalmazása nem gazdaságos. A női munka gazdaságosságának a foka valamivel valóban alacsonyabb (nyolc százalékkal) mint a férfi munkáé. De nem a gyermekgondozási intézmények üzemeltetése által, hanem azért, mert a nők szakképzettsége nincs teljes mértékben kihasználva, így a taníttatásukra fordított pénz nem térül meg. Az egyenjogúsítás terén eddig elért eredmények arra engednek következtetni, hogy jó úton haladunk a nők teljes felszabadítása felé, tehát a még meglevő problémák átmeneti jellegűek. Ing. OĽGA KONTSEKOVÁ docens 8 Willis mm Nyároa a ruha kellemesebb. szellősebb viselet, mint a derékhoz simuló sznknya- blúzos összeállítás. Alapanyag; karton, szaténkartnn, nyomott mintás poliészter pa miit keverésű anyag, lenvászon, vékony pamut és se- lyemjersey stb. A nyári ruhák v'dáin és sokféle alapanyaguk miatt a legötletesebb és legváltozatosabb fazonokban készül nek. NEVELNI—ÍGBDMAHY Nincs tankönyv, amely e „tudományra“ bárkit is megtaníthatna, hiszen minden gyerek más, mindegyik neveléséhez más módszerek szükségesek. Ezért a szülőnek magának kell eldöntenie, menynyi szigorral, elnézéssel, feddéssel, dicsérettel nevelje gyermekét. Mert a kudarcokért nem mindig, sőt az esetek többségében nem a gyerek a felelős! Tesztünk — bár csak játék — megmutatja, mennyire ért ön a gyermekneveléshez. Válaszol jón hát a kérdésekre — őszintén. 1. Előfordul, hogy így válaszol mozira pénzt ké rő gyermekének: „Megtiltom, hogy moziba menj, de ha az apád elenged és pénzt is ad rá, mehetsz." IGEN NEM 2. lgér-e édességet, bábszínházát, új játékot gyermekének, ha hajlandó megenni a spenótot? IGEN NEM 3. A legkisebb pajkosságért is azonnal megpo fozza a gyereket? IGEN NEM 4. A legdrágább holmikat veszi meg a kicsinek? IGEN NEM 5. Megcsinál ja-e a gyerek helyett a leckét, ha az már álmos az egész napi játszadozástól? IGEN NEM 6. Ha a gyerek túl sokat nyaggatja ugyanazzal a kívánsággal, ön végül is teljesíti a kérést? IGEN NEM 7. Ha rossz osztályzatot hoz haza a gyerek, tesz-e előtte olyan megjegyzést, amellyel a pedagógust hibáztatja? IGEN NEM 8. Károsnak tartja-e, ha a gyerek sokat olvas? IGEN NEM 9. Megengedi-e iskolás gyermekének, hogy csak felnőtteknek ajánlott műsorokat megnézzen a tévében? IGEN NEM 10. Veszekszik-e a gyerek előtt házastársával? IGEN NEM 11. Ha távozik az örömmel fogadott vendég, megjegyzi-e a gyerek füle hallatára: „Csakhogy elment“. IGEN NEM 12. Elmondja-e házastársának otthon a munkahelyi kellemetlenségeket úgy, hogy a gyerek is hallja? IGEN NEM 13. Előfordul-e, hogy így szól a kicsihez: „Ha X-ék telefonálnak, mondd azt, hogy nem vagyunk itthon!“? IGEN NEM 14. Engedi e, hogy a gyerek igyék egy kortyot a szeszes italból? IGEN NEM 15. Elfelejti-e megdicsérni a gyereket, ha önként megcsinált valamit? IGEN NEM 16. Büntetés után túlzott engedékenységgel ellensúlyozza szülői szigorát? IGEN NEM 17. Monűogatja-e naponta sokszor: „Én a te korodban már ezt meg ezt csináltam“? IGEN NEM 18. Engedi-e, hogy éppen felserdült gyermeke kimaradozzon ? IGEN NEM 19. Elnakja-e a gyermek szétdobált játékait, könyveit, ruhaneműit? IGEN NEM 20. Ijesztgeti-e a rakoncátlankodó kicsit ilyenféleképpen: „Ha rossz leszel, odaadlak a rendőrnek“? IGEN NEM 21. Haragszik e, ha a gyermek meghívja pajtásait? IGEN " NEM 22. Feleslegesnek tartja-e a gyerek segítségét a házimunkában? IGEN NEM 23. Ostobaság ön szerint, ha serdülő gyermekét érdekli a divat? IGEN NEM 24. Mindenről lemond, hogy gyermekének több jusson? IGEN NEM 25. Elvárja, hogy gyermeke türelmesen és illedelmesen üldögéljen, amíg ön barátnőivel társalog? IGEN NEM 26. Ha fáradtan jön haza munkahelyéről, inond- ja-e a gyerek előtt: „Csak ez a munka ne volna“? IGEN NEM 27. Előfordul-e, hogy így oktatja gyermekét: „De erről az iskolában nem kell tudni“? IGEN NEM 28. Ad-e ilyen tanácsot kamaszkodó gyermekének: Olyan foglalkozást válassz, ahol kevés munkával sok pénzt kereshetsz? IGEN NEM 29. Megengedi e, hogy egészséges gyermeke otthon maradjon csupán azért, mert aznap számtandolgozatot írnak az iskolában? IGEN NEM 30. Látta-e már gyermeke önt nagyon részegen? IGEN NEM Ha tesztünk mind a harminc kérdésére NEM a válasz, akkor ön rnintaszülő, született pedagógus. Ha csak húsz kérdésre mond NEM-et, akkor is rendkívüli hozzáértéssel neveli gyermekét. Ha csak tizenötször tud NEM et mondani, akkor ön nem elég következetes. Ha tízszer mond NEM-et félünk, hogy gyermeke nehezen fog beleilleszkedni a közösségbe. Végül ha tíznél kevesebbszer válaszol NEM mel változtatni kell a pedagógiai módszerein. 197: , VII.
