Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-11 / 163. szám, szerda
DUNAÁGBAN Könyvek, könyvtárak, könyvtárosok Látogatás a Veľký Krtíš-i (Nagvkürtösi) Járási Népkönyvtárban Tóthpál Gyula felvétele Szocialista társadalmunk lehetővé teszi, hogy hazánk minden állampolgára művelődhessen, hozzájuthasson az igényeinek megfelelő irodalmi alkotásokhoz. Vajon élnek-e a lehetőségek kel, olvasnak e az emberek, vagy csak szín és méret szerint, hatáskeltés céljából“ vásárolnak könyveket? Hogyan viszonyulnak a Vefký Krtíš-i járás lakosai a könyvhöz, hogyan látják el feladatukat a járás könyvtárai? Elsősorban ezekre a kérdésekre kértem választ Emília Tobiášovától, a járási könyvtár igazgatónőjétől. — Járásunkban 74 könyvtárat tartunk nyilván — tájékoztatott. — Ezekben — Modrý Kameíien (Kékkőn), Veľký Krtí- šen és Vinicán (Ipolynyéken) kívül — önkéntes könyvtárosok dolgoznak. Nagy részük jól végzi feladatát, s ezt nemcsak a jelentések alapján állíthatjuk, meggyőződtünk róla a módszertani látogalásokon is. — Összesen hány kötettel rendelkeznek jelenleg a járás könyvtárai, s milyen ütemben gyarapszik a könyvállomány. — A múlt év végén 114 löl kötetünk volt. Ebből a hivatásos könyvtárosokkal működő könyvtárakban 30 732 a könyv. A többi a falusi könyvtárak köÍGY IS, ÜGY IS LEHET NEM KITÜNTETETT ÉLMUNKÁSOK, sőt olyan dolgozók sem, akiket a tömegtájékoztatás eszközei dicsérő szavakkal méltatnak a termelésben elért kimagasló teljesítményükért. Csupán egyszerű, szorgalmas, kötelességtudó és — ami manapság, sajnos, a közmondásos fehér hollóhoz hasonlíthatóan ritkaságszámba megy — előzékeny, szolgálatkész, udvarias emberek. Ilyenek Mária Némc- thová és Margita Umstädterová, a Munkaérdemrenddel kitüntetett Bratislavai Városi Szolgáltató Vállalat alkalmazottai. És ami különösen szembetűnő, ezt a két nőt a nagy korkülönbség, s a vállalatnál eltöltött szolgálati idő egymástól tetemesen eltérő tartama sem zavarja, semmiképpen sem gátolja a reájuk háruló kötelességek példás teljesítésében. Mária Némethová már ü2 éves, 15 éve dolgozik a vállalatnál és 6 éve a Central átjáróban levő 10—11. sz. átvevőhely (Bratislava, Lenin- grádi utca 17.) vezetője. Margita Umstädterová még csak 20 éves, csupán 2 évvel ezelőtt került mostani munkahelyére, és munka után diáklány is. A Vegyipari Középiskola levelező tagozatán igyekszik — ugyancsak két éve — elsajátítani azokat a szakismereteket, amelyeket később szándékszik kamatoztatni a társadalom s önmaga javára. Tulajdonképpen mindenki, aki idehozza szennyes ágyneműjét, munkaköpenyét, ingeit, alsóneműjét, függönyeit, konyharuháit, törülközőit stb. láthatja, hogy ez a két nő külön- külön két műszakban dolgozva (déli időben 2 órán át együtt), mit is csinál reggeli 7 órától, este 7-ig. Azt azonban aligha mérheti fel tárgyilágosan, hogy mennyi fizikai munka, mennyi türelem, önmegtagadás (a sok szennyes holmi között jócskán akad — enyhén szólva — nem higiénikus is), mennyi adminisztrálás és mily nagy személyes felelősség jár az ilyen szolgáltatással. Mária Némethová készségesen tájékoztatott a felületes szemlélődésen alapuló észievételeimet kiegészítő tényállásról. A 10—11. sz. átvevőhelyen havonta átlag 25 000— 30 000 koronát bevételeznek. Nem túl nagy forgalom — gondolhatja a nem szakavatott kíváncsiskodó. Igen ám, de milyenek e bevétel előzményei, s egyéb feltételei? Havonta átlag 1000—1900 csomag átvétele kb. ugyanannyi személytől, a csomagok átadása az azokat* a mosodába szállító alkalmazottaknak, az onnét visszaérkező csomagok átvétele, áttekinthető elhelyezése a polcokon, minden csomag tartalmának darabonkénti (havonta kb. 17 ezer—18 ezer db.) ellenőrzése mind az átvételnél, mind az átadásnál, az egyes darabok (csomagonként 2, 5, 10, 20, vagy több) minőségi ellenőrzése, tételenként átlag 2 koronától 30 koronáig terjedő mosatási díj beszedése, az árak s a végösz- szeg pontos kiszámítása, a ve- vények, a vételívek, a pénztári napló, a nagyobb reklamációk esetén használt jegyzőkönyvek, és ki tudja még hányféle s milyen célú lajstromok pontos kitöltése, rendszeres ellenőrzése, a vállalati fuvarlevelek összeegyeztetése a mosodából érkező szállítmányokkal, a tűz- rendésaeti, az egészségügyi, s a vállalati ellenőrök időnkénti tájékoztatása, az évente kétszeri leltározás lebonyolítása, a személyes felelősség a polcokon naponta tárolt 800—1000 csomagért (bennük átlag 10 000 —12 000 db.), a tartalmuknak még hozzávetőlegesen sem megállapítható óriási tárgyi értékéért stb., stb. MINDEZ EGY SZUSZRA ELMONDVA szinte fejbe kólintja az embert, jóllehet egyébként nagyon is hajlamosak vagyunk a felsoroltak ilyetén kurta elbí- lására: Hiszen ez normális, ez a kötelességük! Ez kétségkívül igaz. A színleg egyszerű, de valóban bonyodalmas, gyakran kellemetlen munka elvégzése, a készséges, emberséges magatartás egyaránt kötelesség, ámbár ezt helyenként mégis különféleképpen értelmezik. A munkát néhol gyötrő kényszernek, az emberséges helytállást pedig egyszerűen fölöslegesnek tartják. Mária Némethová szerényen csak jó emlékezőtehetségének tulajdonítja azt a kellemesen meglepő tényt, hogy sok száz „ügyfele“ közül csaknem mindenkit, a nevén szólít. Ö és fiatal munkatársa minden ellenvetést, a máshol, sajnos, gyakran fokozott hangerővel megismételt ledorongoló „ellenérvek“ latba vetése nélkül veszi tudomásul az esetleges, indokolt reklamációkat, és azonnal intézkedik a kifogásolt hibák helyrehozása érdekében. Itt nincs ingerült szóváltás, innét rendszerint elégedetten távoznak a készségesen kiszolgált emberek. És lényegében ez az olcsó, a várhatóan jó s a remélhetően egyre jobb szolgáltatások célja, nem is beszélve az igénylők és a felelősök között túlnyomórészt egybehangzó kölcsönhatásról. Ez így jó, és jó, hogy így is lehet. PERSZE. LEHET MÁSKÉNT IS. Ügy, hogy métj a valóban p of o »egyszerűen elintézhető csekélységek is égig nőnek, hogy a magukat holmi semmiség miatt megmakacsoló.emberek bolhából elefántot csinálnak. Ilyen magatartásnak lettem szenvedő alanya a szóban forgó vállalat vegytisztító részlegének egyik (Vörös Hadsereg utca 5. sz.) átvevőhelyén, ahol — önhibámból — nem a 3 napig terjedő záros határidőn belül, hanem megkésve, 5 nap eltelte után s az előírt „cédula“ nélkül kértem egyik kifogástalanul kitisztított zakóm rosszul kivasalt ujjainak átvasalását. Sok-sok éve oda viszem minden tisztításra szoruló ruhaneműmet de az ott alkalmazott fiatalasszony ( a nevét nem tudom) hallani sem akart a szemmel látható hiba helyrehozásáról. „Ez idővel kitekszik, összegyűrődött a szekrényében“ — próbált lerázni, majd midőn ismét szépen megkértem az ilyen csekélység jóakaratú elintézésére, egyre magasabbra srófolta a hangot, vállalati előírásokra hivatkozott — menjek akár az igazgatóhoz is —, javasolta, és amikor a szóáradatnak véget akarván vetni a panaszkönyvet kértem, nem volt hajlandó azt ideadni, mivel „úgy is egyre megy, bejegyezném-e panaszomat vagy nem“. Nos így is lehet, és ez nem jó. Még rosszabb, hogy egy a szolgáltatások terén szotgálatképesnek minősített személy csak, és kizárólag az előírt szolgálatteljesítésre hajlandó, de elhárítja magáról a talán némi többlet munkával járó emberséges szolgálatkészséget. ENNEK A PARÁNYISÁGÁBAN MELLÉKES, de számomra kínos esetnek a végére a vállalati igazgatóságon (ahová telefonáltam) az átvevőhelyek tevékenységét irányító Jozefina Rado- chová tett pontot. Telefonon utasította a Duna utcai gyorstisztítót reklamációm azonnali elintézésére. így is, dicséretre- méltó készséggel is, engem hálás köszönetre kötelezve is lehet. KOLÁR MARCELL üj létesítmények Régi vágyuk teljesül a svidní- ki járás lakosainak. Hamarosan megkezdik az új kórház építését —, illetve a jelenlegi kibővítését, amelyet két szakaszban valósítanak meg. A tervek szerint 1978-ban adják át rendeltetésének a 290 ágyas, ötemeletes kórházi pavilont. Ezzel a járásban ezer lakosra a jelenlegi 5 kórházi ágy helyett 8 jut majd. Az építkezés második szakaszában átépítik a jelenlegi poliklinikát és felépítik az adminisztrációs épületet. zött oszlott meg. A könyvek kő zül 39 3Ö7 tudományos mű, 55 929 szépirodalmi, 18 607 pedig gyermekirodalmi alkotás. A múlt év folyamán a járás könyvtárainak könyvállománya 15 607 kötettel gyarapodott. Áz idén összesen több mint 116 000 koronáért vásárolunk könyveket. — Milyen az olvasótáboruk? — Úgy gondolom, az olvasók számával elégedettek lehetünk. Tavaly 4964-en látogatták könyvtárainkat, s ez a járás lakosainak mintegy 11 százaléka. Tehát megközelítettük a szlovákiai 14,1 %-os átlagot. Az olvasók az év folyamán 75 744 könyvet kölcsönöztek ki, ami — a körülményeket figyelembe véve — jó eredménynek mondható. Természetesen az olvasók számát napról napra igyekszünk gyarapítani. E célból könyvismertetéseket, író-olvasó találkozókat és könyvekről szóló vitákat rendezünk. — Itt említem meg, hogy a könytárak munkájának lényeges javítása talán csak hivatásos könyvtárosokkal oldható meg. Az önkéntes könyvtárosok egy részének munkája ugyanis több esetben kívánnivalót hagy maga után. Ez egyrészt abból adódik, hogy a nekik nyújtott jutalom nem fejezi ki hűen e nem kis áldozatot igénylő munka fontosságát, másrészt abból, hogy a legtöbb kis falu egyetlen pedagógusa' a könyvtárosi teendőkön kívül további öt-hat egyéb, politikai és közéleti tisztséget is betölt és így a munkáját nem tudja maradéktalanul elvégezni. — Eddig csak a könyvtárosokról szóltunk. Mi a helyzet a könyvtárak körül? — Ezen a téren még bizony sok a tennivalónk. A legtöbb helyen csak egyetlen szűk helyiség áll a könyvtár rendelkezésére. Bizony a helyi nemzeti bizottságok részéről nagyobb támogatásra lenne szükség, hogy a kultúra termékei, az embert formáló könyvek méltó otthonra találjanak. Természetesen van dicséretre méltó eset is. Ilyen többek között Veľká Čalomija (Nagycsalomija), Sklabiná (Mikszáthfalva) és Želov- ce (Zsély), ahol a hnb nemcsak megfelelő helyiséget, hanem berendezést is adott a könyvtárnak. A járási könyvtár is sokat segített. A múlt évben 18, azelőtt 15 könyvespolcot (regált) és 20 szekrényt vásárolt a falusi könyvtáraknak. — A Veľký Krtíš-i járásban szlovák és magyar nemzetiségű dolgozók élnek. Bizonyára visz- szatükröződik ez a könyvállomány összetételében is ... — Természetesen. Az említett 114 161 könyvből 50 100, tehát a könyvek 40,3 százaléka magyar nyelvű. Az olvasóknak 44,9 százaléka, a kölcsönkért könyveknek pedig 43,8 százaléka magyar. A holýšovi katonai parancsnokság megkért bennünket, hogy a magyar nemzetiségű katonák részére kéthónaponként 50 könyvet küldjünk. Mi szívesen tettünk eleget e kérésnek. — A járás könyvtárai „Példás könyvtárat építünk“ jelszóval versenyeznek egymással. Hallhatnánk erről bővebben? — A versenyt két évvel ezelőtt hirdette meg a jnb művelődésügyi osztálya. Ennek eredményeként növekedett az olvasók és a kikölcsönzött könyvek száma. Az önkéntes könyvtárosok között a verseny feltételeit Veľká Čalomiján Cseri Béla iskolaigazgató, Slovenské Üarmo- tyn (Szolvákgyarmaton) Slávka Mäsiarova tanítónő teljesítette. Jó munkájukért 300 korona pénzjutalomban részesültek, a könyvtáraknak pedig 1000 koronát utaltak ki könyvek vásárlására. A hivatásos könyvtárosok közül Nenincén (Ipolynyéken) Terebessy Zoltánné teljesítette a feltételeket és részesült jutalomban. Ök a legjobbak, de mögöttük ,ott sorakoznak a többiek is, dicséretre méltó eredményeikkel. S ezek az eredmények bizonyára évről évre jobbak és szebbek lesznek. E rövid beszélgetéssel korántsem nyújtottunk teljes képet a Járás könyvtárainak munkájáról, helyzetéről. Alihoz, hogy mindent részleteiben megvizsgálhassunk, fel kellene keresni a hétköznapok hőseit, az eredmények elérésére törekvő könyvtárosokat, azokat, akik tudatosították, hogy az írott szó terjesztése nem lehet so- kadrendű feladat, akik tudják, hogy a könyv népművelő, embert formáló értékét nem lehet koronákban mérni. HÖJTÖS JÁNOS ÚJ UTAKON HALAD A SZOCIALISTA FILM Filmgyártásunk 75 esztendeje egybeesett az idén a már 25-ször megrendezett Dolgozók Filmfesztiváljával. Olyan esemény ez a két évforduló, mely feltétlenül megérdemli, hogy elgondolkodjunk a csehszlovák film problémáktól ugyan nem mentes, meglehetősen göröngyös útjáról, melynek sikerei azonban mind hazánkban, mind a világban elvitathatatlanok. Feltételezhető, hogy a telt filmszínházakban is megnyilvánuló rendkívüli küTöldi érdeklődés filmjeink iránt ugyanúgy szól a szocializmusát építő Csehszlovákiának, népei életének, és kultúrájának, mint fejlett filmművészetünknek, mely a rendelkezésre álló eszközökkel igyekszik minél jobban kihasználni lehetőségeit. És hogy ezek a lehetőségek nem tekinthetők szerényeknek, arról a Barrandovon tett látogatásunk alkalmával lépten- nyomon meggyőződhettünk. — A filmmel, mely bizonyos körülmények közt óriási hatással lehet a nézőkre — mondotta Vladimír Cech filmrendező — anélkül, hogy az emberek ész- revennék, gondolkodásmódjukat, nézeteiket igyekszünk formálni. Különösen a fiatalokét, a mozilátogatók 82 százalékáét. A film alkotói tehát mondanivalójukkal elsősorban az ifjúsághoz fordulnak. Céljuk, hogy a jelen érdekesen, ügyesen megoldott szemléltetésével, újszerű kifejezésmóddal és a gondolatok erejével hatva az ifjúság ne gépiesen élje át a mindennapi eseményeket, hanem tudatosítva ezeket látóköre is táguljon. Az igazság hangsúlyozásával természetesen történelmi múltunkkal is megismerkednek a fiatalok, melyről eddig csak a tankönyvekből vagy az időseb» bek nem mindig tárgyilagos elbeszéléseiből szereztek tudomást. Ez a szocialista film, tehát a mi filmjeink küldetése is. Rámutat a pozitív jelenségekre, a tényekre és elítéli, bírálja a rosszat, szembesíti az igazságot a galádsággal, és egyre újabb követelményeket támaszt önmagával és az emberekkel szemben is. Útkeresésnek is mondható ez az igyekezete, mely a nemzetközi filmfesztiválokon is feltűnést, megkülönböztetett szerepet biztosít a szocialista filmgyártásnak. — Az emberek aktivitását nem szabad letörni. Ehelyett inkább fokozni akarjuk azt — jelentette ki dr. B. Steiner, a cseh film igazgatója —, mert a film semmi esetre sem szolgálhat kábítószerként. Nevelőeszköz legyen a javából, mely mindenki számára érthető és élvezhető, és amelyről a mélyreható benyomások révén hosz- szasan vitáznak az emberek. A szocialista országok filmjeit — amint arról a dolgozók legutóbi filmfesztiválján is meggyőződhettünk — ezek a tulajdonságok jellemzik. Ezért ment az idén is eseményszámba, melyről sokáig fogunk beszélni. A jelentős kultúrpolitikai akció tehát beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Betekintést nyújtott a kél világrendszer kultúrája közti különbségbe, és elgondolkodásra késztetett. Megérttette velünk, miért népszerűek filmjeink nemcsak idehaza, hanem a nyugati országokban is, ahol hívei száma napról napra gyarapodik. KARDOS MÁRTA 1973. VII. 11.
