Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-10 / 162. szám, kedd

megvárom, míg megölöd

(cseh)

BESZÉLNEK-E AZ ÁLLATOK?

Mi a bioakusztika?

az állatok hangkeltő és hangérzékelő szerveit. Sikerült megállapítaniuk több állatfaj hangérzékelési teljesítményét is. A hangok tulajdonságai azonban sokáig hozzáférhetetlenek voltak a kutatók számára. A bioakusztikus számára csak a modern hangszalag- és hanglemeztechnika révén vált lehetővé a hangok rögzítése és a hangfelvételek laboratóriumba szállítása.

A modern műszerek közrejótszósa

A korszerű, érzékeny hangrögzítő berendezés sekkel és más készülékek segítségével ma már pontosan meg lehet határozni az állati hang összes fizikai tulajdonságát. Ha az érzékeny műszerekkel sikerült magnetofonszalagra vagy lemezre rögzíteni az állatok hangjait, viszonylag pontosan megérthető a hang magassága, tartama, a hangerő viszonylagos ingadozásai, és mindenekelőtt megállapítható a bonyolult hangsorok felépítése.

A különböző állati hangok összehasonlító tanulmányozásához azonban az is szükséges, hogy a felvett hangok ábrázolhatók is legyenek. Ez úgy történik, hogy a hangszalagot lejátsszák és az így keltett elektromos áramingadozásokat — oktávszűrőkön keresztül — oszcillográfra (réz* gésrajzolóra) vezetik. Ily módon kiszűrhetők 4 zavaró zajok és ábrázolni lehet a hang fő frekvenciatartományát.

Mi derült ki e bonyolult műszerekkel végzett vizsgálatok alkalmával?

Talán elvontnak tűnik az a megállapítás, hogy az információk nem tartoznak a hangokkal történő közlések sorába. Ezeket ugyanis csak egyélj jelzésformák segítségével közölhetik egymással az állatok. Maradnak tehát az elemi köz? lések és a hangulatjelzések.

Az állatok a különböző hangformákat egy* részt a hangképző apparátusuk közreműködése nélkül, mégpedig mechanikusan vagy légáram? lattal hozzák létre, másrészt hangképző herén? dezésükkel keltenek hangokat és hangsorokat. Az egyes hangok lehetnek egy- és többszóla- múak, rövid és hosszú hangok. Az elemzést folytatva a hangsorok lehetnek ritmikusak és ritmustalanok. Végül vannak kevert hangok is.

A kutatások kimutatták, hogy mechanikus hangokat kelthetnek a rovarok fejük és toruk összedörzsölésével, a kelepelő gólyák csőrkáváik összeütögetésével, a sünök tüskéik rezegteté’ sével, a patások jellegzetes ütemű dobogásuk? kai. A hosszú hangsorok általában tájékoztató jellegűek. A közvetlenül felhangzó rövid hangok védekező jelként szerepelhetnek.

Szó sincs „beszédről"

Minthogy a rokon állatfajok gyakran hasonló hangokat hallatnak, az összegyűjtött állati hanganyogot az összehasonlító törzsfejlődésta? ni vizsgálatoknál is felhasználhatják. A különböző rokon macskafajok nyávogása, vagy a ro* ron kutyafajok ugatása például igen hasonló, A hangoknak is megvan a maguk törzsfejlődésük. Miután kialakultak: a faj további fejlődése során öröklődtek, differenciálódtak. Különösképpen a tagolt hangsorok esetében kínálkozik kedvező lehetőség az összehasonlító hangkutatás számára. Komoly következtetés: az állatok hangjelzései vele született, öröklött képességeik, az ember viszont születésétől kezdve fokozatosan sajátítja el a beszédet.

Beszédünknek azonban van egy másik, nagyon fontos tulajdonsága is, ami merőben különbözik az állatok „nyelvétől“, „beszédétől“. Az emberi beszéd ugyanis mindig elvont, nem függ össze közvetlenül azzal, amit az adott pillanatban átélünk vagy érzünk. Az állati hangjelzés viszont válasz a valóságban történő eseményekre — mindig konkrét jelzés. Az állatok által adott hangok természetét és a hangokat kiváltó okokat vizsgálva tehát egyetlen állatfaj hang- jezéseit sem nevezhetjük emberi értelemben beszédnek. (dj)

A második világháború idején a nácik külön táborokat létesítettek a nyomozókutyák kiképzésére. A kiképzésnél igénybe vették a koncentrációs táborok foglyait is; szokatlan feladatot bízta!: rájuk: ingerelniök kellett a kutyákat, hogy az ebek a csíkozott fogoly-egyenruha láttán fenevadakká váljanak.

Ilyen kiképzőtáborban játszódik a Megvárom, míg megölöd című cseh film cselekménye: egy cseh antifasiszta harcosról, illetve „védencéről“, egy farkaskutyáról szól. Az egykori spanyol interbrigadista „közreműködésével“ Ritából (így hívják a kutyát) vérebet neveltek. Fontos szerep hárul a filmben a kegyetlen és kíméletlen tá- borparancsnokra, Dörnerre is.

Az alkotásnak azonban nem a kutyák kiképzése a súlypontja; az izgalmas drámai konfliktus tulajdonképpen a fasiszta- ellenes fogoly és a náci táborparancsnok közt játszódik le, amikor a fogoly szökést kísérel meg.

Ismét érdekes, gondolatgazdag téma, drámai feszültséggel. Csakhogy a téma önmagában még nem elegendő, hogy sikeres mű keletkezzék; a jó film átgondolt dramaturgiai munkát, aprólékosan kidolgozott forpaA bioakusztika feladata, hogy megvizsgálja az állatok — akár hangképző apparátus segítségével, akár mechanikusan keltet — hangmegnyilvánulásainak felépítését és fizikai tulajdonságait. Ennek során azt kívánják megállapítani, hogy a hangmegnyilvánulások miként tudják betölteni a közlés funkcióit az állatok életében. Ezért alapos részletességgel kutatják a közlés előfeltételeit, a közlés tartalmát és az érintkezések formáit.

Az állatok egymással közölt információinak tartalma végső soron fiziológiai állapotukat fejezi ki. E tájékoztatás szolgálja például az ivarzás állapotába került különböző neműek egy- másratalálását, az állatkölykök esetében az éhség, a fázás, a fájdalom közlését a szülőkkel.

A félelem, a fájdalom vagy a párszerzés jelzéseinek olyanoknak kell lenniük, hogy összeté- veszthetetlenek, egyértelműek legyenek a másik állat számára, és kiváltsák a kívánt fiziológiai állapotváltozást. Az állat „vevőkészüléke“ azonban nem úgy „olvassa“ a „felvett hírt“, mint a postai távírász a táviratot. A hír közvetlenül ragadja meg, ingerli az állatok „vevőkészülékét“, mint ahogyan például valamelyik embertársunk fájdalomkiáltása hat reánk. Minél mélyebbreha- tóak e megnyilatkozások, annál ingerlőbb hatásúak, mert annál fontosabbá válik a megfelelő reakció.

A közlések sokrétűsége

Az állati közléseket tartalmilag feloszthatjuk elemi közlésekre, mint a veszélyt jelző kiáltások, a párkereső hangjelek stb. Vannak úgynevezett hangulatközlések, mint a félelem, fájdalom, öröm stb. jelzései. A harmadik csoport az információk, amelyekkel az állatok a környezet bizonyos adottságait közük. Ilyen például a mézelő méhek sajátos „tánca“. A mézgyűjtők e mozgásjelekkel tájékoztatják egymást arról, hogy merre van a mézgyűjtőhely.

Az állatok öt különböző módon továbbítják közlésüket: mozgással, szín-és formaváltoztatással, szaganyagok kibocsátásával és hangokkal. Itt tehát a látó, tapintó, szaglő és halló felfogószereknek egyaránt szerepük van. Mindezek közül a bioakusztika csak az utóbbival foglalkozik.

A kutatók már több mint száz éve vizsgálják

1973.

VII. 10.

Ilyen víz alatti lehallgató készülékkel (hidro- JonnalJ fogják fel a halak „hangját9

tókönyvet, igényes rendezést, az alkotócsoport eredményes összefogását feltételezi. S ez esetben — sajnos — az alkotók (Stanislav Černý rendező, Ivo Toman forgatókönyvíró) a várakozásoknak nem tettek eleget, nem éltek az ötlet adta lehetőségekkel, pedig a szökés, az üldözés témája kiváló lehetőségeket kínál izgalmas drámai történet kerekítésére.

Aki sétálgatott már magányosan az erdő mélyén és hallgatta a rovarok zümmögését, s csicsergő madarak koncertjét, gyakran megfigyelhette, hogy egyszerre csak minden zaj váratlanul megszűnik körülötte.

Mitől csendesült el egy szempillantás alatt a zsibongó erdő? Ez a kérdés nem csupán a természetjárókat izgatja, hanem a tudósokat is. Tudják ugyanis, hogy ha csupán egy kis cinke pillantott meg bennünket, ijedt ti-ti-ti felkiáltással adja tudtául társainak — s ezáltal a többi erdőlakónak is —, hogy itt a veszélyl A vadászok híres árulkodója a kotnyeles szarka is.

De csak a veszélyről „beszélgetnek“ egymással, azaz tájékoztatnák egymást az állatok? Tyih szovjet kutató a galléros páviánok 17-féle hangját különböztette meg, amelyeknek mindegyike más és más jelentésű. A többi között megállapította, hogy külön hangjuk van a hívásra, a találkozásra, a panaszra, az engedelmeskedésre, az aggodalomra. A csimpánznál pedig még több, 32—36 ilyen hangot észleltek. No, és a „beszélő“ papagájok, a varjak, a szarkák, a sereglyék? Ha ezek az emberi beszédet is képesek elsajátítani, nyilvánvaló, hogy mily változatosan „beszélgetnek“ saját „anyanyelvükön“ ___

Ci Bronson, az Akkor nyugaton című olasz film egyik főszerei'1

Filmvilág

■ Andrzej Kondratiuk lengyel rendező Fehér őrültség címmel mai tárgyú vígjátékot forgat a filmesek életéről.

■ A szovjet Lityeraturnaja Gazeta az év filmszenzációjának nevezte azt a hírt, hogy Akira Kurosawa, a hírneves japán rendező új filmjét a Szovjetunióban forgatja — Vlagyimir Arszenyev regénye alapján. Az alkotás az egyén és a természet harmóniájáról, a környezetvédelemről szól.

■ A budapesti televízióban — Aljosa Karamazov címmel — új tévéjáték készül Lengyel György rendezésében. A közismert Viktor Rozov a Dosztojevszkij hőst művében drámai főhőssé avatta. Az alkotás szereplői: Balázsovits Lajos, Halász Judit, Málhé Erzsi, Mensáros László és mások.

■ Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov a MOSZFILM- stúdióiban filmre viszi az Ulen- spiegelt, Charles de Coster belga író művét.

■ A Los Voraees című film színhelye a napfényes Riviéra. Egyik főszereplője a cannes-i játékkaszinó szegény krupiéja, aki miközben megköszöni a borravalót, arról álmodik, hogyan szerezhetne sok pénzt. Amikor az alkalom eljön, nem habozik, bűntényt követ el. A film szereplői: Helmut Berger és Fran- coise Fabian.

„Néma"-e az állat?

Az állatok világát valójában a hangok gazdagsága jellemzi. A legerősebb a krokodiloké. Böm- bölése még a legtapasztaltabb vadász szívét is megreszketteti. A víziló hangja szintén nagyon erőteljes. Talán csak a harmadik hely illeti meg az oroszlánt.

Az állatok világának közismert „dalművészei“, az énekes madarak egész trillákat bocsátanak ki torkukon és variálják is azokat. Ha a magnetofonszalagra rögzített madárfütty trilláit lelassítjuk, meglepő dallamokat hallunk. — Ilyenek a tudományos megállapítások.

A közfelfogás szerint számos állat néma. Azt mondják például: „néma, mint a hal“. Pedig a víz alatt búvárkodó „békaemberek“ gyakran észlelik a halak sajátos hangjait, amelyek hol tompa dobolásra, morgásra, ciripelésre, hol meg csengettyűszóra vagy nagy hárfák hangjára emlékeztetnek. A tapasztalt halászok pedig — fejüket a vízbe dugva — „hangjukról“ ismerik fel a közeledő heringrajokat...

A denevérek sem némák — ahogyan azt a legtöbb ember tévesen gondolja —, csupán a mi fülünk nem tudja érzékelni a jelzéseiket. Az általuk keltett hangrezgések ugyanis egyrészt a 10—2U herz között, vagyis az emberi fül által nem hallható infrahang, másrészt a 95 000 és 98 000 herz közötti, fülünkkel ugyancsak nem érzékelhető ultrahang-tartományba tartoznak.

E maguk gerjesztette ultrahanghullámok segítségével tájékozódnak a denevérek. Ennek az állatnak a hallószervei ugyanis a különböző tárgyakba beleütközött s azokról visszaverődött ultrahanghullámokat fogja fel, s így pontosan tájékoztatják a rosszul látó állatot a közeli akadályokról vagy rovartáplálékról.

A denevérek tehát valóságos élő lokátorok, mert ultrahangkeltő és felfogó berendezésük az ember által alkotott rádiólokátorhoz, illetve radarberendezéshez hasonlóan működik. A denevéreken kívül még számos rovar-, hal-, sőt madárfajnak is van efféle hangjelző berendezése.

za, vagy éppen tompítja az izgalomkeltést, a dinamikus, pergő képsorokat lassú, szinte vontatott jelenetek váltják fel. Nem hiányzik a filmből az irónia s a humoros hangvétel sem. S mint az már az ilyen filmekben lenni szokott, a jó győzedelmeskedik a rossz felett, a történet azonban rendhagyó: a szokásos happy end elmarad.

A rendező a film sikere érdekében olyan népszerű és tehetséges színészeket „vetett be,, mint az olasz Claudia Cardina- le, az amerikai Henry Fonda és Charles Bronson. A szerelem és gyűlölet vonzó története, a rendhagyó ábrázolásmód, a film stílusának tisztasága s a kiváló színészi alakítás biztosítja a film sikerét, mely ugyan jó szórakozást, ám kevésbé maradandó élményt nyújt.-ymA Megvárom, míg megölöd című cseh film egyik jelenete

AKKOR NYUGATON ^olasz)

A western, az amerikai filmgyártás sajátos műfaja az utóbbi évtizedben Európában — kiváltképp Olaszországban — is meghonosodott. így született meg az olasz, az ún. spagetti- western, mely a műfaj kellékeit felhasználva nem bontja meg a történetek alapszerkezetét; több olasz western láttán azt mondhatjuk, hogy a préri hősei olasz „kivitelben“ különböznek amerikai „elődeiktől“. A futószalagon gyártott olasz wester- nek egyik legsikeresebb darabja a Sergio Leone rendezte Akkor nyugaton.

Az alkotó meglehetősen szokatlan formában meséli el a történetet. A story kapcsán megismerhetjük a keményöklű s megalkuvást nem tűrő hősök jellemét is. A rendező mesterségbeli kiszámítottsággal fokoz0 J FILMEK