Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-09 / 136. szám, szombat
BEFEJEZŐDÖTT A PRÁGÁI TAVASZ Beethoven IX. Szimfóniájánakmég hagyományos előadásával befejeződött az idei Prágai tavasz, amelyet szintén hagyományosan Smetana „Hazám“ című szimfonikus ciklusával nyitottak meg, hirdetve ezzel is a világnak, hogy a cseh zeneművészet szorosan összekapcsolódik a népek barátságának eszméjével. A közönség a fesztivál három hete alatt 59 hangversenyt és 29 opera-, illetve balettelőadást nézhetett végig. Olyan nagyszámú zenei esemény ez, amit nem lehet mind értékelni egy rövid beszámolóban, így hát csak általános jellemzésre és néhány kiemelkedőbb teljesítményre kell szorítkoznunk. A Prágai tavasz fesztiválnak minden évben más-más a központi témaköre. Az idei fesztiválon a XX. század mestereinek kompozíciói szólaltak meg, bár nem kizárólagosan csak ezek, mert elmúlt korok zeneszerzőinek műveiből is adtak ízelítőt. Olvasóinkat nyilván érdekelni fogja, hogyan szerepelt ezen a nagy nemzetközi vetélkedőn a szlovák és a magyar zeneművészet. Mindkettőt alkotó és előadó művészek egyaránt képviselték. A Szlovák Filharmónia két hangversenyt adott. Az első koncertet a jól ismert fekete amerikai karmester, Dean Dixon vezényelte. A zenekar Weber Oberon nyitányával kezdte. Az est szólistája a fiatal lenin- grádi Vlagyimir Szpivakov volt, aki kitűnően adla elő Tyihon Hrennyikov szovjet szerző hegedűversenyét. Dixon különösen Mahler IV. szimfóniájának előadásakor csillogtatta művészetét. A dirigens a műviét finom, csaknem kamara-hangvételű előadásban hozta, gondosan kidolgozva a részleteket. A második hangverseny nagy vonzóereje a programon kívül a karmester személye is voll; ezúttal ugyanis a világhírű Sergiu Celibidache volt. Ravel Albora- da del graziosója, Sztravinszkij Tűzmadara, s különösen Bartók Béla Zenekari hangversenye a zenekari színeknek igazi tűzijátéka volt. A dirigens egyenrangú partnerre talált a Szlovák Filharmóniában, és joggal osztozott a közönség viharos ovációján, nemcsak az egész zenekarral, hanem annak egyes csoportjaival is. A Szlovák zeneművészet Eugen Suchou új művében, a zenekarra és orgonára írt B-A-C-H szimfonikus fantáziában csillant meg a leginkább. A már annyiszor megzenésített témát Suchou a maga sajátos módján oldotta meg, megalkuvás nélkül, igyekezve kihozni a zenei hangzatokból nemcsak a horizontális (melodikus], hanem a vertikális (harmonikus, akkordikus) struktúrát is. A müvet a Cseh Rádió Szimfonikus Zenekara adta elő Jaroslav Krombholc vezényletével. Az orgonaszólót Jaroslava Potméši- lová játszotta. Az est folyamán KULTURÁLIS HÍREK ■ A Taskenli Fan Kiadó sajtó alá rendezte a Gyógyszerismeret című könyvet, az ezer évvel ezelőtt született Abu-Rai- han Muhammad ibn Ahmed al- Biruni művét, amelyet most fordítottak le először orosz nyelvre. Ubajdulla Karimov, a filológiai tudományok doktora, az Üzbég Tudományos Akadémia Orientalisztikai Intézetének Osztályvezetője nyolc évig tanulmányozta és fordítottja ezt a felbecsülhetetlen tudományos értékű művet. A Gyógyszerismeret kétnyelvű kiadásban lát napvilágot: oroszul és arabul jelenik meg. ■ Rzo Csheidze, grúz filmrendező Palánták címmel forgat filmet, mely egyszerre szimbolikus és közvetlen jelentésű. A film mintegy folytatása, második része Csheidze előző, nagy sikert aratott művének, A katona napjának. Ami a két filmet összeköti, az a két központi figura (ott Szergo Zakariadze alakításában Georgij Mahartsvili, a katona apja, itt Luka apój és a bennük megtestesülő alapgondolat. A film története: egy öregember megment egy ritka körtefajtát. Luka apó emberi lényege, hogy — jelképesen szólva — ismeri az emberek örömére ültetett fa értékét. 1973. g Safran szovjet csellista adta elő Schumann Violoncselló hangversenyét, s az est, Josef Suk „Nyári mese“ című szimfonikus szvitjével zárult. A szlovákiai előadóművészek közül bemutatkozott, Toperczer Péter, aki Prokofjev első zongorakoncertjének előadásával bebizonyította, milyen szoros kapcsolatok fűzik e nagy mester zenéjéhez. A Prágai Szimfonikusok zenekarával játszott, vezényelt Bogo Leszkovic jugoszláv karmester, a teljesen Pro- kofjevnek szentelt estén. A magyar alkotóművészetet Bartók Béla néhány kiváló műve reprezentálta. A már említett Zenekari hangversenyen kívül elhangzott itt a Táncszvit, amelyet Lehel György vezényletével a Brnói Állami Filharmónia adott elő. A mű egyébként arról is ismeretes, hogy annak idején elsőként Václav Talich népszerűsítette a Cseh Filharmóniával, amit a magyar zenetudomány (Űjfalussy és mások J mindig elismeréssel nyugtáz. Játszották továbbá Bartók kamaraműveit, ezek közül a Prágai vonósnégyes műsorára tűzte a III. vonósnégyest, Igor Ojsztrach szovjet hegedűművész Igor Csernisev zongoristával az 1. szonátát s a Belgiumban élő, magyar származású Gertler András Diane Andersen zongoraművésznővel a II. hegedűszonátát. Gertlernél a prágai közönség igen nagyra értékelte a cseh zene iránti bensőséges viszonyát, mivel a Prágai tavaszra cseh újdonságot tanult be: Oldf’ich Flossmann kortárs zeneszerző hegedűversenyét. A szerző joggal mondott köszönetét Gertler hegedűművésznek, Ernest Bour francia dirigensnek és a Cseh Rádió Szimfonikus Zenekarának műve meggyőző előadásáért. Önálló estjén Gertler továbbá Leoš Janáček hegedűszonátájának csodálatos előadásával lepett meg, sőt a ráadásban a mű harmadik tételének eredeti megfogalmazásával, ami még a cseh közönség számára is újdonság volt. Számos zenekar és előadóművész lépett fel a Prágai tavasz eseménysorozatán. A nyolc közreműködő zenekar közül kettő külföldi volt: a drezdai Staat- skapelle Heinz Bongartz vezényletével és a katowicei Sziléziai Filharmónia, amelyet Karol Stryja dirigált. A 22 karmester közül 13 külföldi volt. A már megnevezetteken kívül megemlítjük Erich Leinsdorfot, Rafael Frühbeck de Burgost lManuel de Falla La vida breve“ című operáját vezényelte színpadon), a lengyel Jan Kreuzet, a szovjet Jurij Tyemirkano- vot és a német Hans Swarow- skyt (ő vezényelte a IX. szimfóniát). A hét külföldi kamara- és vokálegyüttes közül itt volt a híres angliai The Dellers Consort, a Virtuosi di Roma, a párizsi ORTF énekkarának szólistái, a bukaresti Madrigál- együtles, a bolgár Szvetoszlav Obretenov-kórus. Mintegy 40 szólista lépett fel, ezek közül 16 volt a külföldi. Itt volt — hogy csak a nevezetesebbeket említsük — Maurice André kürtös, Emil Gilels, Christoph Eschenbach, az amerikai Galick Ohlson zongoraművészek, Henryk Szerynk hegedűművész, Narcisso Ypres gitárművész. Az összesen 27 énekes közül hat volt a külföldi vendég, köztük a világhírű Elisabeth Schwarzkopf és Evelyn Lear, aki nagysikerű budapesti vendégszereplése után érkezett Prágába. Az operaelőadásokon a Prágai Nemzeti Színház válogatott darabokat mutatott be repertoárjából. Az operaestek fénypontja a moszkvai Nagyszínház, a híres Bolsoj Tyeatr teljes együttesének (szólistáinak, ének- és zenekarának) több fellépése volt. Igazi zenei ünnepség számba ment Csajkovszkij „Pique Dame“, és Puccini „Tos- ca“ című operájának előadása. Ezenkívül a Nagyszínház szólistái, zene- és énekkara további két hangversenyt adott. A Prágai tavasz zenei fesztiválon tehát „keletről“ és „nyugatról“ s a tengerentúlról jött művészek szerepeltek. Utat tört magának a gondolat, hogy a zene nem ismer határokat és összeköti a népeket. DR. KAMIL ŠĽAPÁK PETŐFI SZERELMEI Legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor 150 éve született. A jubileum országos és nemzetközi jelentőségét emlékbizottságok, kiállítások, könyvek, pályázatok, tudományos konferenciák, közművelődési, rádió- és tv-müsorok, filmek stb. jelzik. Mindenütt, ahol a lírát, a szép verseket szeretik, idézik az élő Petőfi alakját. Ünnepi est és irodalmi műsor keretében, valamint emléktábla megkoszorúzásával januárban megemlékezett Petőfi Sándorról a CSEMADOK luöe- neci (losonci) szervezetének emlékbizottsága is. Köztudott ugyanis, hogy Petőfi Sándor utazásai során, 1845 nyarán több napig tartózkodott a közép-szlovákiai kisvárosban. Sok kedves leányka van Az évforduló kapcsán felelevenítjük e régvolt napokat. Segítségünkre van ebben az a megsárgult kis füzet, amelyet a múlt század utolsó évtizedében adtak ki „Petőfi Loson- czon, 1845. év nyarán“ címmel. „A háznak, melyben Petőfi lakott, emléktáblával való megjelölésének költségeire“. A városi levéltárban őrzött emlékgyűjtemény szerint Petőfi először csupán egy napot töltött a városban. Megnézte Gácson a várat, a posztógyárat, majd egy .fiatal helybeli ügyvédnél elfogyasztott kiadós ebéd után tovább indult. Nem sokkal később Rimaszombatból érkezett vissza Losoncra — a költő nevezte így — az „igen mulatságos kisváros“-ba. Az „Útirajzok“-ban erről így ír maga Petőfi: „Losonczon egy hetei tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt! Egyébbiránt szellemi élvezetekben sem szűkölködtem, mert Losonczon sok lelkes ba rátom és sok kedves leányka van. Azt is híresztelték — alig értem oda —, hogy házasodom, s, hogy kit veszek el, mi rám nézve igen hízelgő volt, de mindazonáltal a hírt csak men- de-mondának vagyok kénytelen nyilatkoztatni... megnyugtatására mindazon hölgyeknek, kik érettem tán titkon eped nek, viszont szerelemtől várva földi boldogságukat.. Barátja és egyben szállásadója, bizonyos Steller Antal ■ jegyezte fel, hogy „megérkezése után rögtön mint futótűz terjedt el az egész városban Petőfi ottlétének s körünkben hosszabb időzésének híre. Az érdeklődés iránta általános volt és egyre fokozódott. Folyvást meghívásokkal ostromolták, de ő egyet sem fogadott el . . Kálniczky Gyula — a „Nóg- rád" című lap akkori felelős szerkesztője — viszont megemlíti, Petőfi barátai mindent elkövettek, hogy a költőt a vidékkel és annak szépségeivel is megismertessék. Naponkint — írja — kirándultak a közelfekvő Gács-vár, Fülek, sőt a kissé távolabb eső Salgóvar megtekintésére is. Nagyrészben e kirándulásoknak köszönheti a magyar irodalom a „Sál gó“ című költői beszélyt ...“ Az első leány Vilma Nagyon érdekesek számunkra az egykori krónikások elbeszélései Petőfi losonci szerelmeiről. Az elsőt Plachy Vilmának hívták, aki — mint a krónika tanúsítja — „ábrándos serdülő lány, nemcsak rajongott a költészetért, de maga is írt verseket, így képzelni lehet mily meghatott volt, mikor Petőfivel először találkozott. Úgy látszott, hogy első tekintetre megnyerte Petőfi rokonszenvét, mert anélkül, hogy a szobában bárkire másra nézett, vagy bárkihez szólott volna, megfogta a kezét s hosszan, meghatottan nézett a szemébe, majd ... beszélt vele hosszasan az ö Etelkájáról... Erre meg aztán mind Vilma, mind a jelen volt asszonyság egész a pityeredésig elérzéke- nyült. Petőfi komolysága mellett az egész megható jelenetben volt valami ünnepies“. Petőfi akkori hangulatának kifejezést is adott a „P. V. Vilma kisasszonyhoz" című versében, melyben találkozásukat megörökítette. A második leány Ida Petőfi Losoncon gyakran szobájában órákig bezárkózva dolgozott s több verset jrt. Már a továbbutazásra készülődött, amikor beszélgetés közben szóba került, hogy a szomszédban él egy csinos fiatal lány, aki igen szegény szülők egyetlen gyermeke. „Anyja már régen- meghalt, s megvakult apját, kit a legnagyobb gyöngédséggel ápolt, varrás által szerzett keresetéből tartja el“ — mondták róla. Petőfi azután megkérte barátait, mutassák be neki Idát, a ritka szépségű s ezért a város fiatalsága által körülrajongott erényes varróleányt. „Másnap délelőtt, — említi erről Steller Antal — csakugyan meg is látogattuk a szép varróleányt, de nekem aztán annyi erőm nem volt, hogy még a déli harangszóra elbírtam volna hozni Petőfit, s csak a leány nagyon komoly kérésére és csak miután enge- delmet kapott tőle, hogy délután ismét meglátogathatja — távozott. E naptól fogva mindennap meglátogatta a szép varrólányt, kibe beleszeretett.. .“ Kálniczky Gyula mindehhez hozzá füzj, hogy Fehér Ida „egy ragyogó szépség, a legműveltebb körökben való, teljes társalgási otthonossággal bíró nő, kinek minden szavából ész, olvasott ság és nem mindennapi szellem sugárzott ... Petőfi mindig otthonosabbnak érezte magát Idával, s noha nem volt sok szavú ember — különösen nők körében —, sohasem történt meg, hogy a társalgás megszakadt volna köztük. Beszélgettek irodalomról, divatról, könyvekről s a napi eseményekről, mindenről ... Elmondta azt is, hogy milyen boldog ember lenne, ha ilyen szép, okos kis felesége volna, mint Ida ... Szépen eléldegélnének ők azon a nagy Pesten ... Egyszerűen s egyenesen megvallotta, hogy szereti.. Ida a vallomás után mosolyogva megkérdezte a költőt: — Mától holnapig szeretne? — Nem kisasszony, örökre! — ön tréfái, édes Petőfi? — Hogyan képzelheti, hogy egy költő a legszentebb érzelemmel játszék? — szólt a költő, amiután mindketten elmosolyodtak. Ezután még párszor ellátogatott Idához Petőfi, majd elutazott a városból. Idával úgy váltak el egymástól, mint jó barátok. Már messze elhagyták Losoncot, — szól a rege — amikor Petőfi megállította a kocsit, mondván, hogy a városban felejtette köpönyegét. Nem engedte, hogy a kocsi megforduljon, maga indult vissza gyalog. Útközben egy szál gyönyörű fehér rózsát vásárolt, Idának vitte emlékül. A visszatérést egyébként Petőfi is megemlíti az Útirajzokban. „Losonczról Bal assag y arm útra mentem — semmi baj netn ért, kivevén, hogy a köpönyegemet Losonczon felejtvén érte a kocsist vissza kelé kül- denem, majd fél óra járásról. A kocsis visszafutott, s elhozta a köpönyeget, de nem az enyémet, hanem a másét s így magamnak kellett visszafordulnom ...“ Ekkor búcsúzott ei rózsával még egyszer Idától. Nem tudhatjuk biztosan. Tény viszont, hogy nemsokára ezután a losonci „Nógrád“ című lapban először jelent meg nyomtatásban Petőfi „A varróleány“ című verse. A harmadik leány Vlagduska? Ró'a csak mostanában hallottunk. A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása 1972. november 25-én — Tíz perc irodalom című műsorában „Petőfi Losoncon“ címmel egy salgótarjáni tanár írását ismertette, amelynek lényege a következő volt. Petőfi 1845-ben színtársulattal érkezett Losoncra. Előadást tartottak, melyben a költő játszotta az egyik fösav:- repet. Műsorukkal nagy sikert arattak, sokáig zengett a vas- taps. A szereplést bankett követte, abol Petőfi tánc közben ismerkedett me« a város szé-' pével, bizonyos Urban Mag- duskával. Megtetszett neki a szemrevaló lány, annyira, hogy már ott a Vigadóban szórakozás közben megkérte a kezét. Közrejátszott ebben — szól a rege — az elfogyasztott jófajta borocska is. (Mellesleg a bordalok költőjét Jókai és más híres kortársai úgy ismerték, mint aki nem volt különösebben oda a borért.) Másnap Petőfi a szülőknek Is megismételte a leánykérést; Ottléte alatt mindennapos vendég volt a háznál, sokat beszélgetett az apával. Az anya Petőfi mellett nem látta bizton sítottnak leánya, Magduska jövőjét, ezért a leány kérést udvariasan elutasította, az egyik helybeli gabonakereskedő néni kis örömére, aki szintén szá: mított a hölgyre. Később Magduska idős asz- szony korában maga mondta ©1 az emlékezés írójának, hogy Petőfi eltávozása után töbtt levelet, verset írt neki, ezek azonban elkallódtak. Nagy kár! — tegyük rögtön hozzá. A legenda ellenkező esetben mindenesetre valószínűbb lenne. A fellelhető írásos, emlékekben ugyanis a Petőfi losonci tartózkodásával kapcsolatos említett epizód sehol sem szerepel. Ez természetesen számunkra mit sem változtat a lényegen. A lényeg az, hogy szeretjük, ismerjük Petőfit.- Örülünk, hogy valaha Losoncon is járt, és jól érezte magát nálunk. KANIZSA ISTVÁN A bejei dombokon Tóthpál Gyula felvétele
