Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-06 / 133. szám, szerda

Űszntén az eselvekrűl és a lehetőségekről

Küszöbön a felvételik

Egyesek igazában még túl sem jutottak az érettségivel járó izgalmakon, alig ocsúdtak fel a vizsgalázból, a továbbtanulni szándékozók máris a felvételi esélyeiket latolgatják, drukkolnak, felveszik-e őket oda, ahová jelentkeztek. Az érettségiző diákok a továbbtanulási lehetőségekkel, illetve egy-egy felső- oktatási intézmény felvételi tervszámával időben megismerkedhettek, azonban célszerűnek találjuk, ha a pályázókat tájékoztatjuk a felvétel esélyeiről és követelményeiről is.

1973.

VI. 6.

Nem változik a felvételi

rendszer

Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumában dr. Štefan Knut osztályvezető elmondotta: az

eddigi felvételi rendszer bevált, alapelvein tehát lényegében nem változtatnak. Tájékoztatása szerint a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az egyetemi és főiskolai felvételek elbírálásánál ez évben is döntő lesz a pályázók felkészültsége, tehetsége, rátermettsége és erkölcsi-politikai magatartása. Ezt a célt szolgálja a tanulókról készített komplex értékelés, mely lehetővé teszi, hogy a bizottság a vizsga után átfogó képet kapjon a jelöltek képességeiről és adottságairól, a választott szak iránti készségéről, környezetéről és körülményeiről. A felkészültség viszonylag objektiven mérhető a középiskolai osztályzatok, az érettségi bizonyítvány és a felvételi vizsga alapján/A tanulókról készített alapos és körültekintő jellemzés azonban nem hagyja figyelmen kívül a jelentkezők személyiségét, magatartását, a középiskolai SZISZ-szervezetben végzett tevékenységét és az iskolán kívüli aktivitását sem. A tárgyilagos értékelés érdekében az illetékesek arra törekszenek, hogy a felvételik során a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék a szubjektivitást s következetesen és egységesen járjanak el minden pályázó esetében; ezt a célt szem előtt tartva az egyes karokon és szakokon csak egy bizottság (természetesen több tagú) vesz részt a vizsgákon, ami eleve kizárja a részrehajlást, vagy az egyéni megítélésből eredő esetleges igazságtalanságot. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a korábbi években több kis létszámú bizottság vizsgáztatott, ami természetesen nemcsak szubjektivizmust eredményezett, de a protekto- rok is könnyebben megkörnyékezték a vizsgáztatókat. Az egy, nagy létszámú bizottság tehát eleve kizárja a protekciót s a közbenjárásokat, mert szinte lehetetlen, hogy a szülők, az ismerősök lekenyerezzék és megvesztegessé'k a bizottság valamennyi tagját.

A követelmények egyenlők

Az idei felvételik június 20 án kezdődnek, és a pályázók minden felsőoktatási intézményben írásbeli és szóbeli vizsgát tesznek. A felvételi kizárólag az általános középiskola, illetve gimnázium tananyagát öleli fel. írásbeli vizsga — a választott karnak, illetve szaknak megfelelően — két, legfeljebb három tantárgyból lesz; a műszaki főiskolákon természettudományi tantárgyakból (matematikából, fizikából, esetleg kémiából), az orvosi karon biológiából, kémiából, fizikából, a bölcsészkaron társadalomtudományi tantárgyakból (a választott szak jellegétől függően), a természettudományi karon szintén a kombinációnak megfelelő tantárgyakból (tehát matematikából, fizikából, földrajzból, biológiából), a közgazdasági főiskolán matematikából, földrajzból és történelemből. Az írásbeli vizsga kérdés-felelet vagy tesztezés formájában, az idegen nyelvet választó jelöltek esetében tollbamondás, fordítás és tartalomleírás formájában történik, matematikából és fizikából pedig példákat kell megoldani.

Szóbeli vizsgára az írásbelit követően kerül sor. Ennek célja, hogy a vizsgáztatók meggyőződjenek a pályázó valós tárgyi tudásáról (megtörténhet ugyanis, hogy az érettségi bizonyítvány érdemjegyei és az írásbeli eredménye közt lényeges az eltérés), helyes ítélőképességéről t*s problémalátásáról, logikus gondolkodásáról, általános műveltségéről és politikai tájékozottságáról. A pályázók kiválasztásánál döntő jelentősége van a pontszámnak, amelyet a jelölt elér. A felvételi vizsgán pontozzák az írásbeli dolgozatot, a szóbeli feleletet, az érettségi bizonyítványt, a komplex értékelést.

Fentebb említettük, hogy a követelmények egyenlők; ez azt jelenti, hogy a felvételin nem követelnek mást, mint amire a középiskola felkészít. Ennek kapcsán a magyar tannyelvű iskolák növendékei esetleg aggodalommal gondolnak arra, nem kerülnek-e hátrányosabb helyzetbe, s a vizsgán nem lesznek-e nyelvi nehézségeik. A kételyek eloszlatása s a bizonytalankodók megnyugtatása érdekében hangsúlyozni szeretnénk, hogy a magyar iskola nem jelent hátrányt, a sorsdöntő lépés a pályázó tudásán múlik. Ha egyeseknek a szóbeli felvételin mégis lennének nyelvi nehézségeik (tehát ha a tárgyi tudásuk megfelelő, csak nehezen fejezik ki magukat) erre a vizsgáztatók tekintettel lesznek, hiszen az illetékesek véleménye szerint a középiskola bűne, ha a tanuló nem sajátította el kellőképpen a szlovák nyelvet. Ám ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, a jövőben szükséges lesz a magyar tannyelvű iskolák szlovák nyelvoktatásának a javítása.

Az egyéni és a társadalmi érdek diszharmóniája

Szlovákiában ez évben több mint 17 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézménybe, felvételt azonban csak 10 300 érettségizett nyerhet. Az egyes intésetek felvételi létszámát a népgazdaság igénye határozza meg. A jelentkezők és a felvehetők számának aránytalansága az egyéni érdekek és a társadalmi szükségletek diszharmóniájának a jele. Az egyéni éS a társadalmi érdekek közti ellentmondás a nem eléggé céltudatos és átgondolt pályaválasztás s az elégtelen pályairányítás következménye. Kétségtelen, hogy a múlt tanévhez képest e tekintetben jelenleg kedvezőbb a helyzet, hiszen viszonylag kevesebben jelentkeztek humán irányzatokra. Ez persze, távolról sem jelenti azt, hogy egyes karokon vagy szakokon nem többsszörös a túljelentkezés. Aránylag még mindig kevesen pályáznak műszaki főiskolákra és természettudományi karra, ami arra enged következtetni, egyesek még abban a tévhitben élnek, hogy a humán irányzatok a műszakiaknál könnyebbek s ezért felvételi esélyeik is nagyobbak. Hogy mennyire tévednek, azt majd a felvételi vizsgán látják meg!

Érdemes megfigyelni azt is, hogy a továbbtanulni szándékozók körében mennyire hódítanak a divatos karok és vonzó szakok, mint például a jog, vagy az orvosi, ami többek közt azzal is magyarázható, hogy társadalmunkban egyesek szemében, sajnos, még mindig csak- az orvosi, vagy a jogi diploma jelent rangot. A műszaki végzettséggel rendelkező egyének egy kissé háttérbe szorulnak, mintha a közvélemény nem értékelné kellőképpen a műszaki emberek munkáját, s nem tudatosítaná a technika fontosságát.

Mi újság az egyetemeken és a főiskolákon?

A bratislavai Komenský Egyetem orvosi karára 782-en jelentkeztek, de csak 300 pályázó nyerhet felvételt. Nem kecsegtetőbb a helyzet az egyetem martini kihelyezett karán sem, amelyre 324-en pályáznak, míg a tervszám csak 120. Nagy az aránytalanság a bratislavai jogi karon, ahol a pályázók száma messze meghaladja a felvételi lehetőségeket: 1152-en kérték felvételüket, viszont csak 360 diák kerülhet be. A gyógyszerészeti karra 327-en szeretnének bejutni, a felvétel azonban csak 210 számára válik le- hétővé; a sport és testnevelétei karra 417 érettségiző pályázik, de csak 145 vehető fel; a trnavai pedagógiai fakultásra 500 diák pályázik, ám csak 380 juthat be. Nem kilátástalan a helyzet a természettudományi karon, ahová 468-an jelentkeztek, holott a tervszám 580.

A kosicei Šafárik Egyetem orvosi karára is sokan kérték felvételüket: 469-en, s ebből

240 diák nyerhet felvételt; a természettudományi karon a jelentkezők száma majdnem fedi a tervszámot: 233-an pályáznak ide, 230-nak van esélye. Az egyetem prešovi bölcsészkarán már reménytelenebb a helyzet: a 428 jelentkező közül csak 140 vehető fel. A nitrai Pedagógiai Fakultásra 531-en pályáznak s a tervszám: 380. Csaknem kétszeres a túljelentkezés a magyar tagozaton, ahová 147-en pályáznak, s a tervszám csak 75.

Kedvezőbb a helyzet a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán, ahol a 2859 jelentkező közül 2340 érettségiző kerülhet be. Igaz, egyes szakokat Itt is megrohamoztak, de akad olyan szak is, melyen a jelentkezők száma nem fedi a keretszámot. Míg építészetre 1028-an kérték felvételüket (a tervszám 640), elektrotechnikára 661-en jelentkeznek (560 vehető fel), vegyészeire 614-en pályáznak (550 kerülhet be), addig a gépészetre pályázók száma nem éri el csak az 536-ot, pedig 590-en juthatnának be.

A kosicei Műszaki Főiskolán sokkal kecsegtetőbb a helyzet: 793-an jelentkeztek, holott a tervszám 930. A pályázók száma, illetve a tervszámok megoszlása a következő: bányaipar 80—80; elektrotechnika 301— 250; kohóipar 141—150; gépészet 271—450.

Többszörös a túljelentkezés a nitrai Mezőgazdasági Főiskolán, melynek három karára összesen 1341 diák pályázik, pedig csak 720 vehető fel. A kosicei állatorvosira 174-en szeretnélek bejutni, de ezek közül csak 100 érettségizőnek lesz szerencséje. A Žilinai Közlekedési Főiskolára jelentkezők száma eléri az 1117-et s a főiskola két karára csak 850 tanuló kerülhet be. A zvoleni Erdészeti és Fafeldolgozó Főiskola két karára 358 diák kérte felvételét, közülük 280 az új tanévtől az iskola növendéke lesz.

A bratislavai Közgazdasági Főiskolán csaknem kétszeres a túljelentkezés. Az iskola négy karán (kereskedelem, irányítás, szakágazati ökonómia és népgazdaság (1546 fiatal szeretne továbbtanulni, a tervszám azonban csak 815. Míg a kereskedelmi karon háromszoros a túljelentkezés, addig az irányítási ágazatra a megengedettnél kevesebben jelentkeztek.

Igen vonzó a fiatalok számára a bratislavai Művészeti Főiskola is, mely az intézmény valóságos megrohamozásában nyilvánul meg: 272-en jelentkeztek s a tervszám csak 50, tehát több mint ötszörös a túljelentkezés. Zeneművészetre

82-en pályáznak s a felvehetők száma 25, színművészetre pedig 190-en szeretnélek bejutni s szintén csak 25 nyerhet felvételt.

Ennyit tehát a felvételi vizsgákkal kapcsolatos tudnivalókról. Otravalóul szeretnénk felhívni a jelöltek figyelmét arra: a korábbi évek gyakorlata azt mutatja, hogy az jár jól, aki a lehetőségek reálisabb megítélésével felismeri, hol érdemes próbálkozni, hol van nagyobb esély a felvételre.

TÖLGYESSY MÁRIA

A szovjet zenekultúra jeles képviselője

70 éve született Aram Hacsaturjan

Aram Hacsaturjan, a neves szovjet-örmény zeneszerző 70 éves. 1903. június 6-án örmény munkáscsaládban született. A moszkvai egyetemre került, ahol kémiai és fizikai tanulmányokat végzett. A természettudományok mellett azonban egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a zene iránt, mígnem húsz éves korában rendszeres zenei tanulmányokba fogott. A Moszkvai Zenekonzervatóriumban a cselló- és zeneszerzői szak hallgatója lett. Tanára volt többek között Gyeszint és Mjaszkovszkij. Már tanulmányai közben sikert aratott kompozícióival. Megismerkedett az orosz zenei realizmus klasszikusaival és a szovjet né pék kimeríthetetlen népzenei anyaga alapján Glinka iskolájának alapelveit valósította meg. Mire befejezte tanulmányait, kész zeneszerzővé fejlődött. Első színpadi műve, a „Boldogság“ című balett megírásakor már a legjelentősebb szovjet zeneszerzők közé tartozott. 1939 óta a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének elnöke és 1951-től a Moszkvai Zenekonzervatóriumon a zeneszerzés tanára. Jeles karmester. A népzenével is foglalkozik,

b’zlovinszkij szovjet zenetörténész az alábbi szavakkal jellemezte munkásságát: A

kurd Kardtánc emlékezetünkbe idézi a Polovecl táncokat, lírai arcképei Rimszkij-Kor- szakov zenei portrééig emelkednek. A feszültséggel teli drámai jelenetek szenvedélyessége közel áll Csajkovszkij művészetéhez, de a klasszikusok tanítása egy pillanatra sem homályosítja el Hacsaturján egyénien ragyogó, nemzetien eredeti tenetsógét.

Stílusát a feltűnően színes hanghatások és az életteljes ritmika jellemzi. Kompozíciói az örmény népzene gazdag dallam-, ritmus-, és harinó- níaviiágából táplálkoznak, a táncdallam és táncritmus uralkodik bennük. Ez jellemzi Hegedű-, cselló- és zongoraversenyeit, Zongora-hegedű versenyét, Tánc hegedűre című kompozícióját, Gordonka versenyét. A három Gajané- szvit az örmény, kurd, tatár, azerbajdzsán, grúz és orosz népi táncokból merít. Közismert szerzeménye a Kardtánc és a Lezgyinka. Kórusm "veket és filmzenét is komponá't, így többek között ő szerezte a „Sztálingrádi csata" című film zenéjét. Balettjei közül a legjelentősebb a Gajané és a Spartacus, az utóbbiért Le- nin-díjjal tüntették ki. —r—

Megvalósítjuk a határozatokat

Magunk mögött hagytuk a pártélet jelentős eseményeit — az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák mozgalmas időszakát. Most nem kevésbé jelentős időszakba — az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon kitűzött feladatok megvalósításának szakaszába léptünk.

Békési József elvtárs, a fiľako- vúi Kovosmalt lemezosztályának dolgozója küldöttként vett részt a luceneci járási páitkonferencián, majd a Banská Bystrica-i kerületi pártkonferencián is. Békési elvtárs húsz éve a vállalat alkalmazottja és ugyanannyi ideje kommunista pártunk tagja. Alaposan ismeri az üzem problémáit és mint aktív kommunistának, neki is része volt a politikai munka eredményeinek elérésében, amiért a járási konferencia elismerését fejezte ki a Kovosmalt pártszervezetének. Békési József elvtárs elsőként kapott szót a vitában. Reagált a járási pártbizottság beszámolójában elhangzottakra és főképpen a válságos időszakból levont tanulságokkal foglalkozott. Hangsúlyozta, bogy habár azóta már több év eltelt és viszonyaink minden téren konszolidálódtak, a tanulságokhoz mégis szüntelenül vissza kell térni, hogy a jövőre nézve okuljunk a nehéz időszak tapasztalataiból. Elmondta, hogy az üzeni kommunistái 19K8 augusztusában elsőként vették fel a baráti kapcsolatokat a szovjet katonákkal. Ez a testvérbarátság azóta szüntelenül elmélyül és egyebek között például abban is megnyilvánult, hngy a szovjet katonák önzetlen segítséget nyújtottak az 1972. évi tervfeladatok maradéktalan teljesftése érdekében. Arról is szólt, hogy vállalatukban a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségnek már több mint ezerötszáz tagja van. Ezután azokról a nehézségekről bsszélt, amelyek nagyban fékezik munkájukat, a termelés lényegében a régi, elavult műhelyekben folyik, az tizem folyamatban levő átépítése nagyon elhúzódik.

A kerületi pártkonferencia után Békési elvtárssal arról beszélgettem, milyen benyomásokkal tért vissza Banská Bystricáról, s hogyan kezdték meg a tárgyalások eredményeinek realizálását.

Bevezetőben először is azokról a gondokról beszélt, amelyek jelenleg a vállalat kommunistáit és valamennyi dolgozóját foglalkoztatják. Termelési tervük ugyanis nincs kellőképpen meghatározva, minek következtében átcsoportosításokat kénytelenek végrehajtani az egyes munkahelyeken. A labilis helyzet természetesen nyugtalanítja az alkalmazottakat, akik jó munkával szeretnék kihasználni a munkaidő minden percét. Békési elvtárs a kerületi pártkonfe- renciára előkészített felszólalásában főleg ezekről a problémákról akart beszélni, ezenkívül — tekintve, hogy az üzemben vállvetve dolgoznak a magyar és a szlovák dolgozók — a nemzetiségek együttműködését akarta részletezni. Azért írom, hogy akarta, mert a kerületi konferencia vitájában oly sok jelentkező volt, hogy időhiány miatt számos küldött nem mondhatta el felszólalását. Békési

József elvtárs is írásban nyújtotta be mondanivalóját, ami természetesen így is bekerült a konferencia jegyzőkönyvébe.

— A kerületi konferencia tárgyalása egyébként nagyon kedvező benyomást tett rám — jelentette ki Békési elvtárs —, nemcsak azért, mert először vettem részt ilyen szintű tanácskozáson, hanem főképpen azért, mivel a konferencia anyaga széleskörűen összefoglalta a kerületben elért eredményeket és kiterjedt mindazokra a problémákra, amelyek sürgős megoldásra várnak. A legnagyobb megelégedést az keltette bennem, hogy a konferenciát elejétől végig az aktív munka légköre hatotta át; a tárgyalások az elért sikerek és a pártszervezetek tapasztalatainak összegezése mellett arra irányultak, hogy meghatározzák a pártszervezetek, a kommunisták munkájának irányát a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak további teljesítésénél.

— A kerületi pártkonferencia tárgyalásának anyagából különösen megragadta a figyelmemet az ideológiai nevelésre vonatkozó rész — közölte Békési elvtárs. — Ezen a téren nálunk is tovább kell fokoznunk törekvéseinket, mindunek- előtt a marxi—lenini világnézet terjesztésénél. A kerületi pártkonferencia foglalkozott járásunk egy nagyon égető problémájával is — a krónikus vízhiánnyal. A nyilvános vízvezetékhálózatot használó embereknek sok nehézséget okoz ez a huzamosabb ideje fennálló probléma. Egyik küldöttünk felszólalására a kerületi párt- konferencia a fő feladatok tervébe foglalta ezt a kérdést és célul tűzte ki, hogy a lučeneci járásban még ebben az ötéves tervben megoldják az ivóvízzel való ellátás problémáját.

— A járási és a kerületi pártkonferencián hozott fontos határozatokat vállalatunk feltételeire alkalmazzuk — folytatta szavait Békési elvtárs. — Jól bevált szokás nálunk, hogy először az összüzemi pártbizottság tevékenységével kapcsolatban dolgozzuk ki a konferenciákból eredő feladatokat, ezeket megbeszéljük az alapszervezetek elnökeivel, majd utána az alapszervezeti bizottságok is működési körzetüknek megfelelően aplikálják a határozatokat. A feladatok következetes megvalósításáért a magam részéről minden tőlem telhetőt megteszek, és nem kétséges, hogy a járási és a kerületi pártkonferencia határozatainak maradéktalan teljesítése vállalatunkban minden egyes kommunista szívügye lösz.

GÁL LÁSZLÓ