Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-05 / 132. szám, kedd
ÉJJEL! MENET (cseh) A bar ran dovi stúdió újabb alkotása katonai környezetből msrítette témáját. A film voltaképpen öt kis történetet dolgoz fel. Karéi Storkán forgatókönyve alapján. Ivó Novák rendező arra törekedett, hogy bemutassa a fiatal katonák életét: mivel töltik szabad idejüket, mik a vágyaik, terveik, milyenek elképzeléseik, hogyan viszonyulnak egymáshoz. A film lendületes, üde tempójú. '< ‘"’’^^ri'ítek ötletesek, a rendező azonban nem aknázta ki a téma nyújtotta lehetőségeket, a felszínen maradt. Tény, hogy a film könnyed szórakozást ígér s ennek eleget is tesz. Ám az élet apró, látszólag szürke eseményeit és dolgait is lehet mélyrehatóbban s amellett szellemesen ábrázolni. A film főbb szerepeit Vladislav Potméšil és Ja- ronür Hanzlík rokonszenvesen alakítják. A- menet című cseh film egyik jelenete TROTI A BÁRÓ (nyugatnémet) Társadalomkritikai éle van ennek a nyugatnémet filmnek, melyet Johannes Schaaf — Joseph Ruth regénye alapján — forgatott. A mű cselekménye a század elején, az első világháború után Bécsben játszódik. Főhőse a fiatal Trotta báró, gazdag nemesi család sarja, gondtalan élethez és semmittevéshez szokott arisztokrata, a háború és az Osztrák—Magyar Monarchia bukása után képtelen az új helyzethez igazodni, s a megváltozott társadalmi viszonyok közé illeszkedni. Ily módon teljesen meginog alatta a föld, válságba kerül, menekvést keres az alkoholban, de minden hasztalan, eljárt felette az idő, társadalmi osztálya hanyatlásra, bukásra van ítélve. A főhős életének és sorsának ábrázolása révén az alkotóknak sikerült a filmben érzékeltetniük a történelmi-társadalmi viszonyokat. Trotta báró sorsát szemlélve tanúi lehetünk a monarchia bukásának is, sőt az alkotónak sikerült kidomborítania azokat az okokat, melyek nemcsak az egyén, hanem az egész rend hanyatlásához vezettek. Trotta báró világa visszavonhatatlanul a múlttá, a fejlődés ível felfelé, s a háttérben a fiatal szocialisták már az éledező fasisztákkal csapnak össze. A rendezőnek az irodalmi alapanyagból hiteles, meggyőző alkotást sikerült kreálnia. A film címszerepét Bálint András magyar színész játssza; tehetségéről és sokoldalúságáról már több ízben is meggyőződhettünk. Mostani alakítása ismételten igazolja megállapíBálint András a Trotta báró című nyugatnémet film címszerepében tásunkat. Játszik a filmben Törőcsik Mari, Iglódi István, valamint Rosemarie Fendel és Doris Kunstmann. RALU HERCEGNŐ HOZOMÁNYA (román) A román kalandsorozatnak ebben a darabjában Angel betyárkapitány (valamennyi Tész- nek ő a hőse, körülötte bonyolódik a cselekmény) kiszabadni börtönéből. A filmben — melynek története az 18üü-as évek kezdetén játszódik — sok csclt szőnek, sokat harcolnak a katonák meg a betyárok, de csakhamar sejthetjük, hogy a rendkívül drága ékszerek úgyis a nép érdekeiért harcoló betyárok kezébe kerülnek. Az alkotás a romantikus kaland- filmek ,,kliséi“ szerint készült, s a gyengébb produkciók közül való —ym — AZ ÉLŐLÉNYEK „BEÉPÍTETT" ÓRÁJA Florin Piersic a román betyársorozat főszereplője Régóta megfigyelt jelenség, hogy az élőlények meghatározott időbeosztás szerint élnek. Az ál latok például mindig azonos évszakban kelnek vándorútra és térnek vissza, azonos időben hajtják fejüket téli álomra és ébrednek fel; a növények is láthatatlan naptár szerint csíráznak, virágoznak és hoznak termést. Az élet e nagy szakaszain túl a napszakok 24 órás ritmusa is jellemző úgyszólván az egész élővilágra. Évezredekkel ezelőtt megfigyelték már, hogy egyes virágok a kelő nap felé fordulnak szirmaikkal és napnyugtakor becsukódnak, de az első kísérletet csak 250 évvel ezelőtt végezte ezzel kapcsolatban de Mairan csillagász. Voltaképpen arról akart meggyőződni, hogy egyes növények ismétlődő mozgása valóban valamilyen törvényszerűségnek van-e alávetve. Sikerült megállapítania, hogy a növények mozgása nemcsak a világosság-sötétség természetes változásait követi, hanem a mesterséges világítási ritmust is. Kézenfekvő volt a következtetés: a növényekben láthatatlan „órának“ kell működnie. 1905-ben Semon már azt is kiderítette, hogy a napszakos ritmusérzák öröklődik, 1928- ban pedig Biinning még azzal a megfigyeléssel is kiegészítette ezt, hogy az öröklött alapritmus már néhány perces mesterséges világítással is befolyásolható. A későbbi megfigyelések kétségbevonhatatla- nul bebizonyították, hogy minden élőlényben kell lennie „biológiai órának“, amely megszabja a napi, a havi és az évi életritmust. Az élők biológiai órája azonban nem pontos. Vannak „órák“, amelyek 22, mások pedig 28 órás periódusúak, s e két határ között számos változat figyelhető meg. A biológiai órák 24 órás periódusa a nappali világosság és az éjszakai sötétség váltakozása révén jött létre. Érdekes, viszonylag szélsőséges hőmérsékletek között is zavartalanul jelzik az időt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a fejlődés során nyilván azok az élőlények maradtak életben, amelyeknek a biológiai órája nem volt hőérzékeny. Ez az érzéketlenség meggyőzően bizonyítja, hogy az élő szervezetek biológiai órája nem azonos az élőlények anyagcseréjével, mert a hőmérséklet még a magasabb rendű élőlények anyagcseréjét is lényegesen befolyásolja. A biológiai óra működése az inga járásához hasonlít. A sok évmilliós fejlődés során szakadatlanul ismétlődő világosság sötétség váltakozása valósággal „felhúzta“ minden élőlény öröklődő belső óráját, ezért változatlanul tovább jár akkor is, ha az eredeti ritmustól eltérően jelentkezik a világosság és a sötétség. De az alapritmus mégsem megváltoztathatatlan, mert már kis fénymennyiség is módosíthatja. A 24 órás ritmusú biológiai óra az egysejtű- ektől a bonyolult szervezetekig minden élőlényben megtalálható. A Gonyáulax nevű világító algát tanulmányozva a sejtosztódásban is, sőt, a fotoszintézis ritmusában is szabályos napszakos változást mutatnak ki a kutatók. Ugyanez a ritmikus életműködés jellemző a gombákra is. A biológiai óra szabja meg, mikor kell sarjadzani vagy spórát üríteni. Ez a külső körülményektől többnyire függetlenül, mindig ugyanabban a napszakban megy végbe. A növényekben sejtcsoportok, szövetek látják el a biológiai időjelzés feladatát. Megfigyelték, hogy bizonyos levelek akkor is kinyíltak és ösz- szezárultak, ha már letépték őket a fáról s méghozzá minden levél egyszerre mozgott. Tehát nem a fa nedvkeringése az időszabályozó, hanem a levelek belsejében jár tovább a biológiai óra. A magasabb rendű szervezetekben különböző időbeosztás szerint is „járhatnak“ az egyes szervek. Meglepően bizonyította ezt az egyik kísérleti állatból kimetszett vékonybélkacs, amely sóoldatban felfüggesztve három napig a maga ősi ritmusában húzódott össze. Végső soron az egysejtűek, a sok sejtből felépült növényi szövetek és a legmagasabb rendű szervezetek biológiai folyamatait is az egyes sejtek parányi óráinak összehangolt ritmusa szabályozza. B ár az óra működésének következményeit sok százezer kísérlettel ellenőrizték, az időmérő szerkezet lényegét még mindig homály fedi. A magasabb rendű szervezetek esetében nyilvánvaló, hogy az egyes sejtek önálló biológiai órája kapcsolatban van a fejlődés során kialakult ideg- és hormonális-rendszerrel. Ezt mutatta ki 1930-ban Welsh kísérlete is, amelyből kitűnt, hogy világosság-sötétség hatására a férgek idegrendszere vegyianyagokat juttatott a nedv- keringésbe, mintegy impulzusokat adva az egyes sejteknek. A belső elválasztású mirigyek hormonjai tehát vegyi jelzések, amelyek biztosítják a szervezet egészének ritmusát. Dr. Harker svábbogárral kísérletezve azt tapasztalta, hogy a rovar fejének eltávolítása után is megmarad az állat mozgási aktivitása, de zavar mutatkozik napszakos ritmusában. Az igazi meglepetés akkor következett, amikor egy normál svábbogár egyik nagy idegdúcát ültette át a fej nélküli svábbogárba: egyszeriben megszűnt a rovar testében uralkodó „fejetlenség“, helyreállt a biológiai ritmus. Ebből könnyű volt arra következtetni, hogy az idegdúc valamilyen vegyi anyaggal szabályozza a periodikus mozgást. Harker 1960-ban közölt észleléseit később Eid- mann megcáfolta. Szöcskékkel kísérletezve nem sikerült a perifériás idegképletek kiirtásával megszüntetnie a ritmust. Viszont az agy elülső részének elpusztítása kioldotta a napi „életrend“ ritmusát; ebből arra lehet következtetni, hogy a ritmus-szabályozás központja — legalábbis a rovarokban — az agy első felében van, az innen kiinduló impulzusok a bárzsing alatti mirigy hormonjainak közvetítésével szabják meg a ritmust. E leve hangsúlyoznunk kell, hogy az ember biológiai órájának semmi köze sincs az agykéreg időméréséhez, az ún. pszichológiai időhöz. Fejlődéstanilag ugyanis az agykéreg merőben új emberi képződmény, míg az emberben működő biológiai óra ugyanolyan régi, mint azoknak az emlősöknek a biológiai órája, amelyeknek nincs pszichológiai időérzékük. Se szeri, se száma már az emlősállatok és az ember 24 órás és másféle alapritmusával foglalkozó vizsgálatoknak. E sok vizsgálatból az a végkövetkeztetés vonható le, hogy az emlősök és az ember ébrenlét-alvás alapritmusát az agytörzsben levő „retikuláris formáció“ szabályozza, amelynek „beprogramozása“ sok évmilliós fejlődés során a nappali világosság és az éjszakai sötétség hatására következett be. A fény a szemidegen keresztül fejtette ki hatását. A szemideg egyik pályája ugyanis az agykérgi látómezőhöz fut, egy másik viszont az agy mélyebb rétegeihez, a formáció retikulárishoz és a vegetatív központokhoz vezet. Kletmann vizsgálatai szerint az ember rész- alapritmusai nem egyformák. A pulzus-szám és a vérnyomás például egzogén, azaz kívülről befolyásolható ritmus, a szervezet víz, nátrium, klór és még inkább kálium elválasztása pedig endogén, tehát a fény-sötétség ritmus változására nem reagáló folyamat. H ol lehet az ember biológiai órája? A ritmusszabályozás szempontjából a következő szervek jöhetnek szóba: 1. az agyfüggelék közbülső lebenyének melanofor-hormontermelő sejtjei. Hormontermelésük ugyanis az agyfüggelékben és a vérben egyaránt napszakonként ingadozik a fény és a sötétség váltakozásának ritmusában. 2. Halberg a mellékvesekéreg napszakonként változó hormontermelésének tulajdonít jelentőséget. A vérben keringő ún. eozinofil sejtek ugyanis 24 órás ingadozásról adnak hírt. E kutatások jelentősége már messze túlnőtt a biológiai alapkutatás határain, s a legszorosabban összefügg a termeléssel és a mindennapos élettel. Egyes mikroorganizmusok életritmusát például külső „fényadagokkal“ megváltoztathatjuk, így enzimtevékenységük is megsokr szorozható. Óriási jelentősége van ennek például a penicillin-termelő gombák és a sörélesztő esetében. Mesterséges fényhatásokkal megváb toztatható az állatok növekedési ritmusa, sőt, szaporodási periódusa is. A hús- és tojástermelést is többszörösére lehet növelni az évszakoktól függetlenül. A MADARAK CSALÁDALAPÍTÁSA Minden madár ösztönösen gondoskodik az utó* dairól, hiszen, ha nem így lenne, már régen ki' pusztultak volna. Meglepő azonban az a változa- tosság, amelyet ezzel kapcsolatban tapasztalhat tunk. Ha csak a hazai madarakat vesszük szem- ügyre, akkor is igen érdekes változatokat talál' hatunk. Az ember azt gondolná, hogy amikor be- köszönt a Jó idő, minden madár sürgősen családalapításhoz lát és őszig annyi fiókát nevel jel, amennyit csak tud, pedig hát távolról sincs így, Vannak madarak, amelyek már akkor fészkelnek, amikor még vastag hó fedi a tájat. így a holló már februárban rakja tojásait és a márciusi tavaszébredésre csupasz fiókák tátogatnak a magas fa sudarában álló fészekben. Korán érkező vonulómadaraink között vannak olyanok, amelyek alighogy megérkeznek, már fészkelés- hez is látnak. A bíbicnek nem ritkán már március második felében vannak tojásai. Viszont a kék galamb, amelyik már február elején itt van, csak április elején kezd tojni. De még érdekesebb, hogy a balkáni gerle már januárban fészkelni kezd. Közeli rokona, a gerle, amelyik vonulásból csak nagyon későn érkezik, május közepe után alapít családot. Aztán van olyan madár, amelyik évente négy- ötször is költ, míg a másik csak egyszer. Akadnak olyanok is, amelyek azonnal újra fészkelnek, ha tojásaikat elszedik; más jajok pedig nem pótolják már abban az évben az elveszett költést. Egyes madarak tíz-húsz tojást is tojnak egy költésre, míg mások csak egyet vagy kettőt. De nem állandó'a fészekaljak tojáruinak a száma sem. Pl. a pacsirta először — úgy március végén, április elején — csak 2—4 tojást rak, májusban már 4-5-öt, június végén és júliusban pedig 5—6ot. Viszont a tövisszúró gébics 6—7, aztán már csak 4—5 fiókát nevel fel. Vannak olyan madarak is, amelyek csak három-négyéves korukban költenek először, míg a legtöbb fal már egyéves korában ivarérett. A fiatalabb madarak kevesebb tojást raknak, mint az idősebbek. Ha csak arra a mintegy 200 madárfajra gondolunk, amelyek hazánkban költenek, már akkor is olyan gazdag tárházára akadunk a legmegle pőbb változatosságnak, hogy szinte el sem tudjuk képzelni, milyen esetek fordulhatnak elő a vilá got benépesítő 8700 faj között. Bármilyen változatosság is észlelhető a költésben, azért június elején van mégis a legtöbb fészekben tátogató, éhes madárfióka, amelyeket a szülők felnőtté táplálnak, mire eljön a száraz nyárutó és a hűvösödő ősz. Azok a fajok, ame lyek erre az időre kirepítették fészekaljukat és az évben nem is költenek már többször, utódaikkal vagy azok nélkül járják az erdőt, mezőt, és alig van egyéb gondjuk, mint hizlalni magukat a korai elvonulásra vagy a szűkös őszi-téli hónapokra. fdjj 1973. VI. 5. 0 J FILMEK
