Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-01 / 129. szám, péntek
ÜNNEPELNEK A GYEREKEK A mai gyerekek felnőtt korukban bizonyára a felejthetetlen események között emlegetik majd a gyermeknapon történteket. Hogy felejthetetlen maradjon számukra ez a nap, ezért eddig is a pedagógusok tettek a legtöbbet, és ez idén is ők gondoskodnak róla. Rohovce (Szarva) községben szintén főleg az iskolában és az óvodában készülnek a gyermeknapra. Az új Kilencéves Alapiskola épületének folyosóján egy nagy faliújság jelzi a nagy nap közeledtét. A faliújságot a tanulók készítették. Ugyanúgy a többi előkészületet is az ő bevonásukkal tették nieg a pedagógusok. Velük együtt állították össze a gyermeknapi műsort. Az ünnepélyre a tervek sze rint június 2-án, szombaton, a Duna-parton kerül sor. Rossz idő esetén az iskolában tartják. Az ünnepség keretében ügyességi versenyeket is rendeznek, melyeknek eddig minden évben nagy sikerük volt. Ez idén gulyásfőzőverseny, kötélhúzás, zsákfutás, fókamászás szerepel a műsorban. Amikor Cserge Teréz igazgatóhelyettessel, Horváth Klá ra tanítónővel és az iskola pionírvezetőjével a gyermek napi előkészületekről beszélgettünk; látszott rajtuk, hogy a gyermekek lelkesedése rájuk is átragadt. Pedig számukra nem is annyira ki kapcsolódást, mint inkább munkát jelent ez a nap. Mégis szívesen teszik és áldozzák fel szabad idejüket tanítványaikért. Ök is és a tantestület többi tagja is, éppen úgy, mint az előző években, ez idén is oda- állnak majd a gyerekek közé játszani, irányítani, szervezni a szórakozást. Közben arra is ügyelnek, nehogy valakinek baja essék az önfeledt játszadozás közepette. A falu óvodájának az óvónői is többet dolgoznak ezekben a napokban, mint máskor. Pedig különben is sok munkájuk van. Ketten végzik három óvónő munkáját. Azon a napon, amikor az óvodában jártunk, csak Rub- lik Zsófia óvónő vigyázott a gyerekekre. Az igazgatónő játékokat ment vásárolni, amelyeket az óvodások a gyermeknapra kapnak. Az óvodában június harmadikán ünnepük meg a gyermeknapot. Az ünnepély az óvoda épületében kezdődik, utána kiviszik az óvodásokai a falu parkjába, ahol a szabadtéri színpadon műsoros délutánt rendeznek. Erre a szülőket is meghívják. — kv— Az óvoda udvarán (A szerző felvétele) Aki öntöz — többet termel Hasztalan kémleljük az égboltot, csak nem akar eleredni az annyira óhajtott eső. A tűző napsugarak és a száraz szelek még azt a kevés csapadékot is elszippantják a termőföldekről, amit a tél olyan szűkösen elraktározott. Pedig a növénytermelés egyik legfontosabb eleme a víz. Most érezhetően hiányzik a kalászba szökkenő búzatáblákon, a gondosan megművelt cukorrépa- és kukoricaföldeken. NEM VÁRTAK CSODÁRA A Dunajská Streda-i (Duna- szerdahely) járás szakemberei, akik már a korábbi években megteremtették a belterjes nagyüzemi gazdálkodás feltételeit, az idei aszályos évben az öntözést tették a termelési biztonságot fokozó tényezővé. Május első napjaiban üzembe helyezték az öntözőberendezéseket és azóta — a növények fejlődésének követelményei szerint — megállás nélkül vízzel árasztják el a szomjas földeket. A kedvező talajnedvesség hatására 22 514 hektár kiterjedésű területen haragoszöld színben ringanak a búzatáblák, dús növényzetet érlelnek a takarmányföldek. MOST IS AZ ÉLEN Nem meglepő, hogy a szerdahelyi járás mezőgazdasági üzemel az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében országos viszonylatban már tavaly is megszerezték az első öt helyet. Hiszen a dióspatonyi, albári, nyá- rasdi szövetkezetben, a Duna- tőkési Állami Gazdaságban, valamint a Nagymegyeri Hizlalda üzemegységeiben 863 köbméter mennyiségű víz jutott egy-egy hektár területre. A májusban kiöntözött víz mennyisége pedig ennek legalább háromszorosát is meghaladja, amit a járásban a nagy- és a középfelületű öntözőrendszerek sikeres kiépítése tett lehetővé. 260H LITER VlZ PERCENKÉNT Varga Bélának, a Nyárasdi Efsz szakavatott öntözőmesterének tájékoztatása alapján megnyugvással jegyezhettem fel, hogy szivattyútelepük hat villanymotorja 2600 liter vizet szállít a földekre percenként. — Ezt a műveletet május 9. óta megállás nélkül folytatjuk, jelenleg négyszázötven hektárt öntözünk. Nem érdektelen, ha megemlítem, hogy 237 hektáron földbe épített nyomócsöves rendszert alkalmazunk az öntözéses gazdálkodás keretében, ami felbecsülhetetlen hasznot jelent a közös számára. — Miben mutatható ki az öntözés haszna? — Tavaly az öntözött terültekről 20 mázsával több lucernát és 620 mázsa cukorrépáit - mést takarítottunk be hekt i- ronként. Egyébként, ahol nein öntöztünk, ott csak 552 máz i termett. A talajnedvesség megőrzésével ez idén is legalább kétmillió koronával gyarapítjuk a szövetkezet bevételeit. AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁSÉ A JÖVÖ Ennek a meggyőződésének adott kifejezést a minap Bóc. i Viktor mérnök, a nyitrai járási mezőgazdasági igazgatóság a; - ronómusa is, aki arról tájékoztatott, hogy jelenleg a járns termőföldjeinek mintegy 1.4 százalékán nyílik lehetőség az öntözésre. Az idei aszályos esztendő tapasztalatai azonban arra késztetik a járás irányító szerveit, hogy nagyobb gondot fordítsanak az öntözéses gazdálkodás feltételeinek megteremtésére. Ennek keretében a közeljövőben közös beruházással Podhorany és Vinodol térségében nagy kiterjedésű öntözőrendszer építéséhez fognak hozzá, ami további 7 ezer hektár föld öntözésére nyújt lehetőséget. SZOMBATH AMBRUS á mezőgazdasági gépesítés úttörői A Rovinkai Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézet épületébe lépve az előcsarnokban a következő jelszót olvashatjuk: „Korszerű mezőgazdasági technikával a CSKP XIV. kongresz- szusa határozatának teljesítéséért“. A rovinkai kutatóintézet dolgozóinak feladata a mező- gazdaság gépesítésével kapcsolatos kutatási problémák megoldása és az új technika alkalmazásának megszervezése a szocialista mezőgazdasági vállalatokban. A kutatóintézet 1958 ig a Praha— Repy i Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézethez tartozott. A két intézet a feladatok 1973. VI. 1. — Ott voltam a kamocsai gátszakadásnál. Hlavatý Ferkó, a mostani igazgatónk, a kezem alatt tanult be a mesterségbe. Ö vette hírét a fenyegető szerencsétlenségnek. Húsvét hétfőjén éjszaka feltelefonált álmomból, aztán elrobogtunk Gú- ta felé. Eleitől mindvégig ott volt a fenyegetett területen. Részt vett a mentési munkálatokban, a vizek elvezetésében és lecsapolá- sában, a töltések helyreállításában. — Ez volt a legnagyobb árvíz, amit megéltem. Már csaknem öreg fejjel. Az első — az tényleges katonakoromban történt. Fönt északon. Megáradt a kis Borzsa folyó. Századunkat kivezényelték a lakosság megsegítésére. Rám bíztak egy csónakot. Háztól házig eveztem. Száraz helyre szállítottam a falak között, vagy az elárasztott udvarokban rekedt embereket. Hiába voltam fiatal és katona. Karom bizony megérezte az evező súlyát. Azért nem adtam meg magamat. Egy egészen aprócska ház elázott küszöbén magányos öregasszonyt pillantottam meg. Alighogy beemeltem a csónakba, a ház össze- roskadt. — Még hatvanévesen is ve- rejtékesen megcsillogott a homloka. — Az a szegény öregasszony. — Akkor hát ez volt a mestersége? — Kassán tanultam ki. A kassai mesteriskolán. Mit mondjak erről. Az eredeti mesterség szakembere voltam. Ásó, lapát, talicska, ennyi kellett hozzá, és nem is volt más. Negyvenötben szereltek fel bennünket nehéz földgyalukkal, meg orosz bag- gerrel. Akkor kezdődött el az igazi munka. Negyvenhétben nagy szelek voltak. Befújtak minden csatornát. A gútait, a királyrévit is, és minden árkot, ami összekötötte őket: összesen háromszázhetvenöt kilométer csatornát. Nekiláttunk a tisztításnak és az elmélyítésnek. Hétszáz ember dolgozott akkor a kezem alatt. — S egyébként? — Olyan munka az, ami sosem ér véget. Leköti az embert. Néha legjobb álmából veri fel. Kirángatja kényelmes ágyából, hetekre elragadja családjától. Emlékszem, örökké kint voltam valahol. Gátőröknél, a szabad ég alatt, vagy hirtelen összeácsolt fakunyhókban háltam. Máskor a gazdáknál. Ha akadt vetett ágy, hát vetett ágyban, de legtöbbször csak szalmán, az istállóban. Nem mondom, negyvenöt után elegáns, fedett kocsikkal szereltek fel bennünket. — Hát így telt el az a negyvennégy év? Hirtelen könny futotta el a szemét. — Te úristen. Negyvennégy év. Apám tizenháromban vonult be katonának, rá egy évre kiment a frontra és elesett. Nem ismertem az apámat. Édesanyám két évre rá halt meg. Súlyos szívbetegségben. A nagy- néném, Melicher Ignácné nevelt fel. De hát az ő férje is elesett. Tizennégyben. — És így Feri bácsi már tizenkét éves korában napszámba járt? — Vecsére. A Scholtsprin- gerhez. Az ablakon át betekintő tavaszi nap fénye megcsillogtatta a szoba bútorait, a politúrozott sima asztal lapot, a bor il- Jatát árasztó apró poharakat is. Koccintottunk, s akkor ven-, déglátó gazdám ősz hajára tévedt a szemem ... I tt állok még mindig a Vág hídján s letekintek az örvénylő, nyugtalan vizekre. Hallgatom a vízfolyással egy irányban fújdogáló szél suhogását. Az elapaszthatatlan vízfolyás, a szél suhogása is az idő múlását juttatja eszembe. Egy pillanatra mintha még Ferkó megtört hangját is hallanám. Búcsúztatja egykori mesterét. A vállalat nevében búcsúzik egy embertől, aki — nyugalomba vonul. S mintha mégsem itt állnék ezen a hídon, hanem egy napfénytől elözönlött udvaron. Papp Ferenc udvarán. Én ... Én nem búcsúztatom, csak búcsúzom tőle: a magam nevében — egy egészen hazai embertől. A földimtől. Ki tudja, lá- tom-e még valaha. Megszorítom a kezét, már-már elindulnék a kapu felé, s akkor még egyszer a szemébe tekintek. — Igaz, sok az a negyvennégy év, de a hatvan esztendő együttvéve se sok. Miért ment nyugdíjba? Talán az egészsége miatt? — Nem voltam soha orvosnál, és most se vagyok beteg — mondja önérzetesen, s végigsimít őszülő haján. Bizonytalanul eltekintek a feje fölött: — Nálunk, errefelé — nem szokás ilyen korán nyugdíjba menni. — Úgy illett — mondja. — Felneveltem az utódomat. Fe ketevíznél Sándor fiam vezeti már a munkálatokat. Sándor fiam! A vizek zúgása és a szélsuhogás tölti el fülemet, de még mindig hallom a hangját: — A másik fiam, Ferenc, a gépgyárban dolgozik. Zsuzsa lányom orvos. Itt a sellyei kór házban. A másik lányom; Anna. Tanítónő Negyeden. Erős, zömök termetű, meg- őszült ember áll ott az udvaron. Még látom, mond valamit, mert mozdul az ajka, de nem hallom a hangját. Csak a hídpil- lérnek zúduló vizek mormolá- sát és a vízfolyás irányában elsuhogó szelet hallom. — Viszontlátásra. A viszontlátásra! — mondom Feri bácsinak, mielőtt végképpen becsukódna mögöttem a kapu. S hallom: becsukódik. Lebámulok újra a Vág vizére, arra a tenyérnyi sima tükörre a két híd- pillér között. Már nem látok semmit. Se Papp Ferencet, sem a tavaszi fénnyel elárasztott udvart. Csak az eget, és a napot látom odalenn a tükröző vízfolyásban. És a felhőket. A felhőket... megoldásában ma a KGST-tag- államok keretén belül is együttműködik a,. tudományos intézményekkel és a termelővállalatokkal. A kutatóállomás munkáját és feladatait ján Cierny mérnök ismertette. — Intézetünk országos, sőt nemzetközi jelentőségű feladatok megoldásán dolgozik. Az országos feladatokhoz a kukorica-, szőlő-, a mezei zöldség- és a gyümölcstermesztés gépesítése, valamint a hegyaljai területek mezőgazdaságának és egyes állattenyésztési munkák gépesítése tartozik. Szlovákiát illető feladatainak a következők: a szarvasmarha-tenyésztés gépesítése, a takarmányfélék termesztésének és begyűjtésének gépesítése. A munkafolyamatok gépesítésével a munkatermelékenység növekedését akarjuk elérni. Mi oldunk meg minden elméleti feladatot, és a szükséges ismeretek megszerzése után a velünk együttműködő termelővállalatokkal, a Nové Mesto-i Gép- és Traktorállomással, a Nové Meslo-i Légtechnikái Üzemmel, a roudnicei Agrostrojjal, a brnói Zbrojovká- val stb. közösen elkészítjük a működő típusmodelleket. A modelleket közvétlenül a termelésben próbáljuk ki. Ezen a szakaszon nagyon jól együttműködünk a Púchovi, a Šarko- vái, az Osvit pri Dunaji-i és a Pavlovicei Efsz-szel, a Hubicei Állami Gazdasággal és további mezőgazdasági üzemekkel. — És milyenek a munkafeltételeik? — kérdeztem Ignác Lobodka mérnöktől, a növény- termesztési osztály vezetőjétől. — Általában jók, hiszen intézetünkben már nagyon sok jelentős feladatot megoldottunk. Ezekhez tartozik például a hideglevegős lucernaszárítás is Dél-Szlovákia területén. Az új technológiával történő szárítás növeli a takarmány emészthető fehérjetartalmát, ami száz hektár szénatermésnél 13 500 kilót is jelent. Ez a mennyiség 72 172 liter tej és 5464 kg hús termelésére elegendő. A jelentősebb megoldott feladataink közé tartozik a takarmánybegyűjtés gépesítése a hegyoldalakon. A hegyi legelőkről az új eljárással történő szénagyűjtés az emberi munkát egy hektáron 93 óráról 25 órára csökkenti, a szénabegyűj- téssel járó tápanyagveszteségek pedig kerek 20 százalékkal alacsonyabbak. Sajnos, ezt a módszert nem mindenütt vezethetik be, mivel eddig még nem tudtunk gondoskodni a szükséges gépek gyártásáról. ján Cierny mérnök szavaiból az is kitűnt, hogy az elmúlt évben a kutatóállomás dolgozót olyan fontos feladatokat oldottak meg, amelyek a gyakorlatba való bevezetés után nagy segítséget jelentenek a mezőgazdasági munkák végzésénél. Csak egyet említsünk meg: ez a kukorica vegyszeres gondozása a vegetációs időszakban, ami a kézi gyomirtás megszüntetésére irányult. Az egész módszer abból áll, hogy a vegyszert speciális sarabolóval a levél alá permetezik. A Brno—Tura- ny-i Béke Efsz már bevezette a gépek sorozatgyártását. Egy hektár kukorica gondozási költségei ezzel a módszerrel 78 koronával csökkentek. Tavaly ezzel az eljárással Szlovákiában és a morva kerületekben 11 000 hektárt gondoztak. Az ürülékek elszállításának gépesítése a nagy baromfitelepeken szintén figyelemre méltó eredmény. Áz intézet dolgozói kísérleti tevékenységükön kívül tanácsadói szolgáltatásokat is végeznek. Ezek nemcsak a mezőzgaz- dasági üzemek, hanem a központi szervek számára is szolgálnak, mégpedig különböző javaslatok és koncepciók feldolgozásának formájában. JOZEF SLUKA „Szóló“ Könözsl felvétele
