Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-03 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
A KÖZMONDÁS EREJE A chicagói bíróság előtt több- rendbeli betöréssel vádolt alvilági csibész áll. A bíró szigorúan beszél hozzá: — A rendőrség megállapította, hogy a bevallott pénzösszegeken kívül nagy mennyiségű ékszert is lopott. Erre nézve mit tud mondani? — Hogy nem minden a pénz, bíró úr — feleli a betörő. BÉKÍTŐ SZÁNDÉK A válóperes bíró a lelkére beszél a férjnek: — Nézze, az lesz a legjobb, ha szépen kibékiil a leleségével. A férj megcsóválja a fejét: — Hogy ez volna a legjobb? Akkor inkább már olyasmit tessék tanácsolni, aini ennél rosszabb! SZERENCSE! M k Tw egyszerre a szíh a^reum á d ^ľen •eg vitustánc is kínozna?! •jí-./ja-:_-.v.'I IG AZGATÁS ... és távolból („Krokogyil“, Moszkva) AGGODALOM — Na végre, csakhogy már itthon vagy! — fogadja fel- dúltan a feleség a férjet a lakásajtóban. — Miért? Mi a baj? — hökken meg egy kissé a férj. — Mi a baj, mi a baj?! — zsörtölődik tovább az asszony. — Azt beszélték itt az emberek, hogy valami idióta a Danába szaladt az autójával! HIÚSÁG Marlene Dietrich egy alkalommal a Riviérán lifttel vitette fel magát szállodai szobájába. A lift fiiK kéjében vele utazott egy fiatal lányka is, aki nyílt elragadtatással bámulta őt, majd meg is szólította: — Bocsásson meg, dn szakasztott olyan, mint Marlene Dietrich. — Lehetséges — felelte az egykori filmcsillag —, csak ő sokkal fiatalabb. Szöveg nélkül (Gabriel Levický karikatúrája) — Eziistlakodalomhoz illő bort óhajtanak? Kedves uram, csak azt kell még tudnom, hogy ünnepelni vagy felejteni akarnak? (Schweizer Illustrierte) INDOKLÁS A tanár felelősségre vonja Pistit: — Miért hiányoztál a tegnapi franciaóráról? — Tanár úr, kérem, meghűltem, és olyan rekedt voltam, hogy magyarul is alig tudtam beszélni... VÉGRENDELKEZÉS 1973 VI. 3. ÜGYINTÉZÉS Egy izgatott, férfi telefonál a hózkezel őségre: — Már kétszer telefonáltam önöknek, hogy beázott a fejünk felett a tető, s egyenesen a hálószobánkba csurog az esői Mondják, meddig tart még ez így? A házkezelőség hivatalnoka a legnagyobb nyugalommal feleli: — Honnan tudjuk? Nem vagyunk mi meteorológiai intézet! — ... és a Palermói—L’atanzaro mérkőzést «egyétek döntetlenre ... (Tóth Gyula karikatúrája) Többnejűség {„Paris Match") A Másnapos Újság egyik számá- ZA ban, „Több Jancsiszög utcai lakos“ aláírással, panaszos levél jelent meg. Azt tették szóvá az olvasók, hogy hiába járják le lábszárközépig a lábukat, nem kapnak qürt- c u f I it. Zsenge Zs. Csaba, a lap ifjú munkatársa, a levél nyomán rögtön fel- kerekedett, hogy kiderítse, miért hiánycikk ez a titokzatos nevű rendeltetésű áru. Járt a kiskereskedelmi vállalatnál, járt a nagykereskedelminél, még a középkereskedelminél is, de mindenütt csak a vállukat vono- gatták, és azt mondták, nem tehetnek semmit, ők hiába rendelnek, az ipar nem szállít. Arra sem volt rest ca ügybuzgó újságíró, hogy autóval leszaladjon Nemodabudára, mert valc'-.i- től azt hallotta, hogy az ottani „Za- latnay Sarolta“ földművesszövetkezet melléküzemében gyártják a gürtlicuf- lít. Ám kiderült, hogy tévedés van a dologban, mert ntt a fürtcuglit készítik. Végül sikerült kinyomoznia, hogy Sajnoss Oszkár, a Szuper Művek vezérigazgatója illetékes nyilatkozni ebben az ügyben. Pár napi utánjárással azt is el tudta érni, hogy a vezér fogadta őt. Elmondta, mi járatban van, ] a vezér szó nélkül végighalloatta, majd megkérdezte: — Mondja, fiatalember, tudja maga egyáltalán, mi az a gürtcufli? — Természetesen!... Azaz ... nem egészen pontosan ... — Akkor arról sincs fogalma, hogy miből készül, hogyan készül? — Be kell vallanom, hogy nincs ... — Jellemző! Ilyenek maguk, újság- írók, felfújnak minden kis, apró pa! naszt. Azzal, persze, mit sem törődnek, hogy az ipar milyen nehézségek- 4 kel küzd, milyen hallatlan erőfeszíté- j seket tesz a problémák áthidalására. Honnan is tudhatná maga, hogy a gürtcufli készítése milyen nagy szakértelmet és gyakorlatot kívánó j munka. Öreg szakmunkásaink lassan kihalnak, utánpótlás pedig nincs... , A nyersanyagokat tizennégy országból importáljuk hozzá, többnyire tőkés relációból, nehéz valutáért. A beszerzés egyre nehezebb, mert a cuflibá- nyák világszerte kimerülőben vannak. És ezen azzal sem tudnak segíteni, fiatal barátom, ha bíráló cikkecskékéi írogatnak ellenünk!... Én persze nem tilthatom meg magának, írjon csak, amit akar, szedje le alaposan rólunk a keresztvizet... — Nem, nem, a világért sem akarnám nehezíteni az amúgy is súlyos helyzetüket! — mondta szabadkozva Zsenge, illedelmesen megköszönte a szíves felvilágosítást, és távozott. Amint az újságíró kilépett az ajtón, a vezér feltárcsázta a főmérnököt: — Mondd, Dezsőkém. mi az a gürtcufli? — Egy apró, kis, filléres vacak, amit a barkácsolók nagyon keresnek. — És azt mi gyártjuk? — Igen. A fűtők préselgetik üres óráikban a kohósalakból. — A kereskedelem mostanában miért nem kapott belőle? — Mert a legutóbbi szállítmányt a raktárosunk szórakozottságból Abád- szalók helyett Addisz Abebába címezte. — És onnan nem küldték vissza? — De, már hajóra rakták, és hamarosan megérkezik. — Akkor rendben, köszönöm! — mondta Sajnoss Oszkár, és letette a kagylót. Két perc múlva becsöngette a titkárnőjét. — Margitka! Levelet küldünk a Másnapos Ojsápnak. írja, kérem: „Igen Tisztelt Szerkesztőség! Olvasóinknak a gürtcuflival kapcsolatos panasza jogos és helytálló. Bár a probléma előttünk Is ismert volt, és a megoldása nemcsak rajtunk múlott, megköszönjük a sajtónak, hogy erre a nagy horderejű kérdésre ráirányította a figyelmünket. ígérjük, hogy minden nehézséget leküzdve, hamarosan biztosítani fogjuk a folyamatos termelést és szállítást, ürömmel tudatjuk a kedves olvasókkal, hogy addig is egy külföldről érkező szállítmányból pótoljuk majd a gürtcufli Időszakos hiányát.. Személyesen . .
