Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. VI. 24. 19 Jö ÜZLET Az amerikai kisváros­ban űj üzlet nyílik. A cég­tábla felirata meghök­kentő: Trombita- és re volverbolt". Egy idő után a tulajdonos szomszéd­ja megkérdi: — Mondja, mit ad el többet, trombitát, vagy revolvert?- Mind a kettőből szór vesz valaki egy trombitát, másnap o szomszédja revolvert vű­■mm — Tulajdonképpen nem akartam ilyen gyorsan férjhez menni, de a megboldogult férjem még nem fizette ki a kölcsönt a takaréknak! (WOCHENPOST) — Ha ilyen szenzációsan rekedt vagy, akkor csinálunk még két felvételt! (1LLUSTR ATI ONES) i'ANÁUS A bíró nyakig ül a válási ügyekben. Déltájban leszalad valamit enni, irodája ajtajára pedig egy táblát akaszt a kö­vetkező szöveggel: .Ebédelni mentem: használ­ják ki az időt és gondolják még egyszer végig a dolgot!“ NEHÉZ ÜGY Egy angol férfi megjelenik az egyik londoni rendőrkapitány­nál — Kapitány úr, elvesztettem egy köteg részvényemet. — Rendben van uram, min­dent elkövetünk annak érdeké­ben hogy megtaláljuk. — Már megtalálta a sógo- rom. — Akkor mit óhajt tőlem? — Hogy találja meg a sógo­romat. TUDOMÁNY Egy. laboratóriumban az egyik kísérleti egér így szól a másik­hoz:- Úgy látom, meghíztál. Jól élsz? — |ól. Sikerült beidomítanom, azt a tudóst, aki velem foglal­kozik: valahányszor felszaladok ezen a létrán, mindig ad egy darab sajtot. TÁNCDALÉNEKES! Csak nyugalom! Ez a hajnali gyors, tehát két óra múl­va Prágában vagyunk! STOCKHOLM Autóbaleset a Drottninggatanon. Egy furgon nyom meg hátulról egy kisebbfajta teherautót. Fékcsikorgás, üvegcsörömpölés, leáll a mögöttük kí­gyózó autósor. Szerencsére ember­életben nem esett kár. Talpig sötét ruhás férfi száll ki a teherautóból. A furgonból is hasonló öltözékű ősz ká­szálódik ki. Félúton találkoznak. Fő­hajtás, bemutatkozás. — Orrszőrvágó olló — mondja az ősz, udvarias mosollyal. (Legalábbis én, az egyetlen bámészkodó, így hal­lom. A többi járókelő oda se riéz.j. — Körömpörkölt — mondja a má­sik. Ö is mosolyog. Nem lehetne mondani, hogy otthon érzem magam. Viszont: ez valamivel drágább. IDEGENVEZETŐ A római Angyalvár alkalmazottja. Villogó szemű, izgatott. Nyugatnémet, majd amerikai turistákat igazít el a történelem dolgaiban. — Ide zárták a papokat, főurakat, nemességünk színét-virágát. Hogy kik? Liberálisok, szabadkőművesek, a bolsevisták elődei. Látják a kínzó­kamrákat? Másik csoporthoz fordul. — A távoli Lengyelországból jöttek, hölgyeim és uraim? Igen, a börtöncel­lák. Itt sanyargatta a reakció a sza­badsággondolat legbátrabb harcosait. Hangjában őszinte átélés. Nap mint nap mélységesen megrendül. Nem azt mondja, amit hisz: mindig azt hiszi, amit mond. Az előjelek különböznek, de a jelzők maradnak, s hozzá az eti­kai túlfűtöttség. Meg aztán: nem ingyen csinálja. SZÍNES YOGHURT Genf. Sárga yoghurt, lila yoghurt, zöld yoghurt, kék yoghurt, piros yog­hurt. Eperízű, málnaízű, kávéízű, kör- teízű, szederízű, ananászízű. Ma keve­sebbet cigarettázom és olcsó mozije­gyet veszek, de tizenkét üveggel vá­sárolok. fSajnos, egy yoghurtízű yog­hurt is belekeveredik, ez az egy si­lány.) — Népszerű? — Nem nagyon. — Ti eszitek? — Nem. — Ki vásárolja? — Magyar turisták. ARIA ITALIAN A Gondosan tervezett fehér konzerv­doboz, zöld betűkkel, elférne a zakóm zsebében. Főként Rómában árusítják, trafikokban, söntésekben. Ára: ötszáz líra. (Két pár jobb harisnya vagy egy operatörténeti szakk^nyv, fél kiló bi­valytúró, három jegy harmadhetes moziba, tíz pohár kókuszlé.) Rajta: Aria Italiana. Magyarul: olasz levegő. Nem hiszek a szememnek. — Mi van benne? — Aria Italiana. — Levegő? — Igen, uram, levegő. Semmi. Nien- te. — Veszik? — Sokan. Parancsol? — Majd legközelebb. Tegyen félre. Élelmes emberek az olaszok. Még csak bosszankodásra sincs ok: azt árulják, amit ígérnek. No persze, nemcsak az olaszok élelmesek, óha­tatlan irodalmi párhuzam tolul az agyamba. Szép doboz, plombáivá, ben­ne semmi. Niente. Miért ne? Ha egyszer veszik. .Jt'-'JWU:. y : - V' .10 KEZDET- Nos, hegy sikerült tegnap a z len volt. j J SZÜLETETT TEHETSÉG A filmrendezőtől szere­pet kér egy jó megjele­nésű, ismeretlen fiatal­ember. — El tudná ön játsza­ni egy gazdag külföldi turista szerepét? — Mi az, hogy tud­nám? Emiatt ültem két évet! JOBB KÉSÖN, MINT SOHA A kitűnő szak­emberként ismert úszómester hosszú szolgálat után nyu­galomba vonul. A barátja megkérdi: — És mivel töl­tőd az idődet? — Oszni tanú­ink! A SZERENCSE ,, — Páratlan szerencse érte Ahme ciet! — újságolja egy török a barátja nak. — Képzeld, tavaly alig biztosí­totta be magát baleset ellen, három nap múlva már kitörte a lábát. Fél év­vel ezelőtt tűzkár ellen biztosította magát, s egy hét múka leégett a H<5-‘ za. Most pedig nyolc napja életbizto­sítást kötött, és olyan őrületes máz­lija volt,, hogy tegnap váratlanul el­hunyt ... Dél afrikai Köztársaságban: — Még mondja valaki, hogy itt fajüldözés van ... hát ki akadályozza ezeket a né­gereket abban, hogy a hajónkra jöjjenek?! (EULENSPIEGEL) Anyu gyere! Egy bácsi a családfővel akar beszélni! I l)ie Weltvoche) EZ CSAK TERMÉSZETES! — Én izgatott vagyok? Ezt honnan ve­szed? (ICI PARIS) EBADTA A tanárnő rászól az egyik gyermekre: — Pista, te nem ké­szültél mára? Igaz? — I-i-igaz, de honnan tetszik tudni? — Látom a szemedből. Nos, mit csinálsz ma dél­után? — Elmegyek a szemor­voshoz ... EMLÉKIRAT — Most írom az emlékiratai­mat. — Mi lesz a címe? — Milliomostól a koldusig — koldustól a milliomosig. — Magának ilyen kalandos élete volt? — Dehogy! Levélhordó vol­tam. AZ ELSŐ EBÉD Az ifjú menyecske először főz ebédet a férjének. Asztal­bontás előtt megkérdi: — Ízlett, szivecském? — Nagyszerű volt, drágáin! Szinte hihetetlen, hogy egyedül nyitottad ki a konzervdobozt!

Next

/
Thumbnails
Contents