Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
JUSTIZMORD POLITIKAI MEGFONTOLÁSSAL • AMIKOR TOM BOI T A MCCHARTVSTA BOSZORKÁNY ÜLDÖZÉS • HŐSI HELYTÁLLÁS A VILLAMOSSZÉK ÁRNYÉKÁBAN • A ROSENBERG HÁZASPÁR ÁR TATLAN VOLT Az Egvesült Államok Kommunista Párt|ának 11 vezetője, akiket 1949 ben összeesküvéssel vádoltak Hú sz évvel ezelőtt, 1953. június 19-én 20 óra 06 perckor a hírhedt Sing-Sing fegyház kivégző kamrájában Joseph Francéi ítéletvégrehajtó a nagyfeszültségű áramkapcsoló karjához nyúlt. Percek múltán jelenthette, hogy az elítélten, Julius Rosenberg atom- kutató mérnökön végrehajtotta a halálos ítéletet. Nemsokára Ethel Rosenberg is követte férjét... Nem is annyira az amerikai igazságszolgáltatás, mint inkább az Egyesült Államok politikáját irányító legfelső körök megtalálták a bűnbakot, hogy bizonyos politikai kudarcokat „megmagyarázhassanak“. Az igazság azonban akkor is igazság marad, ha a föld alá kergetik, s amit akkor a tömeghisztériás, háborús légkörben meghamisítottak, később a maga igazában a felszínre került. Ma az amerikai kormánykörök is kénytelenek tudomásul venni korunk legfőbb követelményét: a békés egymás mellett élés és együttműködés politikáját, amely az emberiség jövőjének egyetlen biztosítéka. Húsz évvel ezelőtt azonban bizonyos körök csak a félelmetes fegyverre, az atombombára akarták építeni a világ sorsát... Ártatlanul vádolva Az ötvenes évek Amerikájában szinte korlátlan hatalommal rendelkezett az ún. Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság, amely tisztségétől függetlenül minden amerikai polgárt megidézhetett és keresztkérdéseknek vethetett alá. Ez a modern inkvi- zíciós intézmény aztán eldöntötte, hogy Amerika ellensége-e az illető, majd intézkedett sorsa felől. Valaki bíróság elé került, másokat, „kis halakat“ egyszerűen elbocsátottak állásukból. Mindenkit kommunistának minősítettek, aki egy cseppet is gyanús volt. „Kommunistáknak“ minősültek neves tudósok, lelkészek. közéleti személyiségek, sőt jobboldali politikusok. és magát Eisenhower elnököt is ezzel a jelzővel illették. 1950-et írtak, amikor rövid hivatalos közlemény jelentette be, hogy a Szovjetunióban kipróbálták az első szovjet atombombát, s ezzel megtört az amerikai imperialisták atommonopóliuma, amelyet éveken át politikai zsarolásra próbáltak felhasználni. A hír bőszítette a washingtoni köröket, árulást, kémkedést sejtettek a szovjet atombomba megszerkesztése hátterében, noha hírszerzőik révén régen tudhatták, hogy Kurcsatov akadémikus vezetésével már a háború éveiben serény kutatás folyt egy hatásos védelmi fegyver létrehozására. Az imperialista köröknek azonban nem az igazság volt a fontos, hanem az, hogy eszközt, módot találjanak „önigazolásra" „Ha az oroszoknak atombombájuk van, ez csak úgy lehetséges, hogy valaki elárulta nekik az atombomba titkát“, — így vélekedtek amerikai politikai körökben. De ki legyen a bűnbak, akire a „kém kedést“ rákenhetik. Eleve eldöntötték, hogy csakis „kommunisták“ lehettek .. . Már csak konkrét személyeket kellett találniuk. Azok is meglettek. . . 1950. június 15-én a késő esti órákban fegyveres FBI ügynökök törtek bizonyos David Greenglass lakására és letartóztatták. Greenglass a háború idején katonai gépész volt a híres Los Alamos-i atomkutatási központban, egyébként képzetlen és nem éppen szellemdús egyén. Greenglass a véget nem érő intenzív kihallgatás során már éjjel 2 órakor „bevallotta“, hogy kémkedett. Konkrétan, ellopta az amerikai atombomba tervrajzát és azt közvetítő útján kiszolgáltatta a Szovjetuniónak. Az FBI emberei ujjongtak. Greenglass ugyanis elmondta, hogy sógora Julius Rosenberg atomkutató mérnöknek, aki kommunista, és ő vette rá, hogy kémkedjék a Szovjetunió javára. Egy hónap múlva Rosenberget is letartóztatták, majd rövidesen a felesége is követte őt a börtönbe. Morton Sobell mérnököt, Julius Rosenberg egyetemi diáktársát és jó barátját egyenesen elrabolták Mexico Cityből. A nyaraló mérnökre rátámadó fegyveresek először „álnéven bujkáló bankrablónak“ tartották Sobellt, s csak Mexikó határán árulták el, hogy mi járatban vannak. A világszerte ismertté vált hírhedt Rosenberg-ügyaki a közvetítő volt. Állítólag ő adta át a tervrajzot egy bizonyos „Jakovlev nevű szovjet kémnek“ New Yorkban. Hiába volt minden cáfolat, a bíróság hitelt adott a vád primitív és átlátszóan gyenge érveinek. Rövidesen megszületett a verdikt. Háborús időkben is amerikai viszonylatban példátlanul szigorú ítéletet hoztak: a Rosenberg házaspárt halálra, Sobellt és Goldot 30 évi, Greenglasst pedig 15 évi fegyházra ítélték. A humanitás az igazságszeretettel párosult e felhívásokban. Ugyanis bebizonyosodott, hogy a vádat „igazoló“ tanúvallomások részben kicsikartak, részben erősen kétségbe vonható a tanúskodók szavahihetősége. Ugyanis két személy maga is vádlott volt — Greenglass és Gold. Gold később beismerte, hogy már többször elítélték hamis tanúskodásért, egyébként is notórikus hazudozó hírében állott. Green- glassról pedig maga a felesége állította, idegorvosok pedig megerősítették, hogy hisztérikus alkatú, nagyzási hóbortban szenved s nyilván megalomániája vitte rá, hogy képtelenségekkel vádolja magát és másokat. A bíróság azonban erre a „csekélységre“ ügyet sem vetett, mint ahogy az is elkerülte a figyelmét, hogy Gold és az állítólagos Jakovlev találkozója sem illett bele az ilyen tevékenység konspirációs kereteibe. Az „atombomba tervrajzát“ állítólag egy gyufaskatulyába rejtve adta át a számára ismeretlen személynek, ezzel a felírással: „Julius küldi.“ A bíróság nem tartotta megtámadhatónak ezt az állítást. Utolsó kísérletek A Rosenberg házaspár fölött kimondott megfellebbezhetetlen ítélet végrehajtását háromszor is elhalasztották. James Bennet, az amerikai börtönök főigazgatója 1953. június 3-án kereste fel utoljára a Sing-Sing siralomházában Rosenbergéket az igazságügyminiszternek azzal az ajánlatával, hogy „ha együttműködnek, megmenekülnek". Vagyis az amerikai hatóságok arra vártak, hogy Rosenbergék beismerik „bűnösségüket“ és felbújtóként, feletteseikként az amerikai kommunista párt vezetőit nevezik meg. Ezt már a New York Post tudósítója előbb is nyilvánosan megírta: „Ha beszélnek, megmenekülnek Eisenhower elnök is ezért várt a döntéssel. Nem a világ közvéleménye késztette az ítéletvégrehajtás elhalasztására, hanem az elítéltek várt megtörése. Hiába. Negyedszerre már nem halasztották el a kivégzést. Ám a közvetlen telefonösszeköttetést a Sing- Sing és a Fehér Ház között még az utolsó éjszaka is fenntartották. „Egyszer s mindenkorra ünnepélyesen kijelentjük, hogy nem hagyjuk magunkat hamis tanúskodásra kényszeríteni, hogy halállal fenyegettetve sem bocsátjuk áruba lelkiismeretünket. Ha kivégeznek minket, ártatlan embereket gyilkolnak meg, s ezért az Egyesült Államok kormányát éri gyalázat.“ Erősebbek voltak a halálnál 1953. június 19-én este elvégeztetett. Joseph McCarthy szenátor a Rosenberg-iigy kapcsán oly arányú tisztogatásba kezdett a kormányhivatalokban, a hadseregben, a közéletben, hogy még a szenátus is meg- sokallta. Felmentették tisztsége alól, amibe belebete- •4Hdett és az ötvenes évek derekán szívinfarktus végzett vele. Azóta nagyot változott a világ. A hidegháború légkörét a reakció minden mesterkedése ellenére az enyhülés, az egymás mellett élés és együttműködés légköre váltja fel. A Rosenberg házaspár ügye még mindig rehabilitálásra vár. Azt ugyanis már nyíltan megírták az amerikai szakértők, hogy az atom- és hidrogénbomba titkát senki sem lopta el. Ez ugyanis egyszerűen nem volt titok, elméletileg a világ minden állama hozzáférhetett és lehetőségeihez mérten érvényesíthette a jelfedezést a gyakorlatban. Az amerikai reakció az Egyesült Államok Kommunista Pártját akarta a vádlottak padjára ültetni. A Rosenberg házaspár hősies magatartása azonban kiütötte a hamisság fegyverét a reakciósok kezéből. L. L. ■ A HIDEGHÁBORÚ Áldozatai ben nem egészen egy évig tartott a vizsgálat. Irvin Kaufman bíró elnökletével 1951. március 6-án összeült a vésztörvényszék. Akkor még sokan nem sejtették, hogy a „század kémkedési ügyét“ tárgyaló bíróság a valóságban vésztörvényszék lesz. A Rosenberg házaspár emberi méltóságában sértve érezve magát, kereken elutasította a vádat és tagadta, hogy bármilyen vétséget is elkövetett volna. A vád 112 tanút vonultatott fel, köztük neves szakértőket, mint Leslie Growes tábornokot, az amerikai atom- bomba-kísérletek egykori vezetőjét, atomfizikusokat és másokat, de csak 23 tanút hallgattak ki, általában jelentéktelen személyeket. Az ugyancsak vád alá helyezett Greenglass elemében érezte magát a vádlottak padján. Kijelentette,, hogy sógora, Julius Rosenberg már 1944-ben beszervezte őt, amikor Los Alamosban gépész volt. Kijelentette, hogy azok alapján, amit az itt működő kutatók beszélgetéseiből ellesett, össze is állította az atombomba vázlatát. Ezt bármikor rögtönözni is tudja. Kaufman bíró ezt az ostobaságot készpénznek vette: a perdöntő bizonyítékok között szerepeltek Greenglass primitív lencseszerű rajzai, amelyekkel állítólag kiszolgáltatták az atomtitkot a Szovjetuniónak. A vádlottak padján ült egy bizonyos Harry Gold is, Megszólal a világ lelkiismerete A haladó közvélemény, neves tudósok, társadalmi szervezetek felháborodott tiltakozással reagáltak Kaufman bíró ítéletére. Dr. Harold Urey atomfizikus tudományos szempontból mutatott rá a vád és az ítélet indokolása gyenge pontjaira. A tudomány és a lelkiismeret nevében emelte fel szavát Albert Einstein, a neves tudós. Tiltakozott az Emberi Jogok Bizottsága, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szervezete is. 3gjjiT" -ta«8a JlAr7' A mártírok sírja (a sírnál Sobell felesége) ' . 1 nf':-. -í *!" -V;.
