Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-24 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó
A munkásosztály történelmi küldetése (3. oldat) Az eredmények bizonyítanak (6. oldal) Az új rend harcosai (9. oldal) A túlsó narton (12 - 13. oldal) TOTHPÁL GVULA FELVÉTEI.E TANÉVZÁRÓ GONDOLATOK Ha nincs is kánikulai meleg, gyermekek és felnőttek egyaránt izgalommal várják a tanév befejezését jelző csengő megszólalását. Közeledik a megméretés, a bizonyítványosztás ideje ... Az iskolai tantermek fekete tábláin már megjelent a „V" betű, majd az „a", aztán a ,,k" betű lesz soron és így tovább, egészen az utolsó tanítási napig, amikor az „ó" ünnepélyes felrajzolásával a diákok boldogan adják tudtára országnak-világnak, hogy: Vakáció! S ez az áhított szó visszavonhatatlanul azt jelzi, hogy ismét eltelt egy tanév, s megkezdődött a szünidő. Néhány nap múlva elcsendesednek a gyermekkacajtól, zsibongástól hangos tantermek, bezárulnak az iskolák kapui. Tízhónapi tanulás után a gyermekeket és a pedagógusokat megérdemelt pihenés várja. Végre szabadabb, kötetlenebb lesz az élet, mely annyi szép új élményt tartogat a tanulók, a fiatalok számára. Előbb azonban még átveszik tanítóik kezéből a bizonyítványt, mely az eltelt tíz hónap munkájának az eredményét tükrözi. Lesz sok család, ahol az év végi bizonyítvány nem okoz csalódást vagy meglepetést, hiszen ha a szülök tanév közben figyelemmel kísérték a gyermek iskolai tevékenységét, tudják, mit várhatnak tőle. Akad azonban olyan család is, ahol a gyermek bizonyítványával nem szolgál ró a jutalomra. Csakhogy a rossz érdemjegy nem minden esetben a gyermek hanyagságának és haszontalanságának a fokmérője. A szülök mulasztásának és következetlenségének is a tükre. A bizonyítványt tehát - legyen az jó vagy gyengébb minden körülményt figyelembe véve értékelje a szülő, hiszen a gyerek tudásán, helytállásán kívül az osztályzatok azt is jelzik, milyen feltételeket teremtettünk számára a tanuláshoz, s miként törődtünk vele. Éppen ezért ne varrjuk az egészet a gyermek nyakába, hanem a bizonyítványt tekintse mindenki - a szülő és a pedagógus is - a maga osztályzatának is és arányosan vállalja belőle a ráeső részt. Hogy ez mennyi, azt nem mindig könnyű megállapítani, hiszen például kaphat a gyermek jó bizonyítványt - otthoni segítség nélkül, vagy éppen rosszat - minden szülői gondoskodás ellenére. Jó lenne azonban, ha a szülők nem bírói ítéletnek tekintenék az osztályzatokat, s még a legrosszabb bizonyítványt sem vennék tragédiának. Bizonyára sokan emlékeznek még a Tanár úr kérem azon fejezetére, amint Neugebauer, a „bukott férfi", a Ne felejcs utcán magábaroskadt és világfájdalmas arccal ballagott, miután Frölich „elhúzta" matematikából. S hogy megmosolyogtuk ezt a Neugebauert, amint az öngyilkosság gondolatával játszadozik s közben rágja a csirizzé vált „törökmézet"! Ám vegyük komolyan Ka- rinthyt s töprengjünk el rajta, hogyan lett a hamleti kérdéssel vívódó diák esetéből krokitéma, nem pedig tragédia .. . Ám ne engedjük, hogy gyermekünk rossz bizonyítványát Karinthy híres rossz diákjához hasonlóan az iskolára kenje, s ilyenképpen magyarázza: Mangold, a történelem tanár az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert vizsgáznia kell osztályzástanból a főegyetemen. Ö csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni . .. majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványban kijavítják az osztályzatokat. A leghelyesebb, ha a bizonyítványt - az utolsó alap és középiskolai osztályt kivéve - csak részeredménynek tekintjük, amelyből azonban szülőnek, gyermeknek egyaránt le kell vonnia a tanulságokat. A legértelmesebb magatartás tehát, ha a szülő összeveti gyermeke bizonyítványát a reális lehetőségekkel, főleg a gyermek képességeivel és körülményeivel s nem csinál hiúsági kérdést a bizonyítványból, hanem a jövő számára levonja belőle a szigorú és tárgyilagos következtetéseket. Tízhónapi tanulás után jogos a vakáció, a pihenés, a kikapcsolódás, mely azonban nem jelent tunyaságot. A megfeszített tanulás után a gyermekek bármennyire is rászolgáltak a szünetre, ne engedjük, hogy a két hónap alatt ellustuljanak, átadják magukat a semmittevésnek, mert az előbb vagy utóbb megbosszulja magát. Segítsük őket abban, hogy a vakációt kellemesen és hasznosan tölthessék, s okosan éljenek a szünidő testet, szellemet frissítő pompás lehetőségeivel. Lehetővé kell tenni, hogy a vakációban minden gyermek kedvtelésének hódoljon, szabad idejét fürdéssel, sportolással, kirándulással, olvasással töltse. De ne feledkezzünk meg a nyári munkáról sem. A tanulók segítsenek a ház körüli teendőkben, vegyenek részt brigádmunkán, dolgozzanak nyári építőtáborban. A szünidő eltöltésének eme formái is nagyon hasznosak, jó ki- kapcsolódást és változatosságot jelentenek. A felfrissülésre és szórakozásra remek lehetőség kínálkozik a pionírtáborokban és szakszervezeti üdülőkben, melyek szélesre tárt kapukkal várják a gyermekeket. Valamennyien törekedjünk arra, hogy a gyermekek, a fiatalok kellemesen nyaraljanak, s az elkövetkező tanév előtt elegendő erőt gyűjtsenek feladataik teljesítéséhez. A fáradságos munka után mind a pedagógusoknak, mind pedig a tanulóknak élményekben gazdag vakációt, kellemes üdülést, pihenést és jó szórakozást kívánunk! TÖLGYESSY MÁRIA Bratislava, 1973. június 24. $ VI. évfolyam, 25. säflpn <0 Ära 1 kor<Hp A vegyipar ütőere Bratislava és Nyizsnyevariovszk között (4. oldal)
