Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-17 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

NEHÍZ LENNE PÉLDÁJUKAT KÖVETNI ?

Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratlslavo. GorkQ utca 10. Telefon: 160. 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovot: 505-20, gazdasági Ügyek: 506-30. Távíró: 00308. Pravda Kiadóvállalat. Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai Ozema, Bratislava, Štúrovo 4. Hirdetőlrodo, desenskőho 12. Telefon: 551-83. Előfizetést díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 0| Szó negyedévre 13,—- korona. Terjeszti o Posta Hlrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredné expedícia tlaCe, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VIL

Amikor a hó elején Wiener Károly, a Szlovák Súlyemelő Szövetség elnöke lelkendezve újságolta, milyen remekül rendezték meg Zihárecen [Zsigárdf a szlovákiai ifjúsági súlyemelő bajnokságot, és látva az eredményeket, hogy a helyi fiatalok három aranyérmet és még néhány értékes helyezést szerezlek, feltettük magunkban: amint lehet ellátogatunk e kisközségbe. Biztosra vettük ugyanis, hogy ott lelkes funkcionáriusok példamutató munkájáról győződhetünk meg, és ez számunkra mindig hálás téma. Szívesen méltatjuk ugyanis azoknak a tevékenységét, akik a testnevelés és sport terén olyan eredményeket vonultatnak fel, olyan munkát végeznek, ami másoknak jó például szolgálhat.

Kurina Zsigmond a szlovákiai bajnokságon a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Az országos bajnokságon bronzérmet szerzett.

az

onban reméljük, hogy azok, akik tehetik, megtalálják annak módját, miként lehetnek segítségünkre. Mint inúr hangsúlyoztuk, elsősorban az útiköltségek fedezéséről lenne szó, hiszen a bajnoki mérkőzésekre mindenképpen el kell jutnunk.

Utunk a szövetkezet székhazába vezetett, ahol Štefan Mrázik elnökkel — elfoglaltsága ellenéreis — sikerült néhány szót váltanunk:

— Azelőtt én is gyakran ellátogattam a pályára, de az elmúlt években sokat bosszankodtam azon, hogy csapatunk nem tud jobb eredményeket felmutatni. Már a múltban is támogattuk a szakoszályt, és természetesen a jövőben sem lesz ez másként. Azt tatán nem is kell külön hangsúlyoznom, hogy csak a lehetőségekhez mérten tudjuk anyagi juttatásban részesíteni a labdarúgókat. Tőlük azonban feltétlenül elvárjuk, hogy a jövőben jobb játékkal és eredményekkel örvendeztessenek meg bennünket.

Mit mondjunk? Zsigárdon kellemes és kellemetlen meglepetés ért bennünket. Kezdjük talán az utóbbival. Először is nem értjük, miért kell két szakosztálynak külön-külön sporlegye- siiletben működnie, amikor vidéken is találhatunk olyan egyesületeket, amelyekben öt-hat, sőt még több szakosztály működik eredményesen. Azután miért nem támogatják az iskola tanerői a helyi testnevelési mozgalmat? Hiszen ezáltal a fiatalok nevelése terén nekik is könnyebb lenne a dolguk. Ha pedig akad olyan tanító vagy tanár (és ez nem csupán Zsigárdra vonatkozik), aki nem tudja átérezni a testnevelés fontosságát a mai modern világban, az tartsa tiszteletben a XIV. pártkongresszus testnevelésre vonatkozó határozatait. Tévedés ne essék, nem azokért a diákokért szállunk síkra, akik csak sportolni akarnak. Nem, a tanulás rovására nem mehet a sport- tevékenység. Viszont ne essünk át a ló másik oldalára, és ne várjunk a fiataloktól azért javuló előmenetelt, mert aktív sportolókká váltak. Persze, ilyen esetekről is tudunk, erre is akadt már példa.

Kellemes meglepetésnek számít, hogy a labdarúgó-szakosztály az anyagi gondok ellenére is működik. Ami pedig a súlyemelőket illeti, szinte alig lehet elhinni, hogy egyetlenegy lelkes sportember rövid néhány hónap leforgása alatt ilyen kirobbanó eredményeket tudott felvonultatni, még akkor is, ha a helyi funkcionáriusok hathatós támogatásban részesítették. Valószínűleg nem túlozunk és talán nem is tévedünk, amikor ama meggyőződésünknek adunk kifejezést: a zsigár- di sportolókról még hallunk a jövőben.

KOLLÁR JÓZSEF

SEMMIBŐL RÖVID IDŐ ALATT BAJNOKI CÍMEK

Mi is történt Zsigáidon? Csupán annyi, hogy odavetett a sors egy huszonöt éves fiatalembert, aki nem tudott hűtlen lenni kedvelt sportjához. De hadd mondja el az érdekes történetet maga Stefan Zatko, a zsigár- di TJ Družstevník SZM súlyemelő szakosztályának elnöke és edzője:

— Első osztályú súlyemelő voltam, de sajnálatomra, amikor a tényleges katonai szolgálatra bevonultam, nem sikerült a Duklához kerülnöm, s így egy időre abba kellett hagynom a rendszeres edzéseket. Hónapok teltek el, míg megkaptam az engedélyt, hogy az RH Praha színeiben versenyezhetek. Miután leszereltem. Zsigárdra nősültem és ideköltöztem.

Kocsis László még csak 16 éves, de a zsigárdi fiatalok között ő a legjobb súlyemelő. Az országos bajnokságon még nem vehetett részt, a szlovákiai bajnokságon viszont olyan eredinény- nyel győzött, mint amilyennel a csehszlovák bajnokságot nyerték.

— Ebben a ketezerötszáz lelket számláló községben évtizedeken át a labdarúgáson kívül más sporttal senki sem foglalkozott. Körülnéztem a

fiatalok körében és úgy éreztem, elképzeléseimet valóra tudom váltani. Sikerült is közülük jó néhányat e

sportnak megnyerni. Saját súlyzómmal kezdtük az edzéseket, ami azonban nem volt elegendő. Valaki azt tanácsolta, forduljak Wiener Károlyhoz, a szövetség elnökéhez, ő majd segít. És így is történt. Rövidesen meghívtak edzőképző-tanfolyamra, ami nagyban elősegítette a későbbi munkámat. Stefan Mrázik, a helyi szövetkezet elnöke is pártfogásába vett, s Így tavaly ősszel megalapítottuk a

szakosztályunkat. Kaptunk súlyzót is s így az edzések már vidámabban -folyhattak.

A fiatal gárda hétköznapjait szorgalmas munka jellemezte. Hetente háromszor tartottak rendszeres edzéseket, a gyerekek szemmel láthatóan erősödtek, teljesítményeik, eredményeik szinte napról napra javultak. Zaťko edző látta: további segítségre van szüksége. Rendszeresen ellátogatott a járási testnevelési bizottságra és ott sem talált süket fülekre, amit az bizonyít a legékesebben, hogy itt is kapott egy súlyzót.

— Mégpedig gumi borításút, amit most a szlovákiai bajnokságon a többiek bizony nagyon irigyeltek tőlünk. A tizennégy tagú gárda szorgalmasan végezte edzéseit, s hogy nemhiába, azt a szlovákiai ifjúsági bajnoksdg eredményei is igazolták. Burdy, Kurina és Kocsis bajnokságot nyert, Titis a második, Urbančok a harmadik. Koncos pedig az ötödik helyen végzett.

— Tudom, ez szép siker, ami még becsületesebb munkára kötelez. Remélem, a fiatalok lelkesedése nein lesz szalmaláng. Szeretném a későbbiek során a kezdeti sikereket kamatoztatni. Ehhez azonban megfelelőbb

edzéslehetőségekre és főleg-anyagi támogatásra lenne szükségünk. A szakosztály tagjai — hogy egy kis pénzhez jussunk — vállalták egy hektár cukorrépa megművelését, amiért 2500 koronát kaptunk. Amint látják, eddig saját erőnkből finanszíroztuk magunkat. Tovább azonban így folytatni nem lehet, mert a fiataloknak szabad idejüket elsősorban edzésre kell felhasználni, annál is inkább, mert a soron következő bajnokság küzdelmeiből már mi is kivesszük részünket. Sőt jövőre felnőtt csapatot is szervezek. Egyrészt én is edzésbe álltam, az ifik közül ketten kiöregedtek, mivel pedig a szlovákiai bajnokságon elért sikerek a felnőttek körében is érdeklődést váltottak ki, nem lesz nehéz egy hattagú gárdát összehozni.

— Általában elégedettek lehetünk, egy dolog azonban bánt engem. Miért nem érzik át a kilencéves alapfokú iskola tanítói a sport fontosságát. A diákok közül négyen rendszeresen látogatták edzéseinket, de az iskolában megfenyegették őket: ha neiu hagyják abba, magaviseletből kettest kapnak. Hangsúlyoznom kell: mielőtt hozzánk kezdtek járni, már akkor sem tartoztak a jó tanulók közé, viszont szabad idejük nagy részét felügyelet mellett sportolással töltötték. Miután eltiltották őket a sporttól, nem jártak ugyan edzésre, de ezeket a fiatalokat többször is láttam a vendéglőben. Véleményem szerint, ha nem rosszabbodott tanulmányi előmenetelük, egyiküket sem kellett volna a sportolástól eltiltani. Még mindig jobb, ha az edzéseket, és nem a kocsmát látogatják.

JOBB EREDMÉNYEKET AKARNAK ELÉRNI

— Nem dicsekedhetünk rendkívüli eredményekkel — mondja Ambrus Árpád, a TJ Družstevník Zihárec labdarúgó-szakosztályának elnöke — hiszen csak a járási bajnokság III. osztályának vagyunk a résztvevői. Az utóbbi időben azonban jól játszanak a fiúk és megvan a remény arra, hogy a táblázat középmezőnyében végezzenek. Persze, szeretnénk még ennél jobb helyezést is elérni, de ehhez segítségre — elsősorban anyagira — lenne szükségünk. Nem vagyunk igényesek, ellenkezőleg, nagyon szerény a kérésünk. Jó lenne, ha a szövetkezet — úgy mint ezt másutt is teszik — vállalná az útiköltségek fedezését. Mivel mind a felnőtt, mindpedig az ificsapat ugyanabban az osztályban játszik, egy autóbuszon járnak a bajnoki találkozók színhelyére. Évente ez körülbelül hétezer korona kiadást jelent. A szövetkezettől viszont csak ötezer koronát kapunk. A hnb legutóbb kétezer koronát juttatott felszerelésre. Mindezt összevetve, nagyon kevés az a segítség, amelyben részesülünk.

— A mérkőzéseken a látogatottság nagyon gyér. A község lakossága inkább a televízió képernyője előtt szemléli a világ sporteseményeit, alig van bevétel. Akadt nem egy olyan mérkőzés, amelynek bevételéből éppen hogy csak vissza tudtuk téríteni a játékvezetők költségeit. Természetesen a raktárosnak is kell fizetnünk, ő gondoskodik a mezek mosásáról, ő kezeli a pálya gyepét stb. Igyekeztünk más forrásból is anyagiakhoz jutni. Az álarcos bál bevételéből pótoljuk részben a hiányt. Amikor hathatósabb támogatásban részesültünk, akkor eredményeink is jobbak voltak, az első helyért voltunk versenyben. Az együttes kilenc játékosa a helyi szövetkezetben dolgozik, a többiek pedig a Duslóban.

— A csapatnak már második éve edzője is van. Untermayer Gyula Sók- szelőcéről jár hozzánk. A fiúk kezdik megszokni, hogy szakember irányítja őket és igyekeznek az edző elképze léseit megvalósítani. Persze tapasztalatból tudjuk, eltart egy ideig, amíg a játékosok és az edző közös nevezőre jutnak. Untermayer havonta ötszáz koronát kap munkájáért. Nem sok, de mi oly rosszul állunk, hogy amennyiben a közeljövőben nem kapunk támogatást, kénytelenek leszünk tőle megválni.

— Pedig a ifik felkészülését is ö irányítja. Közülük azokat, akik elvégezték az alapfokú iskolát, hozzánk igazoljuk át. Van köztük néhány tehetséges játékos, sajnos legtöbbjük Nové Zámkyba, Bratislavába, Salára jár iskolába, ott folytatja középiskolai tanulmányait. Amint láthatják, napjaink nem telnek gondtalanul, mi

A zsigárdi labdarúgócsapattól a szurkolók javuló teljesítményt és az eddigieknél jobb eredményeket várnak