Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-16 / 142. szám, szombat

Belpolitikai kommentár Becsüljfök jobban a vizet Ha máshonnan nem, akkor a kalandregényekből azzal mindenki tisztában van, hogy bizonyos eseteikben a siva­tagban egy tömlönyi víznek aranynál is nagyobb az ér- teke. Többnyire abban sem kételkednek az emberek, hogy vízszükében levő vidékeken ennek a folyadéknak nagyobb a becse mint mondjuk a szintén aranynak nevezett kő­olajnak, amely manapság világviszonylatban oly nagy sze­repet játszik. Azt viszont már kevesebben hiszik el, hogy számos iparilag fejlett, civilizált országban is a legnagyobb problémák soraiba rukkolt az ivővízhiány. Itt-ott bizony amiről nem is olyan elvétve olvashatunk kis, de felfi­gyeltető híreket a lapokban —, üvegekben árusítják és nem is olcsón. Egyes tudósok szerint — más okoktól el­tekintve, amelyekre még kitérünk — ez főleg azzal ma­gyarázható, hogy öreg föidgolyóbisunk túljutott élete de- lelőjén és lassan, de biztosan teret hódit a sivatagos, szikes, aszályos földlerület, amely már napjainkban a szárazföldnek mintegy egyharinadát teszi ki. (Persze azért nem kell pánikba esnünk, hiszen a föld felszínének kétharmadát tengerek borítják s ha ezt az óriási víz- mennyiségeit megóvjuk a további szennyeződéstől, akkor szükség esetén ivóvízként is hasznosítható lesz. Ezen túl­menően, a sivatag esetleges teljes diadala valószínűleg csak évmilliók múlva következne be.) Tény az, hogy jelenleg a víz kérdése, vagy jobban mondva problémája, szinte az egész világot foglalkoztatja. Magától értetődően bennünket is. Annál is inkább, mivel hazánk vízben nem gazdag ország és ugyanakkor az ipar- fejlesztés és a lakosság emelkedő szükséglete következté­ben évről-évre növekszik a vízigény, miközben igen nagy­fokú folyamainak és egyes vízforrásaink szennyezettsége. Az utóbbival kapcsolatban elég utalnunk arra. hogy a néhány évtizeddel ezelőtt tiszta Vág vagy Garam manap­ság már szinte fürdésre is alkalmatlan. Továbbá arra, hogy a Slovnaft, a hatalmas kőolajfeldolgozó bratislavai üzem talajba elszivárgó szennyezettsége tavaly súlyos ivóvíz-kalamitást okozott Szlovákia fővárosában. Sőt, ina is rendkívül erélyes intézkedések szükségesek, hogy meg­mentsük a Csallóköz Közép-Európában páratlan talajvíz készletét, amelyből Közép-Szlovákia egyes vidékeit is el­láthatnánk jó ivóvízzel. Ezért tekinthető rendkívül fontosnak minden olyan in­tézkedés, amelynek célja javítani a helyzeten. Ide sorol­ható például az, hogy lényegében 1969 óta folyamaink szennyezettsége már nem fokozódik. Továbbá tervbe vél­tük a legnagyobb szennyezettséget okozó egyes üzemek megszüntetését, ami automatikusan elősegítené a folyók szennyezettségének csökkentését. Ezen túlmenően gyorsí­tott ütemben számos derítőállomást építünk. Nem kevésbé fontos, hogy az iparvállalatok, de egyben a lakosság is takarékoskodjék ezzel a mind értékesebbé válló folyadékkal. Hogy mennyire értékes, annak bizonyí­tására egy adatot említünk meg. Nálunk jelenleg 411— 120 millió koronába kerül egy olyan vízforrás építése, amely másodpercenként 10(1 liter vizet szolgáltat. És gon­doljunk csak arra, hogy egy nagyobb városban másod­percenként hány hektoliter folyik el minden haszon nél­kül csak azért, mivel nincsenek rendben a csapok tömí­tései. Prágában például nemrég tömeges méretekben ellenőrizték és egyidejűleg ki is javították a vízcsapokat. Az eredmény? A vízfogyasztás mintegy 20 százalékkal csökkent és ez már valami! Talán az új vízgazdasági törvény, amely szabályozni fogja egyrészt a víz hasznosításának módját, másrészt a szervezetek és a lakosság kapcsolódó kötelességeit stb., hozzájárul ahhoz, hogy a víz, amelyből mind kevesebb van, ne legyen senkinek a szemében sem büntetlenül pazarol ható ingyenes természeti adomány. GÁLY IVÁN Fél évszázada kezdték 50 eve a póri szolgálatában Csallóköz lakosságának leg­nagyobb részét az első köztár­saság megalakulása után a fa­lusi szegénység és a primitív viszonyok között élő mezőgaz­dasági munkások alkották. Az itteni szegény népnek az első világháború végéig nem volt semmilyen szervezete, melybe tömörülve egységesen küzdhe- tett volna jogaiért. Az NOSZF után az orosz frontról hazaté­rő katonák terjesztették a for­radalmi eszméket. Az orosz proletariátus oldalán harcolt vöröskatonák jelentős szerepel játszottak a dolgozók szerve­zettségének előkészítésében. Felső-Csallóköz akkori járási központja, Samorín (Somorjaj, magán viselte a kizsákmányo­ló társadalom valamennyi is merletőjelét, a lakosság élete hű visszatiikrözője volt az uralkodó áldatlan viszonyok­nak. 1918 decemberében a há­borúból hazatérő mezőgazdasá gi munkások megalakították a szociáldemokrata pártot. A sze­gény földmunkások csakhamar rádöbbentek arra, hogy ez ei párt nem az ő érdekeiket kép viselte, megalkudott a burzsoá ziával. Patócs Gábor elvtárs. aki a fronton ismerkedett meg a forradalmi eszmékkel, ott o) vasta először Lenin műveit. A húszas évek elején kapcsolatba került a bratislavai kerületi pártközponttal. A kommunista párt kerületi küldöttei — Nagy Gyula, Szeidler Ernő kerületi párttitkár, Major István, Steiner Gábor — gyakran látogattak Somorjára, ahol népgyűléseken ismertették a tömegekkel a párt céljait. 1923 január elején be­lépett a pártba, s megbízatást kapott a helyi pártszervezet megalakítására. Ebben az idő­ben a párt eszméi egyre nép­szerűbbek és vonzóbbak lettek, hiszen az elnyomott rétegek rá­döbbentek arra, hogy a tőkések félrevezetik őket. Ily módon a kommunista párt programjában látták az egyedüli kivezető utat súlyos helyzetükből. Az öt alapító tag: Patócs Gábor, Bo­kor Ferenc, Sidő István, Bogár Ferenc és Szabó Ferenc neve így került az Itteni munkás- mozgalom krónikájába. A tag­létszám rövid időn belül hat­vanra szaporodott, és a kommu­nisták az 1927. évi választáso­kon már 320 szavazatot kaptak, Felnőni a feladatokhoz Az egyén és a közösség munkájának elismerése A Munkaérdemrenddel kitün­tetett dolgozók ez idei névsorá­ban olvashattuk Jáii Orság nevét is. Orság elvtárs a Bošanyi Koželužne n. v. igaz­gatója. Munkahelyén, a 116 éves bőrcserző üzemben látogattuk meg. Elfoglaltsága ellenére készségesen szakított időt a be­szélgetésre, mely azonban nem volt teljesen „zavarmentes“, hiszen közben többször csenge­tett a telefon. Sőt a beszél­getés megkezdése előtt egy is­kolázást is meg kellett nyitnia rendkívül közvetlen és sze­rény igazgatónak. Mégis szíve­sen beszél életéről és a gyár­ról, melyek elválaszthatatlanok egymástól. — Már 1929-ben itt dolgoz­tam — emlékezik. — Minden­féle munkát végeztem. Amit ad­tak, azt kellett dolgozni. Válo­gatni nem lehetett, mert a ka­puban naponta 200—300 munka- nélküli várakozott. Akkoriban a közelben nem volt ipari létesít­mény, nem volt hol dolgozni, örülhetett az ember, ha a va­gonok kiürítésénél munkát ka­pott. Erre azonban csak az erő­sebbeket vették fel. A tényle­ges katonai szolgálat után en­gem sem vettek vissza. Fél évig voltam munka nélkül. Ami­kor visszakerültem, rengeteget kellett dolgoznom. Munkaidőt nem ismertem: reggel hattól es­te tízig, néha még tovább is dolgoztam. Ez ma már szinte hihetetlenül hangzik. Más vá­lasztásom nem volt, mert a szüleim szegények voltak: nagy­birtokon dolgoztak. Apámat ko­rán elvesztettem. A szüleim is itt laktak. Részletesen felidézi az akko­ri kegyetlen munkaviszonyokat, a szánalmasan alacsony bére­ket. Orság elvtárs például kez­detben 20 koronát keresett he­tente. A gyár abban az időben Bafa tulajdona volt. 1948 után a dolgozók helyze­te ebben a gyárban is merőben megváltozott. Orság elvtársat a kommunista párt ideiglenesen a gyár igazgatásával bízta meg. Később, 1950-ben, véglegesen jóváhagyták tisztségében, me­lyet a mai napig betölt. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy jól helytállt. Ezt számos elis­merés, kitüntetés is igazolja. Közülük hadd említsük meg a „Kiváló munkáért4', „Az építés­ben szerzett érdemekért“ kitün­tetéseket. Az előbbit 1955-ben, az utóbbit 1962-ben kapta meg. Tavaly külföldi kitüntetésben is részesült. A bošanyi gyár ugyanis baráti kapcsolatot tart fenn egy hasonló, mongollal gyárral. A két gyár szakembe­rei kölcsönösen járnak egymás­hoz tapasztalatcserére. Orság elvtárs kétszer volt a Mongol Népköztársaságban. A bošanyi üzem mongol nyersanyagot is feldolgoz. A kitüntetést a mon­gol nagykövet adta át. Az igazgató elmondta, hogy a vállalat 1971-ben kapott mun- kaérdemrendet. Erre is büszke volt, hiszen a kollektíva sikere egyben az igazgatás, a helyes vezetés eredménye is. A mosta­ni, egyéni "kitüntetés pedig egyebek közt annak az elisme­rése, hogy az egész vállalat jó eredményeket ér el. Termelési tervüket rendszeresen teljesítik, sőt, túlteljesítik. Tavaly 15 mil­lió korona értékű áruval ter­meltek többet, mint amennyit a terv előirányzott. Az üzemben főleg marhabőrt, sertésbőrt és báránybőrt munkálnak meg. A nyersanyag egyik része hazai, másik része behozatal, jelen­leg az üzemben háromműsza­kos termelés folyik. A gyárat naponta 50 000 kg megmunkált bőr hagyja el. A munka ma könnyebb, mint régen, hiszen korszerű gépek váltották fel a régieket. A vállalat alkal­mazottjainak a száma is meg­növekedett: 1950-ben mindössze 365-en, ma pedig már 2100-an dolgoznak a gyárban. A dolgo­zók 35 százaléka nő. Mind a férfiak, mind a nők kitűnően ellátják feladataikat. A termelési kapacitás növelé­se, az új gépek üzembe helye­zése, a növekvő igény a gyár valamennyi dolgozójától meg­követeli, hogy állandóan bővít­se tudását. — Az állandó tanulás a fej­lődés alapfeltétele — mondja befejezésül az 58 éves igazgató. — Csakis így nőhetünk fel az egyre nagyobb feladatokhoz. Csakis így termelhetünk egyre többet és jobbat. Az én példám is ezt bizonyítja. Meg azt, hogy nálunk a tisztességes munkát megbecsülik, értékelik. FÜLÖP IMRE és hat képviselőt küldtek a vá­rosi tanácsba. A tagok többsé­ge földmunkás, kisiparos, vagy segédmunkás volt. Sikeresen terjesztették a szocialista esz­méket a néptömegek körében, amiről az Is tanúskodik, hogy a párt Központi Bizottságának megbízásából ismertették a dol­gozókkal a „Németország a for­radalom előestéjén" című kiad vényt, mely a forradalomhoz vezető utat jelöli meg. A párt- szervezet aktivitását és a töme­gekre gyakorolt befolyását az NOSZF hatodik évfordulójának tiszteletére összehívott népgyű­lés bizonyítja. Az emlékezetes összejövetelt a Korona-vendég­lőben rendezték meg, „Egység­7m;s Géb*' ben az eľo“ jelszó jegyében. A népi zenekar bevezetőként eljátszotta az Internacionálet, majd szavalat és ünnepi beszéd következeit, melyet Szeidler Ernő kerületi titkár tartott. Be­szédében megemlékezett a Pári­zsi Kommünről, az NOSZF-rőI és a fiatal szovjet állam viszo­nyairól. A telt ház vendégeit e szavakkal szólította a bur­zsoázia elleni harcba: „Az orosz proletariátus nem áll még győzelmes útján. Véghez- viite a szocialista forradalmat annak ellenére, hogy a nem­zetközi reakció összeesküdött ellene. Szovjet-Oroszország a mi barátunk és példaképünk." A somorjai bíró jelentésében megállapította, hogy a kommu­nista eszmék rendkívül nagy népszerűségnek örvendenek. A hatóságok később csak ritkán engedélyezték a nyilvános gyű­lések megtartását, lazító okok­ra hivatkozva. A föld- és az er­dei munkások helyzete a város­ban és környékén a gazdasági válság idején egyre súlyosbo­dott. A párt ekkor még szoro­sabbra fogta sorait, harcot hir­detett a burzsoá rendszer em­bertelen politikájának leleple­zésére. Ebben az időben tün­tetéseket és sztrájkokat szer­veztek, a munkanélküliek meg­segítését szorgalmazták. A kom­munista párt javaslatot terjesz­tett elő, melyben kérte, hogy a helyzet azonnali megjavítása érdekében adóztassák meg a vá­ros gazdag polgárait, s az így szerzett összeget fordítsák a munkanélküliek megsegítésére. A javaslat természetesen az il­letékeseknél süket fülekre ta­lált, de a párt tekintélye a nép­tömegek körében növekedett. Amikor Füle Lajos vezetésével a párt megszervezte az erdő­munkások sztrájkját, a burzsoá­zia sajátos taktikához folyamo­dott. Arra hivatkozott, hogy a környező falvak erdőmunkásai olcsóbban is elvégzik a favá­gást, ezért nem hajlandó bér­emelési eszközölni. A munká­sok a párt vezetésével egysége­sek voltak, egyesítették erejü­ket, nem árulták el egymást. Ezért a sikeres akciójukért Pa­tócs Gábort 14 napi elzárással sújtották, mert állítólag megfé­lemlítette a munkásokat, azok szerintük olcsóbban is elvállal­ták volna az ölfavágást. Nagy gondot fordítottak a sajtótermékek és az agitációs tevékenység fellendítésére. A Munkás elismert és népszerű újság volt körükben, melynek minden napi példányát eladták. Harcot indítottak a kommunista vezetők és képviselők üldözé­se és bebörtönzése ellen. A köz­ségi választásokra önmaguk ké­szítették a plakátokat. Ebben a munkában a Bartal házaspár, Bartal János és Bartal Matild jeleskedett. Bartalné ezenkívül a nők körében végzett értékes agitációs munkát, őket nyerte meg a párt politikájának. Len­gyel Imre, Pőrge József neve szintén összeforrt az itteni ha­ladó munkásmozgalommal. Dö­mötör Ferenc az ifjúmunkások körében fejtett ki aktív munkát, sztrájkot szervezett a malom­munkások körében, Dömötör Teréz mint kerületi aktivista dolgozott a pártszervezet ré­széről. Emlékezetes május elsejei fel­vonulásokat szerveztek, melye­ken a „Világ proletárjai, egye­süljetek ľ' „Á jövő a miénk“ jel­szavakkal vonultak fel. Mivel az itteni pártszervezet egyben az akkori somorjai járás leg­erősebb szervezete volt, fontos összekötőkapocs szerepét töltöt­te be a járás többi pártszerveze­tével való együttműködésben. Részt vállaltak a környező fal­vak pártalapszervezeteinek megalakításában. Ebben elsősor­ban Patócs elvtárs végzett ér­demdús munkát, aki 1925-től 1938-ig a somorjai járási párt- vezetőség elnöke volt, ígv köz­vetlen kapcsolatban volt a járás munkásmozgalmával, fó együtt­működés alakult ki közöttük, egységesen léptek fel a közös ellenség ellen. Deszkás fános, a hubicei (gombai), Zsigó Mi­hály és Zsigó Mária, a Zlaté Klasy-i (nagymagyari) párt- a la pszervezet, és a többi köz­ség pártvezetői gyakran fordul­tak meg Somorján. Itt tartot­ták a pártiskolázást is. melye­ken a központi lektorok: Róth Imre és felesége, lózsa Ferenc, Gogár Ervin a párt feladatairól és programjáról adtak elő. A pártszervezet az 1932 es válasz­tásokon a szegény rétegek véd­nökeként indult, egyedül ismer­te fel a válság okát és mutatta meg a belőle kivezető utat. Az eredmény egyöntetűen a töme­gek bizalmának a növekedését bizonyítja, hiszen 520 szavaza­tot kaptak, így kilenc képvi­selőt küldtek a tanácsi hivatal­ba. Ezzel párhuzamosan roha­mosan emelkedett a taglétszám, mely akkor már megközelítette a kétszázat. A fasizmus növek­vő veszélye ellen nyílt harcot indítottak, s elítélték a Magyar Revíziós Liga tevékenységét. Ki­álltak a köztársaság megvédé­se mellett, elítélték a Horthy- féle Magyarországhoz csatolás gondolatát. Az 1938-as válasz­tásokon a Népfront listáján kö­zösen indultak a szociáldemok­rata párttal. Mindez már nem segített, a köztársaságot már nem lehetett megmenteni, mivel a burzsoázia ismét elárulta a munkásosztály érdekeit. A megszállás éveiben 1942-ig a pártszervezet illegálisan vé­gezte munkáját. Patócs elvtár­sat 1938 decemberében rendőri felügyelet alá helyezték, enge­dély nélkül nem hagyhatta el a város területét. 1942-ben a kistarcsai internáló táborba szállították, majd onnan a ga- ranyi táborba került. Házi«jöve­telét az előretörő szovjet csa­patoknak köszönhette. Amikor Somorja 1945. április másodi­kén felszabadult, rövidesen új­jáalakult a pártszervezet. A Győzelmes Február után új hit­tel fogtak az országépítéshez a kommunisták. Az addig csupán mezőgazdasági jellegű kisváros elindul a fejlődés útján. A párt­szervezet élére 1952-től ismét Patócs elvtárs kerül, aki azóta napjainkig tölti be felelősség­teljes beosztását. Mint a párt elkötelezett harcosa, egész élet­útját a haladó eszmék szolgála­tába állította. Részt vesz úgy­szólván valamennyi tömegszer­vezet munkájában, eljár a fia­talok közé a SZISZ rendezvé­nyeire, a pionírok közé, ahol beszámol gazdag tapasztalatai­ról, az általa irányított párt­szervezet fél évszázados, meg­próbáltatásokkal teli munkájá­ról. Elkötelezett tevékenységét, őszinte kommunista meggyőző­dését dokumentálja az a 16 ki­tüntetés, melyet munkája elis­meréséül a párt- és a társadal­mi szervezetektől kapott. Szocialista jelenünk és a jö­vőbe vetett szilárd hitünk a leg­főbb biztosítéka annak, hogy az idős kommunisták úttörőmunká­ja nem volt hiábavaló SVINGER ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents