Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-16 / 142. szám, szombat

NOvehvű igenvek - uj termékek Az idősebb levicei (lévai) la­kosok a régi épületekben elhe­lyezett kozmetikai szereket gyártó üzemet ma is szappan* gyárnak nevezik, bár szappant már nem gyártanak benne. Az évtizedek folyamán változtak a tulajdonosok, bővült a termékek választéka és a város belterüle­tén működő üzem már nem volt elegendő. A különböző hagyó mányos szappanok, kenőolajok gyártásán kívül 1944-ban az ét­olaj gyártását is bevezették. A felszabadulás után változatlan termelési programmal működött tovább. 1953-tól egészen 1965-ig a Palma nemzeti vállalathoz tartozott, mikor jelentős fordu­lat következett be az üzem tör­ténetében. Ekkor ugyanis a bra­tislavai Kozmetika vállalat igaz­gatása alá került, a régi szap­pangyárat felújították, rendbe hozták és új gépekkel szerelték fel. A félautomata gépsorokat ettől az időponttól kezdve új termékek hagyták el. Az üzem rövid történetét ott- jártunkkor TonkoviC Augustín igazgató mondotta el és szíve­sen beszámolt a gyár jelenlegi helyzetéről is. — A levicei Kozmetikában fő­leg nők dolgoznak. Az üzem 300 alkalmazottjának 84 száza­léka nő. Két műszakban folyik a termelés és elmondhatjuk, hogy a munkaerővándorlás nem okoz gondot. Az üzemben 7 szo­cialista munkabrigád versenyez, melyeknek nem kis részük van abban, hogy feladatainkat min­dig idejében teljesítjük. Lema­radás csak kivételes esetekben fordul elő, ami a nyersanyag- ellátásban időnként felmerülő rendszertelenség következmé­nye. Az alapvető nyersanyagok nálunk a különböző szulfoná­tok, fő szállítónk pedig az Os­tí nad Labem-i Vegyipari Üzem. — Sok mindent felsoroltunk már, de azt még nem, hogy mi­lyen termékekkel gazdagítja ez az üzem a kozmetikai szerek sorát. — Mint a bevezetőben is em­lítettük, üzemünkben a szappan­gyári ást teljesen új termékek előállítása váltotta fel. Ezek kö­zé sorolhatók a különböző haj­ápolószerek — főleg a sampon minden fajtája —, továbbá a napolajak, a borotvakrémek, a kölnivizek, összesen 96 féle kozmetikai szert gyártunk. Leg­újabb termékeinket a nemzetkö­zi kiállításokon is bemutatjuk. A közeljövőben sorra kerülő Incheba 73 nemzetközi vegyipa­ri termékeket bemutató kiállí­táson új összetételű liajvizeket szerepeltetünk, melyek a száraz és a zsíros hajúak számára egy­aránt megfelelnek. A korpáso- dás elleni új sampont pedig a harmadik negyedévben próbál hatják ki az érdeklődők. — Mely területek azok. ame­lyek a legtöbb problémát okoz­zák az üzem vezetőségének? — Sok gondot fordítunk a gépek kifogástalan működésére, ami a termelés magas színvona­lának egyik feltétele. A raktár- helyiségek és a szociális beren­dezések bővítése, illetve korsze­rűsítése szintén a legsürgetőbb feladatok közé tartozik. A ter­melés állandóan bővül és a fel­halmozódó raktárkészletet sok­szor az udvaron helyezzük el. Ez a helyzet minden szempont­ból tarthatatlan, de új beruhá­zásokkal megoldható. Az igazgatóval folytatott be­szélgetés után Pástor Miloslav technológus társaságában meg­tekintettük az üzemet. A félau­Mi újság a földeken? Stromp Andrástól a Košice- vidéki járási mezőgazdasági termelési igazgatóság agronó- musától érdeklődtünk, hogy ia- rásunkban mi újság a földeken. — Napjainkban mezőgazdasá­gunk dolgozói a takarmánybe­gyűjtésre összpontosítják az erejüket — tájékoztatott az ag- ronómus. — járásunk terüle­tén 8808 hektárról kell betaka­rítani a takarmányt. Örömmel mondhatom, hogy a munkák )ó ütemben haladnak. 7256 hektá­ron már lekaszálták a takar­mányt, 4673 hektárról pedig már be is takarították. E mun­kában nagy segítségei jelent a 9 mezőgazdasági üzemben fel épített szárítóberendezés, mely­nek előnye abban nyilvánul meg, hogy a zöld takarmányból száraz, tehát tárolható anyagot készít. Az idén ennek az új technológiának az alkalmazásá­val 1660 hektárról takarítjuk be a takarmányt. A takarmány be takarításában eddig a Nová Bódva-i és a Cečejovcei Efsz ben érték el a legjobb eredmé­nyeket, ahol jelenleg a lucer­na második kaszálásának a be gyűjtésével foglalkoznak. Ha az időjárás továbbra is kedvez, ak­kor június húszadikára vég­zünk ezzel a munkával. — Megkezdték — e már a korai burgonya szedését? — 150 hektár korai burgo­nyánk van. A napokban kezdtük meg a szedését. — Rohamosan közeledik az aratás kezdete, hogyan készül­tek fel rá? — E hónap 25-én kezdjük meg a repce aratását. 2647 hektár­ról kell begyűjtenünk. Kalászo­sokból az idén 28 174 hektár vár aratásra. A gabona neműek nagyon jól teleltek át. Sajnos, az áprilisi száraz, hideg szél káro­kat okozott bennük, így számí­tásunk szerint csak a tervezett 33 mázsás átlagos hektárhoza mot fogjuk elérni. Alkatrészek­ben nincs hiány. Kombájnjain­kat kijavítottuk. Bízunk abban, hogy a 281 saját és a szomszé­dos járásokból kisegítésre érke­ző 69 kombájn minden nehéz­ség és probléma nélkül elvégzi az aratást. (szaszákj tomata gépsorokat mindenütt ügyes, gyors kezű nők kezelik. A samponos üvegek és tubusok lezárását, illetve csomagolását kézzel végzik. Gálik Júlia, aki a vánkossamponl előállító gép­sor mellett dolgozik, így vall erről a munkáról és a munka- csoportról: „Ha az ember jól begyakorolja a gépek kezelését, naponta 10—12 ezer vánkos­sampon a teljesítménye. Már öt éve dolgozom itt, s a 12-tagú munkacsoportunkban mindig egyetértés uralkodik. így a munka is sokkal könnyebb." Ugyanebben a műhelyben ta­lálható az üzem legjobb szocia lista munkabrigádja is — ka­lauzolt tovább a technológus. Egy halk szavú szőke fiatalasz- szony, Somogyi Irma itt a bri­gádvezető. Kedvesen, mosolyog­va fogad és arra a kérdésre, hogy hogyan tudják tartani az első helyet a munkaversenyben már három éve, így válaszol: „Ezt főleg a terv egyenletes teljesítésének köszönhetjük. Eb bői adódik az is, hogy soha nem érkezik reklamáció a bri­gád keze alól kikerült termé­kekre. A 14 tagú munkacsoport­ban fiatalok és idősebbek egy aránt lelkiismeretesen végzik a munkájukat.“ A többi műhelyben is ugyan ilyen látvány fogadott bennün­ket. A gépek zaján és az üve­gek halk összekoccanásán ke­resztülszűrődött a gyors, szor­gos kezű asszonyok vidám cse vegése. Egy műhely azonban kivétel volt. Mégpedig a gép- karbantartók műhelye. Itt ugyanis csak férfiak dolgoznak. „Mi gondoskodunk arról — mondja Mihál Ján, a szocialista munkabrigád vezetője —, hogy a nők mindig zavarmentesen tudjanak dolgozni. Kapcsolatot tartunk fenn a hlohoveci Koz­metika karbantartó brigádjával és minden évben kicseréljük az idevonatkozó tapasztalatainkat.“ A levicei Kozmetikában a ki- sebb-nagyobb gondok ellenére mindig teljesítik a tervet. Kap­kodás nélkül, egyenletesen, nyugodtan dolgoznak az asszo­nyok. PÁKOZDY GERTRÜD Versenygyőztes mezőgazdasági üzemek A „Csehszlovák—Szovjet Ba­rátság“ nevet viselő nyugat szlovákiai mezőgazdasági üze­mek szocialista versenyeinek értékelése alkalmából ünnepi aktívaülést tartottak tegnap a Dolná Seč-j (Alsószecsei) Egy­séges Földművesszövetkezetben. A győztes a Dolná SeCi-i „Cseh­szlovák—Szovjet Barátság“ Efsz, valamint a Szenei „Csehszlovák —Szovjet Barátság“ Állami Gaz­daság lett. A nyugat-szlovákiai kerület húsz mezőgazdasági üzeme közül további helyezése­ket ért el a Zavari (trnavai já­rás) Efsz és a Mlyňanyi (moi- nosi) Efsz (nitrai járásj. Jókai-napok-tizedszer A nemzetiségi kultúra seregszemléje • Kilenc irodalmi színpad és hét színjátszó együttes mutatkozik be • Kép- és könyvkiállítások, szakmai megbeszélések, akadémiák Ismét jelentős állomáshoz érkezett a csehszlovákiai ma­gyar öntevékeny mozgalom, a tömegkultúra. Komáméban (Ko­máromban) ma kezdődnek a Jő- kai-hapok, szavalóink, elő­adóink, az irodalmi színpadok és a színjátszó együttesek tíz napig tartó seregszemléje. A Szakszervezetek Házában meg­rendezésre kerülő bemutatóso­rozat első napján a szavalók és az előadók mutatkoznak be, aztán az irodalmi színpadok, majd a színjátszó együttesek lépnek fel. Közben ünnepi aka­démiák, koszorúzások és irodal­mi vetélkedők zajlanak le. Az utóbbi keretében kerül sor a Nagy évfordulók címmel meg­hirdetett országos irodalmi ver­seny döntőjére. Az irodalmi színpadok Emlé­kezzünk, Íme az ember, Dáma- diadal, Petőfi nem alkuszik, Do­bolás a túloldalra, Örök víg harc, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titok kapujából és Dorottya címmel mutatnak be irodalmi összeállításokat. A színjátszó együttesek Leo­nyid Zorin: Varsói melódia, Sza­bó Magda: Leleplezés, Bogosz- lavszkii—Dihovicsnij: Nászuta­zás, Gyárfás Miklós: Dinasztia, Siposs fenő: Tülekedök és Mak- szim Gorkij: l/assza Zseleznova című darabját viszik színre. A tizedik Jókai-napok kereté­ben a Szakszervezetek Házának előcsarnokában kiállítás szem­lélteti az előbbi Jókai-napok történetét, tematikus kiállítást rendez a Dunamenti Múzeum és bemutatja új, valamint a közel­múltban megjelent kiadványait a Madách Könyvkiadó. Tartal­masnak ígérkezik a szeminá­riumi jellegű szakmai megbe­szélések, a bemutatott előadá­sok nyilvános értékelései, ahol írók, rendezők és közéleti em­berek tartanak előadásokat idő­szerű művészeti és művelődés- politikai kérdésekről, és elem­zik a fellépett szereplők játé­kát, teljesítményét. Ez idén is, hasonlóan, mint az elmúlt években, az emberek százai, sőt ezrei együttérző ér­deklődéssel várják, hogy mit hoz az újabb bemutatősorozat, milyen teljesítménnyel gazda­godik az öntevékeny kulturális élet. A jubileumi esemény a rendezőket és a szereplőket egyaránt arra kötelezte, hogy a mostani Jókai-napokat az eddi­ginél is tökéletesebbé tegyék. A felkészülés érdekében az együttesek mellett elsősorban a rendezők: a bratislavai Népmű­velési Intézet nemzetiségi osz­tálya, a CSEMADOK KB, vala­mint a komáromi járási és vá­rosi szervek fáradoztak sokat. Sokrétű, hónapokig tartó szer­vezőmunkával állították össze a műsort, és teremtettek kedvező feltételeket a nemzetiségi kul­túra bemutatására. A felkészülés időszaka ismét azt bizonyította, hogy a műked­velés — a televízió rohamos térhódítása ellenére — ma is népszerű, tömeges. A bemutató­kat ugyanolyan érdeklődés öve­zi, mint régen. S mindez na­gyon természetes. A különféle népi játékok, majd a színjátszás nemzedékről nemzedékre szállt és életben tartotta a nép szo­kásait, művészetét. Ma — ami­kor a népművészet és általá­ban a műkedvelő mozgalom ál­lamilag is támogatott és szer­vezett — az önkifejezésnek és a népművészet ápolásának a le­hetősége is nagyobb, mint a múltban bármikor. A csoportok kihasználják a kedvező feltéte­leket és új kulturális értékeket hoznak létre. Az együttesek régebben gyak­ran ösztönösen dolgoztak. Mun­kájuk az utóbbi időben azon­ban egyre tudatosabbá vált. Egy­részt azért, mert maguk is ér­zik, hogy a lényeg nem a sze­replés és a puszta szórakozta­tás, hanem a mondanivaló, a tolmácsolni szándékolt gondo­lat. Másrészt azért, mert az irá­nyítószervek is tökéletesítik munkájukat, és mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy helyes, a szocialista társadalom céljait támogató műsorpolitikát alakítsanak ki. A két törekvés szerencsés találkozása, valamint az elkötelezett és lelkesen vég­zett munka gyümölcsözött és a Jókai-napokon is újabb sikert ígér. jb) Bazovský ismeretien képei M. Anger felvétele A modern szlovák képzőmű­vészet három megalapítója kő zül 1899-ben született M. A. Bu zovský a legfiatalabb. Négy évtizedes alkotómunkája 1949 és 1957 közötti zárófejezete eddig ismeretlen részének válogatását mutatja be a Szlovák Nemzeti Galéria a városi képtár kiállítá­si termében. Ez a belső érté­kekben s terjedelemben is rop­pant gazdag életmű nem csu­pán az 1968-ban elhunyt mester lelki önarcképe, hanem a szlo­vák föld és nép sajátos jegyei­nek sűrített képbe foglalása. Festészetének legfőbb sugallma- zója a természet élő valósága Bazovský sorsközösségben élt a tájjal s a néppel, melyhez ösz­tönös és tudatos kötelékek fűzték. Életritmusuk, érzelmi világuk bizalmas ismerője volt. Alkotásai képzőművészeti tisz­tasággal sugározzák ezt a ben­sőséges viszonyt, melynek sajá­tos művészi érzékenysége adott egyéni hangsúlyt. A tárlaton szereplő képek nem röpke hangulatokat, ha nem élettartalmakat közölnek. Nagy, összefoglaló, utolsó kor­szakának alkotásai közül lenyű­göző hatású az érzelmi s értel­mi feszültségű Malatinai bika. Különös, sárgán fénylő égen zöldes holdsarló világít. Két sö- tétlombú fa között szikár, fe­kete férfialakkal szemben áll a megtorpanó, komor bika. Az Utolsó gyümölcsök című vászon közepén Mondriant idéző, vég­sőkig leegyszerűsített, kopár, vörös fa. Egyik ágán üres ko­sár lóg, alatta a földön, fonott kasban érett piros almák. Mély értelmű metafóra. A Barátok: feketés, sötétkék háttér előtt két hűségesen egymáshoz simu­ló, szomorú kutya. Betegesen sárgás hold veti rájuk fényét. Az Öreg fűzfa gyötrött, fájdal­masan repedezett kérgű törzse árván mered a kísérteties vilá- gítású alkonyba. A Gyertya Bazovský: Gereblv» lángja fáradtan lobban, talán utolsót. A barnás, zöld, sárgás bnzovskis tónusok között a Föl­desúr kompozíciós rendje a középkori társadalmi hierar­chiát idézi. A magas termetű, merev tartású, kontúrozott fő­alak, a korlátlan úr. Két olda­lán egy-egy nála jóval alacso­nyabb, alázatos paraszt. Mögöt­tük a tiszteletet parancsoló kastély és templom, s a bére­sek rozzant viskói. De meleg emberséget és reményt áraszt az Atyai öröm. Vörös fény öleli körül a falusi embert, aki gyön­géden tartja karján gyermekét, léte folytatóját, egy biztatóbb jövő várományosát. S még sok balladás, olykor elégikus táj s a velük összenőtt életű embereket megelevenítő vászon, s halk bájú csendéle tek sorjáznak. Minden ecsetvo­násuk, sok jelentésű színeik, monumentalitásuk, általánosító érvényű, csodálatosan folyvást elmerülő tartalmuk egy korán eltávozott, eredeti és kivételes jelentőségű művészegyéniség alkotásának nagyszerű szintézi­sét fejezik ki, mint egy tisztán, mélyen zengő záróakkord. BÁRKÁNY JENÖNÉ 1973 VI. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents