Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-14 / 140. szám, csütörtök
ELSŐ MUNKÁSELNÖKÜNK Dl I ■ . ■ I . Belpolitikai kommentár Kulcslyukon át — 1974-be Messze vagyunk még a jövő esztendőtől, jobban tennénk, ha a mával, ezzel a még le nem futott 1973-as tervidőszakkal foglalkoznánk — mondhatná valaki. Csak annyiban lenne igaza, hogy — gazdaságfejlesztésről lévén szó — a jövő évi eredményeket valóban ez idén alapozzuk meg és ezért a figyelem dandárjának ide kell összpontosulnia. Viszont a másik oldalon igaz az is, hogy tervgazdaságban élünk és már most kell gondolnunk a jövőre. Örvendetes például, hogy ez idén, az elmúlt esztendők gyakorlatához mérten, egy hónappal előbb készült el az 1974. évi népgazdaságfejlesztési állami terv kidolgozását szabályozó irányelv, amelynek lebontására és konkretizálására tehát több idejük marad a termelési-gazdasági egységeknek. Vagyis nem korai, hanem éppen ideje annak, ha kissé fellebbentjük a fátylat arról, amit jövőre hazánkban el szeretnénk érni a gazdaságfejlesztés alapvető fontosságú területén. Nos, az említett irányelvek rögzítik azt a feladatot, hogy 1974-ben országos viszonylatban 5,2 százalékkal, Szlovákiában pedig 6,9 százalékkal gyarapítsuk a társadalmi terméket. (Társadalmi terméknek nevezzük a bizonyos időszakban — a mi esetünkben egy év alatt — a társadalomban termelt anyagi javak összességét.) Ez a szint megfelel az ötödik ötéves terv előirányzatának. Az országos és a szlovákiai gyarapodás közli különbség, az utóbbi javára, arról tanúskodik, hogy pártunk vezetősége és kormányunk továbbra is igazodik a gazdasági szint kiegyenlítésének politikájához, ami nemcsak ökonómiai szempontból indokolt, hanem a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának elmélyítése szempontjából is. Az említett növekedést elsősorban az ipar dinamikus fejlődése teszi lehetővé. A jövő esztendőben is viszonylag gyors ütemmel számolunk. Például Szlovákia ipari termelése teljes tíz százalékkal fog növekedni, sőt keretén belül a gépipar 11,2 százalékkal. A mezőgazdasági termelés fej lesztése már természetszerűleg nem lesz ilyen gyors iramú. Az irányelvek 2,6 százalékos növekedést írnak elő. Ameny- nyiben ezt sikerülne elérni, akkor lényegében a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is 1974-ben túlszárnyalnánk az ötéves terv, vagyis 1975 végére feltételezett szintet. jelentűs körülmény, hogy az említett feladatokat elsősorban, sőt majdnem kizárólag (85 százalékban) a munkatermelékenység növelésével akarjuk teljesíteni. Ez természetesen megkívánja egyrészt a termelés fejlesztését gátló körülmények megszüntetését, fűleg a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítását, másrészt pedig a további korszerűsítést, a komplex racionalizációt, a kooperáció és a szakosítás elmélyítését. Mindez fokozza a Csehszlovákia Kommunista Pártja szerveivel és szervezeteivel és nem kevésbé a társadalmi szervezetekkel, főleg nevelő munkájukkal szemben támasztott igényeket. Munkánk tökéletesítése azonban olyan, mindenki által lemérhető eredményekkel jár, amelyek megérik a fáradságot. Elég megemlíteni azt, hogy a tervfeladatok teljesítése esetében a jövő esztendőben Szlovákiában 5,2 százalékkal növekszik majd a személyi fogyasztás, 6,4 százalékkal a kiskereskedelmi áruforgalom, és 7,1 százalékkal a lakosság pénz jövedelme. Más szóval — nem másnak teszünk szívességet, ha jól, becsületesen dolgozunk, hanem magunk látjuk ennek hasznát. GÄLY IVÁN Mit is gondolnának rólam a távolabb tűnődő útitársak? Eszembe jut a szolgáltatások háza és a nemzeti bizottság új épülete. Tulajdonképpen egyetlen, emeletesen ágaskodó épület. Szép, valóban szép az új községháza, csakhogy ... — Csakhogy sokba került. Ugy-e? — vitatkozom saját magammal. — Csaknem másfél millió koronába. — Másfél millió korona. Nem Is olyan sok. Megérdemelte az a szerencsétlen, meggyötört falu. A falum. — Hát az egészségügyi központ. Olt a régi futballpályán. — Több mint kétmillió korona. — Kétmillió korona ... — És az új postaépület? A Bagazia soron. — Az is emeletes szép ház. Csaknem nyolcszázezer korona. — És a tanítói lakások? — Több mint egymillió korona. — Egymillió! — És az utcai világítás! Az új neonfényeik. — Csaknem kétszázezer korona. — És a vízvezeték? — A vízvezeték: hatszázezer korona. — És a házak? A házak! Hol azok a nádtetők, zsúpfedelek? — És a járdák? A járdák! — Már csaknem az egész falu kisétált a sárból. Meggyötört, szegény falu volt. Sok mindent megkapott, s még többet érdemel. • • • Óh, igen: a tüntetés! Harmincnyolc szeptemberének első vasárnapján húszezernél több mátyusföldi és csallóközi ember indult el a falum felé. Mindent értő, mindent kifejező jelszavakkal: Védjük a köztársaságot! Védjük a magyarság jövőjét, védjük Magyar- ország függetlenségét. Ha elesik Prága, elesik Budapest is! Valahol leírtam már ezt a mondatot: Ez a fölvonulás volt az Európában és Közép-Európá- ban elfojtott forradalmak utolsó riadója. Egy pillanatra újra látom azt a szép új állomásépületet és az egymás mellett vonuló vágányokat, s akkor az jut eszembe, hogy Varsótól és Berlintől le egészen Bukarestig, Szófiáig és Belgrádig erre rohannak el a nemzetközi gyorsvonatok és egy sem áll meg ott azon a helyen, ahol egy történelmi pillanatban csaknem az egész földrész szíve dobogott fel. Értem, értem, a nemzetközi gyorsvonatok menetrendjének készítői nem vehetnek figyelembe ilyen jelentéktelen falut, összesen háromezerhatszáz ember lakja. A lakosság létszáma harmincnyolc őszén se haladta meg ezt a számot. Mégis mindig túlságosan sok ember lakta. A felnőtt férfiak munka és kenyér- kereset után mindig elvonatoztak valamerre. Igaz, most már nem járnak olyan messzire, csak a szomszéd község határába. Ott épült meg a DUSLO vegyi és műtrágyagyár. A gyár a tüntetés huszadik évfordulójának tiszteletére épült. A szomszéd község határában. S most már nem is község, hanem város. Nem mintha túlságosan kiépült volna. Az egykori járási székhely épült ki, ahhoz csatolták, s annak a nevét vette át. így hát ha nem is fekszik közvetlenül a vasútvonal mentén, mégis vasúti állomást nyert. Nem valami új, inkább nagyon is kopott, régi épület, s az állomás nevét jelző fehér táblán fekete betűk kiáltanak az érkező utasok, de a távozók után is: ŠAĽA nad VÁHOM. Különös, mi mindenre gondol az ember, ha faluja felé utazik. Nem volna szabad így elkalanHuszonöt éve választotta a Nemzetgyűlés köztársasági elnökké Klement Gottwaldot, a csehszlovák és a nemzetközi munkásmozgalom jeles képviselőjét. Amint Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán mondotta, „Klement Gottwald em lékét örökre megőrizzük. Egy negyed évszázadon át állt pártunk élén, tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult bolsevik jellegének kialakító sához, a nemzeti és demokra tikus forradalom kibontakozó - sához, a dolgozó nép februári győzelméhez. Pártunk az ó vezetésével rakta le a csehszlo vák—szovjet barátság szilárd alapjait és kidolgozta a szocia lizmus építésének irányvona lát“. Klement Gottwald 1896. november 23-án Dédice pri Vyš- koveban született. Ahhoz a munkásnemzedékhez tartozott, amelynek gondolataira és tét leire mély hatást gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Fiatalon csatlakozott a Csehszlovák Szociáldemokrata Ifjúsági Szervezethez és belépett a Munkástestnevelési Szövetségbe. Az első világháborúban a kelet és az olaszországi fronton harcolt. A háború után asztalosként dolgozott. Funkcionáriusa volt a Szociáldemokrata Párt baloldali szervezetének és, 1921 májusától tagja lett a CSKP-nak. 1921 szeptemberében végleg megvált mesterségétől, és ettől az időtől hivatásos pártmunkát végzett. Banská Bystricán, majd Vrút- kyn és Ostraván tevékenykedett mint a Hlas ľudu, a Pravda chudoby és a Spartacus szerkesztője. Klement Gottwald körül fokozatosan kialakult a lenini irányelvet követő fiatal" elvtársak csoportja. Amikor 1928-ban a Jílek-féle vezetőség opportunista hibáinak következtében mély válság keletke zett a pártban, ezek a forradalmi erők határozottan felléptek az opportunista vezetőség ellen. 1929-ben a párt V. kongresszusa elfogadta az új irányvonalat és Klement Gottwaldot választotta a párt élére. Ez a kongresszus határkövet jelent pártunk történetében. Az új doznom utazásom tulajdonképpeni céljától. Én ... én csak egy elhagyott, ottfelejtett öltözet ruha miatt szálltam vonatra. És természetes, a nővéremet is látni akarom, elsősorban a nővéremet. Órámra pillantok. Alig néhány perc és otthon leszek. Otthon?! Újra feleségem szemrehányó kérdése jut eszembe. — Hát hol vagy te otthon? — Melletted — mondom a szem számára befoghatatlan kilométerek távolságából, de csak úgy magamban, hogy senki meg ne hallja. Abban a pillanatban felágaskodik bennem a körülményektől és vándor természetétől űzött ember s a gyógyíthatatlan idealista tiltakozása. Igaz, bátortalan és határozatlan tiltakozás, mely valami tágabb értelmű választ akar adni arra a szemrehányó kérdésre, de csak dadogásra telik szótfolyó erejéből: — Hát... hát: az emberek között. Belülről kíméletlen kemény kérdés feszíti koponyámat: — Csak úgy — általában az emberek között? Kibámulok az ablakon. A telefonpóznák és a vasút mentén ágaskodó fák fordított irányban rohannak el a kocsi ablakai előtt. Hirtelen megpillantom a Vág ezüstösen hömpölygő vizét. Rárobogunk a partjait összekötő vasúti hídra. A kerekek csattogása átdübörög minden hangot, minden közeli szót, s akkor azt mondom, most már én is keményen és határozottan: — Embere válogatja! Ismét egy keményen faggató belső kérdés: — Ugyan miféle embere? — Aki igazi emberi otthonná változtatja ezt az idegen, szomorú földet, — mondom határozottan, de a feloldás és megkönnyebbülés jóleső érzésével. S még egyszer: — Az egész földet. BAB1 TIBOR pártvezetőség csapást mért az opportunistákra, s ezzel kialakultak a feltételek a forradalmi bolsevik irányzat érvényesítéséhez. A gazdasági válság egyre jobban kiélezte a politikai helyzetet. Gottwald a párt VI. kongresszusán bírálta a szociáldemokrácia politikáját és a gazdasági követelményekért folytatott harc fokozásának taktikáját tűzte ki. A burzsoá állam egyre jobban üldözte a haladó erőket. 1934-ben elfogató parancsot adott ki Gottwald ellen, aki ezért illegalitásba vonult és a Szovjetunióba utazott, ahonnan csak 1936-ban térhetett haza. 1938 novemberéig, amikor is újból illegalitásba kényszerült, bátran harcolt a fasizmus veszélye ellen, beszédeiben a haza védelmére hívott fel, tárgyalt a demokratikus pártok képviselőivel az egységes védelem megszervezéséről. 1938-tól 1945-ig a CSKF külföldi vezetőségének élén áli- va irányította a szabadságért és Csehszlovákia önállóságáért folytatott harcot. Tagja volt a Kommunista Internacionálé titkárságának, irányította á csehszlovák emigráció politikai tevékenységét, a hazai ellenállást, cikkeket írt a moszkvai rádió cseh adásának és több szovjet lapnak. Hatévi emigráció után 1945. május 10-én visszatért a felszabadított hazába. Miniszterelnök- helyettessé, majd miniszterelnökké nevezték ki és megválasztották a CSKP elnökévé. Még Moszkvában kidolgozta az új kormány programját, amelyet 1945 áprilisában hagytak jóvá, és Košicei Kormányprog-- ramként ismerünk. Javaslatot terjesztett elő a Nemzeti Front megalakítására, melynek ő lett az elnöke. Az 1945—48 közti időszakban ő vezette a CSKP és a munkásosztály harcát a burzsoázia ellen, amely ellenforradalmi fordulattal akarta megváltoztatni a számára kedvezőtlen helyzetet. A politikai válság elmélyült, de Gottwald forradalmi határozottságával, kiváló taktikai érzékkel 1948 februárjában győzelemre vezette a dolgozó népet. Beneš lemondása után őt választották köztár sasági elnökké. Részt vett az első ötéves terv, az államosítás második szakaszának és a szövetkezetesítés tervének kidől gozásában. 1953. március 14-én bekövetkezett haláláig vezető szerepe volt a CSKP politikája valamennyi kérdésének megoldásában, a kormánnyal együtt' működve irányította az orszá- got a szocializmus alapjai épí- lésének időszakában. A Győzelmes Február és $ szocializmus építése irányvonalának kidolgozása jelentette Gottwald életművének kicsú- csosodását. Minden erejét, tudását a munkásosztály történelmi küldetésének teljesítésére, a forradalmi munkáspárt kiépítésére, majd vezető szerepének elmélyítésére, a Szovjetunióval való barátság megszilárdítására fordította. Életével és munkásságával örökre beírta nevét a csehszlovák és a nemzetközi munkásmozgalom történetébe. CSIZMÁR ESZTER Naplemente oz Irtiszen Felvétel: ČSTK — TASZSZ
