Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-10 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Az intézet neveltjei. A ruhákat a Breznói Vzorodevlől kapták ajándékba. Hetven gyermek nevelked a čakanyi [csákányi) gye mekotthonban. A gyermeke többsége elhagyatott, szülei r felelőtlen magatartása, bruta ligása, alkoholizmusa miat kerültek ide. Elszomorító tény ez, mely minden józanul gon dolkodó emberben elégedetlen séget vált ki azokkal szem ben, akik egyéni kényelmüket helyezik előtérbe szülői köte­lességük teljesítése helyett, s visszaélnek a társadalom nyúj­totta lehetőségekkel. A gyermekek neveléséről Gusta Brestovanská igazgatónő vezetésével tizennyolc pedagó­gus, egy orvos és egy pszicho­lógus gondoskodik, akik át­gondoltan, játszva valósítják meg a modern nevelés elveit, úgy, hogy például az épület­ben mindenütt egységes jelraj­zokkal különböztetik meg a gyermekek tárgyait. A szekré­nyeken, a szobákban és a fo­lyosókon mindenkinek egy meghatározott jele van, mely- lyel rendszeretetre nevelik a gyermekeket. Vagy bensőséges ünnepségek keretében emlé­keznek meg a gyermekek név­és születésnapjáról, mely al­kalomból az ünnepeltet társai műsorszámokkal is fel köszön­tik. Az utóbbi években több üzem és társadalmi szervezet vett fel kapcsolatot a gyermekott­honnal. Védnökséget vállaltak az intézet neveltjei felett, rendszeresen látogatják őket. Már bevált gyakorlat, hogy karácsonyra, húsvétra ajándék­csomagokkal lepiR meg őket. E tekintetben dicséretet érde­melnek a topolčanyi Omnia nemzeti vállalat szakszervezeti bizottsága, a Kostolné Krača- ny-i (királyfikarcsai) és a to- poíníky (nyárasdi) szövetkezet tagjai, a Vöröskereszt Dunaj­ská Streda-i (dunaszerdahelyi I járási bizottságának dolgozói. Példamutató kezdeményezéssel szolgál továbbá a bratislavai Slovnaft Jašterka nevű szocia­lista munkabrigádja, melynek tagjai vállalták, hogy a mun­kaidő után ledolgozott órákért járó bérüket a gyermekotthon számlájára utalják. Az intézet megalakulása óta eltelt tizenhét év alatt több százvnevelt hagyta el az inté­zetet. S bizonyára kedves em­lékekkel távoztak, mert leg­többjük az intézetbe látogató­ba jár. Az évek az épület arculatát is megváltoztatták. Űj villany- vezetéket, központi fűtést sze­reltek be, tornaterem, óvoda, mosókonyha épült. A tágas kertben pedig jól felszerelt játszótér áll a gyermekek ren­delkezésére. SVINGER ISTVÁN Á hosszú élet titka: a boldog családi élet A gerontológiával foglalkozó tudósok megállapították, hogy bolygónkon vannak olyan vidékek, ahol nagyszámú, főképpen a mezőgazdaságban dolgozó száz éven felüli egészséges ember él. Azerbajdzsánban például százezer lakosra 63 száz éven felüli jut, míg .az USA-ban csak 3. A hosszú élet fellegvárai viszonylag távoli helyeken, az An­dokban, a Kaukázus lábánál és a Kasmír Pakisztánhoz tar­tozó részében találjuk. De legtöbben, mintegy ötezren a Ka­ukázusban, az örmény, Grúz és az Azerbajdzsán Szovjet Szo­cialista Köztársaságok területén élnek. A Fekete-tenger mel­lékén, 1000—1300 méter tengerszint feletti magasságban hú­zódnak nagy ívben azok a falvak, ahol a legtöbb szokatlanul idős, jó erőben levő embertársunk otthona áll. Kutolban, a Kaukázus déli lábánál él egy alig 150 centiméter magas, életvidám hölgy: Lazuria Khaf, aki szívesen beszél az életéről. Van mit mondania, hiszen 113 év áll mögötte. Emlékezete friss. — Tizenhat éves koromban mentem először férjhez. Férjem húsz év múlva meghalt. 50 éves koromban mentem férjhez másodszor. Ebből a házasságomból fiam született, aki most 62 éves. Itt lakik a szomszéd házban. A kolhozban dolgozott. 1970 óta már nem jár rendszeresen dolgozni. 1960-ban — 100 éves korában — még a környék leggyorsabb teaszedőjének tartották. Dohányozni 1910-ben kezdett, azóta naponta elszív egy csomag cigarettát. Reggeli előtt egy pohár vodkát, vacsora után pedig egy pohár bort iszik. Grúziában tavaly ünnepelte századik születésnapját Temur Tarba. Az életerős férfi ma is kedvenc lován járja annak a kolhoznak az ültetvényét, amelynek évek óta megbecsült tag­ja. Nemrég a,,Munka hőse“ kitüntetést adományozták neki.. Dohányzik, de nem szívja le a füstöt. Délelőttönként teát szed és a kertjét gondozza. G. Sapnian 117 éves. Ma is dolgozik. Arra a kérdésre „med­dig fiatal az ember“ így vélekedett: — Nyolcvanéves korig. Akkor még fiatal voltam. Földünk másik felén, Dél-Amerikában, az Andokban találjuk Miguel Carpiót, Vilcabamba falu 123 éves polgárát. Hetven­éves koráig a hegyeket járta, mert vadászként kereste a ke­nyerét. Mióta visszavonult a földeken dolgozik. — Nem szeretnék újra fiatal lenni — mondja —, de ha 108 éves lennék, megint csuda jól érezném magam. A lánya azt állítja, hogy az öreg Miguel valamikor a nők kedvence volt. Sőt, még most is huncutkodik a fiatal lányok­kal. — Már nem látom jól őket, de tapogatással meg tudom mondani, hogy szépek-e vagy sem — mondja kacagva. Hunzában (Pakisztán) a legnehezebb megállapítani a sok idős ember életkorát, mert alig akad írásos feljegyzés. De magas hegyekkel övezett vidékeken úton-útfélen találkozha­tunk nagyon öreg emberekkel, akik feltűnően mozgékonyak és szikárak. Az öregek tanácsa nagy tekintélynek örvend. Kedves látvány, amikor megérkezik a 110 éves Tulah-bég két hetven év körüli fiával. Az ünnepségeken a daliás termetű, százéves Kabul Hayat nem állja meg, hogy ne táncoljon. A hosszú élet titkát kutató orvosok azt ajánlják, hogy 55 év fedett a férfiak 2400, a nők pedig 1700 kalória értékű tápanyagot fogyasszanak naponta. Az állati eredetű zsiradékoktól pedig tartózkodjék mind a fiatal, mind az idős ember, mert a zsírszegény ételek lassít­ják a szíverek elmeszesedését. A Kaukázusban jóval magasabb az életszínvonal, mint az előbb említett két helyen. A nyolcvan éven felüliek étrend­jének a napi átlagos kalóriaértéke: 1900. Fő táplálékuk a tej, zöldségfélék, hús és gyümölcs. Ünnepeiken az étkezések né­hány óráig is eltartanak, de az idősebbek, közöttük természe­tesen a „százasok“ is, tartózkodnak a vodkától, a bort pedig kisebb pohárból kortyolgatják, mint a többiek. A Kaukázusban több a testesebb öreg, Hunzában és Vilca- bambában viszont soványak, szikárak. A fizikai munka mind a három vidéken hozzátartozik az öregek mindennapjához. Gyerekkoruk óta dolgoznak a földeken, terelik a nyájat a hegyekben, vagy vadásznak. Ezt a tevékenységet még száz­évesen sem hagyják abba. Társadalmi tekintélyük idős korban is megmarad. A nagy­számú család, a rokonság középpontját képezik. Lépten-nyo- mon érzik, hogy szükség van rájuk, hogy nélkülözhetetlenek. A másik nem iránti aktív érdeklődést az életerő az energia nyilvánvaló jelének tartják a Kaukázusban. Számos 80—100 év körüli házaspárt vizsgált meg az egyik professzor: — A házasság és az öregkorba is átnyúló nemi élet na­gyon fontos szerepet játszik a magas életkor elérésében — mondja. A százéves asszonyok 44 százaléka többször is szült életében. Néhánynak húsz gyermeke is van. Ezzel szemben a gyermektelenek aránya csak 2,5 százalék. A kiegyensúlyozott, boldog családi élet, úgy látszik elen­gedhetetlen feltétele a hosszú életnek. Egy százéves azer- bajdzsáni férfi így vall erről: — Az első hat feleségem csodálatos volt, de a mostani na­gyon haragos asszony. Három éve vettem el, azóta legalább tíz évet öregedtem. (Výber) Jól öltözött fiatalember áll mellettem, az autóbuszra vár. Öltözéke, keze elárulja, hogy finom munká* végez. Hanyag mozdulattal cigarettát vesz elő, rágyújt és az üres ciga- rettás dobozt gondolkodás nélkül a szeméttartó mellé dobja. A mozdulat annyira ösztönösnek tűnik, hogy elhes­segetem magamtól a gondola- tot, véletlenül történt. Látszik, máskor is így tesz, észre sem veszi a „hulladék" feliratú lá- dácskát. A szemét Körülnézek és látam, hogy a szemétláda mellett mérhe­tetlen mennyiségű papírszemét gyűlt már össze. A város gon­dos vezetősége az utcákra díszfákat ültetett ki. A Járdá­kat ízléses virágágyak szegé­lyezik. A főutca a régi, de mögöttük ott nyúlnak a felhők felé a torónyházak. Élettel te­li kisváros, épülni, szépülni akaró, megfiatalodó öreg. Mé­gis lehangoló a látvány. A vi­ruló tulipánok között szemét, papír. A bokrok alján konzerv­dobozok. Olvastam, hogy a régi római városok főterei milyen tiszták voltak. Tudunk Japánról, ahol az utcákon nincs szemét. Ahol az emberek nylonzacskóban viszik magukkal a szemetet sokszor kilométereken át, amíg szemétládát találnak. Nem is­merik ezt a hanyag mozdula­tot, amivel el lehet rontani minden munkát, igyekvést, hogy magunk körül tisztaságot lássunk. Az eldobott almacsutka is szemét, de idővel elrothad, el­bomlik. Ha kiflivég kerül egy kisgyermek kezéből a földre, azt eltakarítják a hangyák s a madarak. De ha egy papír­darab kerül hanyag kezekből a földre, az furcsa módon élni kezd. Libeg ide-oda, vidáman zörög végig az emberek lába alatt, megáll hetykén a sze­métládák mellett s aztán to- vábbszáll. Az előbb még teljes szívvel tudtam gyönyörködni a pom­pás virágágyakban, s most már csak a szemetet látom. Lesem az embereket, hogy leleplez­zem a tolvajt, aki meglopja a tisztaságérzetemet, aki megöli körülöttem a szépet. A hazu­got, aki elhiteti velem, hogy így is szép minden, ahogy van, szeméttel tele. Minden jó és nemes harcot el lehet rontani hanyagsággal, nemtörődömséggel. A városok és falvak tisztasága nem azon múlik, hogy hány utcaseprő takarítja utánam a szemetet, hanem azon, hogy mit teszek a kezemben levő felesleges papírral, dobozzal, narancshéj­jal. Mert ez csak akkor válik szemétté, amint a földre kerül. Ha a helyére teszem, vagy ha a táskámban viszem, amíg sze­métládát nem találok, addig nem szemét, nem csúfítja el a környezetemet. De amint le­dobom, szemétté válik. S én pedig tiszteletlenül semmibe veszem azok munkáját, akik mindent széppé akarnak tenni körülöttünk. Megölik a rendet, életünk legfontosabb velejáró­ját. — mik — HÁRMAN EGY SZOBÁBAN Nagyon sok fiatal házaspár él a szüleinél vagy albérletben egy szobában. Amíg ketten vannak, rendszerint nincs különösebb probléma a Lakás, il­letve a szoba berendezésével kapcsolatban. Amint megérkezik azonban a baba, számára is kell gondos­kodni fekhelyről, majd később egy kis játszósarokról. Az a legszerencsésebb eset, ha a szoba külön bejá­ratú. Sajnos, ez a legritkább esetben fordul elő. Ha a szobának két ajtaja van, a másik szobába vezető ajtót bezárhatjuk, és így sokkal több helyet nyerünk. Ötletességgel csinosan berendezhetjük az ilyen he­lyiséget is. Képünkön ötlettel akarunk szolgálni olvasóinknak. A szoba egyik szögletében, az ablak alatt helyezzük el a két heverőt vagy a rekamiét. Régi lakásban számolnunk kell a tűzhellyel is. Jelen esetben a cse- répkályha másik felén levő szobarészt rendezzük be gyermeksaroknak. Ide kerül a kis rácsos ágy, a já­tékos polc, később egy kis asztalka és a kisszék. A gyermeksarkot valamilyen ötletes, szellős elválasz­tófallal különítjük el a lakószoba további . részétől, amely a helyiség kétharmadát képezi. Ide kerülnek az asztal, a székek vagy fotelek, az ügyes falipolc, amelyen a tévékészülék is helyet kaphat a könyve­ken, egy-egy cserép virágon és dísztárgyon kívül. A' polc alatt vannak a variaszekrénykék. Az ülőgar­nitúra mögött egy kis virágállványt helyezünk el. A szobának a fekhelyekkel szemben levő részére, illetve szögletébe kerül a ruhásszekrény (a kép ele­jén üresen hagyott kockába). Az elkülönített szobarészekben legalkalmasabb a tetszés szerint forgatható karú falilámpa, amely mindig a szükséges irányba vetíti a fényt. — P — 1973 VI. 10. 16 rcsMimm - thrshdridn ■v-' NÉLKÜL

Next

/
Thumbnails
Contents