Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-07 / 107. szám, hétfő

A MEGKÜLÖNBÖZTETETT MUNKAIDŐ JELENTŐS TARTALÉK

ŰJ sző

1973.

V. 7.

A tervfeladatok teljesítése során, a termelés és a munkatermelékenység növelésére ható tényezők intenzívebb kihasználása szempontjából előtérbe kerül a munkaerővel és a munkaidővel való gazdálkodás ész- szerűsítése. E célból a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok közös feladataik közé sorolták a megkülönböztetett munkaidő kérdésének megoldását azokban az ágazatokban, amelyekben egyenlőtlenül osztódik el a munkaszükséglet az év folyamán.

A megkülönböztetett munkaidő lényege az, hogy lehetővé teszi a munkaidő meghosszabbítását a nagy munkaszükséglet idején, és fordítva, lerövidíti a napi munkaidőt a csökkentett munkaszükséglet idején, illetve megoldja az időszakos munkahiány áthidalását. A jelenleg érvényben levő jogi előírások csak korlátozott lehetőséget biztosítanak a megkülönböztetett munkaidő érvényesítésére. A Munkatörvénykönyv 85. §-a

2. bekezdésének értelmében a szervezet vezetője a központi szervek irányelvei alapján a munkaidőt eloszthatja (megkülönböztetheti )

a] az egész naptári év időszakában az olyan munkatevékenységeknél, ahol az év folyamán eltérő munkaszükséglet mutatkozik,

b) szezon vagy kampány idején, a szezonjellegű, vagy kampánymunkáknál,

éspedig úgy, hogy az átlagos heti munkaidő ne haladja meg a heti munkaidő meghatározott szintjét.

A megkülönböztetett munkaidőre főleg azokban az ágazatokban van szükség, ahol a munka jellege (idényjelleg, kampányszerűség), a vegetációs folyamat, vagy az éghajlati feltételek nem teszik lehetővé a termelés folytonosságát, és az évi munkaidőalap kihasználásában jelentős kilengésekre kerül sor. Ez elsősorban a mezőgazdaságot, ennek keretében főleg a növénytermesztést és a kapcsolódó munkaszakaszokat, az élelmiszeripar néhány ágazatát, az építőipart, az erdő- és vízgazdaságot, a szállításokat (főleg az útgazdaságot), a geodéziai és térképészeti intézményeket, a fürdő- és üdülőhelyeken, a kereskedelmet és a szolgáltatásokat, stb. érinti. Az említett ágazatokon kívül célszerűnek mutatkozik megkülönböztetett munkaidő bevezetése a népgazdaság többi ágazatának néhány foglalkozásában, például a fűtőknél, a növénytermesztési kárelszámolóknál, stb.

Néhány ágazatban már eddig is foglalkoztak a megkülönböztetett munkaidő bevezetésével. Szélesebb körű kihasználására azonban eddig még nem került sor, mert bevezetése bérezési, munkajogi, szociális, valamint szervezési, termelési és ellátási problémákba ütközött.

A megkülönböztetett munkaidő kihasználása jelenleg sajnos elenyésző mértékű, habár állandóan növekszik a túlórák száma. 1966 óta gyakorlatilag csak az állami gazdaságokban érvényesítik. A megkülönböztetés azonban Itt sem kifejező, a vegetációs időszakon kívüli napi 7 óra és a munkacsúcsok idején alkalmazott napi 9 őrá között mozog. Az efsz-ekben a munkaidő kérdéseiről a tagsággal való megegyezés alapján döntenek, azonban számolni kell azzal, hogy a megkülönböztetett munkaidő a jövőben itt is úgy fog érvényesülni, mint a munkaviszonyban levő dolgozóknál.

Az építőiparban a munkaidőt a várható időjárási feltételek szerint különböztetik meg. Néhány építőipari vállalat (az SZSZK-ban például a Košicei Magasépítő Vállalat) kísérletileg már bevezette, de nem talált megértésre a dolgozók körében, nehézségeket okozott a dolgozók szállítása, problémák merültek fel a munkaszervezésben és a jutalmazásban, ezért a kísérletezést abbahagyták. A megoldatlan bérezési, munkajogi és szociális kérdésekre való tekintettel a megkülönböztetett munkaidőt jelenleg csak két vállalatban alkalmazzák, éspedig az Olomouci Útépítő Vállalatnál és a Brnói Vízgazdasági Építővállalatnál, és ez összesen

5750 dolgozót érint. A megkülönböztetett munkaidő bevezetése az építőipari vállalatoknál inkább termelési jellegű probléma. Nyáron a műszakok végén már észrevehetően csökken a dolgozók teljesítőképessége, a téli időszakban pedig a termelés rendszertelen és tervezhetetlen feltételei akadályozzák a munkaidő tervszerű lerövidítését.

Az élelmiszeriparban és az erdőgazdaságban kisebb mértékben, a szállításoknál nagyobb mértékben érvényesítik. Ugyancsak jó feltételek vannak a megkülönböztetett munkaidő bevezetésére a helyi gazdálkodási üzemek néhány ágában, pl. a hűtőberendezések javításánál, a fűtőknél, a kertészek nél stb.

A megkülönböztetett munkaidő bevezetésében szerzett külföldi tapasztalatok, például az NDK-ban és Bulgáriában, valamint a kapitalista államokban egyértelműen azt bizonyítják, hogy az mind a dolgozók, mind a vállalatok számára előnyös.

Abból a célból, hogy a szervezetek gazdaságilag indokolt esetekben jobban kihasználhassák az ilyen lehetőségeket, az illetékes szövetségi és nemzeti szervek kidolgozták „A megkülönböztetett munkaidő érvényesítése alapelveinek javaslatát“, amelyet az SZSZK munkaügyi és népjóléti miniszterének kollégiuma ez év februárjában megtárgyalt. A javaslat kidolgozása előtt az egyes ágazatok képviselőivel folytatott konzul tációk azt bizonyították, hogy nagy az érdeklődés a kérdés komplex megoldása iránt, mégpedig főleg a mezőgazdaságban, az útgazdaságban, a helyi gazdálkodási üzemeknél, az építőiparban és néhány további ágazatban. Az ágazatok a megkülönböztetett munkaidő bevezetésétől a túlórában végzett munkák csökkenését és a munkaidőalap jobb kihasználását várják.

Az alapelvek javaslatát véleményezés céljából megküldték az államigazgatás központi szerveinek és a társadalmi szervezeteknek. A hozzászólásokat a munkaközösségekben való feldolgozása után közös tanácskozáson vitatták meg az ágazatok képviselőivel. A javaslatot az elhangzott észrevételek szerint kiigazították. Azonban már a javaslat kidolgozása során megmutatkozott, hogy a kérdések végleges rendezéséhez módosítani kell az egyes ide vonatkozó jogi előírásokat. Ezért a javaslathoz egy áttekintést mellékeltek, melyben feltüntették a megkülönböztetett munkaidő érvényesítésének összes társadalmi, jogi, bérezési és szociális szempontját .Az alapelvek kidolgozásánál figyelembe kellett yenni a nemzetközi egyezményeket is, főleg a nemzetközi munkaszervezés általunk is elfogadott konvencióit.

A megkülönböztetett munkaidő bevezetéséből származó gazdasági következményeket az ágazatok még nem kalkulálták ki, azt azonban már előre is meg lehet állapítani, hogy az átszervezés pontos előkészítése és megvalósítása esetében nem merülhetnek fel bérköltségtöbbletek, és nem növekedhetnek az állami költségvetésre háruló igények, sőt inkább megtakarítást kell elérni.

A javaslat előkészítése és megvitatása során az illetékes szervek olyan következtetésre jutottak, hogy a megkülönböztetett munkaidőt az általános érvényesítés előtt a nemzeti bizottságokkal szoros együttműködésben először kísérletileg kell bevezetni néhány vállalatban és munkaszakaszon. Ezzel kapcsolatban hasonlóan kell eljárni, mint ahogy azt a 204/1971 számú kormányhatározat tartalmazza a népgazdasági rendszer új elemeinek kísérleti fejlesztését illetően. A kísérleti bevezetés egységességének érdekében egységes irányelveket és szabályokat fognak kidolgozni. Az egész javaslatot véleményezés céljából előterjesztik még a népgazdaság tervszerű irányítását fejlesztő kormány- bizottságnak, s miután a nevezett kormánybizottság azt megtárgyalta, a javaslat a szövetségi kormány elé kerül.

Ing. JOZEF URMlNSKY

ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI

A PRÁGAI HADMŰVELET

1945. május 1-én éjszaka a birodalmi gyűlés épülete felett vörös zászlót lengetett a szél. Ennek ellenére a fasiszták még makacsul védekeztek. Ebben az időszakban a legerősebb ellenséges csoportosulás Csehszlovákia területén volt. A cseh térségnek a második világháború végén a fasiszták számára nagy volt a jelentősége. Itt összpontosították a legnagyobb fasiszta haderőt — Schörner marsall „MITTE, középső“ hadseregcsoportját 62 hadosztállyal, ebből 14 harckocsihadosztályt, 900 000 katonát 9700 ágyúval, 2200 harckocsival, 1100 repülőgéppel. Ez a hatalmas erő szembehelyezkedett a Vörös Hadsereggel, s egyúttal komoly veszélyt jelentett a cseh nép számára is.

Ebben a helyzetben a szovjet főparancsnokság előtt az a feladat merült fel: a legrövidebb időn belül felszabadítani Csehországot és fővárosát a német megszállók uralma alól. 1945 május elején a Vörös Hadsereg előnyös hadászati helyzetben volt. Hadseregei a cseh határokon álltak és három frontjának 22 hadserege a cseh- morva térségben bekerítette az ellenséget. Ezért — a terv szerint — a csapást a „középső“ hadseregcsoport két szárnyára mérték: a Drezdától északnyugatra fekvő térségből az I. ukrán front hadseregei támadtak, a Brnótól délre fekvő térségből a II. ukrán front hadseregei; ugyanakkor mindkét front hadseregei egyidőben Prága felé bontották ki támadásuk irányát, egyidejűleg részenként bekerítették az ellenség erejét, s így meggyorsították ezeknek az erőknek a szétzúzását és fogságba ejtését.

Május 5-én felkelt a cseh nép. A prágai stratégiai hadműveletekhez még egy feladat adódott: gyors segítséget nyújtani a felkelésnek. A terv szerint a prágai hadművelet május 7-én kezdődött, és összpontosított csapásokkal mind a három frontról hat nap alatt kellelt volna elérni Prágát. A fő csapást Konyev marsall első ukrán frontjának hadseregei mérték volna. A hadművelet végrehajtására 18 összfegyvernemi és három harckocsi-hadsereget, 9 gépesített lovas hadosztályt, 1

millió 65 ezer katonát vezényeltek ki.

Tekintettel a cseh nép felke lésére, a szovjet hadvezetőség meggyorsította a hadművelet előkészületeit, a fő csapást az Érchegységben és Teplicén keresztül mérték Prágára. A kisegítő csapás Mladá Boleslavou keresztül vezetett. Konyev marsall úgy határozott, hogy a fő irányba beveti összfegyvernemi és harckocsiegységeit. Jelentős szerepet játszott az idő, mert a hadsereg ezt a jelszót tűzte ki: megengedhetetlen, hogy a fasiszta barbárok lerombolják Prágát. Ezért a harckocsihadseregek az ellenség védelmi vonalának szétzúzása után azt a parancsot kapták, hogy a leggyorsabban törjenek előre Prága irányába.

1945. május 6-án a délelőtti órákban a fő irányban megkezdődött az első ukrán front ötödik hadseregének a támadása. Tartós esőzés, járhatatlan utakon, egész éjszakán át tartó harcok közepette az egységek 11—23 kilométert nyomultak előre. Május 7-én az Érchegység lábánál és Drezdánál álltak. Schörner elutasította a feltétel nélküli fegyverletételre való felhívást és parancsot adott ki:, „Figyelmeztetem a hadsereget, hogy a Szovjetunió elleni háború tovább folytatódik“. Május 7-én a prágai hadművelet keretében Malinovszkij második ukrán frontja is megkezdte harci tevékenységét. Felszabadították Jaroméricét, Znojmót, Moravský Krűmlovot és több községet. A negyedik ukrán front hadseregei Jere- menko hadseregtábornok vezetésével az ostravai hadművelet befejezése után új támadásba lendültek és felszabadították Krnovot, Nový Jičínt, Frenštá- tot, Rožnovot és további városokat. Május 8-án Olomouc is felszabadult.

Május 8-án az első ukrán front hadseregei átkeltek az Érchegységen és Csehszlovákia területére érkeztek. Zsadov ötödik gárdaegysége a második lengyel hadsereggel együtt Drezdán keresztül tört előre. Ribalko és Leljusenko harmadik és negyedik gárda harckocsihadserege az Érchegységen átkelve felszabadította Duchco- vot, Teplicét, Litvínovot, Mostot, Bilinát és Lounyt.

Amikor Prágát a legnagyobb veszély fenyegette, a szovjet hadsereg kellő időben érkezett. Nyolcvan kilométeres ugrás után már május 9-én három órakor Prágától északnyugatra megjelentek Leljusenko negyedik gárda harckocsihadseregú- nek, a 10. uráli önkéntes gárdahadtestnek első harckocsijai. Az ötödik gárdahadsereg fő erőivel Mélník térségében szétverte az ellenséges erőket, és előretolt egységéi északi irányban Prágához közeledtek. Az első ukrán front hadseregei tíz óráig elfoglalták Prágát és megtisztították az ellenségtől. A délutáni órákban a II. ukrán front ötödik gárdahadtestének harckocsijai is elérték Prágát. 18 órakor Prágába érkezeit a negyedik ukrán front gyors hadteste is. Az ellenséget legyőzték.

A Csehszlovákiában rekedt hitleristák körül, akik nem tették le a fegyvert, bezárult a kör. Ebben a mostani és egyúttal utolsó hatalmas katlanban Schörner hadseregének több mint félmillió szétzüllött katonája és tisztje rekedt, mégpedig parancsnokság nélkül. Mosi már nem maradt más hátra, mint letenni a fegyvert, bár egyes kisebb egységekkel különböző helyeken még egy hétig folyt a harc.

Prága felszabadításával és Schörner hadseregének megsemmisítésével az első és a második hadsereg a negyedik ukrán front hadseregeivel együtt nagyon fontos politikai és stratégiai feladatot teljesített. A Szovjetunió fegyveres erői becsülettel teljesítették internacionalista kötelességüket — felszabadították a testvén Csehszlovákiát.

A Prága felszabadításának tiszteletére leadott dísztűz az utolsó előtti volt a háborúban. Az utolsó — a győzelem dísz- tiize ezer ágyúból — Moszkvában dördült el néhány órával később.

A szovjet katonák Csehszlo vákia népének elhozták a szabadságot. Ez lehetővé tette az ország dolgozóinak, hogy felépítsék a szabad, független, Csehszlovákiát. A közös ellenség elleni harcban kiontott vér örökre megerősítette népünk és a Szovjetunió népeinek barátságát.

Dr. JÁN MICATEK alezredes

JVem lehet elfelejteni

Ladislav Gerőnek a müncheni árulás óta nem volt nyugta. Agyában különböző gondolatok cikáztak. Tudta, hogy nem maradhat idehaza. Ilyen megszégyenítés után ki kell harcolni a nemzet becsületét. S amikor az egyik napon nem jelent meg a munkában, senki sem lepődött meg, hiszen ismerték nézeteit, nyugtalan természetét, a fasizmus iránti gyűlöletét.

Otja Lengyelországon keresztül vezetett a Szovjetunióba. Első szakasza Lvovban ért véget. Itt ismerkedett meg Aniö- kával, akit nem volt nehéz megnyernie gondolatainak, végül élettársnak. Most már kettesben indultak el, hogy alkalomadtán harcoljanak a megszálllók ellen. A szverdlovszki körzetben, ahol letelepedtek, sokáig vártak arra a pillanatra, amikor a rádióbemondó az egyik napon hírül adta: Buzulukban

csehszlovák katonai egységet szerveznek. A térképen és a valóságban is több száz kilométerre volt hozzájuk ez a kis Ural menti város, de szívüknek mégis igen közeli. Nem gondolkodtak sokáig. Vonatra ültek és siettek az első önálló zászlóaljhoz.

— Buzulukba anyaként érkeztem — mondja Gerőné. így lehetővé tették, hogy családommal együtt a városban lakjam. A gyakorlatok alól azonban nem volt felmentés. Gyakran igen fáradtan tértem haza, de ez nem keserített el. Tudtam,

ahhoz, hogy a fronton derekasan helytálljunk, jól fel kell készülnünk.

Elhallgat. Egy kis szünet után így folytatja visszaemlékezését:

— Otakar Jaroš szemben lakott velünk. Nemegyszer megtörtént, hogy a kis Hedvigánkat kézen fogta, így mentek a laktanyához, ahol megvárta, míg férjem kijöhetett a gyerekért. A városi szovjet egyik tagjának Julka nevű lánya is igen sokat segített kétéves kislányunk nevelésében, gondozásában.

Amikor az első önálló tábori zászlóalj Buzulukból a frontra indult, a házaspárok elváltak egymástól. Gerő elvtárs és harcostársainak útja Szokolovóhoz vezetett, ahol az első önálló csehszlovák tábori zászlóalj megütközött az ellenséggel, s ahol becsülettel helytálltak, hírül adván a világnak: a csehszlovákok fegyverrel a kezükben harcolnak hazájuk felszabadításáért.

jaroš százados egykori beosztottja nem hozott szégyent parancsnokára. Mindenütt hősiesen helytállt a harcokban, Ki- jevnél, a Duklánál és a szlovák községek felszabadítása során. ízig-vérig katona volt. Egy időben nyolc hónapon keresztül nem tudott feleségéről és kislányáról. Ez nyugtalanította, de roham közben még jobban megszorította fegyverét.

Gerőné is csak a hírekből

tudta, hol harcol a dandár, de hogy élete párjával mi van, arról nem tudott senki bizonyosat mondani, pedig a harcoló egység után mentek ők is, persze több száz kilométerre a front mögött. Egy ideig Jevre- novban voltak, majd tovább költöztek nyugat felé. Édesanyjával vándorolt a kis Hedviga is, s egy-két alkalommal váltak el egymástól, akkor is csak rö vid időre.

Így teltek-múltak a háborús évek napjai. Végre elérkezett május 9-e, a győzelem napja. Gerő elvtárs számára Prágában fejeződött be a háború, míg feleségének — aki a tartalékezrednél szolgált — néhány hó nappal később, mégpedig Jilov- nál. Csak ezután találkoztak újra. Az örömkönnyek lemosták a háború okozta fájdalmakat.

Ma már mindketten nyugdíjasok, 1945-től párttagok. S ha összejönnek az ismerősök, elbeszélgetnek az egykori harcokról, a közös élményekről. Evek óta azonban egyre többet gondolnak arra, jó volna még egyszer szétnézni az egykori harcok színhelyén. A múlt hetekben ez a vágyuk is teljesült.

— Mint egykor, a szovjet emberek ma is mindenütt nagif- nagy szeretettel fogadtak — mondja Gerő elvtárs — Nem lehet elfelejteni a sz oviét emberek szeretetét és azt a segítséget és áldozatot, amelyet ér tünk hoztak.

nj-